Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 34. kötet, 1916.
SZENT-GYÖRGYI ALBERT: Vizsgálatok az üvegtest szerkezetéről
624 SZENTGYÖRGYI ALBERT. s ebben szerkezetnélkülinek hitt üvegtest végtelenül finom rostocskák sűrű fonatából áll, melyek egy folyékony alapállományba vannak beágyazva. CIACCIO vizsgálatait 15 évi szünet után, mely alatt teljesen feledésbe merültek, Vinchow H. erősítette meg először 1885-ben. Neki köszönhető, hogy a kutatók mind nagyobb mértékben elismerték az olasz szerző észleletének helyességét, míglen az üvegtestrostocskák létezése végül is biztos tétellé lett a tudományban. Új lendületet hozott a kérdés fejlődésébe BETZIUS G.-nek 1893-ban megjelent dolgozata. A svéd szerző az üvegtest szerkezetének felderítésére felhasználta a modern szövettani technika eszközeit, amivel az üvegtestre vonatkozó ismereteinknek új korszakát látszott megnyitni. De a nagy reményekkel kecsegtető új irány e dolgozat megjelenése után jóformán teljesen megakadt. A további vizsgálatoknak és haladásnak ugyanis útját állotta az üvegtest szerkezetének végtelen finomsága és érzékenysége, mely annak szövettani megvizsgálását és feldolgozását majdnem teljesen lehetetlenné tette. Az üvegtest ugyanis a legóvatosabb rögzítés és beágyazás mellett is mindig annyira összezsugorodott, hogy szerkezetének kimerítő felderítése nem sikerülhetett. Ebből érthetjük, hogy a BETZIUS után megjelent vizsgálatok, melyek közül különösen SALZMANN (1900- 1912) közleményei érdemelnek említést, érdemleges eredményre nem vezettek. Különösen az üvegtest hátulsó felének szerkezetéről hiányoztak teljesen az adatok, míg az üvegtest elülső része a retina ciliaris-szal való bensőbb összefüggése s ennek folytán a fixáló és víztelenítő szerek zsugorító hatásával szemben való nagyobb ellentállása miatt inkább volt a szövettani kutatás részére hozzáférhető. Ilyen módon a kifejlett üvegtest szövettanára vonatkozó ismereteink 1913-ban még csaknem teljesen ugyanazon a ponton állottak, mint 20 évvel azelőtt, 1893-ban, BETZIUS dolgozatának megjelenésekor, úgy, hogy szinte szemetszúró volt ismereteinknek ez a hézaga, amely a szövettan mai igen fejlett állásával ellenkezően úgy az állati, mint az emberi üvegtestre vonat.