Marosvidék, 1895 (25. évfolyam, 1-57. szám)
1895-01-01 / 1. szám
dolgozik úgy és annyit, amikér kellene és amennyit megbízna. És miért van ez így? Könnyű reá a felelet, mindenki megadhatja azt, ha egy kissé széttekint, mert mindenki látja s lépten-nyomon hangoztatja is, hogy a mi társadalmunk nagyon zilált, nagyon tagozott, nagyon széthúzó elemekből áll, nincs benne egy centrum, egy összetartó, összeforrasztó, egyesítő nemesítő kapocs sem. Nincs meg a kellő érintkezés az emberek között, hiányzik egy eleven szellemi és társas élet és szinte merem mondani hiányzik az a mindent átható igazi műveltség, finom érzés, az a melegítő sugár, amely a különféle társadalmi elemeket egyesítse és simírta az ellentéteket. Nézzünk csak széjjel, hogy néz ki a mi társadalmunk ? Eltekintve egy pár csak nehezen élő jótékony egylettől, amely némileg egyesíteni látszik bennünket azt látjuk, hogy: ahányféle a hivatal, az élethivatás, a foglalkozás és a születés, annyiféle a társadalmi kaszt. Külön kasztot képeznek az anyagi javakkal bírók és — élnek , boldogul a csillagokban járnak azok akik, a születés véletlen esélyén kívül, semmivel sem rendelkeznek és — élnek boldogul és boldogtalanul vegyesen, megborzadnak, félre vonulnak, tépdelődnek, elégedetlenkednek, és panaszkodnak a szellemi kinccsel bírók, a tanult nők, a nem csak önmagukért, hanem a másokért is érzők és gondolkozók és tenni szeretők. És miért van ez így? Miért a sok kaszt? és miért vonul leginkább vissza az az elem, amely egy társadalomnak hisze, büszkesége, éltetője s vezetője kellene, hogy legyen!! Miért nincs kellő társas életünk? Miért a sok panasz minden felé? Könnyű ezekre is a felelet, a mi társadalmunkban roppantul befészkelte magát az az utálatos társadalmi métely, a melynek pletyka a neve, a mely folyton szimatol, folyton ócsáról, folyton a rosszat szennyest keresi, s a melynek abban telik gyönyörűsége, ha valakit megszólhat, ha valakinek a gyöngéjét ki figurázhatja, pellengére állíthatja, a mely üres, illetéktelen fővel folyton okoskodik, kérkedik, bírál, véleményt nyilvánít, csakhogy azt sem tudja a legtöbbször, hogy tulajdonkép mi felett is kell azt nyilvánítania ? És ez ellen a társadalmi métely, ez ellen a társadalmi rák fene ellen, amely oly sok szépnek, jónak, nemesnek a megölelője: ne tudnánk-e síkra szállani ?!.... Azt az értékes születési, anyagi és szellemi erőt, amely társadalmunkban szétforgácsolva tehetetlenül hever, valami módon nem tudhatnák-e egyesíteni? Nem tudhatnák-e valami stját módját találni annak, hogy az a számtalan kaszt, amely nálunk honos, megszűnjön?! Tűrjük-e tovább is azt a számtalan külön kis klikk uralmat, amely társadalmunkban megfészkelte magát? Nézzük-e tétlenül továbbra is, hogy — ahelyett, hogy születési, anyagi és szellemi erőinket egyesíteni sietnénk egy kis élénkebb szellemi és társas élet, egy kis önérzet, egy kis nemes verseny kifejtésére — folyvást szaporodjanak a mi külön kis klikkjeink, pletyka fészkeink, melyeknek élet hivatásuk abban áll, hogy félre vonulnak a magánlakásokba, vagy mondjuk , leginkább a kocsmák és kávéházak füstös, erkölcsrontó, egésségtelen odúiba s ott a családi szentélyek küszöbeit átlépve erkölcs birói széket ülnek, folyton kritizálnak, prüszkölnek, piszkolódnak, de sőt nem csak ezt teszik, hanem pusztítják a vagyont, az egészséget, a testi és szellemi erőt, és előidézik azokat a kóros tüneteket, amelyek megbénítják egy élénk, egészséges társadalmi élet alakulását és amelyek láttani engednek a mi társadalmunkban élénk, szellemi és társas élet, culturáns és társadalmi tevékenység helyett mindennapi dorbézolást, erkölcstelen életet, unalmat, semmittevést, üres lelkeket, és életkedv hanyatlást ?!.... Szállj magadba kedves olvasó, gondolkozz a felvetett téma fölött, szívesen látunk az új év folyamán, egy kis eszmecserére az iránt, hogy mikép kellene e dolgokon segíteni? Addig is üdvöz neked! Légy nemes és nemesíts másokat is! .... Ez legyen jelszavunknak, mint. előfizetőinknek a múltban tanúsított szives szellemi és anyagi támogatásokért s azt jövőre is teljes tisztelettel kérve, azon erős hittel és reménnyel kezdjük meg újévi működéseinket, hogy méltányos elismerés fogja jutalmazni a sokoldalú, sok nehézséggel és fáradtsággal járó szerkesztői munkálkodást. Boldog újévet kívánunk a tisztelt olvasó közönségnek. ----------- Szerkesztő. — „Dicső, igazán különös szép! — „Hadd maradjunk kissé, talán kávézhatnánk is? — „Legyen, nem mondok ellene, úgyis maga a kalauz. .. De nézze csak milyen ismerős alakok közelednek, mintha rég rég láttam volna őket s az előtt jól lettünk volna együtt.. . úgy van,... úgy... most, így közelebbre jobban emlékszem — De ah hisz tudom! Istenem! egyik távoli unokahugom jegyesével a mácskából. . . mi tevő legyek? Már megismer. . . tudja, hogy két éve férjnél vagyok s mégis egy fiatal ember! — „Legyen nyugodt! van egy mód: én.......... — »Igen, maga leend pár perczig férjem, mig nem is tudom meddig!. . . mig vége lesz a kinos helyzetnek!. . . — „Isten hozott angyalom!. . . a férjem, szólott rám mulatva. .. — „A jegyesem. . . s a kölcsönös barátság megvolt kötve s mig a szerecselés kezdetét vette, én kárörvendő pillantás al méregettem tenyerem jós vonásait s gondolkoztam, hogy a fricska kinek is szól? — „Mikor jöttetek fel, meddig maradtok?. . . ép a legrosszab időben!. . . férjem komisióba megy huzamosb időre s én is kisérem, legnagyobb fájdalmamra nem lehetünk együtt. .. — „Ugy van, úgy igazán sajnálom, erősitem én is a egy kitűnő gondolattól megkapatva nyájaskodó figyelmes hangon fordulok rögtönzött feleségemhez, de tudod mit édesem, én előre, megyek a pogyászt kirendelem s induláskor érte, jövök. . igy bár kis időre is együtt lehettek. — Na és most Isten velünk! „Pá aranyosom! Nó, de ne igen hidegen. . . . még meggondolják, hogy felleges a mi házaséletünk égboltja .... pedig dehogy. Nyújtod édesem ajakad. . . csókolj meg, mint jó feleséghez illik! U ... gy.. . na.. .!! s e részegitő mámorba ringató első csókkal léptem be a férj jogosítványába , a férj kapta meg az első fricskát! Ez a harmadik pillanat! Erősdi Sándor. - 2 -Folytatás a mellékletes Újévben. Boldog újév kivonása hallszik minden felől. Az 1895. év beköszöntése alkalmából nyilvánul a boldog újévi üdvözlet. Újévben uj vágyak, uj remények keletkeznek , a reménykedő lélek, a kapzsi képzelet, sokszor mohon kapaszkodik az uj remények szálaiba. De hat, az újév lepereg a maga forgó kerekén s a midőn az idő a véghatárnál a czélpontot jelzi, sok füstbe ment remény, sok dugába dőlt terv, sok meg nem valósult álom teszi gazdagabbá a sivár tapasztalatot. Mintha csak úgy látszian enyelegne a szellőben ez a röpke, képzelem, álom és csalódás, ikrtestvérek az élet birodalmában. Ám de nekünk nem szabad oly könnyen feladni a reményt, melyet az újév küszöbén, mintegy csillogva tart elébünk a tündérképzelet, remény kell, táplálja a hitet, a szeretetet, a meggyőződést, melyen alapvető kövei lehetnek a jövendő vágyak merész légvárának. Újévben reménynyel ápoljuk a hazaszeretetet s készülünk elő, hogy az év bezáró sorompójánál, felnyithassuk az 1000 éves Magyarország fennállási ünnepélyének diadal kapuit. 1895-ik évre vár ez a nagy feladat, hogy előkészítse és összehozza mindazon anyagot, melyek a milleniumi kiállítása alkalmával arról kell, hogy bizonyságot tegyenek, miszerint a honfoglaló Árpád hazája, Szent István államilag szervezett birodalma, igazságos Mátyás király dicsőséggel elárasztott földterülete és a legalkotmányosabb érzületű dicsőségesen uralkodó apostoli magyar király I. Ferencz József, a kor szellemében megizmosodott magyar királysága méltó arra fényes névre, melyet számára a történelem a gondviselés kezében kijelölt. Újévben új erővel fogjunk a kitartó munkához. Mindenki a maga hivatása, képessége, állása vagy helyzete szerint igyekezzék, lehető legjobban megfelelni feladatának hogy igy az újévben is minél előbb vihessük a haladás zászlaját. Újév alkalmából mi is uj erővel, uj lelkesedéssel kezdünk szerkesztői pályánk folytatásához. Jelmondatunk azonban marad a régi: kitartással előre ! Midőn az újévet tiszteletteljesen üdvözöljük, hálás köszönetet mondunk úgy szives munkatársaink Városi közügyek. Marosvásárhely szab. kir. város önálló törvényhatóság, félmilliót meghaladó kölcsönműveletet eszközölt, részint azért, hogy sok apróbb terheit kiegyenlítse, részint azért, hogy nagyobb mérvű beruházásokkal, építkezésekkel, egyfelől a várost külsőleg is emelje, másfelől belső fejlődésének kulturális közgazdasági és közforgalmi értékeinek újabb forgalmat és csatornákat eszközölhessen. A városi közügyek minden polgárét kell, hogy érdekeljék a székely fővárosnak, annál is inkább hogy az az obligo, amelybe a jelenlegi város, képviselet jelezte, kötelezőleg hathat egy emberöltőn keresztül az új nemzedékre, s azt a kölcsönt, melyet a jelenlegi városatyák kieszködtek és megkötöttek, a fiúk és az unokák fogják véglegesen elenyésztethetni. Mindig a normális alapotot kell alapul felvennünk, s arra kell építgetni terveinket. A véletlen események, közbejöt akadályok, számításon kívül eső esélyek olykor zavarólag hathatnak ugyan valamely tervezet keresztülvitelére, épen azért nem késünk újólag is hangsúlyozni a reális irányt, az előreszámító gondokodást, időszerinti körültekintést, hogy az adtt viszonyok közt lehető legjobban legyen elmezve a város közügyeinek vezetése. Iskolák, közcélú intézmények építése, felállítása és beruházása mellett elsősorban az építendő nagy laktanya kérdése nyomul eletébe, a melyre nézve már a városi törv. hat. bizottág megtette a szükséges előintézkedéseket s hatólgilag pályázatot is hirdetett, melynek alapját az építendő laktanya összes épületeinek költsége 383,380 frt 73 krban van előirányozva, mely jelentékeny összeg a felvett kölcsönnek minteg kétharmad részét képviseli. A tervezet szerint klasszális egy épület lesz, s az árlejtési hirdetmén értelmében az építésnek az 1895-ik évnek októbr 15-éig befejezést kell nyerni. Verseny tárgyals zárt ajánlatok utján az 1895-ik évi jan. 4-én . u. 3 órakor fog megtartatni. Úgy halljuk, hogyen nagyobb szabású és jó árjegyzékkel fölvett építkezéshez több vállalkozó ajánlkozik úgy a főrrosból, mint a vidékről; nem is ok nélkül, met egy vidéki városban bizony nagyritkán akad ki egy közel 400,000 fitos épitkezési vállalat, de, ha elkészül, a cs. és kir. közös hadsereg két táboi zászlóaljának a zászlóaljtörzsekkel együtteshelyezésére igen kényelmes otthont biztosíthat. Szükséges tehát, hogy az épitkezi garancziák minden tekintetben biztosak legyenek Igaz ugyan, hogy sok helyen azt rebesgetik, hoy az a laktanyaépítkezés Linczer Ármin és Jann Gyula budapesti építkezési vállalkozóknak van szánva, mint akik nemrégiben a honvédtalanyát építették fel, azt megelőzőleg pedig, mi a marosvásárhelyi czukorgyár építési vállalatói, állítottak fel irodát Marosvásárhelyen, hol mir több és több személyi ismeretséget és személyi összeköttetést szerezve, gavalléros eljárásaik általa már igen jó névnek örvendenek, s mint „czuki“ mérnökök édeskésen beczéztető jelzőt is szerettek maguknak, akiknek üzleti érdekükben, hogy ezen jelentékeny vállalat, ha lehet nemenjen ki a kezük közül. Ott van ugyan a zársajánlat, mely alkalommal az offertek pecsétesük más vállalkozó által előnyösebb építési feltéteket rejthet magában, de ha nincs megkötve srosan a hatóság keze, az ajánlatok között biztos választhatási jogot tarthat fenn magának, már jöhet 100 pályázó is, mert a Linczer és Brai firmát egyik sem fogja háttérbe szorítani a vállkozók közül. Előttünk az ügy dologi kérdés az irányadó, hogy a város minél előnyösebb feltelek mellett építhesse fel a laktanyát és csak másodsorban kerülhet elő a személyi kérdés, hgy ki legyen a vállalkozó; jóllehet azt sem lent megtagadni, hogy a vállalkozó személyi garféziája olykor épen a dologi ügynek nyújthat elveket. Majd meglátjuk az eredményt, s csak hangsúlyozni kívánjuk a levegőben szhangzó különféle véleményeket. A városatyák ugyancsak ajánljuk figyelmébe, hogy lelkiiséretes pontossággal teljesítsék a város vitális kiesésnél kötelességeiket, mert különben a súlyán növekedő pótadó esetleg az elviselhetlen közéliek nem csak megbéníthatják, hanem fel is tartatják a városi közügyek menetének rendes folymatát. A sajtó kötelességszerűen iette a maga figyelmeztető szavát: a közügye komoly megszivelése a városatyákat illeti. Praxiteles.