Medgyesi Ujság, 1906 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-01 / 1. szám

2 MEDGYESI UJSÁQ 1,906. január i. több forrását fakasztani a közjövedelemnek és azt minél interzivebben és gyümölcsözőb­ben értékesíteni a jelentkező szükséges és hasznos kiadások fedezésére. A községi háztartást a községekről al­kotott törvény a községi önkormányzat ha­táskörébe utalja, kimondva azt, hogy a köz­ség rendelkezik saját vagyona fölött, kirója és behajtja a községi adót; amennyiben pe­dig a község kiadásai a községi törzsvagyon jövedelméből nem nyerhetnének fedezetet, a község a lakosokra és birtokosokra községi adót vet ki (1886. XXII. t.-c. 129 §.) A törvény tahát az önkormányzat alap­ján az önmegadóztatás jogával ruházza fel a községet. E jog nagyíontosságu. Nemcsak azért, mert rendetlen vagyonkezelés, hézagos ház­tartás, észszeriitlen gazdálkodás esetében, a törzsvagyon jövedelmének következetes apa­dása folytán, a lakosság adóterheinek siste­­matikus emelését eredményezheti, de általá­nos nemzetgazdasági szempontból is, mert az inproductiv terhek fokozódása, a közlakós­­ság anyagi erejének elfecsérlésével jár. Végeredményében mindkét állapot né­pünkre s közvetve az államra is végzetes ha­tású lehet. Fájdalom! Kétségbe nem vonható ada­tok igazolják, hogy községeink nagy része a lejtőn lefelé halad. Pusztulnak, fogynak, mert rosszul gazdálkodnak. Másrészt pedig a községi pótadók folyton nőnek, anélkül, hogy az illető község közintézményei, beru­házása stb. megfelelő ellenértéket és ellen­szolgáltatást nyújtanának. Szomorú állapot, hogy nálunk a törté­nelem tudományának: a statisztikának, köz­­igazgatási ága teljesen parlagon hever. Az uxszag SiaxiSZtlKaja Hiányos, mcit a közigaz­gatás statisztikáját nincsen meg benne, ho­lott e közigazgatás az állami közművelődés jelentékeny faktora. Hiányzik egy országos áttekintés, mely feltüntetné, mily összeget fordítunk a közigaz­gatás egyes ágaira az egyes községi költség­­vetéseinkben, nincs kimutatva sehol, hogy községeink milyen vagyon1 áÍÍnnottal Ki tehát ismeretlenek az adatok az értelmi és anyagi erő mennyiségéről, mely a községi közigazgatás Szervezetében működik. A va­gyonkezelés módját, eszközeit a helyi viszo­nyok és a javak természete határozza meg. Ez jelöli meg a gazdálkodás, az értékesítés irányát és útját. A kögségi háztartás számvitele szoros szabályok szerint történik s a községi közi­gazgatásnak legfontosabb része, mely a ieg­­komolyabb munkásságot, pontosságot, lelki­ismeretet és szakképzettséget követeli. Az 1885. évi XXII. t.-cikknek: »A köz­ségi háztartásról« szóló IX. fejezete a köz­ségi törvény leglényegesebb alkatrésze, s an­nak szigorú Végrehajtása a községek anyagi helyzetét lényegesen elömozdithatja, mig az ellenkező eljárás a tönk szélére juttathatja. Valamik minden vállalatnál és gazda­ságnál, úgy a községi háztartásnál is első feltétel a tüzetes és pontos számvitel. A költségvetés és zárszámadás képezi a községi háztartás hii tükrét. A költségve­tésnek, tehát magában kell foglalnia, külö­nös figyelemmel azon kiadásokra, melyeknek fedezésére a közönséget törvény kötelezi, a község mincen rendes és rendkívüli kiadásait (123. §.) valamint a megelőző év pénztári maradványával együtt, a község miden olyne­­nemii jövedelmeit, melyek eddig is községi célokra fordittatak (124. §.) ; a zárszámadás pedig a költségvetés rovatainak megfelelőleg szerkesztendő. A költségvetést a községi elöljáróság terjeszti a képviselőtestületi közgyűlés elé, mely mindég a következő évre előre tár­gyalandó és megállapítandó oly időben, hogy az még a megyei törvényhatóság őszi köz­gyűlés- o : Vizsgálható legyen. A végleg megáll. ; elfogadott költségvetés szo­ros rrjt-g . ■ Art a községi elöljáróság felelős. Ha időközben előre nem látott körül­mények fob tán rendkívüli kiadás fordulna elő : annak fedezése ugyanezen módon esz­­közlendő mely a költségvetés megállapítására fent elmondatott. \ zárszámadást a tavaszi rendes köz­gyűlésben maga a képviselő testület vizs­gálja meg elsőfokban, annak megtörténte után kellően felszerelve ugyancsak a. megyei törvényhatósági bizottsághoz beterjeszti A törvényhatósági közgyűlés a száma­dást legkésőbb egy éven belül az esetleg felmerült számvevői észrevételekre nyújtott felvilágosítások után felülvizsgálja és vég­­határozatával ellátva a községnek vissza­juttatja, miáltal, ha számszaki vagy anyagi kifogások nem állapítottak meg — a község egy évi háztartásának eredménye végbefe­jezést nyer. I h-Heti krónika. Előfizetők és munkatársak. Egy uj csillag tűnt föl szerkesztőségünk különben is csillagdus egén. Erről referálnom kell. Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy kibontott zászlónk alá lelketviditóan gyűlnek az előfizetők és lelketszomoritóan a —* mun­katársak. Hisz jövetelünket sasszárnyakon előzte meg a hir. Megjelenésünk ténye villám­gyorsan terjedt el széles körben stb. stb. De hogy rövid tiz nap alatt még Dariacot is be­járta hírünk-— azon már igazán csodálkozom. Ennek végzetes következménye lett az­tán, hogy ott lakó kitűnő barátom is — Cinó­­ber Jázmin — saját szavai szerint „berohant“ Medgyesre. E rohanás ugyan lassan lehetett, mert ökrös szekéren jött. Mindazonáltal ta­lálkozásunk viharos volt. Nem tudván ellent­­állni szive túláradó érzelmeinek, oly vehemens öleléssel borult a nyakamba, hogy egy másodperc alatt nem csak a viszontlátás örö­mein, de rajtam is keresztül esett. — „Semmi hiba“ — szólt kedélyesen „az anyaföld csókja mindig édes volt nekem. De tudod-e miért jöttem? Azért jöttem, hogy pártfogásomba vegyelek beueteket. Megdönt­hetetlen elvem, hogy minden ilyenfajta vál­lalkozást biztos alapra kell fektetni. Mi az a 1 r Jy. ezzel készen volt a toilettem. És Kemenes ■ *. amint a tükörbe pillantott, eo-y fess oár.oi kokotíhoz hasonlított. A moz­­gásmbol hiányzott ugyan az előkelőség és a graciozus hanyagság, de pár perc alatt abba is beletanultam. így vártam a fejleményeket. Egyszer csak kopogás az ajtón s mi­előtt gondolkozhattam volna, a Kemenes kis­sé tulgömbölyii alakja lépett be. Szemben álltunk és újra nevettünk har­sogó torkunkszakadtából. Azzal a különbség­gel, hogy most ő volt a férfi, én voltam az asszony. És volt is min nevetni. Szürke koc­kás nadrág feszült a combjaira, fehér mel­lény, széjjelálló sötét kabát fedte a melléit és egyéb részeit. Nagyon gyújtó, izgató lát­vány volt. A művész nyakkendő és az óriási panamakalap ép oly otthonosan érezte ma­gát rajta, mint rajtam. Mert minden ruhada­rab az enyém volt. Hogy mikép jutott hozzá, megmagyarázhatalan volt előttem. Sokáig nézegettük egymást minden ol­dalról és kritikákat mondtunk a két nem te­remtésének sajátságai felett. Később már egyikünk sem volt tisztában azzal hogy me­lyik a másik. Az asszony komolyan kezdett gondol­kozni : — Most pedig, ha tetszik hazamehet, nem zárom be többé, de én is monni fogok. Attól kezdtem félni, hogy tényleg men­ni fog s ilyen pikáns ruházatba az egész fér­fivilágot izgalomba hozza. Féltékeny lettem. — É sem megyek, te sem mégy, szól­tam. Hanem együtt fogunk mulatni. Őn a férfi, nyújtsa karját. Nyújtotta és vezetett. Egy kis szobába mentünk, nem ismertem rá, úgy át volt ala­kítva. A falak kék szövettel voltak bevonva teljesen s a függő körte pompás, kéjes vi­lágot szórt. A szoba közepén szőnyeg volt elterítve s rajta egy csomó mindenféle ennivaló, nya­lánkság és pezsgő. Két párna is volt, arra ültünk. Én mindjárt kidugtam egy pezsgős üveget. Veszettül akartam mulatni. Az asz­­szony, aki férfi lett, udvarolni kezdett, én fo­gadtam s ekkor csak annyival külömböztem a született asszonyoktól, hogy nagyon engedé­keny voltam. Sőt én provokáltam az enyelgést. Nagyon szépen mulattunk, előhozakod­tunk az egy év minden figyelemreméltó em­lékével s a végén éreztem, hogy a fejem nem az enyém. Hogy lehanyatlik az ölébe s fe­jűről égető lehelet sietteti a teljes eszmélet­lenséget . . . Többre nem emlékszem. Másnap otthon a saját ágyamba ébredtem, még mindig raj­tam vo't a bébéruha, a kellemetlen fűző ki­vételével. (Folyt, köv.) — A szenvedélyt so .udtam fékezni vagy elraktározni s ha most mindjárt nem csókolsz vissza, ezen a szent napon felbon­tom a barátságot. Felugrott az ölemből, mint egy mérges cica. — Hát tessék uram nem fogom aka­dályozni. De esküszöm, hogy ma midatn; fogok. — Jer vissza, mulassunk egy tin. Alászolgája, aztán -fagy iámát ne csapjou. Szólt és rámzárvc. rohant. Egyedül maradtam. Bős,., a kezdett a dolog s hogy ki ne törjek le és fel sétál­gattam. Szemem egy ruhahalmazra esett, a rend­­kivülisége magára hivta a figyelmemet, Női ru­hák voltak s amint megbolygattam, az asz­­szonyom illata ütött felém. Ötletem támadt s a gyors cselekvés embere lévén, vetkeződni kezdtem. A selyemszoknya, a harisnya, a kivá­gott cipő nagyszerűen illett rám, csak a fűző okozott nehézségeket. Ez pedig feltétlenül szükséges volt, hogy a női test alakulásait imitáljam. A bébé ruha csakis igy lett volna felvehető. Utóvégre is felvettem, ha kissé szo­­rit is, gondoltam, a tréfa kedvéért kibírhatom. A szőke paróka felséges harmóniát képezett a kék bélésű nagy kalappal. A meztele iz­mos karjaimat, hosszuszáru glacékesztyübe

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék