Medgyesi Ujság, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

1910. január 1. — Miért késtél édes? — kérdezte a menyasszonya. — Társalogtam, kedves. A leány féltékeny tekintetére visszafelelt: — Társalogtam a nagy világgal. Bokor levelével, pillangó szárnyával, oroszlánszáj pihés labdájával. Vonzódtam vonzásra és elhárítottam magamtól az ellenséges áramot. Olyan útón mentem, ahol színek, hangok, illatok, csillagok, lelkek, egyéniségek tapad­tak hozzám és bogáncsok, kórók, bűzök, undok békák, ellenségek fenyegettek messzi­ről és elhárítottam, eltaszítottam magamtól őket. Volt, amit virágnak hittem és bogáncs­ként megszűrt. Ellöktem. Volt béka, amely rám mosolygott, egy aranyszőke nő szemé­vel és zöld palástja alól egy tündérkisasz­­szonyt csillogtatott, felém. Megcsókoltam. És mialatt idejöttem, féltem, féltem . . . — Mitől édes? — Reszkettem, hogy lehullatod szir­maidat és egy tövissel átdöföd a szivemet... Ha csalódtam volna! A menyasszony elhajtotta a fejét. Meg­szokta, hogy az emberek bortól és szere­lemtől bokót beszélnek. A szivemhez tapadtál, — reszketett a vőlegény — pillangó virágkelyhekhez, csillag csillaghoz, világok világokhoz. Mert vonzás a szerelem, szerelem az élet és ahol többé vonzás nincs, az halál. Vonzalmaink éltet­nek, ellenségeink élnek. Keringünk az űr­ben, mint tétova áramok és keressük a kap­csolatokat. Szerelmes és gyilkos áramok forognak körülöttünk, élet és halál. — Nagyon értelmes — súgta a városi fizikus. És a vőlegény felemelte a szavát. — Te koszorú, ki fonódsz, gyűrű, ki körü­lgyűrű­zöl, villamos áram, ki körülkerin­gesz . . . menyasszonyom? Halkan folytatta: — Te a régi vagy, én megváltoztam. El vagyok szigetelve a világtól. Nem egy kaucsukköpeny és nem egy gummicipő az a sziget, amelyen állok. Hanem meg vagyok töltve a világ legnagyobb szerelmével, a­melyből gyilkos csókok szikrája pattan ki, halálos ölelések áráma kering gyorsan, villámgyorsan, mert sietnie kell, hogy meg ne haljon . . . Egy perc ... és eltaszu­lak. Meghalok . . . A városi fizikus könnyezni kezdett, maga sem tudta miért. Az emberek azonban máris gyanakodva néztek Fidélre. Mosolygott. Szini Gyula. MEDGYESI ÚJSÁG. 3 az k­s évbe lép­­ehet, hogy nem sikerül azt ker­esztül vinnie teljesen, mert elháríthatatlan akadályok lépnek előtérbe, amelyekre nem számított, a­melyeknek jöttét nem várta; ez azon­ban ne­m szabad, hogy végleg el­csüggessze, megtörje a küzdőt, hisz azt tanítja a vallás, hogy midőn min­denki elhagyta az embert, segít az Isten. Az ember Istenbe vetett hitének pedig erősnek kell lennie, azért tehát Ő róla soha sem szabad megfeled­kezni és nem kiváltképen e napon. Tiszta szívvel és erős meggyőző­déssel kell kérni az Istent, hogy ne fordítsa el védő kezét akkor, midőn már nem segít az emberi tudomány és önmagunkba vetett bizalom. Ennek a bizalomnak pedig erősnek kell lennie, mert mihelyt önmagunkban nem bízunk, már lealacsonyodtunk, elvesztettük az erkölcsi alapot, amelyre építeni kellett volna, kivetkőztünk em­beri mivoltunkból és hasonlókká let­tünk az állatokhoz. Az embert ösztönei vezetik, ezek dominálnak, habár az érzés hatása alatt, de ösztönei nemcsak az egoiz­mus szolgálatában kell hogy álljanak, hanem egy ennél magasabbrendű be­folyás alatt, amelyet az etnikai iskola alapelvként fogad el s amely ma tény­leg létezik, habár sokszor aljas célokat szolgál s amelynek neve áltruizmus, azaz a jóérzés másokkal szemben, saját érdekeink kizárása mellett. Fejlett társadalomban élünk, nem zárkózhatunk el a köztől, tehát köte­lességünk annak a céljait is előmoz­dítani, kötelességünk egymás iránt bizalommal viseltetni, mellőzni kell a lenézést és rágalmazást, ezek ugyanis legtöbbször kiinduló pontjai a társa­dalmi betegségeknek, amelyek ma már elharapóztak és na ■ ■ . /. ban szedik az áldozataikat Egy híres angol Adós azt írja: a XX. század [ oblem­­­a­­di műleve­les — és vak ben úgy van. Mihelyt ott látt­­nk, hogy az em­ber önmaga előtt tisztán áll és semmi szenny nincs az életében amit takar­gatni kell, akkor megszűnik a kenyér­irigység, ez a legátkosabb és legtöbb áldozatot szedő betegség, megszűnik a rágalmazás és lenézés, az ember kö­veti jó érzéseit, hisz egy v­agasabb­­rendű­ hatalomo­n­ban, meg­elégedett és igazán boldog lesz. Adja Isti hu mind­ez az uj évben megva Városfejlesz­tő imm. Az elmúlt év városán n­zve nem volt meddő. Bef .­U..ük a kórhat kibővítését, mintegy 300.000 K költséggel s az most már 200 beteg befogadására van berendezve. Mintaszerű igazgatása lehetővé teszi, hogy annak fentartásából nemcsak nem háramlik teher a városra hanem rendesen még keze­lési felesleget mutat fel, melynek segítségé­vel a város nagyobb áldozata nélkül ezen emberbaráti intézmény fejlesztéséről jövőre is gondoskodni lehet. A nagy­közönség igényeiről a város továbbá azáltal is gon­doskodott, hogy a városi vigadót nagyobb költséggel átalakította és állandó színpaddal látta el. Ámbár ezen építkezés még teljesen befejezve nincsen, mégis kilátásunk van arra, hogy a vigadó a farsang elején már hasz­nálható állapotban lesz. Egyéb városi épít­kezésekről még csak azt említjük föl , a­miről talán a nagy­közönségnek tudomása nincsen, -­ hogy a városi gázgyárban új gőzfejlesztő kemencét emeltek, mivel a már meglevő a majdnem megháromszorosodott fogyasztásnak továbbá nem tudott eleget tenni. A jövőre azonban még sok megoldatlan feladat vár a városra. A legközelebbi min­denesetre a városi vágóhíd építése. Erre nézve az előkészületek már mind megtör­téntek. Az építési terv és költségvetés már véglegesen jóvá van hagyva, a vágóhídi szabályzat a városi képviselőtestület által szintén már megállapíttatott, jóváhagyása ellen akadály nem lesz. Csakis az építési helyre nem történt meg a végleges döntés, amennyi­ben az utolsó órában az eredetileg ezen célra kijelölt hely helyett a városhoz és a sertéspiachoz közelebb fekvő helyet hoztak javaslatba. Az eredeti hely mellett azonban annak a vasúthoz közeli szomszédsága szól, mely körülmény nézetünk szerint minden esetre első­sorban volna tekintetbe veendő s inkább volna a sertéspiac a vágóhídhoz csatolandó és áthelyezendő, mint a vágóhíd — távolabb a vasúttól — a jelenlegi sertés­piac szomszédságába. A jövő évben előreláthatólag a város még két fontos ügygyel lesz elfoglalva, még­pedig a városi csatorna helyreállításával és a laktanya építkezés előkészítésével. A jelen­legi nyitott csatornának fedett, földalatti csatornával való felcserélése általános köz­óhaj. Ezen csatorna a belváros főbb utcáit foglalná magában s egyelőre a csapadék és szenyvizek levezetésére szolgálna, de úgyis a város közegészségére kiszámíthatatlan előnnyel járna. Helyreállítása fölötte sürgős minthogy a régi nyitott csatorna összeomló félben van. Összköltségét a házi vezetékek­kel együtt csakis 150.000 koronára teszik, azon összeg törlesztése részint a várost, részint pedig az érdekelt háztulajdonosokat terhelné. A legnagyobb fontossággal bír termé­szetesen a laktanya építése. Ezen laktanya 3 huszárszázad befogadására szolgál, költ­sége 800.000—1.000.000 korona. Hosszú vajúdás után a katonai hatóságok újból felkérték a várost, hogy nyilatkozzék, várjon hajlandó ezen célra új elsőrendű laktanyát építeni. Kétségtelen, hogy a város most hajlandó, a hadtestparancsnokság kivonul­

Next