Marosvidék, 1895 (25. évfolyam, 1-57. szám)
1895-01-01 / 1. szám
xxv-ik ÉVFOLYAM. 1-ső szám. Marosvásárhelytt, 1895. január 1. MAROSVIDÉK, Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő Telephon-szám: 14. VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY, Telephon-szám: 14. Elöfizeten álluk : Sigea* evre............6 frt — kr. Féievre..................3 „ — „ Neeysdevre.........1 „ 50 , ágyes szán ára 14 kr. egjelen m i n d e n Tra,sa,m.a.p. SZICRKESZTOI SZÁLLÁS : » Hajósutozában a 9. szám alatti házban. A lap szallmai részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzkiseslemények a kiadóhirat al.és vérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában Imrei Sándornál. Hirdetések dija: ilifijy tiarorasaor hasábosod girm sor vagy annai térmértéké 5 kr Beiyegáij nnnuen vegt. a tan 30 , Myiliter soronként 15 . .1 iiird. es ifilt. dijak előre fizetendő Előfizetési felhívás „MAROSVIDÉK“ kiadóhivatalába kül-dendők. Marosvásárhely, 1894. deczember 15. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Hogyan boldoguljunk? — Nehány szó a mi társadalmi életünkről. — (m) Álljunk meg kedves olvasó, újévéket, egy perezre a felvetett kérdésnél. Álljunk meg és pillantsunk be a mi mindennapi társadalmi életünkbe. Tegyük ezt, mert sok a látni való, sok a kiirtani való benne ; kóros tünetek állottak elő, amelyek bizony elszomoríthatják a mi életünket, és amelyeknek a kiirtására tennünk kell valamit. . . . Gondolkozzunk és okuljunk egy keveset az újévre! Hol is kezdjük csak a dolgot? Kezdjük legelől! Kezdjük ott, hogy emberek, hogy társadalmi lények vagyunk, és hogy a nagy emberi társadalomban nekünk is meg van egy saját külön kis társadalmunk. Ez a kis társadalom alakulva van azokból, akikkel az élet küzdőterén, mindennap találkozunk vagy legalább kellene, hogy találkozzunk, alakulva van azokból, akiket az élet egymásra utalt, akik együtt élünk, együtt halunk, szóval alakulva van csupán ismerősökből, rokonokból és jóbarátokból. Ismerős!. . . rokon!. . . jóbarát. . . Mily szép fogalmak és mily boldogság ezen fogalmak megtestesítői között élni! Mily boldogság látni, midőn az állati, mulatlagos mindennapi testből kikél a nemes érzés ! kikéi az ismerős, a rokon, a jóbarát fogalma, szóval kikét az az emberi szikra, az az emberi valami, amely kellemessé, édessé teszi az életet, amely folyton gondolkozik, folyton érez, munkál, cselekszik, de nemcsak önmagáért, hanem másokért is. És jól esik ezt látni, főleg nálunk, a mi kedves Erdélyünknek egyik legfontosabb culturális pontján, amely hivatva van megteremteni, fejleszteni s felvirágoztatni a magyar társadalmat. Mindenki tudja, hogy a székelyföld fővárosa s a kincses Kolozsvár kell, hogy irányt szabjon, kell, hogy táplálója, nevelője, példaadója legyen az egész erdélyi társadalomnak, mert itt van a góczpontja a magyarság napjának, önérzetének, erejének, culturájának......... És most nézzük meg kedves olvasó, hogy a mi társadalmunk e tekintetben és még sok más tekintetben is betölti-e a helyét? Minő jellegű a mi társadalmunk? Magyar! Kiáltja ezer torok és ez igaz, mert büszkén, önérzettel hirdeti társadalmunk minden tagja, hogy ő magyar. Van-e ebben a társadalomban erő, hatalom összetartás, tevékenység, szellemi és társas élet, olyan, mint kellene? Itt már fülem nem hall szemem nem lát azonnali feleletet, itt már elérkezik a gondolkozás, az elemzés az eszmecsere ideje. Itt látjuk, hogy erőnk, hatalmunk volna, csakhogy az többnyire téli álmát alussza, az pihen, az nem érvényesül, nem cselekszik, nem „MAROSVIDÉK“ 1895-ik edó 25-ik évfolyamára. A „MAROPYIDPIK“ az 1895-ik évvel 25-ik évfolyamát kezdi meg, melyre tisztelettel közreadjuk előfizetési felhívásunkat. A lapunk homlokzatán jelzett közérdekeknek kivannak jövőre is lehető szolgálatot tenni A szabadsajtó szellemében, a sajtóörvények korlátai között, szabadon és ügyetlenül, miden hatalmi befolyástól méren szándékozunk lapunkat fenni artai. Mely szándékunk kitelhető megvalóulására egész tisztelettel kérjük fel a tisztelt munkatársaink szives székén segédkezését, valamint tisztelt előfiztőink nagybecsű anyagi támogatását. Előfizetési feltételeink maradnak az eddigiek. Marosvidék előfizetési dija: Egész éve 12 korona (6 frt) Fél „6 „ (3 „ ) Egynegyűre 3 „ (1 frt 50 kr. Az előfizetői pénzek Temesvári Mihály úr kerkereskedésébe vagy a Tudom jól, egy léhának tartnak A jó, a der.emberek. Nagy szálka az, hogy nem morálról, Stuczczet enyről verselek. Aggódva rejk lányaiktól, Dalaim a gdos mamák, Mert mérgez a szűzi lelket, Letörlik hanát, himporát. úgy mulatta szenteskedésök, Hisz e költést semmi más: Kávéházi mflas perczben, Sportként üst rimfaragás. Mert azt adt, mely szívben csendült — Szőke szilány képe ottan — Minek imnám, ki értné meg? — Párnáimul elzokogtam ... Kerekes Andor. Hány pillanat. Kezdjük igy: Úinak az emberi életben pillanatok, tehát az enniben is, melyek annyira kimagasló pontok különben szürke egyformaságban, hogy azokról megfeledkezve egyenlő volna kedves énünk eltestésével. Szaradolattabló félelem ösztönzésére fogok három , csillagot kínálni, három pillanat megéneklésére. Í1.hó pillanat adtam: „Jajj, jajj, jajj az az átkeseott.“ Természetes, hogy én is az elemi osztályon kezdtem felépíteni tanulmányaimat, amikor azon épületes eseménynek lettem szenvedő, tragikus hőse, amelyben — az első szivarozási kísérlet vétsége miatt — tanítómnak szigorú tulajdonságú kezén kívül, a hajlékony természetű nádsétaboz körsétát téve játszotta és játsztatta velem a főszerepet. Ez az első pillanat. Második pillanat adnotam : „Csak egy kislány.“ Az első táncziskola szédítő mazurjai között szédítőleg rohantam a szerelem tátongó örvénye felé, egy lépés még s felettem menthetetlenül összecsapnak a hullámok, melyek emberi életem első táncziskolája első ideáljának kamaraira érdemes fején hullámzottak oly csábítóan, oly hivó édes ringatozással, hogy én nem törődve a tánczmester előbb előadott „illik“-jeivel, a mellettünk elsurranó párokkal a gyöngéd védekezésre emelt bársony karra: öntudatlan .... önfeledten .... mámorosan loptam el ifjú életem első „komoly“ részegítő csókját. Harmadik pillanat adaotam: „Az asszony ingatag.“ Szép volt, mint Raphael ecsetje, csábos, mint a szerelmesen ölelkező habok syrénje, én szerelmes voltam mint érző szivem csak bírta ő pedig a Józsefváros legelső asszonya volt. Tudta, hogy imádom, azért játszott velem, sokat megengedett és semmivel kellett beérnem. Valósággal bolondja voltam, szeszélyeinek úgy hódoltam, mint a porszem, mely játékszere a szél fugalmának. Furcsa összekomponálása volt a teremtésnek. Most léha, vig a kényelmüségig, leghevesebb, érzelmesebb kitörésére szerelmi vallomásomnak elragadó csaknem ledér kaczagással válaszolta : „Menjen maga érzelgő“. . . — Adja kezét jósoljak magának. — Az első megígért, de ki nem adott csók sorsáról? — Ha úgy tetszik, igen! — Ide hallgasson! s végtelen kecses mozdulattal teríti szét tenyerem s a benne ezikezákosan vonuló pithiai jeleket hosszan fürkészve taltosi méltósággal kedvességének utólérhetlen zamatjával körülövezve nyitotta föl ajkát észleleteinek megtételére . Maga szerencsés kópé! látja ez a hosszú a középen a vágyakozásai tárházát jelzi s a feléje siető sokkal rövidebb azok gyors valósulását. — S az itt kiemelkedő horihorgos vonal talán csak nem az akadályt gördítő férjecskék symboluma ? kérdem alig leplezett czélzéssal: — Menjen maga bolond! a végén még engem is feltalál a hórihorgas mögött, a mint magának csók helyett. . . fricskát adok ! — Csakhogy a fricska a férj uramat találja s az ő jogositványát én élvezem. — »Majd, ha . . . fagy . . .! — „Ugye?. . de hátha az én javaslatom teljesül.“ — Majd meglátjuk! végzé be Pythia szerepét. De azért ott legyen ám szombaton az új kávéház megnyitásánál, férjem a komissióba megy Blanka is megígérte, hogy velem jön, férjecskéjének legjobb barátja fogja szórakoztatni. — „Parancsolatjára !. . . számlálni fogom a napokat, ha fricska is a bére. — Valóban szép, mily modern ízlés, mily utólérhetlen csíny a kivitelben Ez valódi fővárosias. Nézze azokat a freskókat, márvány oszlopokat, mily elragadó csodafényes minden! — Úgy van nagyságos asszonyom! de amott az erkélyen a rotun dekás csaknem elkülönített kis termek, rejtve a közönség vizsga tekintete elől; a pálma lugasok. br-^2/S Lapunk