Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)

1886-01-03 / 1. szám

különösképpen emeltessék ki László Samu szíj­gyártó, ki gonddal, szakértelemmel és meglepő csínnal kiállított szerszámaiért magát a jury tag­jai sorába való felvételre érdemesítette s mint ilyen versenyen kívül állott, mely körülmény úgy az iparos osztály, mint általában a város jó hír­neve öregbítéséhez nagymérvben járult; Szabó István (kerekes) jegyzőnek pedig jegyzőkönyvileg köszönet nyilváníttatott felolvasott terjedelmes jelentéséért. Ezután következett volna az országos kiállításra 50—50 forint segélylyel felküldött 7 iparos ifjú jelentése, tapasztalataik eredményéről, de miután ez hosszabb időt vesz igénybe, semhogy azokat most megejteni lehetett volna, felolvasásának ide­jéül január 3-ika (vasárnap) d. u. 2 óra tűzetett ki, a mikorra megjelenni az egyleti tagok s az érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Azon — különben életrevaló — indítvány, hogy az egylet az „Önk. és Betegsegélyző Egylet“, va­lamint a „Második Temetkezési Egylet“-tel egye­­sittessék, hogy ekképen tömörülve a kitűzött nagy czélhoz mindinkább közelebb jusson s egyesült erővel maradandó és a társadalmi életbe messze kiható dolgokat létesítsen, időszerűnek még nem mutatkozván, napirendről levétetett. A számvizsgáló bizottság munkálatának felül­vizsgálására s ennek a jövő folytatólagos gyűlé­sen leendő előterjesztésére kiküldettek : Szász Dé­nes, Pál György tanító, Szilágyi István és Molnár József. A jövő évi költségvetés megvitatása, úgy­szin­tén a kultúregyletbe való belépés indítványa a folytatólagos gyűlésre halasztatott (január 10), mely alkalomra külön meghívók nem fognak ki­bocsáttatni. Befejező pontját a gyűlésnek a tisztújítás ké­pezte, mely szerint közfelkiáltás útján megválasz­tottak: elnöknek: Szathmári L. Ferencz, alelnö­­köknek: Dabóczi Mihály, Kézér Károly, igazga­tóknak : Kovács Géza, Csiszér Albert, jegyzőknek: Szabó István, kerékgyártó: Dabóczi György, gaz­dának : Jáger Vilmos, titkos szavazás útján az alapszabályok értelmében kilépett tagok helyébe választmányi tagoknak: Kroll Ede (31 szavazattal), Muntyán Mihály (31 szav.), Várbeli Lajos (29 szav.), Soós Pál (28 szav.), Petelei Márton (21 szav.), tiszt. Vass Tamás (18 szav.) A gyűlés 6 órakor ért véget. M.-Vásárhely, 1885. decz. 28. Dabóczi György: Az Ip. polg. egylet dal- és zeneestélye. Karácson másodnapja meglehetős szép számú közönséget hozott össze a Transsylvania díszter­mében s mégis (30 kros belépti dij mellett) alig számbavehető anyagi eredményt tudott felmutatni az egylet — majdhogy­nem deficittel végződött. — Bár az estély megkezdése 7 órára volt jelezve, csak 8 órakor vehette kezdetét a gyéren gyűlő közönségnek miatta. A műsorozat 6 pontból volt összeállítva s ha mindegyik piece nem is elégí­tette ki tökéletesen a finomabb müszlést, mégis általánosságban sikerültnek mondható. A darabok elég összevágók, hangzatosak voltak ugyan, de biz­ott hullámszerű emelkedést s ebből fokozatos halkitást (crescendo-decrescendo) szóval színezést, mi a darabot igazán élvezhetővé teszi hiába ke­restünk volna s ez különösen illik a zenei részre. Aztán a zenében sem ártana ilyenkor egy-egy magyaros zamata darabot megpendíteni! ... A programmot a Zenekedvelők Egylete nyitotta meg a „Menekültek indulójáéval, utána a dalosz­tály Huber Károly letétében a „Cserebogár, sárga cserebogár“ czímű ismeretes népdalegyveleget éne­kelte Mire ismét a zenekar játszta Jovánovicstól a „Dunári-walzer“-t, erre következett a „Filisz­­ter“ (tréfás kar Mongold K.-tól), majd egy polka­­mazur (Stegreif) s legvégül újra csak Huber át­iratában egy népdal­egyveleg („Vékony héja van a piros almának“ — „Csókra csókot adok én“ stb.) Ez utóbbi aztán a legnagyobb tetszéssel ta­lálkozott, úgy hogy a tüntető tapsokra újrázni kellett. Nem is csoda. Azok a csengő, hatalmas accordok még a kőszivet is képesek megindítani, hát még a fiatal pezsdülő sziveket?., kivált ak­kor, ha azokban a szív magasztos érzelmei — a szerelem s annak tettekben nyilatkozó tényei a Tombola-estély. A mi mulatságot a helybeli jótékony nőegylet és Clotild székely árvaleányház rendez, oda megy, a ki mehet. E, sok évi tapasztalatokból merített állításunk fényes igazolást nyert újólag is a múlt hó 27-én (vasárnap) lefolyt, tánczczal összekötött tombola estélyen, mely alkalommal a Transylvá­­nia díszterme egész a szorongásig megtelt közön­séggel. A­mit József császár egy keskeny folyó hosszú hídjára mondott egyszer: „vagy a vízből lenne több, vagy a hídból kevesebb“, azt ezúttal a következő változatban gondolta el mindenki: „vagy a terem volna nagyobb, vagy a közönség kisebb.“ De ez a közönség oly válogatott, oly dí­szes, hogy kár lett volna belőle akárkinek hiá­nyoznia. A szegények és árvák javára siettünk mindnyá­jan áldozni filléreinket a könyörületesség oltárán, no meg, intra parenthesim mondva, a kilátásba helyezett táncz sem volt minden vonzerő­­nélkül. Fél hét órakor vette kezdetét a tombolajáték általános érdeklődés közepett s feszült figyelemmel leste mindenki a nyertes számokat szentori hang­gal kiálltó bizalmi férfinak szavait. Irigy pillan­tások kisérték a szerencsés nyerőket, kik megra­kodva a szebbnél szebb tárgyakkal törtek maguknak utat a­­ hullámzó közönség tömör sorai között s valóban méltán csalta ki nem egy értékes tárgy a szemlélők sóvár pillantásait. A sorsjáték végeztével, mint felborgatott méh­raj, zsibongott fel s alá a közönség, miglen a talp alá való zene első accordjaira kezdetét vette változatos egymásutánban a táncz és tartott sza­kadatlan jókedv és anime között hajnali két óráig. A díszes hölgykoszorú szép virágainak felsoro­lása gyanánt írhatnám, hogy jelen voltak .... de mit­ elég annyit mondanom, hogy ott láttuk a szépek legszebbjeit és hozzá mily jelentékeny számmal. Végezetül csak annyit, hogy bár a közelgő farsang van hivatva voltaképp alkalmat nyújtani arra, hogy Terpsychorénak áldozhassunk, midőn majd a nagy és fényes bálok fogják uralni a tért, kizárólagos figyelmet igényelve a maga részére, mégis ez est emléke sokáig fog élvezetes remi­­niscentiákra alkalmat nyújtani az abban résztvet­­teknek. Nem mulaszthatjuk el e helyütt a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel adózni a fáradhatlan rendezőségnek, melynek oroszlánrésze van az est fényes sikerében. Az anyagi eredményről pozitív tájékozást, ada­tok hiányában nem nyújthatunk, annyit azonban bizton állíthatunk, hogy az anyagi siker épen nem maradott mögötte a morálisnak. —d­a­l — joggal kétségbe, hogy sikerült drámai előadásokkal is képes meglepni és gyönyörködtetni a közönséget, mint ezt a dec­ember 25-én színre került V. László előadásánál volt alkalmunk tapasztalni. Első helyen szólhatunk a nők közül Kőmives­­néről, kinek teljes alkalma volt művészetét Ronov Ágnes nehéz szerepében mindvégig csillogtatni. Szombatfalvi Anna (Gara Mária) és Lipcseyné (Szilágyi Erzsébet) szintén jól játszódtak. A férfiak közül Bágyoni (Hunyadi László), Egry (V. László király) tűntek ki s kivált ez utóbbi megrázó művészettel játszott az utolsó felvonás nehéz haláljelenetében. Komlósy­­Gara nádor) szintén sikerült alakítást nyújtott. A közönség kör- és zártszékekben gyér számmal jelent meg, mig a karzat zsúfolásig tele volt. — Decz. 28 hn Berzsényi K. népszínműve „Két huszár és egy baka“ volt műsoron teljes sikerrel. A szereplők valódi vervével játsztak s különösen Nikó Lina (Zsuzsi) aratott sok tapsot hatásos, gyújtó dalaival. (Folyt, köv.) 2 csók és ölelés nyernek­­ kifejezést. Alig is várták, hogy ha az előbbit nem is, de legalább az utób­bit élénk táncz közepett tényleg gyakorolhassák Fáraó ivadékainak együttes biztatójára, de nem az amerikai feltalálta géppel, „mert az úgy sem­mit sem ér.“ Az ételek és italok a közönség megelégedésére szolgáltak. A mulató közönség éjfél utáni 2 óra­kor oszlott szét. X­X. S­z­í­n­h­á­z: Komlósy színtársulata folytonosan nagy gond­­dot fordít az előadások egyöntetű menetére. A repertorie választékos, a pártolás még­sem kielégítő. — Dec­ember hó 22-én „Denis“ Dumas Sándor legújabb kitűnő társadalmi színműve hozatott színre. Az előadást elismerés illeti meg összevágó mi­voltáért. A szereplők közül különösen kiemelke­dett Szombatfalvi Anna (Denise), ki valódi ihlet­tel és mély érzéssel adta háládatos szerepét, to­vábbá Ligethyné (Mártha), Bágyoni (Brissot), Lip­­cseyné (Brissotné), Kőmivesné (De Thausettené), Sziklay (De Pontferand) stb. Közönség kevés számmal. . — Decz. 23-án Egry G. és neje K. Ilka jutalom­játékául „A vörös sapka“ Vidor Pál népszínműve volt szinen, feltűnően csekély számú közönség je­lenlétében. A szereplők mindent elkövettek az est sikere érdekében. Kétségtelen ugyan, hogy Komlósy úr társulata legerősebb az Operette terén, de alig vonhatni Meghívó tornaegyleti közgyűlésre. A marosvásárhelyi tornaegylet 188­­. évi rendes közgyűlését van szerencsém az alapszab­ályok 9. §-a értelmében 1886. év január hó 10-ére a városház nagytermébe egybehívni. A közgyűlés kezdete d. e. 10 órakor. Tárgyai: az alapszabályok 10. §-ban a g. pon­tokban felsorolt rendes közgyűlési tárgyakon kí­vül a választmány javaslata, az alapszabályok né­mely intézkedéseinek módosítása, továbbá a vá­lasztmány indítványa, a czéllövő helyiség felállí­tása iránt, végül a választmány jelentése a szivat­­­tyus kút felülvizsgálata tárgyában Marosvásárhelytt 1885. decz. hó 20-án. Ifj. dr. Szentkereszty Zsig­mondi elnök. Gr. Lázár Árpád, titkár. Nyilvános számadás és köszönet. A karácson másodnapi iparos polgári estély 30 kros belépti dij mellett 93 frt 80 krt eredménye­zett összes bevételben, melyből a kiadások levo­násával (70 frt 25 kr.) tiszta haszon marad az egyletnek 23 frt 55 kr. Felülfizettek: Jenei Jenő 70 kr, Csiszér Albertné úrasszony 30 kr, Szathmári L. Ferencz 1 frt, Fe­rencz Albert 30 kr, Győrffi Pető polgármester 1 frt, Vizi Domokos 50 kr. Ossz. 3 frt 80 kr. A szives felülfizetők, úgy a szívességből közre­működő testvér zemneegylet fogadják áldozatkész­ségükért az egylet hálás köszönetét. M.-Vásárhely, 1885. decz. 29. A rendezőbizottság nevében. Da­bóczi Györgyi b. jegyző. Hírrovat. * Újév alkalmából ezen rovat alatt is: boldog újévet kívánunk t. olvasóinknak! * .Lapunk újévi 1-ső száma egészen uj betűk­kel, uj czimlappal, simított papíron köszönteti be az olvasó közönséghez. Nem fogunk kímélni semmi kitelhető áldozatot arra nézve, hogy lapunknak úgy szellemi része, mint külső kiállítása minél inkább megnyerhesse t. olvasóink tetszését. Hang­zatos ígéretek, elkopott frázisok helyett tényekkel bizonyítjuk be lapunk életrevalóságát, folytonosan fejlődő megizmosodását, melyet 15 évi nehéz küz­delem és soknemű megpróbáltatás árán, tetemes fáradság és egyéni áldozat után érhettünk el. Más­fél évtized alatt nagyon sok irodalmi vállalat volt kénytelen beszüntetni — néha alig pár hónapi vergődéssel — pályafutását, míg lapunk közül a szíves munkatársaknak és szíves előfizető közön­ségnek olyan tekintélyes száma csoportosult, mely lehetővé tette, hogy nagyobb befektetéseket te­gyünk lapunk kiadására nézve. A város és megye határán kívül nem csak az erdélyi hazarészből, hanem a nagy Magyarország legszélsőbb vidékei­ről, a monarchia osztrák tartományaiból, s még külföldről is vannak lapunknak munkatársai, elő­fizetői. Személyi összeköttetéseink lánczszemei az új évben sem fognak elszakadozni, mivel már előre is meg vagyunk tisztelve nagybecsű megrendelések által. Hálás szívvel köszönjük meg lapunk eddigi szíves pártfogását, s igyekezünk azt jövőre is ki­érdemelni. Jelszavunk marad a régi: kitartással előre .

Next