Medvetánc, 1987/2 melléklete - Fordulat és reform 1987
Lengyel László: Adalékok a Fordulat és reform történetéhez
FORDULAT ÉS REFORM a területi szervek, a formális érdekképviseletek, az informális lobbyk és elitcsoportok egy adminisztratív piacon alkudoznak, adnak-vesznek: szabályozókat, árakat, szervezeteket, kádereket, középtávú és éves terveket, műszaki-gazdasági programokat. Ezek az alkuk és az alkuk tárgyai szorosan összefüggenek egymással, kölcsönösen átválthatók egymásra, becserélhetők. 1968 után e korporatív érdekcsoportok sajátos egyensúlya és belső harca alakította a helyzetet a decentralizáció, a piac, illetve a recentralizáció irányába. Az 1972-es nagyvállalati ellentámadás az érdek- és nyomáscsoportok új belső és KGST-elrendeződésére mutat. A hetvenes évek második felére a külső eladósodás, a világgazdasági nyitás hatására a nagyvállalati-ágazati egység megbomlik, új szereposztás kiírása következik. Ebben az árreform csak mellékes, az apparátust lefoglaló, félrevezető szerepet játszik. Következtetés: szervezeti és intézményi reformot kell csinálni. Olyan gazdaságpolitikai fordulatot, amelyben a vezetés önkritikát gyakorol a korábbi vonal felett, az 1972-es mechanizmus-visszafordításért, a világgazdasági válság félreértéséért és a késlekedésért, valamint a rossz szerkezetben való növekedéserőltetésért. Ugyanekkor Bauer Tamás a kongresszusi irányelvek kapcsán levelet intézett a kongresszushoz, amelyben a reformok folytatására ösztönzött, és arra figyelmeztetett, hogy a gazdaságban rejtőző beruházási éhség újabb ciklus elindítója lehet, a kormány tehát vegye komolyan a visszafogást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a rendkívüli hatást, amit Liska Tibor és eszméi tettek a közgazdász közvéleményre, ezen belül a Fordulat és reform jövendő szerzőire. Liska 1978-ban tért vissza a „közéletbe”, hirdette meg egy újabb hullámban, egy új nemzedék előtt tanait. Liska tanai a következő felismeréseken nyugodtak: a) lehetséges, sőt szükséges az egyénnek olyan vállalkozása, amely nem függ az egyén magántulajdoni monopóliumától vagy bármiféle közösségi, közösséginek álcázott monopóliumtól; b) a vállalkozás személyes, alanyi jog és kötelezettség; c) a vállalkozás a piacon mérődik és csak ott, sehol máshol, a piaci működés nem korlátozható semmilyen eszközzel; d) mind a magántulajdoni, mind az állami,szövetkezeti tulajdoni rendszer súlyos válságban van, korlátozza az emberi képességek kifejlődését, a műszaki-technológiai ugrást és a környezet emberi átalakítását. Az ember veleszületett a vállalkozás lehetőségével, minden tőkéhez, vagyonhoz annak van joga, aki abból piaci vállalkozása révén a legtöbbet tudja kihozni. A föld nem azé, aki örökölte, nem azé, aki megműveli, hanem azé, aki megújuló és versengő vállalkozásával a legjobban hasznosítja. Ezeknek a feltevéseknek megfelelően alakult ki a Liska-modell, a társadalmi örökség, a hozzá adódó és elveszíthető erkölcsi tőke, az egyensúlyi kamatlábbal mért vagyonérték, a licitrendszer, a vagyonok egyéni szocialista tulajdonba - vállalkozásba adása. Liska mozgalma az első, ahol széles nyilvánosság elé került a modell válsága, ahol alaptétellé vált, hogy a társadalom által megtermelt javakat pazarlóan használják fel olyan bürokráciák, amelyek semmivel sem látják jobban a gazdasági