Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)
1886-01-03 / 1. szám
különösképpen emeltessék ki László Samu szíjgyártó, ki gonddal, szakértelemmel és meglepő csínnal kiállított szerszámaiért magát a jury tagjai sorába való felvételre érdemesítette s mint ilyen versenyen kívül állott, mely körülmény úgy az iparos osztály, mint általában a város jó hírneve öregbítéséhez nagymérvben járult; Szabó István (kerekes) jegyzőnek pedig jegyzőkönyvileg köszönet nyilváníttatott felolvasott terjedelmes jelentéséért. Ezután következett volna az országos kiállításra 50—50 forint segélylyel felküldött 7 iparos ifjú jelentése, tapasztalataik eredményéről, de miután ez hosszabb időt vesz igénybe, semhogy azokat most megejteni lehetett volna, felolvasásának idejéül január 3-ika (vasárnap) d. u. 2 óra tűzetett ki, a mikorra megjelenni az egyleti tagok s az érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Azon — különben életrevaló — indítvány, hogy az egylet az „Önk. és Betegsegélyző Egylet“, valamint a „Második Temetkezési Egylet“-tel egyesittessék, hogy ekképen tömörülve a kitűzött nagy czélhoz mindinkább közelebb jusson s egyesült erővel maradandó és a társadalmi életbe messze kiható dolgokat létesítsen, időszerűnek még nem mutatkozván, napirendről levétetett. A számvizsgáló bizottság munkálatának felülvizsgálására s ennek a jövő folytatólagos gyűlésen leendő előterjesztésére kiküldettek : Szász Dénes, Pál György tanító, Szilágyi István és Molnár József. A jövő évi költségvetés megvitatása, úgyszintén a kultúregyletbe való belépés indítványa a folytatólagos gyűlésre halasztatott (január 10), mely alkalomra külön meghívók nem fognak kibocsáttatni. Befejező pontját a gyűlésnek a tisztújítás képezte, mely szerint közfelkiáltás útján megválasztottak: elnöknek: Szathmári L. Ferencz, alelnököknek: Dabóczi Mihály, Kézér Károly, igazgatóknak : Kovács Géza, Csiszér Albert, jegyzőknek: Szabó István, kerékgyártó: Dabóczi György, gazdának : Jáger Vilmos, titkos szavazás útján az alapszabályok értelmében kilépett tagok helyébe választmányi tagoknak: Kroll Ede (31 szavazattal), Muntyán Mihály (31 szav.), Várbeli Lajos (29 szav.), Soós Pál (28 szav.), Petelei Márton (21 szav.), tiszt. Vass Tamás (18 szav.) A gyűlés 6 órakor ért véget. M.-Vásárhely, 1885. decz. 28. Dabóczi György: Az Ip. polg. egylet dal- és zeneestélye. Karácson másodnapja meglehetős szép számú közönséget hozott össze a Transsylvania dísztermében s mégis (30 kros belépti dij mellett) alig számbavehető anyagi eredményt tudott felmutatni az egylet — majdhogynem deficittel végződött. — Bár az estély megkezdése 7 órára volt jelezve, csak 8 órakor vehette kezdetét a gyéren gyűlő közönségnek miatta. A műsorozat 6 pontból volt összeállítva s ha mindegyik piece nem is elégítette ki tökéletesen a finomabb müszlést, mégis általánosságban sikerültnek mondható. A darabok elég összevágók, hangzatosak voltak ugyan, de bizott hullámszerű emelkedést s ebből fokozatos halkitást (crescendo-decrescendo) szóval színezést, mi a darabot igazán élvezhetővé teszi hiába kerestünk volna s ez különösen illik a zenei részre. Aztán a zenében sem ártana ilyenkor egy-egy magyaros zamata darabot megpendíteni! ... A programmot a Zenekedvelők Egylete nyitotta meg a „Menekültek indulójáéval, utána a dalosztály Huber Károly letétében a „Cserebogár, sárga cserebogár“ czímű ismeretes népdalegyveleget énekelte Mire ismét a zenekar játszta Jovánovicstól a „Dunári-walzer“-t, erre következett a „Filiszter“ (tréfás kar Mongold K.-tól), majd egy polkamazur (Stegreif) s legvégül újra csak Huber átiratában egy népdalegyveleg („Vékony héja van a piros almának“ — „Csókra csókot adok én“ stb.) Ez utóbbi aztán a legnagyobb tetszéssel találkozott, úgy hogy a tüntető tapsokra újrázni kellett. Nem is csoda. Azok a csengő, hatalmas accordok még a kőszivet is képesek megindítani, hát még a fiatal pezsdülő sziveket?., kivált akkor, ha azokban a szív magasztos érzelmei — a szerelem s annak tettekben nyilatkozó tényei a Tombola-estély. A mi mulatságot a helybeli jótékony nőegylet és Clotild székely árvaleányház rendez, oda megy, a ki mehet. E, sok évi tapasztalatokból merített állításunk fényes igazolást nyert újólag is a múlt hó 27-én (vasárnap) lefolyt, tánczczal összekötött tombola estélyen, mely alkalommal a Transylvánia díszterme egész a szorongásig megtelt közönséggel. Amit József császár egy keskeny folyó hosszú hídjára mondott egyszer: „vagy a vízből lenne több, vagy a hídból kevesebb“, azt ezúttal a következő változatban gondolta el mindenki: „vagy a terem volna nagyobb, vagy a közönség kisebb.“ De ez a közönség oly válogatott, oly díszes, hogy kár lett volna belőle akárkinek hiányoznia. A szegények és árvák javára siettünk mindnyájan áldozni filléreinket a könyörületesség oltárán, no meg, intra parenthesim mondva, a kilátásba helyezett táncz sem volt minden vonzerőnélkül. Fél hét órakor vette kezdetét a tombolajáték általános érdeklődés közepett s feszült figyelemmel leste mindenki a nyertes számokat szentori hanggal kiálltó bizalmi férfinak szavait. Irigy pillantások kisérték a szerencsés nyerőket, kik megrakodva a szebbnél szebb tárgyakkal törtek maguknak utat a hullámzó közönség tömör sorai között s valóban méltán csalta ki nem egy értékes tárgy a szemlélők sóvár pillantásait. A sorsjáték végeztével, mint felborgatott méhraj, zsibongott fel s alá a közönség, miglen a talp alá való zene első accordjaira kezdetét vette változatos egymásutánban a táncz és tartott szakadatlan jókedv és anime között hajnali két óráig. A díszes hölgykoszorú szép virágainak felsorolása gyanánt írhatnám, hogy jelen voltak .... de mit elég annyit mondanom, hogy ott láttuk a szépek legszebbjeit és hozzá mily jelentékeny számmal. Végezetül csak annyit, hogy bár a közelgő farsang van hivatva voltaképp alkalmat nyújtani arra, hogy Terpsychorénak áldozhassunk, midőn majd a nagy és fényes bálok fogják uralni a tért, kizárólagos figyelmet igényelve a maga részére, mégis ez est emléke sokáig fog élvezetes reminiscentiákra alkalmat nyújtani az abban résztvetteknek. Nem mulaszthatjuk el e helyütt a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel adózni a fáradhatlan rendezőségnek, melynek oroszlánrésze van az est fényes sikerében. Az anyagi eredményről pozitív tájékozást, adatok hiányában nem nyújthatunk, annyit azonban bizton állíthatunk, hogy az anyagi siker épen nem maradott mögötte a morálisnak. —dal — joggal kétségbe, hogy sikerült drámai előadásokkal is képes meglepni és gyönyörködtetni a közönséget, mint ezt a december 25-én színre került V. László előadásánál volt alkalmunk tapasztalni. Első helyen szólhatunk a nők közül Kőmivesnéről, kinek teljes alkalma volt művészetét Ronov Ágnes nehéz szerepében mindvégig csillogtatni. Szombatfalvi Anna (Gara Mária) és Lipcseyné (Szilágyi Erzsébet) szintén jól játszódtak. A férfiak közül Bágyoni (Hunyadi László), Egry (V. László király) tűntek ki s kivált ez utóbbi megrázó művészettel játszott az utolsó felvonás nehéz haláljelenetében. KomlósyGara nádor) szintén sikerült alakítást nyújtott. A közönség kör- és zártszékekben gyér számmal jelent meg, mig a karzat zsúfolásig tele volt. — Decz. 28 hn Berzsényi K. népszínműve „Két huszár és egy baka“ volt műsoron teljes sikerrel. A szereplők valódi vervével játsztak s különösen Nikó Lina (Zsuzsi) aratott sok tapsot hatásos, gyújtó dalaival. (Folyt, köv.) 2 csók és ölelés nyernek kifejezést. Alig is várták, hogy ha az előbbit nem is, de legalább az utóbbit élénk táncz közepett tényleg gyakorolhassák Fáraó ivadékainak együttes biztatójára, de nem az amerikai feltalálta géppel, „mert az úgy semmit sem ér.“ Az ételek és italok a közönség megelégedésére szolgáltak. A mulató közönség éjfél utáni 2 órakor oszlott szét. XX. Színház: Komlósy színtársulata folytonosan nagy gonddot fordít az előadások egyöntetű menetére. A repertorie választékos, a pártolás mégsem kielégítő. — December hó 22-én „Denis“ Dumas Sándor legújabb kitűnő társadalmi színműve hozatott színre. Az előadást elismerés illeti meg összevágó mivoltáért. A szereplők közül különösen kiemelkedett Szombatfalvi Anna (Denise), ki valódi ihlettel és mély érzéssel adta háládatos szerepét, továbbá Ligethyné (Mártha), Bágyoni (Brissot), Lipcseyné (Brissotné), Kőmivesné (De Thausettené), Sziklay (De Pontferand) stb. Közönség kevés számmal. . — Decz. 23-án Egry G. és neje K. Ilka jutalomjátékául „A vörös sapka“ Vidor Pál népszínműve volt szinen, feltűnően csekély számú közönség jelenlétében. A szereplők mindent elkövettek az est sikere érdekében. Kétségtelen ugyan, hogy Komlósy úr társulata legerősebb az Operette terén, de alig vonhatni Meghívó tornaegyleti közgyűlésre. A marosvásárhelyi tornaegylet 188. évi rendes közgyűlését van szerencsém az alapszabályok 9. §-a értelmében 1886. év január hó 10-ére a városház nagytermébe egybehívni. A közgyűlés kezdete d. e. 10 órakor. Tárgyai: az alapszabályok 10. §-ban a g. pontokban felsorolt rendes közgyűlési tárgyakon kívül a választmány javaslata, az alapszabályok némely intézkedéseinek módosítása, továbbá a választmány indítványa, a czéllövő helyiség felállítása iránt, végül a választmány jelentése a szivattyus kút felülvizsgálata tárgyában Marosvásárhelytt 1885. decz. hó 20-án. Ifj. dr. Szentkereszty Zsigmondi elnök. Gr. Lázár Árpád, titkár. Nyilvános számadás és köszönet. A karácson másodnapi iparos polgári estély 30 kros belépti dij mellett 93 frt 80 krt eredményezett összes bevételben, melyből a kiadások levonásával (70 frt 25 kr.) tiszta haszon marad az egyletnek 23 frt 55 kr. Felülfizettek: Jenei Jenő 70 kr, Csiszér Albertné úrasszony 30 kr, Szathmári L. Ferencz 1 frt, Ferencz Albert 30 kr, Győrffi Pető polgármester 1 frt, Vizi Domokos 50 kr. Ossz. 3 frt 80 kr. A szives felülfizetők, úgy a szívességből közreműködő testvér zemneegylet fogadják áldozatkészségükért az egylet hálás köszönetét. M.-Vásárhely, 1885. decz. 29. A rendezőbizottság nevében. Dabóczi Györgyi b. jegyző. Hírrovat. * Újév alkalmából ezen rovat alatt is: boldog újévet kívánunk t. olvasóinknak! * .Lapunk újévi 1-ső száma egészen uj betűkkel, uj czimlappal, simított papíron köszönteti be az olvasó közönséghez. Nem fogunk kímélni semmi kitelhető áldozatot arra nézve, hogy lapunknak úgy szellemi része, mint külső kiállítása minél inkább megnyerhesse t. olvasóink tetszését. Hangzatos ígéretek, elkopott frázisok helyett tényekkel bizonyítjuk be lapunk életrevalóságát, folytonosan fejlődő megizmosodását, melyet 15 évi nehéz küzdelem és soknemű megpróbáltatás árán, tetemes fáradság és egyéni áldozat után érhettünk el. Másfél évtized alatt nagyon sok irodalmi vállalat volt kénytelen beszüntetni — néha alig pár hónapi vergődéssel — pályafutását, míg lapunk közül a szíves munkatársaknak és szíves előfizető közönségnek olyan tekintélyes száma csoportosult, mely lehetővé tette, hogy nagyobb befektetéseket tegyünk lapunk kiadására nézve. A város és megye határán kívül nem csak az erdélyi hazarészből, hanem a nagy Magyarország legszélsőbb vidékeiről, a monarchia osztrák tartományaiból, s még külföldről is vannak lapunknak munkatársai, előfizetői. Személyi összeköttetéseink lánczszemei az új évben sem fognak elszakadozni, mivel már előre is meg vagyunk tisztelve nagybecsű megrendelések által. Hálás szívvel köszönjük meg lapunk eddigi szíves pártfogását, s igyekezünk azt jövőre is kiérdemelni. Jelszavunk marad a régi: kitartással előre .