Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)
1880-07-15 / 29. szám
29-ikszámú évfolyam. Maros-Vásárhelyit, 1880. julius 16. 0 'VJV j\rj\riArMJ\rjvw\r\rjKTArj\rJWW\r*n Hirdetések díja: 1 Egy háromszor lussábozott S gariuloid sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. í? Nyilttér soronként 25 kr. A hirdetés- és nyílttéri dijak 5 előre fizetendők. |jv\TA/\ej'J\rj\AA/'jv'j\/'j\sj\r jv jv./v./v j\s jv\fg QjVWA/ A/’AA/WWV' iA/W lA/VVAf li díját! 1 C frt — kr, ^ < Félévre...............1 frt — kr_ 1 1 Negyedévre . . . 1 frt 50 kr. | 1 Egyes számára 14 kr. | GvnAnA/vywv jusrjvjwv .njwv/wvjva Tordamenye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztői szállás : Iskola (tyúkszer) utcza 24t©. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: a róm. kath. leányiskola könyövnyom.OLájábak. (Szent-György-utcza 1070 sz. a ) Előfizetés 1 Egész évre . . . Előfizetési fölhívás a „ Maros- Vitére“ Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely szab. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny 1880. évi X-ik évfolyamának második felére. Előfizetési díj: Félévre...................3 frt. Negyedévre .... 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzeket kérjük t. Csíki Lajos, úr könyvkereskedésébe vagy lapunk kiadóhivatalába küldeni. Még egyszer a Bem-szobor kérdéséhez! Maros-Vásárhely tt, 1880. jun. 14-én. A „Maros-Vidék“ idei 26. és 28-dik számaiban tett észrevételük kiegészítéséül álljanak itt a következő sorok. A Bem-szobor bizottság határozatát már nem változtatja meg, minthogy minden oldalról meg lett vitatva a kérdés s csak azután lépett érvényre a határozat. A történelmi igazságnak igaz, hogy látszatilag eleget kívánnánk tenni, ha a piski-híd, Nagy-Szeben, vagy Gálfalva felé fordíthatnék arczczal a merész és rettenthetlen fővezért, hogy látcsövével mintegy szemlélje dicsőségének kiválóbb csatahelyeit; de ekkor sem tudhatnék mindenik főcsatatérnek kiszolgáltatni az igazságot s nem felelhetnénk meg a különböző vidékek kívánalmainak. Jól emlékezhetünk, hogy Maros-Vásárhely több nevezetes csatahellyel szemben lett a szobor helyéül kiszemelve és megállapítva, s minthogy városunkegyik mentőjét, üdvözölhető a derék Bem tábornokban, minden egyéb indokot mellőzve, már ez is elég volna arra nézve, hogy a városház, mint a város központja, legyen irányadója a szobor helyzetének. Az aesthetikai háttér felhozatalában igaza van Dixi-nek, de a megelőző indok, valamint a főtér alsó részének is kilátásba helyezett szépítése és kiépíttetése évtizedek, vagy századok múlva a kellő háttért is megszerezheti, hiszen ma máris vannak oly díszes épületek a Deák-Ferencz-negyed alsó részében is, melyek a főtér felső részében is ugyancsak számot tennének. Ezeken kívül nem kell felednünk, hogy Bem nemcsak magyar, hanem lengyel szabadsághős is volt, ki hazája elnyomóját látta a zsarnok Oroszhonban, s ha látcsövét a tyrannismus hazája felé fordítja, nemcsak költői, de lélektani igazságszolgáltatást is találhatunk ezen positióban, mely szintén a Bem-szobor bizottság már ismertetett határozata mellett argumentál. Mindenesetre nagy köszönettel tartozunk Dixi-nek, hogy figyelemreméltó szép közleménye által az eszmecserére alkalmat nyújtott. A különböző vélemények, felfogások és észrevételek legalkalmasabbak arra nézve, hogy azoknak megvitatása által a kérdés lehetőleg a legsikeresebb megoldást nyerjen. Részünkről újólag is a határozat mellett szavazunk. Szerkesztő. In.d.a.li G-l-u-la, sírjázzál. Sorsüldözött költő, korán elhunyt barát. Egy pályatársadnak halld meg sírd szavát: Minden könycsepp igaz, mit érted hallatok! boldogtalan valál; lásd, én is az vagyok ! Nyomor, bú, szenvedés hervasztja éltemet, Kétségbeses fog el hazám sorsa felett. Szeretek lángolón: gúny, seb a jutalom — Szólj, ad-e pihenést a hideg sirhalom ? A föld alatt lel-e a szív enyhületet? Megnyugszik-e, ki, mint te, annyit szenvedett ? * Szólj, hadd kövesselek, ott lenn gyógyír ha van, S követni fog velem ezer boldogtalan. („Függetlenség.“) Fésa Lajos: Izze Lali Gyula emnlékezete. Tiz éve telt, hogy megismerkedénk, Sok szép időt élt át kicsiny körünk, Emlékezetnek tiszta tükrinél A mult képében még gyönyörködünk. De hol van egy, hol van kedvelt Gyulánk, Költői lelke hol és merre száll?! Szemünk világa hasztalan keres Elsöpre már az átkos sorsviszály. . . Mint lepke szállong a hires mezőn, Épp úgy csapongott játszi szellemed... Ki hitte volna, hogy a sorsszeszély Már ily korán a sírba eltemet? A könnyű vér és a szilaj kedély Legyőzte benned ész hideg szavát. . . Megcsalt szerelmed, lelki küzködés Ütött szivedben végzetes tanyát. . . Miként a villám jött egy gondolat. . . Nemtőül hívtad a rideg halált. . . Nem gondolod meg, hogy e gondolat Sebző nyilával hány szivet talált! . . Öreg szülő, testvér, rokon, barát, Jó ismerős könyez sorsod felett . . . — Szegény barátom! Álmodj csendesen! Szivem megőrzi hű emlékedet! — Kerekes Sámuel. T©o®Hika Hilda ®!EaÍl®]k®2í©1Le. Irta ős elmondotta : Uénárt József, tartár. (Folytatás.) Vocelka Ede: született Csehországban, Mnichoviczben, Prága vidékének egyik kisebb városkájában, népes családnak volt egyik ifjabb tagja, születési évét biztos adatok hiányában 1820. és 24. évek közé tehetjük. Úgy vagyunk vele, mint a régibb és újabb kor annyi költő, iró és művészszel volt, kiket kortársaik, mig köztük voltak bámultak, szerettek, s csak mikor elvesztették jutott eszükbe kérdezni, de hát ki is volt ő, mikor számunkhoz a „Bem-Album“ előfizetési fölhívását mellékeltük. Az erdő tündére, — Ring Miksa után: Fekete Károly. — I. (Folytatás.) Rokonaim körében egy hét a legkellemesebben telt el. Nagy bártyám a legszeretetreméltóbb házigazda, nagynéném pedig igen gyöngéd és felette mivelt nő volt, akin mindjárt meglátszott ugyan, hogy hosszasabb ideig tartózkodott az udvarnál, de a nélkül ez által szive és gondolkozás módja hátrányt szenvedett volna. Unokanővéreimmel rövid idő alatt a legbarátságosabb viszonyba léptem és a társaság is, amelyben hiány itten egyáltalában nem volt, nagyon megnyerte tetszésemet. Mulatság, szórakozás, annyira bőviben volt, hogy unatkozásra még idő sem jutott. Naponta fogadtunk vagy tettünk látogatásokat és kisebb kirándulásokat, melyekre a megragadó vidék és a kellemes szomszédság elég alkalmat nyújtott. Ily módon felségesen mulattunk, nevettünk, tréfálóztunk, karikákat dobáltunk, zálogosdit játszottunk és csolnakáztunk, szóval minden kigondolhatót megtettünk, melylyel falun mulatni szoktak. Nap-nap után telt és unoka nővéreim naponta jobban megtetszettek, jóllehet nem mondhattam, hogy egyik vagy másikba szerelmes lettem. Az idősebbik Berta igen érdekes barna szépség, szellemes és élezés; az ifjabbik Adeleide, gyöngéd szőke hajadon, ki önkéntelenül Heine gyönyörű dalát juttatá eszembe: „Olyan vagy mint a rózsa; ártatlan, bájoló!“ Mindezek daczára mindkettőjük iránt csak testvéri szeretettel viseltettem, melyet — úgy látszott — hasonlóval viszonoztak. Talán, hogy közeli rokonok voltunk és egymást mindennap láttuk akadályozó, hogy szeretetünk egy hatalmasabb érzéssé fejlődjék. Aztán szép húgaim közül az udvarlók sem hiányoztak, ez azonban keblemben irigységet vagy féltékenységet nem keltött fel. Unokatestvéreim számos barátnőivel ismerkedtem meg, de szívemet egy se kötötte le, habár köztük nem egy valóban hódító szépség volt, kik más körülmények között nagyon is veszélyesek lehettek volna reám nézve. A szép ismeretlen nő képe folyton előttem lebegett, az erdő tündére éreztette velem varázs