Miklós Tamás (szerk.): Medvetánc 1988 melléklete - Magyar gazdaság és szociológia a 80-as években
Koordináták - Lengyel László: Politikai magatartás és gazdasági viselkedés egy kis ország jövőképében
albérletet, e könyörtelen-kötelező elemit, a befagyott szemű lakótelepi osztályoktól? ,,Ki tudja, hányan néznek rám, akik szembejönnek az utcán velem, olyanok, akiknek fájdalmat osztok, mert finomabban vagyok öltözve, mint ők.” És ettem, télen nem fázom. Egyszóval, nemzeti távlat vagyok. Mindez arról jutott eszembe, hogy Gombár Csabánál olvasom: ,,Egy ízben kíséreltünk úgy közelíteni ehhez a kérdéshez [a jövőképhez], hogy gimnazistákkal olyan fiktív önéletrajzokat írattunk, amelynek megfogalmazásakor 2010-be kellett képzelni magukat. Ez a megközelítés a megkérdezettek számára sem félelmet, sem reményt nem sugalmazott — csak pusztán annyit, hogy még akkor is élnek. Az összkép úgy festett ezekben az életrajzokban, hogy többnyire egy 2 szobás, 50 négyzetméteres lakásban laktak (a vidékiek családi házban), általában két gyerekük volt, harmonikus családi életet éltek, volt egy Skoda vagy egy Wartburg autójuk, egy vízpari nyaralójuk és 2—3 évente külföldre ment az egész család pihenni. — Megkaptuk tehát jövőbe vetítve a 70-es évek realitására épült és az akkori jelen által korlátozott vágyakat. Nem találkoztunk szárnyaló vágyakkal. Nem képzelte jövőjét senki úgy, hogy például leprásokat gyógyít az Egyenlítő mentén, sem úgy, hogy népek szabadságharcában, forradalmában vesz részt. Sem űrhajóba, sem bársonyszékbe nem gondolta magát egyikük sem. A vágyak alig szóródtak az átlag körül. Átlagvágyak voltak. Józanok voltak, de szürkék, avagy szürkék voltak, de józanok.” Ezek valóban nem látszanak forradalmi álmoknak. Tetszik, nem tetszik, a lassú és moderált polgárosodás vágyai. Magunkévá tett tárgyak. Egyre több tárgy és ettől egyre nagyobb autonómia másokkal szemben. És persze egyre nagyobb függőség a tárgyaktól. Szelíd vagy mohó polgárosodás. Ez bizony szürke, nem is különösebben izgalmas. Stendhal a színes Franciaországból számtalanszor szörnyülködött magában a bostoni kereskedőn és a bostoni közéleten: napról napra tudni az árakat, olcsóbban élni, üzletet csinálni, először kis házat venni, azután fél szobával megnövelni stb. Napóleon legalább nagyvonalúan lopott. Lehet, hogy Stendhalnak igaza van: Bostonnak évről évre, évtizedről évtizedre nincs története. És felnőtt egy Amerika. A magyar távlatokat 20 éve egy újra megkezdett polgárosodás határozza meg. Kevésbé kirívó és kilengő, mint az 1867-es kiegyezés utáni, kevésbé alpári és elit jellegű, mind a század 30-as éveié. Lassú, botladozó polgárosodás.