Méhészet, 1955 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

2 EMLÉKEZTETŐ Régi bevett szokás szerint ezt a rovatot minden évben más mé­hész írja. Ez évben én vállalom magamra ezt a megtisztelő felada­tot. E rovatnak nem az a célja, hogy soha nem hallott, új dolgo­kat ismertessünk, ilyet ne is vár­jon tőlem senki. Főleg a kezdők­nek szól, hogy felhívja figyelmü­ket az időszerű munkákra s azok­nak időben való elvégzésére. Igye­kezni fogok a szokásos havi tenni­valók rövid ismertetését saját ta­pasztalataimmal is bővíteni. Kí­vánom, hogy az olvasók olyan eredménnyel hasznosítsák az itt olvasottakat, amilyen segítőkész jóakarattal én írom azokat. Múlt évi rovatvezetőnk, Illa István munkájával az olvasók meg voltak elégedve, amint arról nem egy levél tanúskodik. A mé­hészek hálás köszönetén kívül jutalma az a tudat, hogy tanácsai­val éppen azokat segítette, akik arra leginkább rászorultak. Január a méhek részére a teljes nyugalom időszaka. Igyekezzünk ezt minden eszközzel biztosítani. A tapasztalat bizonysága szerint azok a méhcsaládok érik meg egészségben a tavaszt, amelyeket a téli nyugalmukban semmi sem zavart meg. A szabadban telelő méhcsaládok nyugalmát a tudatlan, vagy rossz­akaratú embereken kívül zavar­hatják háziállataink, madarak, egerek, cickányok. A kaptárak körül kapargáló, vagy reájuk te­lepedő baromfiak pl. nagy kárt okozhatnak állandó zavarásukkal. Ne tűrjünk baromfit a kaptárak közelében! Erdős vidéken a har­kály válhat veszedelmessé. Nem­csak kopácsolásával nyugtalanít­ja a méheket, hanem a kaptára­­kat is erősen megrongálja; egyik­másik méhcsaládunkat pedig tel­jesen tönkreteheti. Könyörtelenül lövessük le vadász ismerősünkkel ezt a kártékony méhellenséget! A kaptárba fészkelődő egér a leg­nagyobb csapás a telelő méhcsa­ládra, összerágja a lépeket, bűzé­vel megfertőzi a lakás levegőjét, mozgásával, kapargálásával pedig állandó izgalomban tartja a méhe­ket. Ezek nem védekezhetnek el­lene, mert hidegben a telelőfürt megbontása a család vesztét okozná. A kellő időben a ki­járók­ra szerelt 7—8 mm-es fogas szű­­kítőkkel védekezhetünk az egerek ellen. Ha mégis egér jutna vala­melyik kaptárunkba, vigyük azt meleg helyiségbe, ahol kibonthat­juk, s elpusztíthatjuk a kártevőt. Ha előzőleg zsákot illesztünk a ki­járóra, az egér abba szalad s könnyen megfogható. — A zárt helyen telelő méhekre még akkor is károsak lehetnek az egerek, ha nem jutnak be a kaptárba. Futkosásukkal, zörgésükkel, rág­­csálásukkal zavarják a méheket. Ezért a teleltetőnek nélkülözhe­tetlen felszerelése a jó egérfogó. Vagy szórjunk egérmérget a kap­tárak tetejére és a helyiség pad­lójára. A hó jó takaró kaptárainkon. Még az sem baj, ha a kijárót laza hó takarja el, azon keresztül is kap levegőt a család. Azonban az alsókijárós kaptáraknál megesik, hogy a hó eljegesedve elzárja a szellőzést. Ilyen esetben óvatosan távolítsuk el a jeget. Legalább hetenként hallgassuk meg a kijárón át a méhcsaládok zúgását. Akinek kényelmetlen a hajlongás, az papírból készült, megfelelő hosszúságú­­hallócsö­­vet" használjon. Egyik végét a ki­járóra, másikat a fülünkre illeszt­ve, kényelmesen meghalljuk a legkisebb zümmögést is. A hang­ból sokat megtudhatunk. Ha egyenletes, halk (távoli malom zúgására emlékeztető), ha enyhe koppintásra felzúdulva rövidesen ismét egyenletessé halkul, akkor nyugodtak lehetünk: nincs baj a családnál. A feltűnően hangos zú­gás levegő, vagy víz hiányára en­ged következtetni. Az előbbin a kijáró tágításával, az utóbbin an­nak szűkítésével segíthetünk. Szűk kijáró mellett ugyanis na­gyobb lesz a belső páralecsapó­dás. Ha a család teljesen elhallga­tott és kopogtatásra sem zúdul fel, akkor már komoly hiba van. Valószínűleg élelemhiány miatt az éhségtől dermedtek meg. Meg­történhet ez bő élelemkészlet mellett is, ha a k­éz rossz helyen, a telelőfürtön kívül van. A zárt teleltető helyiségben a megfelelő — -(-1—4 C° között in­gadozó — hőmérséklet, a bőséges friss levegő és a sötétség biztosí­tékai a nyugodt kitelelésnek. Ál­landó ellenőrzéssel biztosítsuk ezeket a feltételeket. Használjuk ki a téli időszakot kaptáraink, eszközeink javítgatá­sára és legfőképpen tanulásra. A sikeres méhészkedés egyik fő fel­tétele, hogy ismerjük a méhek életét, a korszerű és bevált keze­lési eljárásokat, azokat a fogáso­kat, amelyekkel erős, gyűjtőké­­pes méhcsaládokat fejleszthetünk a kívánt időre. Ez nem ördöngös­ség és nem feltétlenül a kaptáron múlik. A méhész tudása a leg­fontosabb. Kívánok mézzel bőséges eszten­dőt és eredményes méhészkedést az 1955-ös évben. Kulcsár Bálint költésrothadás A Kisállattenyésztési Kutató­­intézet Méhtenyésztési Osztálya Gödöllő, a beküldött vizsgálati minták alapján november 16-tól december 15-ig a következő he­lyeken állapított meg nyúlós köl­tésrothadást: Komárom megye: Bajna 1 mé­hészetben 1 család. Bács Kiskun megye: Nemes­nádudvar 1 méhészetben 1 csa­lád. MÉHÉSZET Megjelenik havonta egyszer. Felelős szerkesztő: Örösi Pál Zoltán Szerkesztő: Koltay Pál Szerkesztőbizottság: Faluda Zoltán, Kulcsár Bálint, Illa István A kiadásért felel: a Mezőgazdasági Könyv-és Folyóirat­kiadó Vállalat igazgatója. Péld­ányszám 11.600 Előfizetési díj: Egy évre 24.—, félévre 12.—, negyedévre 6.— forint. Csekkszámla sz.: MN­V — 46. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Vécsey utca 4. II. Telefon: 122-790. 28446/689/2 — Révai-nyomda Budapest, V., Vadász utca 16. Felelős vezető: Nyáry Dezső

Next