Medvetánc, 1983/4 - 1984/1
Pető Iván - Szakács Sándor: A gazdasági intézményrendszer átalakítása 1948-49-ben
GAZDASÁGI INTÉZMÉNYEK 1948-49 221 gázcégek kezén maradt.25 1948-1949-ben lényegében a belkereskedelmi vállalatokhoz hasonló módon alakították meg az egyes termékek, termékcsoportok exportjára, importjára szakosított állami külkereskedelmi monopolszervezeteket is. Az első időszakban összesen hét ilyen szervezetet hoztak létre: köztük a Mezőgazdasági Kiviteli és Behozatal Rt.-t (Agrimpex), az Egyedárusági Cikkek Export-Import Vállalatát (Monimpex), a Nehézipari Külkereskedelmi Vállalatot (Ferunion). Az iparban is 1948-ban indult meg a profilírozás. A szénbányákkal együtt államosított villamosműveket már 1948 februárjában az akkor szervezett Állami Villamosművek Rt.-hez csatolták. A bányaüzemek dolgozóinak ellátását segítő üzletekből, kisüzemekből már korábban 1947 októberében önálló részvénytársaságot szerveztek, majd ezt 1948 végén a többi állami nagyvállalalat ellátási egységével (egyik helyen osztály, másik helyen fogyasztási szövetkezet) beolvasztották a Népbolt Nemzeti Vállalatba, amely a Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozott.26 Az első időszakban, 1948-ban főleg az említettekhez hasonló „ágazatilag idegen” tevékenységi formák elkülönítésére került sor, tehát az iparvállalatokról leválasztották a szolgáltató, kereskedelmi, értékesítési egységeket. Hamarosan azonban megkezdődött az egyes ágazatokon belüli iparági profilok különválasztása is. A Wolfner bőrgyár mellett pl. korábban kiegészítő tevékenységre alapítottak gumigyárat, de már 1948 decemberében eldöntötték az utóbbi megszüntetését, mert a bőriparban, az illetékes ipari igazgatóság felügyelete alatt nem tevékenykedhetett más iparághoz tartozó üzem. Az ekkor megkezdett intézkedésekkel lényegében egy-két év alatt elválasztották egymástól az iparfejlődés során kialakult, a vállalkozói gazdálkodás erősségét jelentő vállalati vertikumok iparágilag elkülöníthető egységeit. A leválasztott részlegeknél háromféle eljárást alkalmaztak. Megfelelő méret esetén önálló vállalatot alakítottak. Amennyiben a részleg nem érte el a szükségesnek ítélt nagyságot, gyáregységként olvasztották be egy hasonló profilú önálló üzembe, vagy gépeinek, berendezéseinek leszerelésével, más cégnek történő átadásával, felszámolták. Végül, általánosan alkamazták azt a megoldást is, hogy több hasonló tevékenységű kis egységből, termelési profiljuk egységesítésével, új önálló vállalatot szerveztek. Lényegében ugyanezen eljárások valamelyikét választották az állami kézbe került kisvállalatok esetében és a 100 főnél kevesebbet foglalkoztató középüzemek jelentős részénél is. (Ezeket első lépésben többnyire valamely nagyobb üzem felügyelete alá helyezték, amely aztán profiljába illesztette őket.) A kis- és középüzemek „beillesztésével” egyidőben már folyt a profilírozás újabb hulláma. Az ágazati és iparági profiltisztítás még zajlott (igazából soha nem is fejeződött be), amikor megkezdődött a vállalatok, üzemek gyártmányonkénti szakosítása is. Ez három, egy irányba ható, de különválasztható törekvésből származott. A tervgazdaságról vallott akkori felfogás szerint a tér-