Méhészet, 1956 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Több évtizedes hagyomány, de a célszerűség is úgy kívánja, hogy ezt a rovatot évről-évre más vezesse. Az évenkénti váltás célja az, hogy a főként kezdőknek szóló útmutató ne válhasson egyhangúvá. Lapunk szerkesztő bizottsága a folyó évre e feladattal engem tisztelt meg. Elődeim nyomán haladva, szerény tapasztalataimból jó szívvel adom azt, amit hasznosnak vélek. Azzal kezdem, hogy amikor szeretettel üdvözlöm méhésztársaimat, bőséges mézelést kívánok az új esztendőben. Január a méhek számára rendszerint a teljes nyugalom hónapja, de előfordulhatnak kirepülésre alkalmas napok is. Ha ilyenkor hó van a kaptárak körül, hintsük be homokkal, hamuval, vagy falombbal. A szalmát és töreket azért említem utolsónak, mert oda csábíthatja a baromfiakat és madarakat. De ha más nincs, az is megfelel. Sok kijáró, a havon megpihenő méhet menthetünk meg így a pusztulástól. A szélnek kitett méhesek elé szélfogókat kell készíteni. A kijárón besüvöltő hideg szél nagy mértékben rontja a jó telelés esélyeit, s a remélhető eredményeket is. Legfontosabb téli tennivalónk a méhek teljes zavartalanságának biztosítása. Óvni kell a kaptárak lakóit ilyenkor a baromfiak és más háziállatok közelségétől, nem kevésbé a harkályok, cinkék kártevéseitől. Az utóbbiakat — ha gyümölcsös miatt nem akarjuk üldözni — a méhektől kissé távolabb etetni kell. Napraforgó-, vagy tökmag, kevés faggyú, vagy kifagyott és faágakra, ültetőre dobott sertés-, juh-, marhabél kedvelt csemegéjük. Jól védekezhetünk ellenük a lapunk múlt számában ismertetett, kijáróba tolható rácsos dobozkával, vagy a mai számunkban bemutatott ellenzővel. Különös figyelmet fordítsunk az egérfélékre, mert évente sok méhcsalád és kiépített lép tönkretétele írható rovásukra. Alsókijárónál hamar elárulja jelenlétét a durva léptörmelék. Felsőkijárós kaptárba ritkábban juthat be. Ha megbizonyosodunk róla, haladéktalanul el kell távolítani a kaptárból. Enyhébb időben a helyszínen is kibonthatjuk, kemény hidegben fűtött helyiségbe kell vinnünk. A munkát gyorsan és csendben végezzük. A méhekkel nem lepett, szélső léputcákban szokott tanyázni. Ha sikerül elmenekülnie, jól erősítsük a rácsot a kijáróra, mert megkísérli a visszajutást. Zárt teleltetőben dobozokba vagy bőrlemezekre tegyük az egérmérget, hogy a maradékot összegyűjthessük, különben előbbutóbb a baromfi bánja hanyagságunkat. Itt is a nyugalom biztosítása a legfontosabb. Ha valamelyik család túlságosan hangos és sem a szellőztető bővítése, sem a levegő nedvesítése nem nyugtatja meg, inkább tegyük ki a szabadba, nehogy állandó izgalomban tartsa környezetét. Az ilyen családot élelmének kristályosodása nyugtalaníthatja. Enyhe időben, sötétedés után szellőztetéssel hűtjük a helyiséget, ügyelve a hőmérőre. Legjobb a 0 C° fölötti hőmérséklet, 2—3 C°ig-Január második felétől ajánlatos különösen a gyengén betelelt vagy többször zaklatott családok „meghallgatása“. Ehhez jó egy fémtölcsér, vékony gumicsővel megtoldva. A tölcsért a kijáró elé, a cső végét a fülünkhöz tartjuk. Így nem kell hajlongani, a kaptár kopogtatása is felesleges, a halk nesz is jól hallható. A gyanús családot krétával meg kell jelölni és külön is megfigyelni. Ha teljesen elhallgatna, azonnal vigyük meleg helyre és részesítsük elsősegélyben, meleg cukros oldat permetezésével. Lépes mézzel, vagy cukorlepénnyel ellátva, fokozatos lehűlés után kell a helyére visszavinni. Ha tartalék lépesmézünk nincs, minden eshetőségre számítva tartsunk készenlétben néhány cukorlepényt. Készítését decemberi lapszámunk ismerteti. Bármilyen rendellenesség kiküszöbölése után bíráljuk el tárgyilagosan az elkövetett hibákat, hogy a jövőben azokat elkerülhessük. Havazáskor a havat ne söpörjük le a kaptárakról, mert az jó takaró és eltávolítása zajjal jár. Ha a tetők hitványsága miatt beszivárgástól kell tartani, akkor is ráérünk az olvadáskor letakarítani, amikor az enyhébb idő esetleg már kirepülésre is alkalmat nyújt a méheknek. A mérleges kaptárt óvjuk a csapadéktól, hogy a fogyasztást pontosan ellenőrizhessük. A hosszú téli estéket kell felhasználni a szakkönyvek és szaklapok olvasására, szakmai ismereteink bővítésére. Ez is fontos kötelessége a méhészeknek! Ha elérhető helyen téli tanfolyam indul, nem kell tétovázni, hanem szorgalmasan látogassuk, mert az eredményes méhészkedés alapja a tudás. Lehetőleg az újabb kiadású szakkönyveket olvassuk. Nem kicsinyelhetjük a régi szakmunkák értékét sem, de a haladással lépést kell tartanunk: a korszerű méhészkedést kell megismernünk és gyakorolnunk. Közben szakítsunk időt feljegyzéseink rendezésére, a jövő évi törzskönyv és tervek elkészítésére is. Szerszámok, üres kaptárak, eszközök javításának, a tavaszi takaráshoz szükséges szalmapárnák készítésének is most van az ideje. A keretek hálózása is hasznos élőmunka. A huzalokat most csak befűzögetjük, a kifeszítést és rögzítést helyesebb közvetlenül a műlépezés előtt elvégezni, mert időközben a drótszálak megereszkednek. Beretvás Béla 2 Költésrothadás A gödöllői Méhtenyésztési Osztály beküldött minták alapján 1955. november 15. és december 15-e között a következő helyen állapított meg nyúlós költésrothadásos fertőzést: Szabolcs-Szatmár megye: Beregdaróc 1 méhészetben. Helyesbítés: a „Méhészet“ múlt évi decemberi számában közölt Sárvár helyesen Ságvár, Somogy megye. Címképünk: Telelésre előkészített kaptárak Páger Sándor méhészetében, Pesthidegkúton. (Ligethy József felvétele)