Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)
1880-04-08 / 15. szám
vasúti osztálymérnörk Kokosinszky Erasimus úrtól 10 frt, kereskedő Biró Sándor úrtól 1 frt, és hogy miről Zeyk József úr e czélra gyűjtést rendezett, és annak elküldését megígérte. Kapcsolatiig a Bem-szobor megválolása ügye, ezen kedvező állásával, az ügybuzgó és fáradhatlan elnök ajánlatba hozta, hogy szabadságharczunk egyik legkiválóbb hőse, magyar honvéd altábornagy Bem József szobra leleplezése ünnepélyét maradandóbbá és méltóbbá tétele végett, a dicső hadvezérnek még életben és szegénységben lévő két elhagyott nővérei Kostroma városban lakó Kardzicky Román, sibériai fogságra deportált lengyel nemes neje Antónia és Krakkóban lakó özvegy Kozoyszka Cosbay Bem Emilia számokra segélygyüjtessék és küldessék el; e czélból felhívás intéztessék a közönséghez nyilvános úton. Az adatokat Bem tábornok életben ás nyomorban levő nővéreiről Körösi József, a fővárosi statisticai hivatal igazgatója volt szives utánjárás és kutatásaival megkeresni és azt is kieszközölni, hogy Schweichban lakó lengyel emigráns gróf Pláber ajánlkozott a kegyes adományokat rendeltetése helyekre eljuttatni. Az elnöki előterjesztés és ajánlat a bizottmány által méltó elismeréssel fogadtatott el és vétetett tudomásul. Z. dr Knöpfler Vilmos és tanár Bihari Sándor bizottmányi tagoknak hazafias és meleg felszólalásaikra el is határoztatott Cosbay Bem Antónia és Emilia számukra gyűjtést rendezni; e czél elérhetéséért a bizottmányi elnök és jegyző, valamint Bihari Sándor és Stephani Demeter tagok közreműködésével felhívást bocsátani ki; felhatalmaaztattak egyúttal a 3. választmány tagjai, mint országos képviselők, Budapesten tartózkodó Z. dr Knöpfler Vilmos, Bereczki Sándor és Borosnyai Pál urak a művészileg sikerült Bemszobor átvétele alkalmával a szobrot nyilvános szemlére kitenni, beléptidíj mellett; az igy, valamint a szobor leleplezés alkalmával befolyó önkéntes adományokat az érintett segélyezésre felhasználni. A Bem-szoborügy ezen kedvező állásáról tett előterjesztést támogatta Z. dr Knöpfler úr személyes meggyőződésen alapult előadása, aki, mint bizottmányi, egyúttal a 3. választmány tagja, hazafias és költséget nem kímélő áldozatkészségből helyt Bécsben járt utánna a szobor elkészülésének, valamint annak is, hogy szobrász Huszár Adolf kötelmeivel szemben az öntödével is megfelelt, és hogy csakis az apró csiszolás volt még hátra a sinorzaton és érdemjeleken — ami hasonlóan munkába vétetett — társai nevében elvállalván a szobor átvétele és közszemlére kitétele végett tovább is intézkedni. Szöllősi Sámuel felszólalására elfogadtatott, hogy a megkívántató mész hydraulikus minőségűvel szereztessék be. Méltán reméllhetjük, hogy a székely főváros közterét még ez év folytán a hős Bem tábornok emlékszobra fogja díszíteni, poeciténk leend az útikor számára lelkesülni és tenni a magyar alkotmányért és hazáért. Végül szükségesnek látjuk fölemlíteni, hogy e lapok a gyűlés folyamán jelen volt érdemes szerkesztője Kerekes Sámuel úr a gyűlés bezártával ajánlatot tett a Bem nőtestvérek segélyezhetését gyakorlati, úgy irodalmi utón hangversenyek megtartása és a „Bem Album“ kiadása által elősegíteni. A mi köztetszéssel és elismeréssel fogadtatott. M. AZ IPARLOVAG. (Elbeszélés.) — Irta:TörSs Tivadar. — I. Csurgó Gábor ur vásárlói érdekes híreket hallottak. Az a csöndes vérű agglegény, ki oly régóta látja el boltjából külvárosi híveit, házasodni készül. Már ezt Baginé asszonyom sem merte gondolni! — Pedig ő ugyancsak tudta minden rejtettebb gondolatát a szorgalmas „krájzlerájásnak“ — amint a külvárosban nevezgették. Ha csak ketten voltak a boltban, mikor Baginé a szokásos bevásárlásokat tette a „gyári leringból“ — ahogy a „dohányos“ asszonyok mondták a dohánygyárban — el-elbeszélgették egymás bibéjét s nem egyszer czélozgatott az érdemes aszszony Csurgó nőtlenségére, megjegyezvén, hogy bizony kár egy ilyen szorgalmatos embernek, senki fiának gyűjteni a szaporodó garasokat. — De hát Csurgó úr nem akart gondolni az ilyen fölösleges dolgokra. — Így egyedül milyen könnyen megy az egész, a hátul levő kis szoba elég untig egymagának, nem ad czifraságra semmit, amit akar, azt eszik, s nem tálszámra, hanem jóllakásra vesz egyetmást. — Ha asszony jön a házhoz, nő a gond mindenképpen, s ha még gyerek is lesz az isten jószántából, az már ugyancsak bajjal nevelődik! S többeféle. És most uram fia! mi lett a sok kerülgető beszédből ? Nem is lehetett várni Baginé asszonyomtól, hogy ezt a hírt követő első szombaton illő izgatottsággal meg ne lepje a megváltozott szándékú Csurgót. Azon napon az utóbbi, dolog hiányában, ki hozta az öreg zsíros széket boltja elé s azzal mulattatta magát, hogy végig nézegetett az egyenes kis utczán, néha-néha az alkonyattal elevenülni kezdő szúnyogok közül ráeresztett szállni egyet-egyet dologtól durvult kezeire s nagy gyönyörűséggel csapkodta agyon őket, mikor már jó pirosra telt meg mihaszna potrohjuk. Épen egy egészséges csapásra három lapult oda, amint az utcza szögletéről tisztességes lárma hirdette a dohányos leányok, asszonyok közeledtét. Csurgó felkapta székét s besietett a boltba. (Folytatása következik.) 56 A helyi kisdedóvó-egylet évi rendes közgyűléséről. M.- Vásárhelyit, 1880. ápril 4. Elnökségre felkért polgármester meleg szavakkal üdvözli az összegyűlt tagokat és a gyűlést megnyitja. Igazgató Bihari Sándor jelentést tesz az évi működésről , a szabályok értelmében maga és az igazgató-választmány nevében lemond. Az egész választmány közfelkiáltással újból megválasztatik. Számvizsgáló-bizottság: Dicső Lajos, Burdács Alajos és Csíki Károly jelentik a pénztári számadás helyes voltát. A vagyon összege 11,948 írt 68 ki. Pénztárnok Müller József feloldoztatik s a vagyonkimutatás kinyomatván a tagoknak meg fog küldetni. Az intézet 25 éves fennállása alkalmából báró Apor Károly indítványára az intézet története ki fog dolgoztatni s a jövő közgyűlés elé terjesztetni. Igazgató Bihari Sándor, aligazgató dr Knopfler Vilmos, jegyző Göldner Nándor, pénztárnok Müller József, gazda Szöllősi Sámuel. Választmányi tagok: Báró Apor Károly, Ajtai Mihály, dr Antal László, Bálinth Dénes, Borosnyai Pál, Burdács Alajos, Csíki Károly, Dicső Lajos, Keresztes Sándor, Lázár Ádám, Páll Károly, Petri János. (Ezek voltak a főbb mozzanatok, melyeknek közlését az érdemes jegyző szívessége után eszközölhettük. Köszönjük az érdekeltek nevében! Szerk.) A „Kemény Zsigmond társaság“ ápril havi üléséről. Maros- Vásárhelyit 1880. ápril 4. A „Kemény Zsigmond társaság“ ápril havi rendes ülése kevés számú közönség előtt folyt le. Még a helyben lakó rendes tagok közül is sokan tűntek fel távollétük által. Báró Apor Károly elnök a megjelent vendégeket és társasági tagokat üdvözölvén, dr Tolnay Lajos titkárt a tárgysorozat bemutatására kérte fel. Ennek kapcsán Deák Lajos r. tag felolvasta Aristophanes lovagjainak (Arany János fordításában) A szabadkőművesek elvei és működése általában. Közli: Fényessy Arthur. Napjainkban, midőn hírlapok és rőpírek oly sokat foglalkoznak a szabad kőmüvességgel, midőn a csak kevéssé müvelt ember is oly szívesen hall részletes ismertetését Veress Ignácz, r. tag tolla után. A mait ülésen félbeszakított és a mai ülésen folytatott ismertetés íróját és felolvasóját a jelenvoltak tetszésnyilatkozatokkal kívánták méltányolni. Azután Tolnay Lajos olvasott fel egy fordított (Lenau) és egy eredeti költeményt. A szerzőt és felolvasót egyiránt kitüntető éljenzéssel fogadta a közönség. Ezután zárt ülés következett, melyen szorosabban vett kebli ügyek nyertek elintézést. r. 1. Figyelmeztetés találkozásra. M.-Vásárhelytt, 1880. ápril 5. A nagyenyedi ev. ref. főtanoda hittanhallgatói az 1868. évben egy szerződést irtunk alá, melynek értelmében az 1880. évben, szeptember havában erkölcsileg köteleztettünk Kolozsvárra egybegyülni. Minthogy a határidő napról-napra közeleg s az összejövetel lehető előleges intézkedésekkel is jár, indíttatva érzem magamat — több akkori kartársam nevében — ezen találkozásra figyelmeztetni az érdekelteket, kik nagyrészben a tanári, részben pedig a papi pályán igen szét vannak szórva az ország különböző részeiben. A mult hó 10-ikén Nagy-Enyeden voltam, hasonló jellegű találkozás megünneplésére. Lőte Lajos, ev. ref. főtanodai tanár barátommal — mint aki osztályunkban első volt — ezen tárgyban is beszélgettünk, ki ígérte volt, hogy ápril havában megteszi a szükséges felszólítást egykori kartársainkhoz. De tapasztalván, hogy egy ilynemű összejövetel létesítése sok nehézséggel szokott egybekötve lenni, a késedelmezést összejövetelünk erkölcsi horderejére nézve hátrányosnak találom — minthogy lehetnek olyan kartársaink is, kiknek anyagi helyzete — szerződésünk értelmében — előleges gondoskodást igényel — ezért, mint — tudomásom szerint — egyetlen lapszerkeztő akkori 78 hittanhallgató kartársam közül, vettem magamnak a jogot és szabadságot ezen figyelmeztetés megtételére. — Fölkérem egyszersmint Herepei Gerő kolozsvári ev. ref. lelkész, Geréb Márton kolozsvári, Lőte Lajos és Keresztes József nagyenyedi ev. ref. főtanodai tanárokat, mint az akkori IIod és I-ső éves theologusok Kolozsvártt és Nagy-Enyeden lakó igen tisztelt tagjait, szíveskedjenek az 1880. évben leendő kolozsvári találkozásunk tárgyában a szükséges intézkedéseket közös értelemmel munkálatba venni s a kívánt összejöveteli fölhívást volt kartársainkhoz minél előbb kibocsátani. Egyúttal kartársi tisztelettel kérem fel a t. szerkesztőségeket — különösen a kolozsvári sajtó képviselőit — szíveskedjenek az ezen találkozás érdekében közlendő felhívásokra, figyelmeztetések, vagy eszmecserékre becses lapjaikban tért nyitni, hogy ezek minél szélesebb körben terjedhessenek el és beszél ez intézményről, — mely az állam és egyház támogatása nélkül — sőt ez utóbbinak elkeseredett küzdelme daczára oly hatalmas tényezőjévé küzdötte fel magát az emberiség általános civilisatiójának, annyi a balfogalom itt is, ott is a szabad kömüvességről, s annyira készpénz gyanánt vétetnek itt is, ott is a legképtelenebb föl- és ráfogások, miszerint egy oly könyvet, művet, mely ez intézmény megismerése körül tisztázza az eszméket s a kömüvesség lényének, czélzatainak feltüntetése által leküzdje a ráfogásokat, bizonyára szívesen venné úgy maga a kömüvesi világ, mint az a műveit olvasó közönség, mely azt tudományos szempontból, avagy — engedjük meg — puszta kíváncsiságból megismerni óhajtja. A szabad kömüvesség eszméjének helyes megértése czéljából szükséges, hogy az olvasó közönség előtt kellő világításba helyezzük annak fogalmát, czélját és eszközeit, mert ezt a hármat ismerve, ismerni fogjuk magát az intézményt. Már most helyén látjuk felvetni e kérdést: Mi tehát a szabad kőmüvesség? E kérdésre programmszerűen felelni nem lehet; oly széles mezőt ölel az föl, mikép annak meghatározása csak megközelítőleg eszközölhető. Ez alkalommal csak azt mondjuk róla, hogy a szabad kőmüvesség emberbaráti, bölcseleti és haladási intézmény, melynek föladata a részekre szaggatott emberiség közelebb hozása, az igazság kutatása, a közerkölcsiség emelése, a tudományok és művészetek tanulmányozása, a