Méhészet, 2002 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2002-08-01 / 8. szám

MÉHKALÓZOK Mikrochip és a valóság A termelési szezon derekán, amikor már mind többször gondolunk a pihenés szóra, amikor már egy hetet is kibírnánk méheink nélkül egy tó partján, érdekes hír törte meg már-már egyhangúvá váló munkás hétköznapjaimat. A hírből egy érdekes és tanulságos, vagy inkább szomorú, elgondolkodtató eset kerekedett ki. Miután a történetet megismerték, a helyes jelzőt döntsék el Önök. Időrendi sorrendben haladva, az első hír június 9-én ért el, amikor többen felhívtak, hogy a Kossuth rádióban érdekes műsort hallottak. Újfajta méh­­lopásról szólt, valamilyen szerkezettel, amit az üres kap­tárokba tesznek, odacsalogat­ják a méheket. Állítólag mik­­rochipet használnak a tolva­jok. A méhesek közelében te­lepednek le, majd miután el­csalogatták a méheket, odébb­­állnak. A „XXI. század méh­­kalózai” Baja környékén tart­ják rettegésben a méhészeket. Nagyrészt így lehet összefog­lalni a műsor lényegét. Első gondolatom az volt, hogy minek bonyolítják túl a „rossz fiúk” a dolgot, hiszen a legegyszerűbb módja az e féle állománynövelésnek, hogy es­te kaptárastól felpakolják az ismeretlen méhész évek mun­kájával előállított termelési eszközét. Én még csak ilyen tolvajokkal találkoztam, fe­lénk a chipes eljárás még nem dívik. Idén akácon 6 családo­mat lopták el, így összesen már 31 családdal rövidítettek meg a tolvajok az elmúlt évek­ben. A második gondolatom az volt, hogy miért nem maga a sértett vagy maguk a kárt szen­vedett mé­hészek beszéltek a rádióban, ugyanis az elmondá­sok alapján egy méhekhez nem nagyon értő természetvé­delmi őr taglalta az eseményt, akiről később kiderült, hogy nem is méhész. Két nap múlva felhívott Gráf Ferenc, az OMME elnö­ke, hogy hallottam-e a mikro­­chipes méhlopásról, ugyanis ez ügyben szeretne riportot készíteni az egyik kereskedel­mi tévécsatorna. Kezd érde­kes lenni az ügy - gondoltam. Másnap a Petőfi Népe című napilap is hírt ad az esetről. Idézem: „Rafinált mikrochipes zümmögőkkel csalogatják ki a kaptárokból a bogarakat, dol­goztatják, mézet pörgetnek, majd megpróbálják eladni a lopott méheket... immár négy­öt éve észrevették a bácskai méhészek, hogy időnként a jól fejlett és látszólag egészséges méhcsaládok egyik napról a másikra megfogyatkoznak... a bogarak zöme estére nem tér vissza, eltűnésük előtt a méhek úgy viselkednek, mintha meg­zavarodtak volna, majd hirte­len elzúgnak valamerre... a méhes kalózok tevékenységé­nek feltárása folyamatban van. Az ügybe bevonták a nyomozó hatóságot is... egyelőre csak gyanúsításról *van szó, mely egyetlen bajai méhész családra korlátozódik... az apa és egyik fia Baja térségében, a másik fiú pedig Császártöltés kör­nyékén tapad rá a jóhiszemű méhésztársakra, mint a hiéna.” Ez már több mint érdekes, ez már bizony izgalmas ügy - gondoltam. Több ismerősöm, barátom van Baja és környékén, gon­doltam az egyiket felhívom. Még évekkel ezelőtt egy észa­ki akácon ismerkedtem meg vele és testvérével, nagy állo­mánnyal termelnek, segítik egymást, de külön méhészetük van. Apjuktól tanulták e mes­terséget, aki idős kora ellenére még mindig méhészkedik. Hallottál valamit a mikro­chipes méhlopásról? - kérde­zem a fiatalabbik testvért. Mi az hogy hallottam?! Minket gyanúsítanak vele! - volt a vá­lasz. Hoppá! - gondoltam. A kör bezárult. De, hogy mi van a kör köze­pén, annak dr. Hegedűs Dénes megyei szakállatorvos, OMME IB tag járt utána. Az idézett Pe­tőfi Népe cikkben több káro­sult méhészről volt szó, idő­közben azonban csak egy mé­hész maradt, aki szerint külön­leges módon lopják a méheit. A titokzatos méhlopás gyanúja nem igazolódott be, az jelenleg csak feltételezés a károsult mé­hész részéről. A méhfogyatko­­zás okának tisztázása érdeké­ben Hegedűs doktor mintát vett a károsult méhészetből. Remélhetőleg a laboratórium ki fogja mutatni a baj igazi okát. A gyanúba fogott méhé­szetben is járt, ahol az említett trükkökre utaló jelet nem talált. Szép, egészséges, az időszak­nak megfelelő népességű állo­mányt látott. A meggyanúsított méhészek semmilyen chipet, „csodaszerkezetet” nem hasz­nálnak, csak profi módon mé­­hészkednek. Sajnos, egyre kevesebben tartják méheiket a kor, azaz napjaink követelményének megfelelően: a család állandó élelemkészletének biztosítása, hordástalanságban etetni, kár­okozók ellen időben, hatáso­san védekezni, évenként, de legalább kétévenként anyát cserélni, amely kiváló minősé­gű, ellenőrzött állományból származik, időben elvégzett méhészeti munkák és még le­hetne sorolni, mi minden kell, hogy valakiből sikeres méhész legyen. A sikeres jelző után nem írtam, hogy elismert, pe­dig szerettem volna. De azt hi­szem, hazánkban nagyon ne­héz mások által elismert mé­hésznek lenni, hiszen honfi­társaim mentalitása akadá­lyozza ezt meg. Az irigység, kételkedés tipikus magyar tu­lajdonságok. Ha valakinek jól megy a sora, sikeres abban a vállalkozásban, amit végez, akkor a kívülálló nem a sok munkát, a szorgalmat, a szak­tudást látja a siker zálogaként, hanem valami mást. Valamit, ami nem törvényes, mint pél­dául egy chipet. Hiszen sokkal könnyebb másra fogni saját si­kertelenségünket, mint meg­keresni annak valós okát. Sok­szor a méhész legnagyobb el­lensége: önmaga. Sok a min­dent tudó, másokat leszóló, „nekem már nem tudsz újat mutatni” - stílusú méhész. Egyébként az ügy érdekes­sége, hogy a meggyanúsított méhész család felajánlotta se­gítségét a károsult méhésznek, megmutatják saját méhészke­­dési módszerüket. Pedig több okból bírósághoz is fordulhat­tak volna. Amíg nincs bizo­nyíték, azaz a „csodaszerkeze­tet” nem találták meg a gyanú­sítottak kaptárában, addig hi­ba volt az ügyből ekkora fel­hajtást csinálni. Attól, hogy valaki kitalál egy valótlan ese­tet, ami egyébként jól hang­zik, izgalmas és ezért ezt az újságok leírják, még nem lesz igaz a hír. Hiszen mi, méhé­szek tudjuk csak igazán, hogy a kecskebékát, nyulat, szar­vast hangutánzással be lehet csapni, de a méhet nem. Vi­szont a közvéleményt is be le­het csapni, valósnak tűnő té­nyeket közölve, mint ahogy ezt a Duna-Dráva Nemzeti Park alkalmazottja meg is tet­te. Feltételezései teljesen alap­talanok voltak, viszont ezzel sikerült megzavarnia egy tér­ség méhészeinek életét, sike­rült egy méhész család becsü­letébe, jó hírébe belegázolni. - bross - Költésmeszesedésre és Varroa-gyérítésre használjon MÉHPATIKÁ-t! 2002-ben is az államilag támogatott termékek listáján szerepel. Használata a bioméhészetek számára is engedélyezett. Megrendelhető változatlan árakon, postai utánvételi szállítással a következő címen: CHEMOR Kft., 7100 SZEKSZÁRD, Alkotmány u. 3. Telefon/fax: (74)-316-704, (06)-(30)-957-5983. Megvásárolható új címen, de változatlan áron (2650 Ft/s):HERBÁRIA szaküzlet SZEKSZÁRD, Széchenyi u. 19. (a Piac mellett) Találkozunk Jászberényben! 16

Next