Méhészet, 1989 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Békésebb eestendőt! Amikor ezekett a sorokat 1988 novemberének végén papírra ve­tem, éppen hogy befejeződött az Országgyűlés soros ülésszaka. Naponta új és új hatások érnek bennünket, sorra-rendre kiderül, amiben még tegnap biztosan hit­tünk, mára kérdésessé vált, eset­leg teljesen új értelmezést ka­pott. Felgyorsultak, a korábbi tempónál is rohanóbbra váltot­tak mindennapjaink. Felgyorsult az élet, pontosab­ban szólva „felforrósodott a le­vegő” 1988-ban a méhészet és a­­méhészek körül is. Később, né­hány év időtávlatából, bizonyára pontosabban és higgadtabban ítél­hetünk majd, mi is történt 1987- ben és tavaly a magyar méhé­szetben. Szorosan a kaptárakban és tágabban a közéletben. Mert a méhészetben sajnos nem a ter­melési és piaci viszonyok oly kívánatos és elodázhatatlan fej­lesztése, tökéletesítése jelentette a múlt esztendőben a gyorsítást. Egy gyártási műhiba vagy ta­lán más — egy normális körül­mények között pofonegyszerűen kideríthető, ám nálunk agyonbo­nyolított gyógyszergyártási ügy — miatt csaptak és csapnak máig is fejeket követelve, egekig az indulatok. Mindenki a maga igazát bi­zonygatja: a méhész jogos kárá­ra vár orvoslást, a gyártó sze­rint olyanért akarják büntetni — a profiljától idegen gyógyszer készítéséért —, amivel előzőleg évekig megmentette a magyar méhészetet a pusztulástól, a ha­tóság hűvösen, mintegy kívülál­lóként, ám elég sikertelenül pró­bálja magát távol tartani a bot­ránytól. Ezenközben megint késik a magyar méhészet alapvető kor­szerűsítése. Az, hogy végre szer­ves egészként, s ne megtűrt „szúrkálóként” kapcsolódjék a magyar agrárgazdaságba.­­ Mert zárulják bárhogyan is ez a szerencsétlen „atka-varres­­cens” fedőnévvel takart ügy, egyvalamit a napnál világosab­ban a felszínre hozott. Azt, hogy milyen elemi igény van a méhé­szek érdekeinek átgondolt, ala­pos gazdasági-üzleti-szervezeti, vagy ha nagy szavakat haszná­lunk, akkor politikai védelmére, képviseletére. Ezért hát az új esztendő első számának e köszöntőnek szánt, ám valójában nem egészen azzá sikerült néhány sorát hadd fe­jezze be a­­szerkesztő egy kíván­sággal: eredményesebb, alkotóbb s főként békésebb új esztendőt! Dögei Imre Miniszteri mérleg Egymillió dollárt vesztettünk! Tavaly novemberben Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem országos tanácskozásán ismertette a mezőgazdaság 1988. évi eredményeit és az agrárágazat idei­­közgazdasági szabályozóit. Az élelmiszertermelés a miniszter értékelése sze­rint az aiszály és az elvonó pénzügyi politika ellenére rekordévet zárt 1988- ban. Gabonából 14,7 millió tonnát, húsból 2,3 millió tonnát termeltek a nagyüzemek és a kistermelők. Az élelmiszer-export változatlanul nélkülözhetetlen az országnak, az összes kivitel 26—27 százalékát adja, s ezzel a teljesítménnyel hazánk a világ 20 legtöbb élelmiszert exportáló állama között van. A külföldre szál­lított élelmiszer 100 milliárd forint értékű: 1 milliárd 60 millió rubelért és csaknem 1,4 milliárd dollárért exportálunk. Legnagyobb tétel, mintegy 545 millió dollár változatlanul a hús- és a baromfikivitel, de második he­lyen már az úgynevezett aprócikkeket — közöttük említik a mézet is — találjuk. A nyúlhúsból például 35, a tollból 55, a libamájból pedig szintén 35 millió dollárért vásároltak tőlünk tavaly a külországbeli kereskedők. Szokatlan módon Váncsa Jenő néhány mondatban külön is szólt a méhészetről. (Azért a szokatlan jelző, mert az ilyen típusú, csupán a leg­nagyobb ágazatokat említő értékelésből az olyan kicsiny tevékenység, mint amilyen a méhészkedés is, általában kimarad.) A miniszter az atka pusz­títása miatt máig is tartó feszült helyzetről szólva kijelentette: a korábbi évek 16 millió dolláros átlagos mézexportjával szemben 1988-ban 15 mil­lió dolláros kivitellel számolnak. Egymillió dollár tehát a közvetlen vesz­teség. A piaci, ker­esk­ed­el­m­i munkáról felvázolt helyzetkép ugyancsak ta­nulságos. Érdemes idézni az előadót: ,,a piaci munka az élelmiszergazda­ságban elképesztően alacsony színvonalú. A kormányzat­­tehetetlenül ver­gődik, a kereskedelmi forgalmat és magatartást nem tudjuk befolyásolni. Sok az egymásra mutogatás, a forgalmazók egymásra licitálnak, futkosnak az áruért, szerződéses fegyelemről változatlanul nem beszélhetünk” — je­lentette ki a miniszter, majd hozzátette: „Az elvtelen árversenyben hosz­­szab­b távon a nyersanyagtermelők vesztenek, ő­k­et leértékelt módon keze­lik.” Az 1989-es évben változatlanul számítanak a mezőgazdaság export­jára, van helye a megtermelt, jó minőségű termékeknek. A megfelelő anyagi érdekeltségen kívül, a kereskedelmi munkában érzékelhető javu­lást kell elérni, tervezik az agrárkülkereskedelem szervezetének átalakí­tását is — mondotta egyebek között a mezőgazdasági miniszter. D. J. Méhész képviselőt az Országgyűlésbe Rövidesen megjelenik az országgyűlési képviselők és tanácstagok vá­lasztásáról szóló törvény módosítása és ezt követni fogja az 1989. éviben a tanácstagi­, majd 1990-ben a képviselői választás. Nekünk méhészeknek már van egyesületünk és így érdekképviseletünk. Nem mindegy azonban, hogy az Ország­gyűlésben (esetleg a helyi tanácsokban) képviseli-e valaki az érdekeinket. Évi 15—16 millió dolláros exportot és pontosan nem is számszerűsíthető közvetett hasznot produkáló ágazat talán ezt is megér­demelné. A­­törvényjavaslat 40. paragrafusa (1) bekezdése megfogalmazza, hogy „a jelölt személyére írásban ajánlást tehetnek a választókerületben mű­ködő, jogi személyiséggel rendelkező politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek, egyesületek, gazdálkodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak közösségei és lakóhelyi kollektívák”. A Magyar Méhé­szek Egyesülete jogi személy, tehát delegálhat képviselőt, tanácstagot. Kí­vánatos volna­, hogy már jó előre felkészülne erre a lehetőségre, és jut­tassa el a javaslatát a HNF illetékes bizottságához. A jelölt személyénél természetesen figyelembe kellene venni, hogy az illető a képviselők vala­melyik csoportjában is tevékenykedni tudjon és már a törvénytervezetek megvitatásánál is képviselni tudja a méhészeti ágazat érdekeit. Való­színűleg a mezőgazdasági bizottság volna az. Az új törvény tervezete úgy­­intézkedik, hogy legalább két személyt kell jelölni (8. paragrafus). Az is kívánatos volna, hogy a jelölőgyűlésen a jelöltet ajánló szerv képviseletében a Magyar Méhészek Egyesülete ve­zetői is részt vegyenek a jelölteken kívül (45. paragrafus, 1 bekezdés). Bérces Lajos Edelény

Next