Medvetánc, 1987/2 melléklete - Fordulat és reform 1987

Lengyel László: Adalékok a Fordulat és reform történetéhez

FORDULAT ÉS REFORM a területi szervek, a formális érdekképviseletek, az informális lobbyk és elitcso­portok egy adminisztratív piacon alkudoznak, adnak-vesznek: szabályozókat, árakat, szervezeteket, kádereket, középtávú és éves terveket, műszaki-gazdasági programokat. Ezek az alkuk és az alkuk tárgyai szorosan összefüggenek egy­mással, kölcsönösen átválthatók egymásra, becserélhetők. 1968 után e korpora­tív érdekcsoportok sajátos egyensúlya és belső harca alakította a helyzetet a decentralizáció, a piac, illetve a re­centralizáció irányába. Az 1972-es nagyvál­lalati ellentámadás az érdek- és nyomáscsoportok új belső és KGST-elrendező­­désére mutat. A hetvenes évek második felére a külső eladósodás, a világgazda­sági nyitás hatására a nagyvállalati-ágazati egység megbomlik, új szereposztás kiírása következik. Ebben az árreform csak mellékes, az apparátust lefoglaló, félrevezető szerepet játszik. Következtetés: szervezeti és intézményi reformot kell csinálni. Olyan gazdaságpolitikai fordulatot, amelyben a vezetés önkritikát gyakorol a korábbi vonal felett, az 1972-es mechanizmus-visszafordításért, a világgazdasági válság félreértéséért és a késlekedésért, valamint a rossz szerke­zetben való növekedéserőltetésért.­ Ugyanekkor Bauer Tamás a kongresszusi irányelvek kapcsán levelet intézett a kongresszushoz, amelyben a reformok folytatására ösztönzött, és arra figyel­meztetett, hogy a gazdaságban rejtőző beruházási éhség újabb ciklus elindítója lehet, a kormány tehát vegye komolyan a visszafogást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a rendkívüli hatást, amit Liska Tibor és eszméi tettek a közgazdász közvéleményre, ezen belül a Fordulat és reform jö­vendő szerzőire. Liska 1978-ban tért vissza a „közéletbe”, hirdette meg egy újabb hullámban, egy új nemzedék előtt tanait.­ Liska tanai a következő felismerése­ken nyugodtak: a) lehetséges, sőt szükséges az egyénnek olyan vállalkozása, a­­mely nem függ az egyén magántulajdoni monopóliumától vagy bármiféle kö­zösségi, közösséginek álcázott monopóliumtól; b) a vállalkozás személyes, ala­nyi jog és kötelezettség; c) a vállalkozás a piacon mérődik és csak ott, sehol más­hol, a piaci működés nem korlátozható semmilyen eszközzel; d) mind a magán­­tulajdoni, mind az állami,szövetkezeti tulajdoni rendszer súlyos válságban van, korlátozza az emberi képességek kifejlődését, a műszaki-technológiai ugrást és a környezet emberi átalakítását. Az ember veleszületett a vállalkozás lehetőségé­vel, minden tőkéhez, vagyonhoz annak van joga, aki abból piaci vállalkozása ré­vén a legtöbbet tudja kihozni. A föld nem azé, aki örökölte, nem azé, aki meg­műveli, hanem azé, aki megújuló és versengő vállalkozásával a legjobban hasz­nosítja. Ezeknek a feltevéseknek megfelelően alakult ki a Liska-modell, a társa­dalmi örökség, a hozzá adódó és elveszíthető erkölcsi tőke, az egyensúlyi ka­matlábbal mért vagyonérték, a licitrendszer, a vagyonok egyéni szocialista tulaj­donba - vállalkozásba­­ adása. Liska mozgalma az első, ahol széles nyilvánosság elé került a modell válsága, ahol alaptétellé vált, hogy a társadalom által megtermelt javakat pazarlóan hasz­nálják fel olyan bürokráciák, amelyek semmivel sem látják jobban a gazdasági

Next