Medgyesi Ujság, 1913 (9. évfolyam, 367-416. szám)

1913-01-05 / 367. szám

2 MEDGYESI ÚJSÁG. aznap is nagy közönséget vonzott az e o­­adás, amely igen sikerültnek volt fmond­­ható. A medgyesi műkedvelők zenekara nagy tetszés mellett nyitotta meg a műsort. Zapletal karmesterükkel az élén, szép összegyakorlottsággal és mondhatni mát rutinnal játszottak. P. Kovács Athanász magas nivóju és mégis elég népszerű beszédben rajzolta elénk a mai kort és a gyermeket. Példákat és adatokat gyűjtött a gondatlan anyák figyelmeztetésére és az érdekfeszitő előadást nagy áhítattal hallgatta végig a közönség. Következő számnak Heine: „Kewlari bucsu“-ját hallottunk most először melodráma formában. Zathureczky K. magyar stylusu zenét komponált hozzá, amely "hatásos keret volt Gottfried Geno­véva szép, nyugodt és éitelmes szavalatá­nak. A hatást és hangulatot tetemesen emelte a szin mögött énekelt zarándok-kai harmoniumkisérettel. Székely Kornélia a zongorarészletet látta el igen ügyesen. Sokat mulatott a közönség a műsor negyedik pontján: „A zsarnok bukása“ simü egyfel­­vonásos vígjátékban. Werder Elvira egy házsártos anyósmaszkban se tudta elfelej­tetni velünk, hogy milyen szép, de játéká­ban annál hűségesebben ábrázolta a házi sárkányt. Közvetlen természeteseggel moz­gott és játszott. A darab sikerén még ipar­kodtak Mátyás Ilus, Mátyás Vilma és Hem­­mert Mihály. Az élvezetes előadást a zene­kar zárta be. Kedvezményes mag a gazdáknak. A segesvári gazdasági felügyelőség arról értesíti a gazdaközönséget, hogy a föld­művelésügyi miniszter az erdélyi idei rossz gazdasági állapotokon segíteni óhajtván, tavaszi vetőmagvaknak u. m. burgonya, tengeri, zab, lóhere kedvezménzes áron leendő beszerzését helyezte kilátásba és pedig minden kérelmező a legközelebbi vasúti állomáson kapja a kérelmezendő vetőmagot. A kedvezmény abban áll, hogy a vasúti szállítási dijat az állam fizeti s a beszerzési árból 30 százalékos engedményt ad. Városiaknak a polgármesternél, a ‘köz­ségieknek az illető főszolgabíróknál kell a kedvezményre való igénytartást bejelenteni január 20-áig. Kigyult a földgáz. A Schemmertben levő egyik, a nagyobbik földgáz kút a furómótor robbanása következtében kigyult és 3 napon át égett, mintegy 20 méteres lánggal. A robbanás 8 munkást sebesitett meg könnyebben. Segesvárt nem hálóznak. Segesvái város polgármestere a december 19-iki városi közgyűlésen utalt a válságos poli­tikai helyzetre, továbbá a gazdasági pan­gásra és felkérte a városatyákat, hatnának oda, hogy az idei farsangon a mulatságok száma redukálódjon. Felebbezés az erzsébetvárosi válasz­tás ellen. A mult heti számunkban említést tettünk arról, hogy az erzsébetvárosi szász közönség nem bir belenyugodni szerinte azon igazságtalan ténybe, hogy a képviselő­­testületi tagsági választásnál a szászság nem jutott be kellő számban a városatyák közé. A választás ellen felebbezést is nyúj­tottak be, amelynek tárgyalása az igazoló választmány előtt vasárnap volt. — Mint Erzsébetvárosról értesítenek, e tárgyalást Csathó Gábor alispán személyesen vezette. A bizottság a felebbezést elutasította, nem vette figyelembe a választás megsemmisíté­sét kérő azon indokot sem, hogy egy újonnan választott képviselőtestületi tag választási jogosultsággal nem birt, mivel nem tartózkodott 2 éven át Erzsébetváro­son. A felebbezők, mint értesülünk a választ­mány határozata ellen további jogorvos­lattal élni nem fognak. — Siegescu József és a román papság. A román papság nagy számban üdvözli levélben és' táviratokkal Siegescu József orsz. képviselőt abból az alkalom­ból, hogy a képviselőházban a román pap­ság érdekében szót emelt. A legtöbben helyeslik Siegescu képviselőnek azt a mon­dását, hogy ha a kultuszminiszternek sike­rül csak némileg is az alsópapság helyzetét kielégíteni, nem lesz hatalom, amely a román papságot hazaellenes tendenciáknak meg tudná nyerni. Ezek az üdvözlések politikai szempontból is jelentősek, mert még néhány évvel ezelőtt is alig lehetett volna arra gondolni, hogy a román pap­ság felszabadulva érezze magát a nemzeti­ségi párt terrorizmusa alól. 1913. január 5. Photoplastikon. A Vasut-téren, 1 Lapka-léle vendéglő 10. sz. szobájában. 13. rész január 3—10-ig: “Ausztriai Riviria“' — Nyitva csütörtök, szombat és vasárnap. — Belépődíj 20 fillér, 6 elődásra 1 K. Gyermekek a felét fizetik. ÚJÉV. Nem hiába, hogy az ominózus 13-as szám foglaltatik ebben az év­számban. Ez az uj esztendő valóban nem kezdődik a legszerencsésebb auspiciumok között, de azért még boldogoknak érezhetjük magunkat a jelenlegi bajos szituációban akkor, ha a bajok legnagyobbika, a háború be nem következik. A lefolyt esztendő a gazdasági rázkódtatások valóságos láncolata volt. A háború előrevetett árnyékaként már a nyár elején beállt a pénzszükség, amely először a vállalkozási kedvet silányitotta tönkre, aztán nyomasztó súllyal nehezedett a kereskedelem és ipar minden ágára. Októberben kiü­tött a balkáni háború, novemberben pedig felütötte fejét a világháború réme és erre már mi is felkészültünk a nagy összeütközésre. Százezer és százezer embert szólítottak fegyver alá, fiakat, apákat és panasztól, jajtól lett hangos város és falu. Ez az álla­pot aztán katasztrofális hatással súj­totta közviszonyainkat. Az ezernyolc­­százhetvenharmadiki nagy krach [óta ilyen gazdasági válságot nem ért meg ez az ország. Most, hogy a fellegek már oszla­dozni kezdenek és a háború terrorja nem fekszi már meg a kedélyeket, nyugodtabban tekinthetünk vissza a közelmúlt eseményeire és ezekből levonhatnnk egy igán súlyos tanulsá-Szilveszter éjjel. Mikor elhagyták a város határát, meg­álltak ketten és visszanéztek. Az utolsó bíboros sugarak még a felhőkárpitok pere­mén játszadoztak és alattuk a város . vib­ráló lámpafoltjai váltak ki. — Morajlást, csilingelőst hozott a szél. A hatalmas sötét faltömbök felől jött az élet szava, városi álomjárók hivogátó himnusza, mely csodá­latosan megenyhül éjjelre, mint mikor a hegedűre sordinót tesznek. A fiuk megálltak. — A város, — mormolta Pál.- Fölér egy párisi hajnallal, válaszolta Leó. Integettek, csillogtak a fényfoltok. Az imént kialudt biborsngarak helyet meg­megvillanó, zöldes, átetsző tónusok foglal­ták el az égen. Csodálatosan villogtak, ragyogtak. Leo keményen harapta fogai közt a cigarettát, Pálnak remegett a keze. Egypár tónus, mondotta Pál, cinó­­berzóldet a közepére, smaragdszinüre ott a szélén azokat a megvillanásokat. Alája a várost ncutrállal. A sárga és fehér fényfol­tokban kobaltsávok rezegtek; ezeket a lámpákat sötétkék tónusok közé ékelném. Remek, nagyszerű, ezt meg fogom festeni. Ühiim, szép, mondotta rá Leo. Ez a hümmögés a föleszmélést jelen­tette. A némán hivogatóba nem telt álmok requiescat in pacejét. Élettörténetük összes keserű impresszióit a lelkűkben érezték ebben a pillanatban. A pazar, mesés szín­foltok alatt és ragyogó fény közt meglát­ták az embert, a gyarlóságot, az undort, kínlódást és lelki nyomorúságokat. Tovább mentek az éjbe. Elmaradt a városvégi villasor; most az utszélen toldott-foldott vityillok bújtak el a sötétbe a keritéses házak közt. A rendőrök kettesével posz­tosak az ut lucskos fordulóinál, mert egyedül féltek. Mentek és örömmel siettek a város felé, amelynek fiai voltak. A vasúti vágányon mentek keresztül. Elrobogott előttük a bécsi vonat. Még sokáig látták a letiltó vörös lámpásokat. Beértek a faluba. Az utcák sírtak a csönd­től, hallgattak a bezárt boltok. Itt-ott, egy­­egy fénysáv esett a sárra, amint a világos­ság az ablakon vagy a boltajtók üvegjén keresztül kiszűrődött. Valahol a sarkon egy gyerek ment és maga mellett vezette három­éves kisöccsét. Elérték az Árpád gyereket, aki egy nagy udvariházba vezette őket! Bent ültek a vendégszobában a leányok. Csevegtek, kedveskedtek, durcáskodtak a fiukkal. — De ma itt maradnak éjfélig, csicse­regték. Szilveszter este van. Majd iszunk egy pohár likőrt. Rózsi egy erősen kifejlő­dött, mosolygós leányka, elfoglalta helyét a zongoránál és elkezdett szonátázni. — Nagyon kedves volt az arca és szemei barátságosan integettek felénk, ha három billentyű helyett négyet ütöttek le ujjai. Szidóka, a másik leány a szomszédba való aki másfél perc előtti vizitet adott vissza, minden percben elmosolyogja magát. Leo megfogja a kezét: Szidóka, kire haragszik. Palira. Miért? Hagyjon békét! Szidóka. Miróka, ne haragudjék. Mondja, voltaképen mit remél maga. Mit, reményt. Az a sors alamizsnája, nekem nem kell alamizsna. A leány csodálja a férfit. A többiek kimentek a szobából, hogy valami kottát keressenek meg, Leo tovább beszél Szidónkának. — És minden históriának ugyanaz a vége, lángralobbanunk és — elvesztjük a fejün­ket. Szidóka megremeg. És ha a mi his­tóriánknak is ez lenne a vége ... A fiú hozzásimul, megcsókolja a száján. És a durcás leány lehunyja a szemét, az arcát. Leónak tágul a melle, zsongott körülötte a levegő, egy tizenhét éves leány csókját kapta ő, a sokat élt, sokat lumpolt fiú. Az óra ünnepélyesen kongatta el a tizenkettőt. Szerda Elemér.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék