Médiakutató, 2009 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám
40 Vörös Boldizsár a magyar címer a [30.] és [31.], a munkás kalapácsa az [5.] ábrázoláson). A fenti példák azt mutatják tehát, hogy a karikatúrára is érvényes Simoncsics Péternek a viccel kapcsolatos megállapítása: „mindenütt és mindenből képes tápanyagot szívni magába"(Simoncsics, 2004: 504). A különféle történelmi-kulturális hagyományelemek alkalmazásai megkönnyíthették a viccek és karikatúrák létrehozóinak a fordulatokban gazdag 1919-es év egyes mozzanatairól kialakított nézeteik kifejezését, a humoros alkotások befogadóinak pedig e vélemények, állásfoglalások megértését. A fenti elemzések megítélésem szerint így nemcsak a korabeli történelmi események vizsgálatához szolgáltathatnak adalékokat, hanem önmagukon túlmutatva, általánosabb érvénnyel a viccek és a karikatúrák sajátosságainak megismeréséhez is.35 Felhasznált irodalom Aiglon [1919]: Viccekben él a szovjet! A legjobb 120 kommunista vicc. Budapest: Heller A. és Társa. Aradi Nóra (1974): A szocialista képzőművészet jelképei. Hely nélkül: Kossuth Könyvkiadó & Corvina Kiadó. Biró Imre Boldizsár, összegyűjt., sajtó alá rend. (1919): Burzsujhumor a diktatúra alatt. A proletárdiktatúra anekdotái. Budapest: Múzsa irodalmi és művészeti R.-T. Buzinkay Géza (1983): Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúrák a XIX. század második felében. Budapest: Corvina Kiadó. Buzinkay Géza (2007): Egy közéleti fertőtlenítőszer. In: Jankovics József (főszerk.): „Nem sűlyed az emberiség!"... Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. Budapest: MTA Irodalomtudományi Intézet. //www.iti.mta.hu/Szorenyi60/Buzinkay.pdf Demm, Eberhard, hrsg., kommentiert (1988): Der Erste Weltkrieg in der internationalen Karikatur. Hannover: Fackelträger-Verlag. Gyöngy Kálmán (2008): Magyar karikaturisták adat- és szignótára. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest: ÁBRA KÉT. Hollós József (1944): Egy orvos élete. New York, N. Y.: St. Marks Printing Corp. S. J. (Komlóssy Judit) (2005): hajó/bárka. In: Pál József & Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest: Balassi Kiadó. K. Zs. (Kuszmann Zsófia) (2005): bagoly. In: Pál József & Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest: Balassi Kiadó. Kárpáti Endre (1979): A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából. Budapest: Medicina Könyvkiadó. Katona Imre (1980): Mi a különbség? Közéleti vicceinkről. Budapest: Magvető Kiadó. Koselleck, Reinhart (2003): Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. In: Uő: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Budapest: Atlantisz. Kovács Ágnes (1981): Óperencia. In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar néprajzi lexikon. IV. Né-Sz. Budapest: Akadémiai Kiadó. Lett Miklós (1988): A Magyar Tanácsköztársaság sajtó- és könyvanyagának adattára. Budapest: MSZMP KB Párttörténeti Intézete. Lontay László & Martinké András (1994): vicc. In: Szerdahelyi István (főszerk.): Világirodalmi lexikon. XVI. U-Vidz. Budapest: Akadémiai Kiadó. Dr. Margalits Ede, gyűjt., rend. (1897): Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest: Kókai Lajos. Pallos Lajos (2006): Területvédő propaganda Magyarországon 1918-1920. In: Kovács Tibor (főszerk.): Folia Historica. XXIV. 2005-2006. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum. 35 Sajnos, a korabeli forrásanyag töredékes; további szövegek és képek előkerülése, elemzése még gyarapíthatja a bemutatott csoportokat - amelyek azonban jelen állapotukban is jól szemléltetik a humoros alkotások kapcsolódási lehetőségeinek, továbbá az általuk felhasznált történelmikulturális hagyományok sokféleségét. E munkám elkészítéséhez nyújtott segítségükért ezúton mondok köszönetet Császtvay Tündének, Landgraf Ildikónak, Szemerkényi Ágnesnek, Tamás Ágnesnek, Hajdú Tibornak és Zeidler Miklósnak. A tanulmány korábbi változata előadásként elhangzott az 1919: a fordulat(ok) éve című konferencián, 2009. április 23-án, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.