Méhészet, 2002 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
ROKONLÁTOGATÁS Finnországban jártunk 2. A krémmézről A szövetkezet beruházott és létrehozta Finnország legmodernebb, legnagyobb kapacitású mézkiszerelőjét. A mézek többsége műanyag, 35 kilós vödrökben érkezik a telephelyre a termelőktől. Hőlégkeveréses kamrákban melegítik fel a vödröket, majd fűtött medencékbe ürítik. Érdekesség, hogy két hatalmas medence közül az egyiket csak a hazai, a másikat csak a magyar méznek használják. Sohasem keverik a kettőt. Az összes hazai mézet és a magyar virágmézet krémmézzé dolgozzák fel. Folyékony állapotban csak a magyar akácmézet és a hársmézet szerelik ki. Nyilvánvaló, hogy a pontos, részletes krémmézkészítés módját nem ismerhettük meg, azonban amit megtudtunk, leírjuk, hátha néhány hasznos információval szolgálunk azon méhésztársaknak, akik ezt szeretnének készíteni. Egy biztos. Elénk tettek megkóstolásra két különböző állagú mézet, egy krémesítettet és egy hagyományos, folyékonyt. Mindannyiunknak a krémméz ízlett jobban. Pedig mint kiderült, ugyanaz a méz volt mindkettő. A finn szakemberek elmondása alapján bármelyik mézből készíthető krémméz. A legfontosabb, hogy a keverőtartályba helyezés előtt alaposan szűrni kell a mézet. A Hunajayhtymában erre a célra átalakított tejszűrön, ami egyben pillanat-pasztőröző, áramoltatják át a mézet (hátsó borító, 3. kép). Az átalakítás lényege, hogy azonnal visszahűtik a rövid ideig, igen magas hőmérsékletű mézet. A méhészek a kipergetett mézüket, egy durva előszűrés után, dupla falú tartályban felmelegítik, majd a kívánt hőmérséklet (38-40 Celsius-fok) elérése után átszivattyúzzák a keverőtartályba. A mézet közben megszűrik, erre a célra izraeli gyártmányú vízszűrőt használnak. A szűrés célja az, hogy minden apró szemcsét eltávolítsanak a mézből, hiszen csak így alakulnak ki a kívánt méretű kristályok. A keverőtartályokban lassan forog a keverő. Természetesen a korábban elkészült krémmézből keveset hagynak a tartály alján, ez lesz az oltóanyag. Ha jól megszűrték a mézet, akkor az oltóanyagban lévő kristályok méretével megegyező nagyságúak lesznek az új krémméz kristályai. A krémesítés optimális hőmérséklete 8 Celsius-fok. Nem a minőség miatt optimális, hanem az elkészítés ideje miatt. A Hunajaghtyma le tudja hűteni tartályaiban a mézet az optimális hőmérsékletre, ezért állandó keverés mellett, hét nap alatt elkészül 6 tonna krémméz. A méhészek nem tudják hűteni tartályukat, ezért csak időszakos, napi 3-4 alkalommal, 15-20 perces kevergetéssel, 14 nap alatt készül el 1 tonna krémméz. Miután elkészült, a szobahőmérsékletű krémmézet ugyanúgy szerelik ki, mint mi a folyékony állagút (hátsó borító, 1. kép). Langstroth keretekkel Finnország három legnagyobb méhészetébe vittek el bennünket. A Hunajaparatiisi nevű méhészet 1000 méhcsaláddal termel, Juha Nuutero 600 méhcsaláddal és Kari Valonen 350 családdal. Általánosságban elmondhatjuk, hogy mind a hárman kiszerelve adják el mézüket. Kari Valonen szerint az EU-ban termelő hivatásos méhészek szinte mindegyike üvegezve adja el a termékét. Professzionális méhésznek nem a 150 családtól nagyobb állománnyal rendelkező méhészeket nevezik (csak a statisztikákban igaz ez), hanem azokat, akiknek az éves jövedelmük több mint a fele a méhészetből származik. Mindegyik méhészet Langstroth méretű kereteket, fiókokat használ. Az ok egyszerű: aki gépesíteni akart, csak ehhez a mérethez tudott vásárolni eszközöket. Főleg Ausztráliából, Új-Zélandból szerzik be a pergetéshez, Olaszországból a méz kezeléséhez, feldolgozásához szükséges eszközöket. A kaptárak finn gyártásúak, poli- Hunajaparattisi méhészet tulajdonosa és fia, dobpergetőjük mellett Juha Nuutero 600 családos méhész krémmézkészítő tartályai előtt