Matrikula, 2014 (4. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Erdős Pál: A borosjenői nemes és borosjenői és szegedi gróf Tisza család rövid története

Matrikula így történt, hogy amikor II. Rákóczi György elhatározta magát arra, hogy megszerzi a lengyel koronát, Tisza Istvánt szemelte ki, hogy a török udvart a vállalkozás iránt kedvezőleg hangolja. Tisza István gyermekkorától ismerte a törököt, e mellett ügyes, éles eszű s óvatos embernek ismerték, és erre a szerepre éppen ilyen ember kellett. 1656-ban foglalta el Tisza a kapitiliai állását, s bár elég óvatosan járt el, nem háríthatta el Rá­kóczi bukását, sőt magát is baj érte miatta, mert mikor Konstantinápolyban meghallották, hogy Rákó­czi Lengyelországból visszavonul, követtársaival együtt elfogták és a Héttoronyba zárták. 1658 végén innen kiszabadult ugyan, de az idő alatt Borosjenő megadta magát a töröknek, s Tisza Istvánnak egyelőre kilátásai sem voltak, hogy régi birtokaihoz juthasson. Dévára ment s a Barcsay Ákos hívei közé állt, ezután még viszontagságosabb napok vártak rá. 1660-ban Gyulay, aki Rákóczi híve volt, elfogatta, és három hónapig fogságban tartotta. Innen Váradra ment, amelyet nemsokára a török fogott körül. Tisza Istvánt itt az öt bástya közül az ostrom­nak legjobban kitett Aranyosbástya kapitányává választották s tanulatlan pattantyúsaival 46 napig védte ezt a gyakorlott török tüzérség ellenében, amikor 1660. augusztus 27-én megfogyva és elgyen­gülve az őrség megadta magát. Tisza ekkor a szabadon elvonuló őrséggel Debrecenbe ment, ahol harmincadosnak, később Kővár kapitányának tette meg Barcsay Ákos fejedelem. Ez volt a legfényesebb állása, melyet viszontagságteljes élete során kivívott. Ennek is csak kevés ideig örülhetett, Barcsay fejedelem bukásával újra földönfutóvá lett s Dé­ván húzta meg magát feleségével Doczó Zsuzsannával és leányával, Sárával (dési Alvinczy András felesége) együtt, letűnt a nyilvános szereplés teréről. A család története Tisza György által elkezdett és Tisza László által 1748-ban befejezett or­szágos hírű perrel folytatódik, az ügyvédje Lehoczky Dávid volt. Olyan ellenfelekkel kellett megküz­denie a kisjenői uradalomért, mint a császári ügyész vagy Rajnáld modenai herceg. Azonban csere folytán Geszt és Mezőgyán falukat kapta meg a hozzátartozó pusztákkal együtt: Vátyon, Regécs, Bogyoszló, Mátéháza. 1761-ben megnősült, választottja az előkelő és gazdag bályoki Hégen-Szénás Rebeka volt, akitől a halál elszólította 9 év házasság után, az akkor 26 éves Rebeka itt maradt a hatalmas birtokkal és két kiskorú gyerekkel. Az előbbi feladatot nagy nehezen ellátta, míg a másikat úgy oldotta meg, hogy beíratta a gye­rekeket a debreceni református kollégiumba. Idősebb fia István, 1800-ban Bécsben öngyilkos lett, míg László Bihar vármegye főjegyzője és országgyűlési követe lett. 1795-ben megnősült, feleségül vette Teleki Lajos és Tholdy Sára leányát, Katalint, 9 gyerme­kükből öt érte el a felnőtt kort: Karolina (1797, férje báró Egloffstein Adalbert), Lajos (1798), Amália (1803, férje báró Lederer Károly altábornagy), Vilma (1805, férje regliczei és luznai báró Luzénszky Pál császári-királyi kamarás), Paulina (1812, férje sóvári Soós Tamás).

Next