Méhészet, 1989 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Békésebb eestendőt! Amikor ezekett a sorokat 1988 novemberének végén papírra vetem, éppen hogy befejeződött az Országgyűlés soros ülésszaka. Naponta új és új hatások érnek bennünket, sorra-rendre kiderül, amiben még tegnap biztosan hittünk, mára kérdésessé vált, esetleg teljesen új értelmezést kapott. Felgyorsultak, a korábbi tempónál is rohanóbbra váltottak mindennapjaink. Felgyorsult az élet, pontosabban szólva „felforrósodott a levegő” 1988-ban a méhészet és améhészek körül is. Később, néhány év időtávlatából, bizonyára pontosabban és higgadtabban ítélhetünk majd, mi is történt 1987- ben és tavaly a magyar méhészetben. Szorosan a kaptárakban és tágabban a közéletben. Mert a méhészetben sajnos nem a termelési és piaci viszonyok oly kívánatos és elodázhatatlan fejlesztése, tökéletesítése jelentette a múlt esztendőben a gyorsítást. Egy gyártási műhiba vagy talán más — egy normális körülmények között pofonegyszerűen kideríthető, ám nálunk agyonbonyolított gyógyszergyártási ügy — miatt csaptak és csapnak máig is fejeket követelve, egekig az indulatok. Mindenki a maga igazát bizonygatja: a méhész jogos kárára vár orvoslást, a gyártó szerint olyanért akarják büntetni — a profiljától idegen gyógyszer készítéséért —, amivel előzőleg évekig megmentette a magyar méhészetet a pusztulástól, a hatóság hűvösen, mintegy kívülállóként, ám elég sikertelenül próbálja magát távol tartani a botránytól. Ezenközben megint késik a magyar méhészet alapvető korszerűsítése. Az, hogy végre szerves egészként, s ne megtűrt „szúrkálóként” kapcsolódjék a magyar agrárgazdaságba. Mert zárulják bárhogyan is ez a szerencsétlen „atka-varrescens” fedőnévvel takart ügy, egyvalamit a napnál világosabban a felszínre hozott. Azt, hogy milyen elemi igény van a méhészek érdekeinek átgondolt, alapos gazdasági-üzleti-szervezeti, vagy ha nagy szavakat használunk, akkor politikai védelmére, képviseletére. Ezért hát az új esztendő első számának e köszöntőnek szánt, ám valójában nem egészen azzá sikerült néhány sorát hadd fejezze be aszerkesztő egy kívánsággal: eredményesebb, alkotóbb s főként békésebb új esztendőt! Dögei Imre Miniszteri mérleg Egymillió dollárt vesztettünk! Tavaly novemberben Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem országos tanácskozásán ismertette a mezőgazdaság 1988. évi eredményeit és az agrárágazat ideiközgazdasági szabályozóit. Az élelmiszertermelés a miniszter értékelése szerint az aiszály és az elvonó pénzügyi politika ellenére rekordévet zárt 1988- ban. Gabonából 14,7 millió tonnát, húsból 2,3 millió tonnát termeltek a nagyüzemek és a kistermelők. Az élelmiszer-export változatlanul nélkülözhetetlen az országnak, az összes kivitel 26—27 százalékát adja, s ezzel a teljesítménnyel hazánk a világ 20 legtöbb élelmiszert exportáló állama között van. A külföldre szállított élelmiszer 100 milliárd forint értékű: 1 milliárd 60 millió rubelért és csaknem 1,4 milliárd dollárért exportálunk. Legnagyobb tétel, mintegy 545 millió dollár változatlanul a hús- és a baromfikivitel, de második helyen már az úgynevezett aprócikkeket — közöttük említik a mézet is — találjuk. A nyúlhúsból például 35, a tollból 55, a libamájból pedig szintén 35 millió dollárért vásároltak tőlünk tavaly a külországbeli kereskedők. Szokatlan módon Váncsa Jenő néhány mondatban külön is szólt a méhészetről. (Azért a szokatlan jelző, mert az ilyen típusú, csupán a legnagyobb ágazatokat említő értékelésből az olyan kicsiny tevékenység, mint amilyen a méhészkedés is, általában kimarad.) A miniszter az atka pusztítása miatt máig is tartó feszült helyzetről szólva kijelentette: a korábbi évek 16 millió dolláros átlagos mézexportjával szemben 1988-ban 15 millió dolláros kivitellel számolnak. Egymillió dollár tehát a közvetlen veszteség. A piaci, kereskedelmi munkáról felvázolt helyzetkép ugyancsak tanulságos. Érdemes idézni az előadót: ,,a piaci munka az élelmiszergazdaságban elképesztően alacsony színvonalú. A kormányzattehetetlenül vergődik, a kereskedelmi forgalmat és magatartást nem tudjuk befolyásolni. Sok az egymásra mutogatás, a forgalmazók egymásra licitálnak, futkosnak az áruért, szerződéses fegyelemről változatlanul nem beszélhetünk” — jelentette ki a miniszter, majd hozzátette: „Az elvtelen árversenyben hoszszabb távon a nyersanyagtermelők vesztenek, őket leértékelt módon kezelik.” Az 1989-es évben változatlanul számítanak a mezőgazdaság exportjára, van helye a megtermelt, jó minőségű termékeknek. A megfelelő anyagi érdekeltségen kívül, a kereskedelmi munkában érzékelhető javulást kell elérni, tervezik az agrárkülkereskedelem szervezetének átalakítását is — mondotta egyebek között a mezőgazdasági miniszter. D. J. Méhész képviselőt az Országgyűlésbe Rövidesen megjelenik az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvény módosítása és ezt követni fogja az 1989. éviben a tanácstagi, majd 1990-ben a képviselői választás. Nekünk méhészeknek már van egyesületünk és így érdekképviseletünk. Nem mindegy azonban, hogy az Országgyűlésben (esetleg a helyi tanácsokban) képviseli-e valaki az érdekeinket. Évi 15—16 millió dolláros exportot és pontosan nem is számszerűsíthető közvetett hasznot produkáló ágazat talán ezt is megérdemelné. Atörvényjavaslat 40. paragrafusa (1) bekezdése megfogalmazza, hogy „a jelölt személyére írásban ajánlást tehetnek a választókerületben működő, jogi személyiséggel rendelkező politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek, egyesületek, gazdálkodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak közösségei és lakóhelyi kollektívák”. A Magyar Méhészek Egyesülete jogi személy, tehát delegálhat képviselőt, tanácstagot. Kívánatos volna, hogy már jó előre felkészülne erre a lehetőségre, és juttassa el a javaslatát a HNF illetékes bizottságához. A jelölt személyénél természetesen figyelembe kellene venni, hogy az illető a képviselők valamelyik csoportjában is tevékenykedni tudjon és már a törvénytervezetek megvitatásánál is képviselni tudja a méhészeti ágazat érdekeit. Valószínűleg a mezőgazdasági bizottság volna az. Az új törvény tervezete úgyintézkedik, hogy legalább két személyt kell jelölni (8. paragrafus). Az is kívánatos volna, hogy a jelölőgyűlésen a jelöltet ajánló szerv képviseletében a Magyar Méhészek Egyesülete vezetői is részt vegyenek a jelölteken kívül (45. paragrafus, 1 bekezdés). Bérces Lajos Edelény