Marosvidék, 1892 (22. évfolyam, 11-33. szám)

1892-03-06 / 11. szám

XXII-ik ÉVFOLYAM. 11-ik­ szám­. Maros-Vásárhelytt, 1892. márczius 6. MAROSVIDÉK. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, kozmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY. 2­z£ e g- j e 1 e n m­inden vasarnap. El Alizetnsi dijuk : Eeefsst evre.. 0 írt —’kr E'élpvre ....................S , — , j^pervRrtHvrp.........1 „ f> O , jj S-iyes srnm érti )H kr. Ö/.KKKK8ZTOI 8ZAEI.A 8. a Hajós utozában a 9. szám alatti házban. A lap gzMVami­rda/út illető közlemények a szerkesztőnőgyoz. pénzki­ltem­ények­ a kiallóhi vhUUcii bérmentre küldendők. K liutelil vutnl az er ref. fetnnod&l köny­vny­otiiiliU.au Imreit Síin­dorutii. Hirdetések dija : fUtc. iitronmor haaaboaoct (tru ■or vagy annak termartáka 6 kr­­eiyegáíj iiiiiivant oe p. után 30 , Ny Utter soronként 35 , k hint, és nyu­tt­ dijak altra­­ intendőt A vármegyeház gyűlésterméből. Maros-Tordavármegye törványhatósági bizott­sága február hó 29-én, hétfőn, d. e. 10 óra­kor rendkívüli közgyűlést tartott, mely rend­kívül érdekes volt az itt felmerült tárgyalások, eszmecserék és nézetnyilvánulások kapcsán. A vármegyeház gyűléstermében a közelebbi vidékről, főlig a Nyárád mellékéről sokan je­lentek meg. Ezen érdeklődés személyi ügyekre vezethető vissza, mely élesen kitűnt a tárgy­­sorozat 29-ik pontjának felszínre kerülése al­kalmával, mely a rendkívüli közgyűlésnek való­ban rendkívül érdekes pontja volt, a­mint az alábbi közleményünkben is ki­ fog tűnni. Vegyük azonban egy kissé szemügyre a köz­gyűlés lefolyásának menetét. Sándor László cs. és kir. kamarás, alispán, a gyűléstermben megjelenvén, főispán úr őnagy­­méltóságának meghívására egy küldöttség me­nesztését hozta javaslatba, mely Filep Albert elnöklete alatt, Jenei Károly,Wermescher Dániel és Bencze János bizottsági tagok személyében kiküldetvén, a küldöttség élén megjelenő főis­pánt igen rokonszenves éljenzéssel üdvözölték. Báró Kemény Kálmán főispán az elnöki szé­ket elfoglalván, megnyitó beszédében a rend­kívüli közgyűlés összehívásának szükségességét indokolta. Felemlítő, hogy Illyés István, Virág Domokos és Lepátsek János megyebizottsági tagok elhaltak s ajánlotta, hogy elhalálozásuk felett a közgyűlés jegyzőkönyvileg adjon ki­fejezést sajnálatának. Sándor László alispán pártoló nyilatkozatában hangsúlyozni ki­ánta, hogy az elhalt bizottsági tagok közül Illyés István úgy Maros Tordavármegye, mint Ősi Marosszék közügyeinek intézésében tevékeny részt vett s mint tizkárbiztositási ügynök, pár évvel ezelőtt még közhivatalt is viselt, mely okból halála felett a családhoz részvétirat kül­dését is indítványba hozta, mely közhelyeslés­­sel találkozott. Ezután Filep Albert kir. tanácsos, bizottsági tag kért szót s egész lelkesedéssel üdvözölte báró Kemény Kálmán főispánt belső titkos tanácsosa történt legmagasabb kinevezése ötle­téből. Harsány éljenzés követte szavait s a köz­­érzület elismerésében gyökeredző kinevezés fe­lett a jegyzőkönyvi megörökítés is elhatároz­tatott. Báró Kemény Kálmán főispán úr őnagy­­méltósága meleg szavakkal köszönte meg a személye iránt nyilvánuló tüntetést, melyre az éljenzések ismét megújultak, jelezvén az álta­lános szeretet, tisztelet és közbecsülés osztat­lan nyilatkozatát. Deák Lajos kir. tanfelügyelő, bizottsági tag indítványba hozta, hogy I. Ferenc­, József ő cs. és kir. felségének, dicsőségesen uralkodó királyunknak, a megyeház homlokzatát ékítő arczképét a 25 éves koronázási ünnepély emlé­kére, egy díszes életnagyságú olajfestményt arc­képpel cseréljék ki, melynek költségei önkéntes ajándékozásból fedeztessenek A lojális indítvány lelkes visszhangra talált s a kivitel az alispánra bízatott. Dósa Elek főjegyző a 25 éves koronázási év­forduló alkalmából Deák Ferenc­, a haza böl­csének díszesebb arczképét óhajtaná elkészít­tetni a közgyűlési terem szántára, mint a milyen ez idő szerint a falon szerénykedik Ezen ja­vaslat is elfogadtatott. (A költségekre szük­séges pénzalap előteremtésére azonnal aláírási ívet indítottak, melyen rövid időn már 150 frtot írtak alá. Az aláírásokat csakis megye­bizottsági tagoktól fogadják el.) A voltaképens tárgysorozat csakis ezután vehette kezdetét, melyről egy második közle­ményünkben fogunk beszámolni. Auditor. A „Marosvidék“ tárczája, itt Tod­esz bálja. A palotán, fönn a királynál, Sugárzó fény önti el báját. Égő arcza, deli leventék, A táncz sodrát könnyedén járják. Van társuk is a keringőre, Kanjukon a leány, a lenge. Mintha napos, aranyos jégben, Itt is, ott is liliom lengne. Elbűvölik a szemet, szivet, De leginkább a király lánya. Azt a tánczot, az örvényezést, Ő az, a­ki legjobban járja. Nem érheti egyik is utol, Minden tánczot oly szépen kijár, A legtöbb szem csak rajta áll meg S im oda szól maga a király. „Én szépem te v­olt lányom, lányom, Örömedre mi tudna lenni? A mit kérsz, hogy ne adjam neked, Országomban nincs olyan semmi.“ Anyjához fut legott a leány Tanácsért, hogy várjon mit kérjen? Karpereczet, czifra nyakéket, Mely csillogó gyémántban égjen? Vagy pedig tán valami ruhát, Milyent szem még soha se látott? Az anya súg... de hogy mit is súg, A leánynak esze nem járt ott. A tánczé ő, azé egészen, Eszét arról le nem veheti. S az anyjától apjához futva, A kérést csak úgy oda veti. Aztán ismét majd szól a király: Jer ide csak, jer ide lányom: A mit kértél ime itt most, János feje ezen a tálon. János feje, a prófétáé!“ Mit a leány a hogy meglátott, Ijedelme sikorban tör ki. . . Jaj, a bakó miért is vágott! De zene szól s bele hal abba A sikoj a leány ajkáról. A táncz pedig, a táncz tovább fut, Mig kihalad az éjszakából. — Angyal mögé búvik az ördög, Hogy ő mily­ent ne lássák mások. Hálóját úgy titokban szövi. . . Ilyenek a Heródiások. Tanuljatok, tudjatok ebből. Tanuljatok sokat ti lányok, Rósz tanácsot, ki nem ad nektek, Azt az anyát, óh! azt áldjátok. Gönczi János: A kir. tábla köréből. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (polgári és bűnügyi tanácsának) 1892. január hó 7-én tartott teljes ülésében hozott és az 1892. január 16-án tartott teljes ülésben hitelesített elvi jelentőségű határozata, az 1891. évi augusztus 12-én 4214. I. M. E. szám alatt kelt rendelet 22. §-a által fenntartott 3274—1881. I. M. E. szám alatti ren­delet, illetve az abban idézett 2214—1881. szám alatti rendelet alapján. „Váljon az ügyvédi rendtartás 58. §-ának ama ren­delkezése, hogy ha az ügyvéd a jutalomdíj és költ­ségek iránt az általa képviselt féllel sem ki nem egyezett, sem általa ki nem elégittetett s ha ma­gában a perben a ptrts. 252. §-ának értelmében saját fele ellenében díjat meg nem állapíttattak, díjjegyzékét az illetékes bíróság előtt per útján érvényesítheti azon eljárást, hogy az ügy­véd díjait felével szemben előzetesen peren kívül megálla­­pittathassa, kizárja-e s ha kizárja, hogy az 1874: 34. t.-cz. 58. §-ának ezen korlátozó rendelkezése a köztörvényi ügyeken kivül a büntető ügyekben , felmerült ügyvédi díjakra is kiterjed-e?“ Határozat: Az ügyvéd köztörvényi peres ügyekben az esetben, ha a képviselet a véghatározat hozatala előtt bár­mely okból megszűnt vagy ha díjainak saját fele irányában való megállapítására nézve a véghatá­rozat nem intézkedik, díjjegyzékét az illetékes per­­bíróságnál, nem peres ügyekben felmerült s meg­­álapitás tárgyát képező díjait pedig a reá, mint ügyvédre nézve illetékes személybiróságnál csak per ut­án érvényesítheti s díjai egyszerű kérés alapján saját fele irányában nem állapíthatók meg . A tanya — A „ Marostordamegyei kör“-nek febr. 4 ikén tartott estélye. — Szembe vele Budapest mágnásnegyede, az Esz­ter­házy-utcza ragyogó, pompás palotáival, jobbra­­balra óriási bérházak, a kicsi szürke ház úgy tűnik fel közöttük, mint egy fecskefészek. Igazi „Quartier Latin“ ez. Itt hegyezi ki az „á“-t és „é“-t a felsőmagyar­országi, lopkod el a szó végéből a biharországi, teszen hozzá még a szálas kun gyerek, itt feszí­tünk mi is: marostordamegyeiek. Ez a mi hivatalos helyiségünk, itt tartjuk gyű­léseinket Február 4-ikén volt az utolsó, a nagy külön szobában . „kezdete esti 7 órakor* volt kihirdetve. Sárkány elnök pontos ember. A mondott idő­ben már ott ült a nagy hosszú, fehérre terített asztal élén — egyedül és várt. Senki sem jött. Künn a szél a havas esőt csap­kodta a szél az ablakokhoz, benn az elnök várt — hosszasan — türelmesen. Végre... Jó idő múlva beoson a titkár. Mégis elérkeztem a végére! mondja nagy meg­elégedetten. Szerencsétlen — még el sem kezdtük ! Elnök és titkár egymásra bámultak. Mi ez? Nincs idő gondolkodásra. Tagokat kell keresni bármi módon. Ő a feltalálás embere, — kimegy, kis idő múlva egy rémült tagtársat hurczol be. Itt van, őrizd, még van kint elég. Lesbe állva fogdossa el az utczán a tagokat s így sikerült végre egy kis közgyűlést megtartani. Mi volt ennek az oka?

Next