Medgyesi Ujság, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1910. január 1. — Miért késtél édes? — kérdezte a menyasszonya. — Társalogtam, kedves. A leány féltékeny tekintetére visszafelelt: — Társalogtam a nagy világgal. Bokor levelével, pillangó szárnyával, oroszlánszáj pihés labdájával. Vonzódtam vonzásra és elhárítottam magamtól az ellenséges áramot. Olyan útón mentem, ahol színek, hangok, illatok, csillagok, lelkek, egyéniségek tapadtak hozzám és bogáncsok, kórók, bűzök, undok békák, ellenségek fenyegettek messziről és elhárítottam, eltaszítottam magamtól őket. Volt, amit virágnak hittem és bogáncsként megszűrt. Ellöktem. Volt béka, amely rám mosolygott, egy aranyszőke nő szemével és zöld palástja alól egy tündérkisaszszonyt csillogtatott, felém. Megcsókoltam. És mialatt idejöttem, féltem, féltem . . . — Mitől édes? — Reszkettem, hogy lehullatod szirmaidat és egy tövissel átdöföd a szivemet... Ha csalódtam volna! A menyasszony elhajtotta a fejét. Megszokta, hogy az emberek bortól és szerelemtől bokót beszélnek. A szivemhez tapadtál, — reszketett a vőlegény — pillangó virágkelyhekhez, csillag csillaghoz, világok világokhoz. Mert vonzás a szerelem, szerelem az élet és ahol többé vonzás nincs, az halál. Vonzalmaink éltetnek, ellenségeink élnek. Keringünk az űrben, mint tétova áramok és keressük a kapcsolatokat. Szerelmes és gyilkos áramok forognak körülöttünk, élet és halál. — Nagyon értelmes — súgta a városi fizikus. És a vőlegény felemelte a szavát. — Te koszorú, ki fonódsz, gyűrű, ki körülgyűrűzöl, villamos áram, ki körülkeringesz . . . menyasszonyom? Halkan folytatta: — Te a régi vagy, én megváltoztam. El vagyok szigetelve a világtól. Nem egy kaucsukköpeny és nem egy gummicipő az a sziget, amelyen állok. Hanem meg vagyok töltve a világ legnagyobb szerelmével, amelyből gyilkos csókok szikrája pattan ki, halálos ölelések áráma kering gyorsan, villámgyorsan, mert sietnie kell, hogy meg ne haljon . . . Egy perc ... és eltaszulak. Meghalok . . . A városi fizikus könnyezni kezdett, maga sem tudta miért. Az emberek azonban máris gyanakodva néztek Fidélre. Mosolygott. Szini Gyula. MEDGYESI ÚJSÁG. 3 az ks évbe lépehet, hogy nem sikerül azt keresztül vinnie teljesen, mert elháríthatatlan akadályok lépnek előtérbe, amelyekre nem számított, amelyeknek jöttét nem várta; ez azonban nem szabad, hogy végleg elcsüggessze, megtörje a küzdőt, hisz azt tanítja a vallás, hogy midőn mindenki elhagyta az embert, segít az Isten. Az ember Istenbe vetett hitének pedig erősnek kell lennie, azért tehát Ő róla soha sem szabad megfeledkezni és nem kiváltképen e napon. Tiszta szívvel és erős meggyőződéssel kell kérni az Istent, hogy ne fordítsa el védő kezét akkor, midőn már nem segít az emberi tudomány és önmagunkba vetett bizalom. Ennek a bizalomnak pedig erősnek kell lennie, mert mihelyt önmagunkban nem bízunk, már lealacsonyodtunk, elvesztettük az erkölcsi alapot, amelyre építeni kellett volna, kivetkőztünk emberi mivoltunkból és hasonlókká lettünk az állatokhoz. Az embert ösztönei vezetik, ezek dominálnak, habár az érzés hatása alatt, de ösztönei nemcsak az egoizmus szolgálatában kell hogy álljanak, hanem egy ennél magasabbrendű befolyás alatt, amelyet az etnikai iskola alapelvként fogad el s amely ma tényleg létezik, habár sokszor aljas célokat szolgál s amelynek neve áltruizmus, azaz a jóérzés másokkal szemben, saját érdekeink kizárása mellett. Fejlett társadalomban élünk, nem zárkózhatunk el a köztől, tehát kötelességünk annak a céljait is előmozdítani, kötelességünk egymás iránt bizalommal viseltetni, mellőzni kell a lenézést és rágalmazást, ezek ugyanis legtöbbször kiinduló pontjai a társadalmi betegségeknek, amelyek ma már elharapóztak és na ■ ■ . /. ban szedik az áldozataikat Egy híres angol Adós azt írja: a XX. század [ oblemadi műleveles — és vak ben úgy van. Mihelyt ott láttnk, hogy az ember önmaga előtt tisztán áll és semmi szenny nincs az életében amit takargatni kell, akkor megszűnik a kenyéririgység, ez a legátkosabb és legtöbb áldozatot szedő betegség, megszűnik a rágalmazás és lenézés, az ember követi jó érzéseit, hisz egy vagasabbrendű hatalomonban, megelégedett és igazán boldog lesz. Adja Isti hu mindez az uj évben megva Városfejlesztő imm. Az elmúlt év városán nzve nem volt meddő. Bef .U..ük a kórhat kibővítését, mintegy 300.000 K költséggel s az most már 200 beteg befogadására van berendezve. Mintaszerű igazgatása lehetővé teszi, hogy annak fentartásából nemcsak nem háramlik teher a városra hanem rendesen még kezelési felesleget mutat fel, melynek segítségével a város nagyobb áldozata nélkül ezen emberbaráti intézmény fejlesztéséről jövőre is gondoskodni lehet. A nagyközönség igényeiről a város továbbá azáltal is gondoskodott, hogy a városi vigadót nagyobb költséggel átalakította és állandó színpaddal látta el. Ámbár ezen építkezés még teljesen befejezve nincsen, mégis kilátásunk van arra, hogy a vigadó a farsang elején már használható állapotban lesz. Egyéb városi építkezésekről még csak azt említjük föl , amiről talán a nagyközönségnek tudomása nincsen, - hogy a városi gázgyárban új gőzfejlesztő kemencét emeltek, mivel a már meglevő a majdnem megháromszorosodott fogyasztásnak továbbá nem tudott eleget tenni. A jövőre azonban még sok megoldatlan feladat vár a városra. A legközelebbi mindenesetre a városi vágóhíd építése. Erre nézve az előkészületek már mind megtörténtek. Az építési terv és költségvetés már véglegesen jóvá van hagyva, a vágóhídi szabályzat a városi képviselőtestület által szintén már megállapíttatott, jóváhagyása ellen akadály nem lesz. Csakis az építési helyre nem történt meg a végleges döntés, amennyiben az utolsó órában az eredetileg ezen célra kijelölt hely helyett a városhoz és a sertéspiachoz közelebb fekvő helyet hoztak javaslatba. Az eredeti hely mellett azonban annak a vasúthoz közeli szomszédsága szól, mely körülmény nézetünk szerint minden esetre elsősorban volna tekintetbe veendő s inkább volna a sertéspiac a vágóhídhoz csatolandó és áthelyezendő, mint a vágóhíd — távolabb a vasúttól — a jelenlegi sertéspiac szomszédságába. A jövő évben előreláthatólag a város még két fontos ügygyel lesz elfoglalva, mégpedig a városi csatorna helyreállításával és a laktanya építkezés előkészítésével. A jelenlegi nyitott csatornának fedett, földalatti csatornával való felcserélése általános közóhaj. Ezen csatorna a belváros főbb utcáit foglalná magában s egyelőre a csapadék és szenyvizek levezetésére szolgálna, de úgyis a város közegészségére kiszámíthatatlan előnnyel járna. Helyreállítása fölötte sürgős minthogy a régi nyitott csatorna összeomló félben van. Összköltségét a házi vezetékekkel együtt csakis 150.000 koronára teszik, azon összeg törlesztése részint a várost, részint pedig az érdekelt háztulajdonosokat terhelné. A legnagyobb fontossággal bír természetesen a laktanya építése. Ezen laktanya 3 huszárszázad befogadására szolgál, költsége 800.000—1.000.000 korona. Hosszú vajúdás után a katonai hatóságok újból felkérték a várost, hogy nyilatkozzék, várjon hajlandó ezen célra új elsőrendű laktanyát építeni. Kétségtelen, hogy a város most hajlandó, a hadtestparancsnokság kivonul