Medgyesi Ujság, 1908 (4. évfolyam, 1-40. szám)
1908-03-29 / 2. szám
V.ArtdSVÁSÁRHELYI KIR.ÜGYÉSZSÉG !)0o.MÁRCIUS p' / tmW Szerkesztőség: /es, Farkas utca 23. emények és hirdeti+ne; előfizetési sídijak--a klarier-----címére küldendők, előfizetési árak: évre 1.50 K, egyes IV. évfolyam, 2. szám. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: B. Mihály Bertalan, Hivatalos hirdetések 100 szóig 6 korona, azonfelül minden 100 szó 2 kor. Magán hirdetések megegyezés szerint. Nyilttér soronként 10 fillér. Medgyes, 1908. március 29. Utazás egy százfrankos körül (Francia eredeti után.) A caféban Julien úr megpillantja régi adósát és megcsípi.— Lám, lám, kedves Lavertu! . . . végre mégis rádtaláltam. Most azonban hamar ide azzal a száz frankkal, amit hat évvel ezelőtt huszonnégy órára kölcsön kért tőlem! Lavertu utánozhatatlan csodálkozással: — Hozzám beszél az úr? — Temészetesen hozzád kedves Lavertu. — Lavertu, Lavertu! . . . Ön úgy látszik nem tudja, hogy a hitvány Lavertu meghalt. — Micsoda? Meghalt? — Épen két évvel ezelőtt, miután hitvány életének betelt a mértéke. Ah, az a nyomorult ember! mennyi szégyent hozott rám. Alig tudom kiheverni magam is. Igazán nagy szerencse az emberiségre, hogy az eféle páriákat mégis kiirtja a halál. — De hát kiről beszélsz te voltaképen? — Pardon, talán nem a Lavertu nevet említette uram? — Hiszen te vagy Lavertu! — Szó sincs róla . . . Csak voltam . . . És ismétlem, hogy meghaltam, meghalt bennem a Lavertu, meghalt az a széllel bélelt fickó, aki világéletében egyebet sem tett, rászedte a barátait, kölcsönökkel zaklatta őket, de soha eszébe sem jutott, hogy a szívességüket meghálálja. Csodálatos minő exisztenciáknak ad megélhetést ez a mi szép francia hazánk! — Na, de kérlek . . . — Ne kérjen semmit. Felejtse el azt a nevet, azt az embert és óvakodjék bevallani azt, hogy valaha az ön barátja is volt. Csak bemocskolná az eféle ismeretség . . . Különben mit tud ön arról, hogy mi a szégyen — engem kell megkérdeznie. Olykor valósággal elszédít az undor attól az embertől, aki a halála után is mindegyre zaklat a gyalázatosságaival. Nincs nap, hogy kellemetlenségem ne volna miatta. Ha benyitok valami étterembe, hogy napi munkám után megérdemlett pecsenyémet elköltsem, okvetlenül elém toppan valami úr és bizalmasan a vállamra ütve, arcátlanul mosolyog és rámtámad: — „Mi lesz a tíz, húsz, az ötven frankommal?“ Vannak, mint ön is, akik ennél nagyobb összegeket is követelnek, és illusztrálják a módot, mellyel az az alávaló Lavertu a pénzt kicsikarta tőlük. Reggelig tudnék önnek mesélni az agyafúrtságáról, arról akörmönfont gonoszságairól, amellyel a leghihetetlenebb kölcsönökkel rászedte embertársait. — De . . . — Hiába minden, uram, mi nem érjük fel ésszel a megátalkodottságot. Emlékszem egy esetre, amely egyszerűen klasszikus a maga nemében. Valahol egy társaságban Lavertu megismerkedett egy csinos asszonykával, akinek féltékeny ura volt. Az ismeretség szerelemre vezetett és — tudja, mit tett Lavertu? . . . megzsarolta kedvesét olyan fenyegetéssel, hogy ha nem segíti ki pillanatnyi pénzzavarából, kénytelen lesz a férjéhez fordulni! . . . Azt hiszem, ennél többet nem kell önnek mondanom arról az emberről. Tanácsolom, felejtse el, hogy valaha ismerte. — De kérlek . . . * Figyelő Csodabogár. A medgyesi utcasarkokon a rendőrség hivatalos pecsétjével, aláírása nélkül felragasz jelent meg az utolsó napokban. Tartalma magyar fordításban ez: „Hirdetmény. Nagyküküllő vármegye alispánja Máramaros községben lelkészi lak épitési céljaira adomány gyűjtést rendelt el. Felhivatik a közönség, hogy adományait a rendőrkapitányhoz április 10-éig szolgáltassa be. A rendőrkapitányság, hivatalos pecsét.“ Sem az alispán, sem a rendőrségeljárásához kommentárt nem fűzünk. ” Bármint is hadonázik néhány nagy újság, Udvarhelynek ifjú alispánja lesz. Mondják, hogy darabont volt, nem igaz, mert függetlenségi lett; mondják, hogy igen fiatal, ez sem igaz, hiszen volt ő nálánál, Sebesi Jánosnál sokkalta fiatalabb alispán is ott. Például Tibád Antal. Ő huszonkét éves korában lett alispán, sokra is vitte, mint közigazgatási biró halt meg. Damokos Andort a vármegye vezetői teljesen elejtették. Akit két hónappal ezelőtt lelkesedve választottak alispánnak, azzal ma szóba sem állanak s a pár évi közigazgatási gyakorlattal biró embert egyhangúlag jelölik a vármegye élére. Élénken jellemző adatok. * Mértek egész nyáron. Egy fiatal mérnök annyit izzadott, (szemtanúi voltunk) hogy egy kissebbszerü vízvezeték kitelt volna belőle. És vízvezetékről is van szó. Egy nagyobb szerfiről, a medgyesiről. Azért mért és izzadott a mérnök, hogy próbafurhassanak és azért kellett próbafurni, hogy megkóstolják a probafurt lyukakon, hol bővebb és hol édesebb a víz. Ezek azonban nem fúródtak meg, a víz nem koszolódott meg, s álomra szenderült az egész ügy. Mert a szépen kezdődött játékba beszállott valami. Ami beszélni nem tud, de látszik, hogy elég szava volt az ügyhöz. Ez a szemtelen idegen, a betoncső volt. Vagyis ki nem tudná, hogy a próbafúráshoz ilyen is kell. Ahol felszivárogjon a víz. Kifogyott a betoncső minden gyárból s épen, mikor nekünk, szomjazó medgyesieknek volt rá szükségünk. Aztán? Hát kifogyott és semmi egyéb. Nem fúrtak és elfeledték a vízvezetéket. Alszik most is a levéltáron, mélyen, irigylésre méltóan. Mondják beavatottak, hogy nagy része van ebben különben az őszi jó bortermésnek. Nem hihető. Mert a mosdáshoz mégis csak jó lágy, tiszta víz kell. Megalakult Medgyesen is a gyermekvédő liga. De csak megalakult. Egyelőre ez is nagy szerencse, mert erre sem volt kilátás. A liga gondnokságát helyesen, ügyesen csinálták meg. Minden más gondnokságnál helyesebben. S ez oly érdem, már tudniillik a gyermekligánál, hogy a remélhetőleg nemsokára megkezdendő működés elé bizalommal nézünk. Medgyes a fejlődés felé. A városi közgyűlés február hó 13-án tartott ülésén dicséretreméltó határozatot hozott, amennyiben elvben kimondotta, hogy mindazon építkezések és létesítményekről amelyeknek keresztülvitele előbb utóbb tényleges szükséggé fog fejlődni, már most viendők keresztül az előmunkálatok, tervezések és költségszámítások. Utasította egyúttal a mérnöki hivatalt, hogy egy megfelelő segéderő szerződtetése mellett, lásson hozzá a tervezések megkezdéséhez és a jövő közgyűlésnek tegyenk-jelentést ezen munkálatok sorrendjéről. A városi tanács ez ügyben a városi közgyűlésnek tett előterjesztésében máris körvonalazta azon teendőket, amelyeket a város fejlődése szempontjából okvetlenül szükségesnek és sürgősnek tart. Mint értesültünk a következő tervezések voltak ezen előterjesztésben felsorolva és azoknak szükségessége indokolva: Első helyen említettek azon munkálatok, melyeknek keresztülvitele elvben máris elhatároztatott. Ilyenek: a városi kórház teljes kiépítése, a mostan folyamatban levő építkezésen kívül orvosi laképületek és iroda épületnek emelése. A közvágóhidnak kiépítése, ennek tervei és előmunkálatai már több mint egy éve készek, de felsőbb jóváhagyást még nem nyertek. A sertésvásártérnek kikövezése, mely mindenesetre még ez évben fog megtörténni. A Kovács-utcában, Piac téren és Szebeni-utcában végigfolyó patak beboltozása, úgy, hogy csatorna módjára kiépítve, ezen utcák forgalmát ne zavarja. A Kovács- és Hosszu-utcának kocsiburkolattal a való ellátása, ugyancsak ez utcáknak, valamint a Zekesdhnek két oldalon járdával való ellátása. A „Szöllő“ szálloda nagytermének átalakítása, karzatok, lépcsők házak és vészkijárók építése, állandó színpadnak való emelése öltözőkkel és mellékhelyiségekkel. A Kühlen Brunnennél levő városi uszoda megnagyobbítása és kibetonozása, ami szerintünk égető szükség az uszoda mostani rongált állapota miatt, végre a városi vízvezeték részére való előmunkálatok folytatása. Ezen említett építkezések és létesítmények szükségessége már évek óta hangoztatott, de legtöbbje az előmunkálatok