Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)

1880-04-08 / 15. szám

vasúti osztálymér­nörk Kokosinszky Erasimus úrtól 10 frt, kereskedő Biró Sándor úrtól 1 frt, és hogy miről Zeyk József úr e czélra gyűjtést rendezett, és annak elküldését megígérte. Kapcsolatiig a Bem-szobor megválolása ügye, ezen kedvező állá­sával, az ügybuzgó és fáradhatlan elnök ajánlatba hozta, hogy szabadságharczunk egyik legkiválóbb hőse, magyar honvéd altábornagy Bem József szobra leleplezése ünnepélyét maradandóbbá és méltóbbá té­tele végett, a dicső hadvezérnek még életben és szegénységben lévő két elhagyott nővérei Kostroma városban lakó Kardzicky Román, sibériai fogságra deportált lengyel nemes neje Antónia és Krak­kóban lakó özvegy Kozoyszka Cosbay Bem Emi­lia számokra segély­gyüjtessék és küldessék el; e czélból felhívás intéztessék a közönséghez nyilvá­nos úton. Az adatokat Bem tábornok életben ás nyo­morban levő nővéreiről Körösi József, a fővárosi statisticai hivatal igazgatója volt szives utánjárás és kutatásaival megkeresni és azt is kieszközölni, hogy Schweichban lakó lengyel emigráns gróf Plá­­ber ajánlkozott a kegyes adományokat rendeltetése helyekre eljuttatni. Az elnöki előterjesztés és ajánlat a bizottmány által méltó elismeréssel fogadtatott el és vétetett tudomásul. Z. dr Knöpfler Vilmos és tanár Bihari Sándor bizottmányi tagoknak hazafias és meleg felszólalá­saikra el is határoztatott Cosbay Bem Antónia és Emilia számukra gyűjtést rendezni; e czél elérheté­séért a bizottmányi elnök és jegyző, valamint Bi­hari Sándor és Stephani Demeter tagok közreműkö­désével felhívást bocsátani ki; felhatalmaaztattak egyúttal a 3. választmány tagjai, mint országos kép­viselők, Budapesten tartózkodó Z. dr Knöpfler Vil­mos, Bereczki Sándor és Borosnyai Pál urak a mű­vészileg sikerült Bemszobor átvétele alkalmával a szobrot nyilvános szemlére kitenni, beléptidíj mel­lett; az igy, valamint a szobor leleplezés alkalmával befolyó önkéntes adományokat az érintett segélye­zésre felhasználni. A Bem-szoborügy ezen kedvező állásáról tett előterjesztést támogatta Z. dr Knöpfler úr személyes meggyőződésen alapult előadása, a­ki, mint bizott­mányi, egyúttal a 3. választmány tagja, hazafias és költséget nem kímélő áldozatkészségből helyt Bécsben járt utánna a szobor elkészülésének, vala­­mint annak is, hogy szobrász Huszár Adolf kötel­meivel szemben az öntödével is megfelelt, és hogy csakis az apró csiszolás volt még hátra a sinorzaton és érdemjeleken — a­mi hasonlóan munkába vé­tetett — társai nevében elvállalván a szobor átvétele és közszemlére kitétele végett tovább is intézkedni. Szöllősi Sámuel felszólalására elfogadtatott, hogy a megkívántató mész hydraulikus minőségű­­vel szereztessék be. Méltán reméllhetjük, hogy a székely főváros közterét még ez év folytán a hős Bem tábornok emlékszobra fogja díszíteni, poeciténk leend az úti­kor számára lelkesülni és tenni a magyar alkot­mányért és hazáért. Végül szükségesnek látjuk fölemlíteni, hogy e lapok a gyűlés folyamán jelen volt érdemes szer­kesztője Kerekes Sámuel úr a gyűlés bezártával ajánlatot tett a Bem nőtestvérek segélyezhetését gyakorlati, úgy irodalmi utón hangversenyek meg­tartása és a „Bem Album“ kiadása által elősegíteni. A mi köztetszéssel és elismeréssel fogadtatott. M. AZ IPARLOVAG. (Elbeszélés.) — Irta:TörSs Tivadar. — I. Csurgó Gábor ur vásárlói érdekes híreket hal­lottak. Az a csöndes vérű agglegény, ki oly régóta látja el boltjából külvárosi híveit, házasodni készül. Már ezt Baginé asszonyom sem merte gondolni! — Pedig ő ugyancsak tudta minden rejtettebb gondo­latát a szorgalmas „krájzlerájásnak“ — a­mint a külvárosban nevezgették. Ha csak ketten voltak a boltban, mikor Ba­giné a szokásos bevásárlásokat tette a „gyári le­­ringból“ — a­hogy a „dohányos“ asszonyok mond­ták a dohánygyárban — el-elbeszélgették egymás bibéjét s nem egyszer czélozgatott az érdemes asz­­szony Csurgó nőtlenségére, megjegyezvén, hogy bi­zony kár egy ilyen szorgalmatos embernek, senki fiának gyűjteni a szaporodó garasokat. — De hát Csurgó úr nem akart gondolni az ilyen fölösleges dolgokra. — Így egyedül milyen könnyen megy az egész, a hátul levő kis szoba elég untig egymagá­nak, nem ad czifraságra semmit, a­mit akar, azt eszik, s nem tálszámra, hanem jóllakásra vesz egyet­mást. — Ha asszony jön a házhoz, nő a gond min­denképpen, s ha még gyerek is lesz az isten jó­szántából, az már ugyancsak bajjal nevelődik! S többeféle. És most uram fia! mi lett a sok kerül­gető beszédből ? Nem is lehetett várni Baginé asszonyomtól, hogy ezt a hírt követő első szombaton illő izgatott­sággal meg ne lepje a megváltozott szándékú Csurgót. Azon napon az utóbbi, dolog hiányában, ki hozta az öreg zsíros széket boltja elé s azzal mu­lattatta magát, hogy végig nézegetett az egyenes kis utczán, néha-néha az alkonyattal elevenülni kezdő szúnyogok közül ráeresztett szállni egyet-egyet do­logtól durvult kezeire s nagy gyönyörűséggel csap­kodta agyon őket, mikor már jó pirosra telt meg mihaszna potrohjuk. Épen egy egészséges csapásra három lapult oda, amint az utcza szögletéről tisz­tességes lárma hirdette a dohányos leányok, asszo­nyok közeledtét. Csurgó felkapta székét s besietett a boltba. (Folytatása következik.) 56 A helyi kisdedóvó-egylet évi rendes közgyűléséről. M.- Vásárhelyit, 1880. ápril 4. Elnökségre felkért polgármester meleg szavak­kal üdvözli az összegyűlt tagokat és a gyűlést meg­nyitja. Igazgató Bihari Sándor jelentést tesz az évi működésről , a szabályok értelmében maga és az igazgató-választmány nevében lemond. Az egész vá­lasztmány közfelkiáltással újból megválasztatik. Számvizsgáló-bizottság: Dicső Lajos, Burdács Alajos és Csíki Károly jelentik a pénztári számadás helyes voltát. A vagyon összege 11,948 írt 68 ki. Pénztárnok Müller József feloldoztatik s a vagyon­kimutatás kinyomatván a tagoknak meg fog kül­detni. Az intézet 25 éves fennállása alkalmából báró Apor Károly indítványára az intézet története ki fog dolgoztatni s a jövő közgyűlés elé terjesztetni. Igazgató Bihari Sándor, aligazgató dr Knopfler Vilmos, jegyző Göldner Nándor, pénztárnok Müller József, gazda Szöllősi Sámuel. Választmányi tagok: Báró Apor Károly, Ajtai Mihály, dr Antal László, Bálinth Dénes, Borosnyai Pál, Burdács Alajos, Csíki Károly, Dicső Lajos, Keresztes Sándor, Lázár Ádám, Páll Károly, Petri János. (Ezek voltak a főbb mozzanatok, melyeknek közlését az érdemes jegyző szívessége után eszkö­zölhettük. Köszönjük az érdekeltek nevében! Szerk.) A „Kemény Zsigmond társaság“ ápril havi üléséről. Maros- Vásárhelyit 1880. ápril 4. A „Kemény Zsigmond társaság“ ápril havi rendes ülése kevés számú közönség előtt folyt le. Még a helyben lakó rendes tagok közül is sokan tűntek fel távollétük által. Báró Apor Károly elnök a megjelent vendé­geket és társasági tagokat üdvözölvén, dr Tolnay La­jos titkárt a tárgysorozat bemutatására kérte fel. Ennek kapcsán Deák Lajos r. tag felolvasta Aris­tophanes lovagjainak (Arany János fordításában) A szabad­kőművesek elvei és működése általában. Közli: Fényessy Arthur. Napjainkban, midőn hírlapok és rőpírek oly sokat foglalkoznak a szabad kőmüvességgel, midőn a csak kevéssé müvelt ember is oly szívesen hall részletes ismertetését Veress Ignácz, r. tag tolla után. A mait ülésen félbeszakított és a mai ülésen folytatott ismertetés íróját és felolvasóját a jelen­voltak tetszésnyilatkozatokkal kívánták méltányolni. Azután Tolnay Lajos olvasott fel egy fordí­tott (Lenau) és egy eredeti költeményt. A szerzőt és felolvasót egyiránt kitüntető éljenzéssel fogadta a közönség. Ezután zárt ülés következett, melyen szorosab­ban vett kebli ügyek nyertek elintézést. r. 1. Figyelmeztetés találkozásra. M.-Vásárhelytt, 1880. ápril 5. A nagyenyedi ev. ref. főtanoda hittanhallgatói az­ 1868. évben egy szerződést irtunk alá, melynek értelmében az 1880. évben, szeptember havában er­kölcsileg köteleztettünk Kolozsvárra egybegyülni. Minthogy a határidő napról-napra közeleg s az összejövetel lehető előleges intézkedésekkel is jár, indíttatva érzem magamat — több akkori kartársam nevében — ezen találkozásra figyelmeztetni az ér­dekelteket, kik nagyrészben a tanári, részben pedig a papi pályán igen szét vannak szórva az ország különböző részeiben. A mult hó 10-ikén Nagy-Enyeden voltam, hasonló jellegű találkozás megünneplésére. Lőte La­jos, ev. ref. főtanodai tanár barátommal — mint a­ki osztályunkban első volt — ezen tárgyban is beszélgettünk, ki ígérte volt, hogy ápril havában megteszi a szükséges felszólítást egykori kartársaink­hoz. De tapasztalván, hogy egy ilynemű összejövetel létesítése sok nehézséggel szokott egybekötve lenni, a késedel­mezést összejövetelünk erkölcsi horderejére nézve hátrányosnak találom — minthogy lehetnek olyan kartársaink is, kiknek anyagi helyzete — szerződésünk értelmében — előleges gondoskodást igényel — ezért, mint — tudomásom szerint — egyetlen lapszerkeztő akkori 78 hittanhallgató kar­társam közül, vettem magamnak a jogot és szabad­ságot ezen figyelmeztetés megtételére. — Fölkérem egyszersmint Herepei Gerő kolozsvári ev. ref. lel­kész, Geréb Márton kolozsvári­, Lőte Lajos és Ke­resztes József nagyenyedi ev. ref. főtanodai tanáro­kat, mint az akkori II­od és I-ső éves theologusok Kolozsvártt és Nagy-Enyeden lakó igen tisztelt tag­jait, szíveskedjenek az 1880. évben leendő kolozs­vári találkozásunk tárgyában a szükséges intézke­déseket közös értelemmel munkálatba venni s a kí­vánt összejöveteli fölhívást volt kartársainkhoz minél előbb kibocsátani. Egyúttal kartársi tisztelettel kérem fel a t. szerkesztőségeket — különösen a kolozsvári sajtó képviselőit — szíveskedjenek az ezen találkozás ér­­dekében közlendő felhívásokra, figyelmeztetések­, vagy eszmecserékre becses lapjaikban tért nyitni, hogy ezek minél szélesebb körben terjedhessenek el és beszél ez intézményről, — mely az állam és egyház támogatása nélkül — sőt ez utóbbinak el­keseredett küzdelme daczára oly hatalmas tényező­jévé küzdötte fel magát az emberiség általános civilisatiójának, annyi a balfogalom itt is, ott is a szabad kömüvességről, s annyira készpénz gyanánt vétetnek itt is, ott is a legképtelenebb föl- és rá­­fogások, miszerint egy oly könyvet, művet, mely ez intézmény megismerése körül tisztázza az eszméket s a kömüvesség lényének, czélzatainak feltüntetése által leküzdje a ráfogásokat, bizonyára szívesen venné úgy maga a kömüvesi világ, mint az a mű­veit olvasó közönség, mely azt tudományos szem­pontból, avagy — engedjük meg — puszta kíván­csiságból megismerni óhajtja. A szabad kömüvesség eszméjének helyes meg­értése czéljából szükséges, hogy az olvasó közönség előtt kellő világításba helyezzük annak fogalmát, czélját és eszközeit, mert ezt a hármat ismerve, is­merni fogjuk magát az intézményt. Már most helyén látjuk felvetni e kérdést: Mi tehát a szabad kőmüvesség? E kérdésre prog­­rammszerűen felelni nem lehet; oly széles mezőt ölel az föl, mikép annak meghatározása csak meg­közelítőleg eszközölhető. Ez alkalommal csak azt mondjuk róla, hogy a szabad kőmüvesség emberba­ráti, bölcseleti és haladási intézmény, melynek föl­adata a részekre szaggatott emberiség közelebb ho­zása, az igazság kutatása, a közerkölcsiség emelése, a tudományok és művészetek tanulmányozása, a

Next