Méhészet, 2002 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2002-08-01 / 8. szám
MÉHLEGELŐ A napraforgó virágportermelése A napraforgót látogató rovarok közül a méhek a nektárgyűjtésre specializálódtak, de többségük virágport is gyűjt. A méhésznek ezért fontos - a nektártermelés ismerete mellett - a napraforgó e másik, méhészeti szempontból is jelentős tulajdonságának alaposabb megismerése. A napraforgó virágpora (pollen) az ivarsejtek jól ismert képződési folyamatának, a meiózisnak és az azt követő mitotikus osztódásnak a terméke. E mechanizmus tehát két részre tagolódik, a mikrosporogenezisre és a gametogenezisre. A virágportermelés - a nektártermeléshez hasonlóan - a napraforgó csöves virágaiban történik. A szélső virágkezdeményekben a porzótáj kialakulása, majd a porzók differenciálódása után kialakulnak a négyesével összetapadt virágporszemek (tetradok). Később a virágporszemek különválnak (kilépnek a tetradokból), a virág kinyílásakor pedig megtörténik a virágporszemek ivarsejtjének 2 spermára osztódása. Maga a virágpor rovarszállításra alkalmas, 34-45 mikron nagyságú, gömb alakú, kissé lapított, ragacsos felületén tüskés, bibircses kinövésekkel (1. ábra). Színe aranysárga. Virágzás Virításkor a fészekvirágzatban a csöves virágok nyílása egymás után, fokozatosan következik be, és a tányér perifériájáról indulva, a tányér középpontja felé tart (2. ábra). Szakaszosan egyszerre 3-5 csövesvirág-kör van ugyanabban a virítási állapotban. Ha a napi átlaghőmérséklet magas, a virítás időtartama csökken, nedves időben viszont tovább tart a tányér virítása. A kisméretű tányérokban a virítás hamarabb fejeződik be, mint a nagyméretűekben. A virítási állapot alapján a csöves virágoknál megkülönböztetnek porzóérett és termőérett virítási szakaszt, mivel az idegen termékenyülést biztosító dichogámia a napraforgó esetében protezandrikus, azaz „nőelőző”, vagyis a pollen kiszóródása megelőzi a bibe ivaréretté válását. A csöves virágok felnyílása a földrajzi szélességtől és a hőmérséklettől függően, napi ritmust követ, így a virágpor termelődése - a nektáréhoz hasonlóan - napi ritmust mutat. A portokcsövet alkotó öt portok ugyanis a napnak csak bizonyos szakában pattan fel, majd ezt követően adott idő alatt a portokcső kiürül és ezután a nap hátralévő részében a virág már „pollenmentes” marad. Az előző folyamat egy csöves virág életében az alábbiak szerint játszódik le. A virágzás folyamán a vacokpikkelyek mögül először a csöves párta emelkedik ki, majd a pártacimpák felnyílása után előtűnik az öt portok alkotta portokcső. A portokok csúcsa háromszög alakban végződik, színük legtöbbször sötétbarna, s az anthezis kezdetére szabaddá válnak: - reggel 4-5 óra között megindul a porzószálak növekedése, - 5 és 7 óra között a porzókat védő hártya felpattan, majd felhasadnak a porzók, - 7 és 9 óra között a portokból a virágpor a szabadba jut, - 16 és 17 óra között a virágpor teljes mennyisége kiszabadul, - 18 és 19 óra között a porzószálak fokozatosan elhervadnak. A pollen kiszóródása után még ugyanazon a napon a bibeszál az alapjánál megnyúlik és a bibe kiemelkedik a portokcsőből. A porzóérett virítási szakasz így a termőérett virítási szakaszba lép át. A virágzás alatt az egymást követő napokon a fészekvirágzat különböző köreiben lévő csöves virágokban a portokcsövek megjelenése és a pollen kiszóródása folyamatosan megy végbe, az előbbiekben ismertetettek szerint. A pollen (virágpor) mennyisége - csakúgy, mint a nektár mennyisége - erősen függ a portokoknak a virágzatban elfoglalt helyétől. Befolyásoló tényezők A napraforgó virágpor termelésére vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre. Gluhov azt írja, hogy a napraforgó nem sok pollent termel. Halmágyi és Keresztesi viszont a napraforgó bő pollentermelésére utalnak akkor, amikor azt írják, hogy a napraforgó virágainak látogatása közben a méhek valósággal „fürödnek” a virágporban. Benedek és munkatársai a következőket írják: „A napraforgóvirágok bőségesen termelnek virágport. Bár pontos mérési adatokat nem ismerünk, a virágzó tányérok megfigyelése révén megállapítható, hogy a napraforgó a legbőségesebb pollenforrások egyike. Amellett ugyanis, hogy az egyes virágok bőségesen adnak virágport, egyidejűleg 3-5 virágkor van porzós stádiumban, tehát általában néhány száz, szorosan egymáshoz simuló virág egyszerre ad virágport.” Simidchev mérései szerint a napraforgó 10 virágán 2,9-11,5 mg virágpor termelődik. Akácz bő virágport adó méhlegelőnek tartja a napraforgót. Nikovitz véleménye szerint is igen bőséges pollentermelő a napraforgó. Péter vizsgálataiban a napraforgóhibridek jelentős mennyiségű virágport termeltek. Kísérletében 0,466-0,968 mg között változó értékeket mért 1 virágra vonatkoztatva, genotípustól függően. A napraforgó növény virágporára és annak termelődésére ható környezeti tényezőkkel foglalkozó irodalmi adatok száma szintén minimális. Szőnyi az alábbiakat írja: „A nektár gyűjtése jobban függvénye az időjárásnak, mint a virágporé. A nektár ugyanis például száraz időjárás mellett beszáradhat, a virágpor viszont a virágzás egész ideje alatt elérhető a méh számára, ha a külső hőmérséklet megfelelő”. Vranceanu és Loew is osztják Szőnyi véleményét. Az előző megállapításokból arra lehet következtetni, hogy a virágpor termelődését az időjárás kevésbé befolyásolja, mint a nektárképződést. Morozov szerint fontos, hogy a virágpor termelődésének idején a szükséges tápanyag- és vízmennyiség a növény rendelkezésére álljon. Ilina megjegyzi, hogy a napraforgó sajátosan érzékeny a fény intenzitására a 4-4 virágporszem összetapadása (tetrad) közötti időszakban. Vranceanu leírja, hogy a felhős, hűvös idő megnyújthatja a portokok megjelenésének időszakát, s ugyanitt megemlíti azt is, hogy virágzáskor a levegő magas relatív páratartalma és a mérsékelt meleg kedvező a jó virágportermelés szempontjából. A nektártermelés tanulmányozása mellett Kiszomboron 1982-1983-ban Lajkó-Frank- Nikovitz kísérletsorozatot állí- 2002/8 1. ábra: A napraforgó virágpor mikroszkopikus képe 6