Medgyesi Ujság, 1906 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-01 / 1. szám

1996. január 1. _____________ ME­DG­Y­ESI ÚJSÁG 3 biztos­­alap? A tőke. Nektek tőkére van szük­ségetek. Jó példát statuálok. Harminc évre akarok előfizetni lapotokra. Azonban, hogy ezt megtehessem, légy szives, kölcsönözz ne­kem 50 koronát. A könny is kicsordult szemeimből. Oh nemes barát ! Még másfél ilyen fenkölt lélek és mi alaposan megteszünk a l­a­p­o­z­v­a. Túl­áradó szívvel vontam keblemre, s aztán át­adva a kért 83 fillért, emelkedett hangulat­ban távoztam. Az­az csak akartam távozni, mert visz­­szaölelt a székemre, — Imádott barátom — szólt szónoki lendülettel — az én érző szí­vemnek ez nem elég. Én nem csak anyagilag és szellemileg is föláldozom macramat érte­tek. Dolgozni akarok veletek, hogy lapotok olyan nívóra emelkedjék, a­milyen fokon még a „szamojéd hirkürt“ sem áll. Azt bizonyára mindig tudod, hogy én szellemes ember va­gyok. Vicceim sziporkáznak, mint a rádium. Nyitunk egy új rovatot lapátokban. A címe : Vigany lesz. Megdöbbenve néztem rá : — „Talány higany!“ — „Sőt! Vigany! A milyen joggal le­het egy big érc — higany, épen úgy lehet egy vig ére — vigany. Elkábultam Pillantásom amit rávetettem zavaros lehetett, mert csillapítólag veregette meg vállamat.­­— Bátorság, imádott barátom! Ha kell véremet ontom értetek­. De most ne tétovázz, hanem fitzes­z nyolc konyakot. Nem volnék magyar, ha uj­s­á­g­u­n­k egészségére ki nem innám azt a hitvány tizenkét konyakot. Előre, imád­át barátom! Pista! 20 konyakot!“ Elájultam. Midőn rövid, de velős ájulás után ma­gamhoz tértem, már kiérkeztek a konyakok, melyeknek elfogyasztása egy pillát és Jázmin barátom műve volt. E szomorú jelenetnek vidám fordulatot csak az adott, midőn Jázmin barátom minden baleset nélkül egy bucsu­­ötelést eszközöd és viharként távozott. Meg kellett természetesen ígérnem, hogy műveit első helyen közöljük és fejedelmileg honorál­juk. Ez ígéretem miatt később lelkiismeret furdalások gyötörtek s éppen ezért bátorko­dom — a szerk. nevében­­— a nagyérdemű közönség kegyes elnézéseit esedezni, ha ne­talán, a kényszer nyomása alatt közölt „vi­­gany“ cikkek, egyik-másik kedves olvasónk­nál akár fizikai, akár lélektani zavarokat ta­lálnának előidézni. E zavarokért felelősséget ugyan nem vállalunk — ellenben kárpótlást sem adunk.* írásom végén azonban elfogy az ijedt­ség. Hol maradt a heti krónika? Pedig olyan sok mindenről akartam beszélni. Beszélni akartam azokról az ingyenes erkölcsi oktatá­sokról, melyekkel a mi vicinális Sokratesünk­ tölcsérezi az illemet az üzletébe tévedt gyer­kőcök fejébe melyen rajta feledték a kalapot. Mert nem tudja ezt mindenki. Beszélni akartam arról az általános konsternációról ... — pardon, azok az át­kozott idegen szavak: elragadtatást akartam mondani — a melylyel lapunk fogadtatott. Bárha ezt mindenki tudja. Beszélni akartam azokról a kalamitásokról, melyek első számunk expediálását operette-szerűvé tették. Mert ezt épen senki sem tudja. Beszélni akartam arról az áldásos mű­ködésről, melylyel azok az angyal lelkű höl­gyek, kik a szegény gyermekek felruházásá­ban annyit fáradoztak — igazán a szeretet ünnepévé avatták a szent karácsonyt. Mert ezt jó tudni mindenkinek. Beszélni akartam a koncertről, jégpályá­ról, visszajött és szabadságolt husznokról stb. Mind egy-egy esemény. Mert ezt szeretik tudni sokan. És beszélni akartam — hogy még mi­ről­­? Azt magam is­ szeretném tudni. I­idikulusz. Gáz világi­tásunk. Medgyes, 1905. december 25. Azt hisszük nem lesz érdektelen közön­ségünk előtt a medgyesi gázgyár szakszerű leírása, a gáz fejlesztés és végül elterjedt­sége statisztikájának ismertetése. Tájékozta­tót kívánunk adni mindazoknak, akik élén­kebben is érdeklődnek e hirtelen idetermett világítási eszköz iránt. A gázgyári épületek a Badergasse­­ végénél levő marhavásártér mellett, a kü- 1 külső partján épültek s épen ez utóbbinál­­ fogva erős és meglehetős magas töltésű a talajon. A telepen három épület van: a gáz fejlesztési épület, a gáztartány és mele­gítő kamra, végül a gázmester lakása. A gázgyári épület legnagyobb helyisége a kályhaház, ahol két nagy kályhában fejlesz­tik a világító gázt. Az egyik kályha 5, a másik 3 retortával működik. A gáz a kő­szénnek légnélküli magasfokú hevítésénél fejlődik, amidőn is a kőszén szétbomlik a­­ következő gázalkatrészekre : benzol, althylen, butylen, acetylen és propylen, amelyek vegyü­léke adja a tulajdonkénem világitó gázt, melyet inéiban, hydrogén és szénoxid hígí­tanak. A világitó gáz ezen alkatrészeit tisz­tító eljárással meg kell szabadítani a szén­sav, amoniák, kénhidrogén, kénes szénhyd­­rátok, szénkéneg, cyan és n­irogén, továbbá különböző kátránygőzök. A gázok eltávo­zása után a retortákban visszamarad a koksz, a­melylyel a fűtés történik. Azon anyagnak pedig, mely mindezek előállításá­hoz szükséges elsőrendűnek, a legjobb minőségűnek kell lennie, itt említjük, hogy sajnos a részünkre legolcsóbb petrozsényi szén csak­is részben használható, kevés a gázfejlesztési ereje. (A kokszot a város kisebb mennyiségben is árusítja, méter­mázsánként 5 koronáért). Az előállításhoz szükséges fűtés is kokszszal történik oly formán, hogy salaklepárlás végett vízgőzö­ket bocsátanak a rostély alá és a kokszot közben hevítik. Fehér izzásig felhevül s a kemence állandóan ezen hőfok alatt kell, hogy álljon. A retortákban keletkező gáz­keverék az úgynevezett előteknőbe jut, mely a kemence felett van s állandóan vízzel van tele, melyen keresztül haladva lecsa­pódnak a kátránygőzök. innen a még mindig magas fokú gáz a tisztitó helyiségbe jut és az itt levő condemsator a friss levegő ellenirányú áramlata által hüttetik le. Addig, amíg a gázkeverék amoniáktartalmától a különféle anyagokkal teli lombikban fosztatik meg. Ugyanezen helyiségben van a 3 tisztító szekrény, melyek közül felváltva 2—2 mű­ködik. A kevér­ékben még fennálló tisztáta­­lanságok farostokon nyugvó nedves vasoxid­­hydrát által vegyileg választatnak ki. A tisz­tító szekrényekből már teljesen tiszta gáz kerül ki, mely már a gáztartóba kerülhetne, azonban előbb a gázórán vezetik keresztül, mely a termelt gáz mennyiségét mutatja. A 12 méteres átmérőjű és űrtartalom mérővel ellátott gáztartály köpenye meg­­rezelt vasból van. A belső úgynevezett harang a gáz nyomása által fentartva vizen úszik és egyenletes vezetéssel bír. Most mielőtt a gáz a városi hálózatba jut, ismét visszakerül a főépületbe, ahol a nyomás szabályozóba jut, ahol a városi hálózat nyomását 90—100 m/m viszonylagos nyomás alatt tartják. A gázgyártás mellékterményei, melyek árusítva is lesznek: négy minőségben, a koksz, a kátrány és az amoniákvíz. Az üzemfentartási személyzet pedig áll a gáz­mester és 4 fűtőből, m­íg a főfelügyeletet a városi tanács gyakorolja szakszerűen. Az összes költségei a gázgyárnak közel egy­negyed millió koronát tesznek ki. A városi utcai hálózat hossza eddig 4—5 kilométert tesz ki. Alkalmazásban vannak 200, 175, 150, 100, 80 és 50 mm. átmérőjű öntöttvas csövek, melyek kanóc és miniummal vannak tömítve.­­ A csövek 100—150 cm. mélyen vannak elhelyezve s a vizmedrek felé eséssel bírnak s a felosztott szakaszonként gáztolattyuval zárhatók el. A lakóházakba a bevezetés rendszerint a pincén keresztül történik s az egyes lán­gokhoz való elosztás előtt a vízzel töltött gázórán megy keresztül. Az itteni vezető­csövek is öntött vasból valók és sűrű elzáró tolattyúval vannak ellátva. A világítás módjai különbözők. A kö­zönséges pillangó égő 142 liter óránkénti fogyasztással és 12—14 normál gyertya­fény erősséggel; az Argend égő 150 liter óránkénti fogyasztás és 15 —18 gyertyafény erősséggel; végül a Medgyesen általánosan használatban levő Auer-égők. Ez utóbbiak állanak egy nem világító Bunsen égőből és e fölött egy szabadon függő világító háló­ból. Ez utóbbi finom gyapotszövet háló, mely külömböző anyagokkal van itatva. E háló a nem világító Bunsen láng által fehér izzásba jön és adja a szép Auer lángot, mely 80—100 liter óránkénti fogyasztás mellett 60—110 normál, gyertyafény erőssé­get ad. Használatban vannak ezenkívül nap­égők 50­—600 és Siemen-féle regenerator égők 1000 gyertyafény erősséggel. Az utcáink lámpái Auer égőkkel vannak ellátva és oly intenzív világítást nyújtanak, hogy panasz nem érhet érte. Városunkban a gázt még fűtés és fő­zésre is használják az e célra kapható csi­nos kályhák és kemencék által. Végül: az egész városon elterjedt há­lózat hossza 15 km., a fogyasztók száma jelenleg 300 és a naponként elfogyasztott mennyiség 600 m3. Szakmunkatárs■ Egy uj találmányról: Medgyes, 1905. dec. 27. Tamás János szászrégeni járási és vá­rosi m. kir. állatorvos az állati hullák feldol­gozására és azok terményeinek a legalapo­sabb fertőtlenítésére egy készüléket talált fel, melyet »Digestor«-nak nevez. A Digestor folyó évi november 4-én bizottságilag próbáltatott ki Szászrégen város dögterén. Az eredmény meglepő volt, amennyiben a »Digestor« 3 órai működése alatt 2 ló- és 1 sertés hullát, súly szerint 343 killogramm.

Next