Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)

1886-01-03 / 1. szám

XVI-IK ÉVFOLYAM. 1. szám. Marosvásárhelytt, 1886. január 3. MAROS VIDÉK. Előfizetési díjak: Egész évre..............6 frt — kr. Félévre....................3 „ — „ Negyedévre.............1 „ 50 „ Egyes szám ára 74 kr. e g* 3 e 1 e n joci m­inden vasárnap. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: a Hajósk­öz utczában a 301. szám alatti házban. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz­­ bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában Zsurek­ Sándornál. Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigt. után 30 , Nyilttór soronként 25 „ A hird. és nyiltt. díjak előre fizetendők. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETI KÖZLÖNY. Előfizetési felhívás JAROSVIDÉK“ 1886. évi, 16. évfolyamára. A szerkesztőség és kiadóhivatal együttes törekvése odairányul, hogy minél tartalmasabb czikksorozattal és csinosabb külső alakkal ál­lítsuk ki lapunkat, melynek főczélja főleg a homlokzaton jelzett megyei és városi közér­dekeknek szolgálni. Eszerint programmunk nem változik. A „MAROSVIDÉK* előfizetési díja: Egész évre — — — 6 frt — Félévre — — — — 3 frt — Évnegyedre — — — 1 frt 50 kr (Külföldi példányoknál postai bélyeg töb­­let fizetendő.) Az előfizetési illetékek Csíki Lajos könyvkereskedésébe, vagy a kiadóhi­vatalba küldendők. Marosvásárhelytt, 1886. január 2. J­. Nagy János, Kerekes Sámuel, társszerkesztő, f. szerk. kiadótulajdonos. Beköszöntő az újévben. Marosvásárhelytt, 1886. január 2. A rohanó idő végetlen pályakörében egy évvel ismét gazdagabb lett a mult. A szá­zadok és ezredek a maguk kimért utjukat feltartóztathatlanul bevégzik. A véges em­beri élet csak egy parányi osztalékot kap az örökkévalóság lelki és testi javaiból s még az életkor véghatára is meg van szabva a természet örök rendje, változhatatlan törvé­nye által. A halandó ember — a bölcsőtől a koporsóig — a végzetszerűség esélyeinek van kitéve. Jól, rosszul bizonyos ideig szol­gálja a lélek a testet, s a kettő együttes szerves működésében nyilvánul az élet. Az emberi életnek egyik legszebb hivatása a te­vékenység, melynek kapcsán fejlődik a tár­sadalom, hogy az színtere lehessen a tevé­kenység nyilvánulásainak.­­ A társadalom szokásokat teremt, rendszereket alkot, intéz­ményeket létesít és egy olyan gépezetnek tekinthető, melynek kerekei szüntelenül fo­rognak, s ezen folytonos működés a minden­napi élet színpadát tünteti fel. A mindennapi élet színpadán a társada­lom sokszor rabja lesz a szokásnak. Egy ilyen általános szokást örökített meg a tár­sadalom az újévi üdvözletek divatba hozása által. A koronás főktől a napszámos kuny­hójáig el van terjedve ez a szokás. Hódol­junk mi is kényszerhatalmának, fejezzük ki mi is üdvözletünket, szerencsekívánatunkat, kívánjunk mi is boldog újévet tisztelt olva­sóinknak ! Boldog újévet! Bizony elférne minél boldogabb újév ha­zánkra, nemzetünkre. De hagyjuk a bölcsekre az okoskodást, politikusokra a helyzet tag­lalását és a nagy napilapokra az üdvkivo­­natok áradozó tengerét! Részünkről elég egy pár hang az üdvözletek harmóniájából, hogy ne csak a szokásnak tegyünk eleget, hanem szívünk őszinte érzelmeit is szavakba öntsük. Boldog újévet! A beállott újévben áldást, békességet ké­rünk a hazára ; boldogságot, megelégedést a hazában élő nemzetekre, hogy ez által a testvéri frigy a hazaszeretet szent lángját gyújthassa fel a szent haza közös oltárán! Milyen szép kívánság, milyen kegyes óhaj­tás ez a beköszöntött új esztendőben! Mi és hogyan fog ebből megvalósulni, az mind a jövő lapjára tartozik, s újévi jókívánságok­nál elég a tiszta indulat, a nemes szándék, mely az érzelmeket őszinte nyilatkozatokra vezérli. Szivünk igazi őszinteségével újítjuk meg jókivánatainkat, midőn beköszöntő sza­vainkban — tisztelt olvasóink részére — is­mételten hangoztatjuk a boldog újévet! Szerkesztő: NI“ IU —CrUafiiQsn-O— Újévi fohász. Menny­i föld felett uralgó Istenünk, Kinek szavára lett a nagy világ, Ki mint Atyánk úgy bánsz el mi velünk, A kit imád, ember, fa, fa, virág, Kinek kezéből áldás száll alá, Ki ezt a földet megoltalmazád, Kinek kegyelme azt beszárnyalá : — Ó védd továbbra ezt a szép hazát! Menny­i föld Ura, kegyelmes jó Atyánk, Ki a trónok felett uralkodói, Jóságodnak volt mindig gondja ránk; Nem győzhetett ja földön a pokol, — Most is szivünk fohászt bocsát feléd, — Ajkunk zsolozsma hangja felkiált: — Aid meg a honnak minden nemzetét, S a trón felett, ó áld meg a királyt! Anonimus. Az uj nemes leánya. Elbeszélés. Dr. Kelenfölditől. Tiszakompi Báthori Boldizsárnak III emeletes palotája büszkélkedik a pompás „Sugárúton,a­mely egyike az egész continens legszebben épített nagy­városi főutczájának. A háziúr az 1-ső emeleti lakást tartotta fenn családja számára, míg a II-ik és III-ik emeletet miniszteri tanácsosok, országgyűlési képviselők bérelték ki, a földszint pedig üzleti helyiségeknek van berendezve. A kapu bejárásánál a Tiszakompi Báthori Bol­dizsár irodája vonja magára a figyelmet, mely előtt a portás szokott rendesen állani, hogy kellő felvilágosítással szolgáljon a kérdezősködő felek­nek, kik valóban feles számmal szokták látogatni az irodát, melyben bank üzletek, pénzbeváltások, értékpapír leszámítolások képezték a fő vonzó erőt úgy a börze matadorai, valamint az üzletvi­­lág járókelői előtt, sőt még az állam­tisztviselők közül is nem egy kereste fel naponként ezt a magánbankot, hogy pillanatnyi pénzzavarát hitel­­művelet alapján elenyésztethesse. Maga a bank tulajdonos szokott rendesen szol­gálatára állani a feleknek, s a szerint, hogy kinek­ A „Marosvásárhelyi Ip. Polg. Egylet“ évi rendes közgyűlése. A „Marosvásárhelyi Iparos Polgári Egylet“ évi rendes közgyűlését 1885. decz. hó 27-én tarta meg saját helyiségében (gr. Lázár-ház, Főtér). Fél négy órakor hangzott el — mintegy 62 tag jelenlétében — az egylet dalosztálya által megható szépen elénekelt s éljenzéssel fogadott „Hymnusz“, mely után Szathmári L. Ferencz egy­leti elnök olvasta fel megnyitóját. Mindenekelőtt a szép számú hallgatóságot üdvözli s egy futó pillantást vetve az egylet öt éves múltjára, áttér a lefolyt év közérdekű eseményeire, melyek közül első helyen hozza fel az országos kiállítást s an­nak legkivált az iparos osztályra gyakorolt nagy horderejű befolyását s mint igen örvendetes jelen­séget constatálja, hogy városunk 16 iparos kiállí­tója közül 12 lett kitüntetve. Örömmel üdvözli a városunkban felállítandó székely közmivelődési­­egyleti iparmuzeum eszméjét s végül hazafias lel­­kesültséggel emlékszik meg az „Erdélyi Magyar Közmivelődési Egylet“ falunkat fenntartani és művelni óhajtó czéljairól, munkaprogrammjáról, mely nagy munkához szive mélyéből siker-dús eredményt kívánva, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A felolvasott s csinosan összeállított elnöki meg­nyitó éljenzéssel találkozott s Pálffy Mihály in­dítványára egész­­ terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott. 1 . A tárgysorozat 2. pontját képezte az igazgató­ság jelentése az egylet évi működéséről, melyből a következő fontosabb adatokat emeljük ki: a választmány 11 ülésén mintegy 127 tárgy intéz­­tetett el. Az egylet jelenleg 300 tagot számlál s igy a tavalyi évhez viszonyítva 80-al több a sza­porulat. Az állandó rendező bizottság ez évi ke­resménye 237 frt 47 krt tesz. A könyvtár 396 önálló műből áll -s ezek mellett 13 lap, köztük szépirodalmi, humorisztikus áll a tagok rendel­kezésére stb. E jelentés, mely hű képét nyújtja az egylet évi működésének szintén jegyzőkönyvbe iktatni határoztatott azon módosítással, hogy a kiállításon résztvettek és kitüntetettek nevei közt kinek milyen volt az állása, vagy hitele, hajlongó testtel, vagy felemelt fővel bánt el embereivel. Könnyű most Tiszakompi Báthori Boldizsárnak, mert a Tisza-szabályozás, a dohány és só egyed­­áru manipulatio, a kincstári regálék meghozták a százezereket, a milliók szülőanyját, s e mellett még magyar nemesi czimet és czimert, sőt érdemrendet juttatott a speculáns tőzsér tulajdonába a­­gaz­daság terén kifejtett közhasznú munkásság­­elisme­réséül. Ezért van olyan nagyra a Tiszakompi Báthori család, ezért tart középpáholyt az operaházban, ezért kocsikázik czimeres fogaton a városligetbe, s adja az estélyeket egyre-másra, hogy mint ház­­tulajdonos, az emeleti lakosoknak kedveskedhessek. Meg is fordult ám már sok magas állású hiva­talnok, országos képviselő, végzett földes­ur számba került aristokrata az elegáns termekben, melyek egész franczia ízléssel voltak berendezve, s első tekintetre elárulták a pazar bőkezűséget, mely a háztartáson végig ömlött. S harminczhat évvel ezelőtt még álmodni sem merte volna a most már dúsgazdag háziúr, hogy ő valaha palotába lakjék, s kapuja előtt egyenru­hás kapus álljon. (Folyt, köv.)

Next