Marosvidék, 1892 (22. évfolyam, 11-33. szám)

1892-03-06 / 11. szám

büntető ügyekben felmerült díjak ellenben az ügyvéd peren kívüli kérése az első fokon eljárt büntető bíróság által a fél meghallgatása után megállapítandók saját fele irányában. Megállapított vagy a féllel kiegyezett ügyvédi díjak kereset útján való érvényesítése tekinteté­ben a trzs. illetékességi szabályai irányadók. Indokok: Az 1874. évi 34. t.-cz. 58. §. szerint az ügyvéd díjait, a mennyiben azok a perben a prts. 252. §. értelmében még megállapítva nem lettek, peres ügyekben a perbíróság előtt, más ügyekben pedig az ügyvéd személyes bírósága előtt kereset útján érvényesítheti. Tekintve, hogy a prtsnak idézett 252. §-a értelmében az ügyvédi díjak a perben a véghatározat hozatala alkalmával hivatalból meg­állapítandók, de a prts intézkedést arra nézve nem tartalmaz, hogy az ügyvédi díjak a véghatároza­tot megelőzőleg vagy később, avagy hogy nem peres ügyben felmerült ügyvédi díjak általában hivatalból vagy az ügyvéd egyszerű kérésére meg­állapíthatók lennének; tekintve, hogy e szerint az 1874. évi 34. t.-cz. 58. §-a akkor, a­midőn a prts. 252. §-a értelmé­ben való megállapításra hivatkozik, ez alatt ki­fejezetten csak az ügyvédi díjaknak a véghatáro­zatban való hivatalbóli megállapítását érti és a­midőn kimondja azt, hogy ennek hiányában az ügyvédi díjak kereset útján és pedig peres ügyek­ben az illetékes perbíróságnál, más ügyekben az ügyvéd személyes bíróságánál, tehát a képvise­lőnek, mint ügyvédnek személyes bíróságánál ér­vényesíthetők, ez­által az érvényesítés módjára nézve kifejezetten a perutat jelöli meg s a perbíróságot illetőleg ügybírósági hatáskört állít fel s már en­nélfogva is kizártnak tekintendő az, hogy az ügy­véd díjait előzetesen megállapittathassa s ezáltal az ügybíróság illetékességét mellőzhesse Tekintve, hogy az általános jogelvek szerint is, valamely köztörvényi követelés csak per útján érvényesít­hető s hogy ettől eltérőleg, habár csak előzetes lépésképen, valamely kiváltságos eljárás engedtes­sék, csak erre vonatkozó különös rendelkezés mel­lett lehetséges; tekintve, hogy az ügyvédi díjaknak a per útján való érvényesítést megelőző bírói megállapítására nézve köztörvényi ügyekben való képviseletnél ki­vételes intézkedés csak a trts. 252. §. értelmében való megállapitás esetében, tehát csak köztörvényi perekben való képviselet esetében s ennek rend­jén is csak a perbeli véghatározat alkalmával való hivatalbóli megállapitás esetében áll fenn, ezen intézkedés pedig mint kivételes, szorosan magya­rázandó s más esetre, mint a­melyre a törvény által szorítva van, ki nem terjeszthető; ezeknél­­fogva polgári peres ügyekben, ha ily megállapítás a perbeli véghatározatban nem foglaltatik, vagy ha a képviselet bármely okból a véghatározat ho­zatala előtt megszűnt, nem peres ügyekben, a­hol ily megállapításnak nincs is helye egyáltalában, a kir. ítélőtábla az 1874. évi 34. t.-cz. 56. § a által kizártnak tekinti azt, hogy az ügyvéd díjai­nak megállapítását egyszerű kérvény­nyel szor­galmazhassa, hanem ily esetekben is csak per­sz, hogy híre terjedt annak, hogy a pénz­tárnok megjelenik az ülésen, már pedig ez igen alkal­matlan egy ember, folyton „tagságdíj“-, „adomány“-, „aláírásbo” jár az esze. Szerencsére nem jött el s így a rend némileg helyre állott. Nem jött el, mert éjjel-nappal várja a megyé­ből visszaérkező gyűjtőíveket, hogy­ a pénzzel rög­­tön futhasson — a hazai takarékba. Azt állítja, hogy a gyűjtőívek mind vissza ér­keznek e hóban s velük sok, igen sok pénz­ útján érvényesítheti és pedig peres ügyekben az illetékes perbíróságnál, más ügyekben pedig az ügyvédnek, mint ilyennek személyes biróságánál; ha azonban a perbeli díjak meg lettek állapítva, vagy ha az­ ügyvéd díjaira nézve a féllel kiegye­zett, ez esetekre az ügyvédi rendtartás nem is intézkedvén, ezek érvényesítése tekintetében a trts. illetékességi szabályai állanak fenn. Tekintve végül, hogy az ügyvédi rendtartás 58. §-a kifejezetten oly peres ügyekről szól, a­melyek­ben a prts. 252. §. alkalmazható, ezeknélfogva a büntető ügyekben felmerült ügyvédi díjakra ki­­terjeszthetőnek nem találtatott s ezek tekintetében a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla területén érvény­ben lévőknek tekintendők az osztr. büntető per­­rendtartásnak a bűnvádi eljárási szabályok által is fenntartott vonatkozó intézkedései, melyek sze­rint az ügyvédi díjak az első fokon eljárt büntető bíróság által az ügyvéd kérésére, a fél meghall­gatása mellett megállapítandók. * A csengettyű csilingelt. Az elnök elkezdett felolvasásokat tartani, — de milyeneket. Üdvözlő, bátorító levelek érkeztek Szentiványi Kálmán, Illyés Albert, Lénárt Józseftől. . . S milyen szépen fejtegetik körünk czéljait, lét­jogosultságát. . Az arczok rendre kipirultak, a szemek villogni kezdtek. — Hogyan? — Ez a mi körünk?! Most Nagy Dezsőn van a sor. Szaval, majd felolvas vagy megfordítva, mert ő felolvasásait könyv­­nélkül szokta elmondani, szavalásait pedig olvasni. Ez a fiú pártoló tag, mert szilágymegyei, bár állítása szerint ő marostordamegyeinek érzi magát, mert nagynénje több levelet kapott onnét. Engelmann Izidor egy érzékenye történetet olvas fel. Szereplők: ifjú leány, ifjú úr és halál. Mindenki elkomorodik. Az életnek sok baja van. A légben mintha láthatlan zálogczédulák, szabó­­kontók suhognának. — itt mindjárt sirás lesz ! Nem a. Engelmann ezt nem akarja. Az érzékeny helye­ket halkan mondja, minél szomorúbbá válik a historia, annál halkabban, — már csak ajkai moz­gását látjuk és akkor az elnök csenget, vége van ! Zilárd S. Dénes. Márczius 15. Régi óhaj ment teljesedésbe akkor, midőn Dr. Bernády György összehívására mintegy 60 tekin­télyes polgára városunknak a f. év február utolsó napjaiban tartott szervezkedő gyűlésen kimondotta, miszerint a márczius 15-iki események évenkénti megünneplésére állandó bizottságot alakít. A nyomban megalakult nagy bizottság egy szű­­kebb körű állandó választmányt küldött k­i a teendők végzésére. A tisztikar a következőleg alakult: Elnök : Dr. Bernády György. Alelnökök: Dömö­tör János, Dabóczi Mihály, Kiss Károly. Jegyzők: László Gyula, Szentgyörgyi Dénes, Bartha György. Pénztárnok: Petrás Géza. A választmány 30 tagból áll, kiknek nevei a következők: Ajtai Gyula, Andrássi Imre, Bányai Lajos, Bedőházi János, Csíki Gergely, Deák Lajos, Fischer Herman, Geréb Béla, Guláth György, Györffy Pető, Imreh Sándor, Kerekes Sámuel, Kiss János asztalos, Kováts Ferenc­, Lázár Benedek, Lengyel Kristóf, ifj. Hegyesfalvi László, D. Nagy János, Oroszlán István, Pallós Albert, Pálfy Mihály, Petri Zsigmond, Popovics Gyula, Sokét Károly, Szekeres Elek, Tordai József, Vass Tamás, Váradi Márton, Ybl­a Károly, Weisz Vilmos. A választmány már meg is kezdette működését s a nagy bizottságba beválasztott 400 taghoz a következő értesítést küldötte ki: Tisztelt Polgártárs! Az 1848- 49. eseményeinek vívmányait váro­sunknak, mely a nagy napok emlékeképen a dicső hadvezér szobrát birja örökül, mindenkor nagyobb lelkesedéssel kell megünnepelnie, mint hazánk bármely más községének. Nekünk — naponként látva az óriási érerszobor tekintélyes alakját —­ perczig sem szabad feledni, hogy a nagy, országrendítő események legneve­zetesebb napjának, márczius idussának évfordu­lóján szent kötelességünk megjelenni e szobor előtt s elmondva hazafias imáinkat, kérnünk kell szere­tett hazánkra a Mindenható áldását. Hogy a hazafias érzület e legszebb nyilvánulása a szent napnak megfelelő ünnepségekkel legyen összekötve mindig s annak lefolyása terv szerint előkészítve, a kellő rendszeresség által egyszerű­ségében is méltóságteljes legyen, egy állandó bi­zottság szerveztetek a város nemesen és hazafiasan érző polgáraiból, melynek tagjává a Tisztelt Pol­gártárs is megválasztatott. Mit midőn kész örömmel hozunk tudomására, egyúttal értesítjük, miszerint a mindenkori ren­dezés költségei fedezésére a szervezkedő gyűlés évenként február hó végéig fizetendő 50 kvban állapodott meg. Az így begyűlt összeg esetleg fennmaradó része évenként „Kossuth Lajos alapítvány“ czímen­ fog a városunkban építendő „Menház“ javára tőké­­sittetni! Teljes b­­ajommal az iránt, hogy a tisztelt Pol­gártárs e tagságot elfogadja, vagyunk Maros-Vásárhelytt, 1892. évi február hó 29-én, a „Márczius 15-iki állandó bizottság“ nevében hazafias tisztelettel: Dr. Bernády György s. k. Szentgyörgyi Dénes s. k. elnök, jegyző. Megjegyzés : A tagsági kötelezettség megszűnik, ha valaki arról az év utolsó napjáig írásban le­mond. A­mint az értesítésből látszik, a bizottság 50 kv évi díjat állapított meg s a jövedelem az ünne­pély rendezésére fordíttatik. Az esetleg fennmaradó összeg Geréb Béla polgár­­mester indítványára „Kossuth alapítvány“ czimen fog a „Menház“ javára tőkésittetni. Sz. D. Hub­a­y Jenő hang­versenye. Hubay Jenő cs. és kir. kamarai hegedűművész hazánkfia, Bodó Alajos zongoraművész közremű­ködésével, f. hó 30-án, szerdán, a „Transsylvánia“ dísztermében tartandó hangverseny programmja: 1. Az ördög sonátája, szerző G: Tartini. Ezen zenedarab a XVIII. századból való. Magyarázat: Tartini a XVIII-ik században élt és híres olasz hegedűművész volt, ki gyönyörű hegedűjátékával az egész világot elragadta. Egyik éjjel — így mondja el önéletleirásában — megjelent szobá­jában az ördög, kezébe vette a hegedűt és egy sonátát játszott el neki, melyet álmélkodva hall­gatott végig. Reggel aztán lekottázta e darabot és így keletkezett az „ördög sonátája.“ — Elő­adják : Hubay Jenő és Bodó Alajos. 2. aj „Románcz“, Svendsen; bj „Zephir“, a „ Virágrege“ cyklusból, Hubay­tól, előadja Hubay J. 3. aj „Resignáczio“ Bodótól; bj „Scherzo“ Men­delssohntól ; ej „Polonaise“ Paderevskytől; elő­adja zongorán Bodó Alajos. 4. aj „Bölcsődal“ Rebertől; bj „Csárdajelenetek“ Hubaytól; előadja Hubay Jenő. 5. a)„Berceuse“ Griertől; b) Valse-burlesque Bodótól; ej Magyar ábránd Zimaytól; előadja Bodó Alajos. 6. Fényes hegedűváltozatok a „komám asszony“ dallama felett; szerző és előadja Hubay Jenő. Kezdete este 7 és fél órakor. — Helyárak: I. rendű ülőhely 2 forint, II. rendű ülőhely 1.50. Erkély I. sor 1.50, II. sor 1 frt. Állóhely 80 kr. Karzat 60 kr. Deákjegy 30 kr. —­ Jegyek előre válthatók Reichardsperg József könyv-, zenemű- és papirkereskedésében, főtér. A húshagyókét­él mulatság. A marosvásárhelyi jótékony nőegylet és árva­ház pénztárai javára a Transsilvánia dísztermé­ben márczius hó 1-én­­húshagyókedden megtartott koszorúestély igen szépen sikerült. Intelligens, nagyszámú közönség töltötte meg szorongásig a nagytermet. A katonai tisztikar is igen szép szám­mal volt képviselve. A négyeseket 100 párnál is többen járták. A jó kedvnek csak a hajnal vetett véget. Ez est már azért is élvezetesnek ígérkezett mivel városunk úri köreiből mintegy 30 serdülő leány virágokat személyesítve, jelmezben öltözkö­­dötten, élő virágképletet (tableaux) képeztek két változatban is, görögtűzfénynyel világítva. Másfelől pedig szórakoztató is volt e koszoru­estély, m­ert kis angyalka kacsóikkal a jelmezes kisasszonykák szerencsekosarakkal fut­kosták be a termet, azokban sokféle csecsebe­cséket tartalmazó nyerő tárgyakat rejtve s a kiváncsi ifjúságnak s a szórakozni vágyó közön­ségnek kedvesen csengő nyájas szavak kíséretében amúgy oszták szerte­szét. Csaknem mindenkinek jutott egy-egy ilyen emlék-tárgyacska, valamint egy-egy csinos tánctrend is, melyek hű emlékét tüntetendik fel ez estnek még huzamos idők múl­tával is, — sok valószínűség szerint — főleg az érdekelt felek között. . . A virág­képletekben részt vett kisasszonyok nevei a következők: Kinizsi Mariska (rózsa),Imreh Ella (csipkerózsa), Páll Irén (pipacs virág), Páll Erzsi (búzavirág), Csiszár Annuska (rózsa), Csíki Jolán (vadrózsa), Csíki Janka (nefelejcs), Grün Olga (borostyán), Csató Giza (vadrózsa), Bartha Lujza (rózsa), Izmáéi Erzsi (almavirág), Izmáéi Amália (borostyán), Kamner Ida (szegfű), Baranyai Katinka (élénk vörös mákvirág), Buzsik Adél (szegfű), Duducz Irma (pellargonia), Tischler Mari (jáczint), Petelei Erzsi (rózsa), Fekete Hermin (ibolya), Fekete Margit (ibolya) és Reichardsperg Mariska(borostyán). A könyvnyomdászok koszoruestélye. A „Marosvásárhelyi könyvnyomdászok jótékonysági köre“ által f. hó 1-én rendezett koszorúestélyén nem nagy, de a polgári elemnek válogatott osztálya vett részt. Most is ott képzel­jük magunkat azok között a mosolygó szép leánykák között; látjuk azokat a vidám kedves arczokat, azokat a ragyogó szép szemeket, melyekből egy pár jobban megver, mint az égnek minden ragyogó csillaga. Még mindig rózsaszínben látjuk az egész világot; halljuk, mint cseng füleinkbe a zene; el­feledünk mindent, hiszen egy szép álom ez az élet és mi most is álmodunk szépet, édeset... Beszéljünk valamit az estélyről? A terem nagyon találóan volt díszítve. Legelői a magyar korona, alatta a Felséges uralkodó pár nemzeti lobogókkal, gub­lántokkal körülvéve, két oldalt nyomdász jelvényekből két csillag, más­felől a nyomdász czimer és az öreg Gutenberg a nyomdász művészet feltalálója, nem­zeti lobogók, koszorúk között. A falakon nemzeti szín lámpák égtek s bár merre tekintettünk, min­denütt örökzöld, mindenütt rózsa nyílott. A leg­szebb koszorú azonban a terem közepén volt; abban nyílt a legtöbb szép virág, a legszebb rózsabimbó."

Next