Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)
1878-06-30 / 49. szám
VIII. évfolyam. 49-ik sz M-Vásárhely^||78. junius 30. szépirodalmi KÖZLÖNY. Megjelenik hetenként csütörtökön és vasárnap. MAROS-TOREAI MEGYE Marca-Vásárhely kir. várce társadalmi, közművelődégi közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő és SZERKESZTŐI SZÁLLÁS : Szentmiklós utcza 792-ik számú háznál. A lep szellems rínzét illető küldemények a szerkesztőségben, pénz küldemények a kiadóhivatalhoz bérmentre küldendők. Kiadóhivatal a pledánia-épületben. Előfizetési dijak. Egész évre . . . • . . . 6 frt —kr. Félévre . • . . . . * 3 frt -kr. Negyedévre........................ Irt 50 kr Egyes tien art 7 krajcsár. Hirdetések dija: Egy ] hasábot «Árt, vagy térfogata, 5 kr. Efty -3 . . . , 9 kr. Egy 3 , . . , 12 kr. Bélyegdij minden egyszeri közlésnél 30 kr Nyiltér soronként 20 kr. Előfizetési fölhívás „MAROS-VIDÉK“ julius—decz emberi folyamara. Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala értesíteni kívánja 1. olvasó közönségünket, hogy a jövő félévben is arra törekszik, miszerint érdekes tartalommal is lehetőleg hibátlan kiállítással az elfogulatlan olvasók tetszését kiérdemelje. AjElőfizetési díj félévre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Az előfizetések postautalvány utján legerőszerűbbeil eszközölhetők. T ARC Z A. Szeress/ — Freiligrath költeménye. — Szeress, a míg szeretni tudsz, Szeress, a míg az kér neked. Mert jó idő, ah! jő a perez, S önváddal állsz a sír felett ! S majd ráborulsz s majd siratod, De nem látod többé soha! Hiába néz könyés szemed A rögre... oh, az mostoha! S majd szólsz : „tekints, tekints reám! Félholtan itt siratlak im, S bár bántálak isten tanúm, Hogy nem szivem, csak ajkaim ! De ő hideg és hallgatag, S nem száll ölelni tégedet, Sajka, mely áldott annyiszor, Hogy megbocsát, nem szól neked ... Hisz megbocsátott , azért, S mi rég 1.!. arczán a bú beszélt, És sirt is értted s mily nagyon! De most — pihenni hagyd szegényt... ------ Szeress, a mig szeretni tudsz, , Szeress, amig az két nejted, Mert jó idő, ah! jő a perez, S önváddal állsz e sír felett! „Cs. 0.“ A feltámadástól, ezen szük időben. (Karczolat) Egy paptársamat látogattam volt meg a Húsvéti ünnepek alkalmával. Neki e hármas ünnepe volt. Ekkor ünnepte boldog házassága évfordulóját s az elsőszülött, a trón, katedra vagy Isten tudja miféle örökös világra jöttének öröm-ünnepét is. Íjy megkésve, csak másnapon érkezem meg, mikor a nagy csata után már csak a gazda, mint fővezér s egyetlen szál vendég, egy ősz, bozontos szakállu, zilált fürtü öreg nemes ur állt talpon a küzdtéren, amaz kifáradva, ez pedi nemcsak a hosszú évek, de a csak most lefolyt, küzdelemben megviselt, foszlányokká ’Vérig^y'olt zászlóhoz hasonlóan. A'vefi'dégek'többi része részint elhullt, részint eltűnt, részben tisztességgel megretirált. Nem csoda! A csatamezőn széttekintve, úgy látszék, hogy az ütközet hosszas és bévés volt. Érről, t^’u^koijitak 5 kiürült üveg battériák, a. assort pohár darabok s az asztalon és padlón szertst ömlött bor és az ezek felett'puskapor* és vérgőz helyett lebegő iszonyától rekedt lég. , ■' / 11 y ii n.. Ez utóbbin könnyen segítőnk, de szegény öreg nemest megsajnáltam lelkemből. Mise■ rablliter nézett ki! mit sem ér s mind reformálhatnak az országházban és kormánynál a tanügyi állapotokon, mindaddig teljes siker e téren nem lesz elérhető, míg a mostoha anyagi viszonyok súlya a tanügy felett is rajta tartja zsibbasztó kezeit. Iskolai adó kirovásokkal még idegenkedést szül némely községben a kormány az iskola iránt s mig a nyomasztó adórendszer emelkedő skálája nem tüntet fel egy kis leszállást, addig ne is várjunk javulást ezen a téren sem. Fájdalom, de ez így van, s ezen bajon nincs hatalma a társadalomnak egyhamar segíteni. A törvény a tankötelezettség teljesítését szigorúan parancsolja, de hol A felette átrepült sok idő rendre mindent elsodort tőle, róla magával: ifjúságot, erőt, régi jobb idők derült verőfényét, az élet mozgató rugóját, a vagyoni jóllétet, csak egyet hagyva meg, ezen jobb idők emlékét, az elszenynyült, a foszlányokká vált csatazászlóhoz kötött marobitiót! ! Ott állt, azaz delingélt előttem szegény, egykor jobb napokat látott öreg oly csizmában, mely rég boldogult feleségéé lehetett, s melyre szorultságból önmaga is varrt a többiek felé még egy foltot. Nadrága igazán inexpressibilé volt, lehetlen arról szólani s nem sokkal többet kabátjáról stb. Szájában garasos fedetlen cserép-vászon pipa, ujjnyi hosszúságú diófa-szárral, mi pénzbe sem kerül, csak egy korószállal kell kiszúrni a völgyét. ' ba Hanem én mind nem ezen szánakoztam. Nem ruha teszi az embert. Szánakoztam az állapoton, mibe a szegény öreget a sora hozá, a keserű meghasonláson közte s az idő között. Amint beléptem, mint régi ismerőst megölelt, meg is akart csókolni, mit csak úgy kerültem ki, hogy hirtelen számba fogom szivaromat. Nem hozta confusióba e maneuvre sem; megcsókolta a szivar hamvas végét s aztán kérges tenyerével letörülte bajuszáról, elcsepülödött szakáidról a szivarhamut s egészen nekem dőlve szólt: — Épen jó kedves öcsém, hogy jön. Nagy vitában vagyunk itt a pater öcsémmel. Nem tudom meggyőzni, hogy nincs — feltámadás Észleletek a tanügy köréből. "Gyvnv. Maros-Vásárhelytt, 1878. junius 25-én. II. Az 1868—XXXVIII-ik törvényezikk, boldogult Eötvösünk szellemében, a nevelésre és oktatásra kiváló gondot igyekezett fordítani. Az addigi tantervek lényeges átalakuláson mentek keresztül s különösen a községi iskolák életbeléptetése, állami iskolák felállítása és a tankötelezettség kimondása által a tanügy országszerte üdvös lendületet nyert. Azonban maga a száraz törvény czélszerű és sikeres alkalmazás és végrehajtás nélkül még