Maróczy-Emlékverseny Hiradó, 1961 (1-8. szám)

1961-10-17 / 1. szám

Bemutatjuk a verseny részvevőit A legeredetibb nagymester óia gyakorlottabb sakkozó követi a demonstrációs táblán akár a nagymesterek játszmáit is, nem­egyszer megelégedetten állapítja meg: »Én is ezt léptem volna!« Bronstein nagymester lépéseit azon­ban gyakran még nagymester kollé­gái sem tudják kitalálni. A megnyi­tásban, a középjátékban és a végjá­tékban egyaránt tesz olyan lépése­ket, amelyek csak neki jutnak eszé­be. Dávid Bronstein a kievi úttörőház bajnokságán tűnt fel, 13 éves korá­ban. Néhány év múlva már sikeresen szerepel Kijev és Ukrajna bajnoksá­gain. Nemsokára bejut a Szovjetunió bajnokságának döntőjébe is, ahol nem kisebb személyiség, mint Bot­­vinnik legyőzésével hívja fel magára a figyelmet. 1945-ben az USA elleni rádiómérkőzésen a szovjet csa­­at legfiatalabb tagjaként kettős győzel­met arat 9000 km-re levő ellenfele, Santasiere mester ellen. A világ sakkozóinak élvonalába az 1948. évi salzsiöbadeni zónaközi ver­senyen lép, ahol­­ tartalékként indul, de — külön versenyt futva a magyar Szabó Lászlóval — az első helyen végez. Két év múlva Budapesten megnyeri a világbajnokjelöltek ver­senyét. Merészségére jellemző, hogy az utolsó forduló döntő játszmájé­ban már a megnyitásban gyalogot áldoz, nem kisebb ellenfél, mint Ké­rész nagymester ellen ... Botvinnik elleni párosmérkőzésén döntetlent vív ki a világbajnok ellen, így az megtartja a büszke címet, de a kihívó sem bizonyult gyengébbnek. A következő világbajnoki ciklusban már nem jut fel a csúcsra: Szmiszlov lesz a világbajnok következő ellen­fele. 1958-ban pedig Portorozsban még nagyobb csalódás éri: a Fülöp­­szigetek versenyzője. Cardoso elleni veresége az utolsó fordulóban egyet jelent számára a kieséssel. Bronstein eredetisége nemcsak erejének, gyengeségének is egyik fő forrása. Sokszor már túl keresett, mesterkélt megoldásokat választ. Az azonban bizonyos, hogy Bronstein még mindig a világ egyik legerősebb versenyzője. Legutóbb újra meg­nyerte — ezúttal negyedszer — Moszkva bajnokságát. És egyike Bronstein azoknak a külföldi nagy­mestereknek, akik különösen szere­tik hazánkat és fővárosunkat... 1. SZÁM, 1961. X. 17 BUDA­PEST Nagymesterverseny Maróczy Géza emlékére Maróczy Gézának, a magyar sak­kozás legkiemelkedőbb egyéniségé­nek emlékére, halálának tizedik év­fordulója évében nagyszabású nem­zetközi versenyt rendez a Magyar Sakkszövetség október 14-től novem­ber 5-ig. A versenyen hét ország 16 élvonalbeli sakkozója vesz részt. Bár Szmiszlov, szovjet nemzetközi nagymester, volt világbajnok, vala­mint Szabó László nemzetközi nagy­mester orvosi tanácsra a meghívást kénytelen volt lemondani, az indulók mezőnye így is olyan kiváló össze­tételű, hogy a Nemzetközi Sakk­­szövetség­­ a legmagasabb minőségi kategóriába sorolta a találkozót. Ennek folytán a versenyen egyszeri normateljesítéssel is lehet nemzet­közi címeket szerezni, nagymesterit 9, mesterit 6 pont elérésével. A verseny színhelye a vasas-szak­szervezet Költői Anna utca 5—7. szám alatti székházának díszterme, amelynek falai között már sok nem­zetközi sakkesemény zajlott le, így az 1950. évi Világbajnokjelöltek Ver­senye, valamint az 1952. évi első Maróczy-emlékverseny. Október 14-én, szombaton délelőtt 10 órakor a Pedagógus Szakszervezet Benczúr utcai új, modern otthoná­ban került sor a verseny megnyitó­jára és sorsolására. A külföldi ver­senyzők közül azok, akik már előző versenyeken találkoztak a magyar versenyzőkkel, melegen üdvözölték a magyar játékosokat, és hosszasan el­beszélgettek velük. Elérkezett azon­ban a verseny hivatalos és ünnepé­lyes megnyitásának pillanata. Bakcsi György feladványszerzőnk bejelen­tette, hogy Szerényi Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke meg­nyitója következik. (Bakcsi György egyébként az orosz tolmácsolás sze­repét l­átta el; az angol tolmácso­lást Bochkor Jenő végezte. Mindket­ten kitűnően oldották meg feladatu­kat.) Két művészet mestere Ti­ Tark Tajmanov Leningrád egyik -L’­*- képviselője a versenyen, ő nem­csak a sakkozás nagymestere. Mint a sakkozásban, a zongorázásban is szinte gyermekkorában kitűnt és a »Beethoven-hangverseny« c. szovjet filmben ő játszotta a gyermekmű­vész szerepét. Azóta is rendszeresen hangversenyez, a Maróczy-emlékver­­seny­ kezdete előtt három nappal n még Ogyesszában lépett fel és csak­nem »időzavarba« került, hogy idejé­ben megérkezzék a versenyre. Mint sakkozót Botvinnik, a jelen­legi világbajnok fedezte fel. Akkor még nem tudta, hogy egy évtized múlva kettőjük párosmérkőzésén dől el a szovjet bajnokság. Tajmanov ro­hamosan fejlődött, virtuóz könnyed­séggel sajátította el az idősebb szov­jet sakknemzedék által összegyűjtött gazdag tapasztalatokat. Megnyitás­kezelése sokoldalú, néhány megnyi­tásban, mint a szicíliai védelemben, a vezércsel meráni változatában és másokban számos újítás fűződik ne­véhez. A középjátékban nem annyira a viharos támadások, mint az apró­lékos, a hadállás minden részletét számításba vevő stratégia jellemző stílusára. Persze, mint minden jelen­kori nagymesternél, nála is megtalál­juk az összes korszerű harcmodort és stílusát nem lehet egy-két jelzővel vagy mondattal kimerítően jellemez­ni. Számos támadójátszma éppúgy található alkotásai között, mint akár a legnagyobb támadók játszmáiban. Tajmanov állandó tagja a szovjet válogatottnak, a bajnoki döntő állan­dó részvevője. A Szovjetunió sakko­zásának képviselőjeként szinte az egész világot bejárta. Úti élményeit »Külföldi találkozások« c. könyvében örökítette meg, ahol Izland csakúgy szerepel, mint a latin-amerikai or­szágok. »Nimzovics védelem« c. megnyitáselméleti monográfiája már két kiadásban is megjelent és több idegen nyelven is kiadták.

Next