Mélyépítéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Feladataink A júniusi kormányprogram elhangzása óta a Köz­ponti Vezetőség több határozata és Pártunk III. Kon­gresszusa megszabta az utat, amelyen haladnunk kell. Megszabott feladatunk az, hogy szocialista építésünk erősítése érdekében mezőgazdaságunkat hathatósan fejlesszük, a magyar dolgozó nép életszínvonalának em­elését a közszükségleti cikkek termelésének men­­­nyiségi és minőségi javításával emeljük, gondoskod­junk minél több lakás építéséről. Hogy mindennek eleget tehessünk, javítsuk meg iparunk minden ágának munkáját. Egyesületünk elnöksége az elmúlt év végén részlete­sen foglalkozott Egyesületünk 1955. évi munkaprogram­jával és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeket Egyesületünknek az elkövetkezendő évben el kell végeznie. A közlekedési építőipar munkáját is kitűzött cé­lok szolgálatába kell állítani, tehát meg kell javí­tani úthálózatunkat, vasúti pályáink állapotát, hogy biztosabb, jobb és kényelmesebb közlekedést tudjunk biztosítani. A lakosság életkörülményeinek megjaví­tására szolgálnak a vízellátás és csatornázás területén végzendő nagyobb munkák. Segítségére kell lennünk a bányászatnak legfontosabb alapanyagunk, a szén termelésében. A közlekedési építőiparnak kell most már jelentős mértékben biztosítania fűtőolaj és tőzeg keveré­sével a MÁV tüzelőanyag ellátását. Segítséget kell ad­nunk a mezőgazdaság fejlesztéséhez a nagy öntöző­­művek tervezésével és megépítésével, az öntözőcsa­torna rendszer kiépítésével. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok telepei részére megfelelő bekötő utakat kell építeni. A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban nagy feladatot kapott a közlekedési építőipar az öntözött területek földmunkáinak elvég­zése területén. Amint látjuk tehát, a közlekedési építőiparnak ala­posan ki kell vennie részét a kormányprogram végre­hajtásában. Sok viszonylatban az eddigiektől eltérő feladatot kapott, sok esetben kisebb volumenű és nagyobb területen elosztott munkákat kell végeznie az eddigieknél, éppen ezért számos olyan nyitott kérdés előtt áll iparunk, melyeknek megoldásában az Egyesü­let a jól szervezett társadalmi munka útján komoly segítséget nyújthat úgy az illetékes hatóságoknak, mint a tervezésnek és kivitelezésnek. A fentiek keretében különös súllyal jelentkezik gép­parkunk helyes felhasználásának kérdése, amelyet az új viszonyok között gazdaságosan kihasználni nem könnyű feladat akkor, amikor még előzőekben sem sikerült ezen a téren kielégítő eredményeket elérni. Egyesületünk munkabizottságainak feladata az, hogy az új viszonyok között vizsgálja meg iparunk gép­kihasználásának kérdését, vizsgálja azt, hogy milyen gépeket milyen munkákra helyes használni és milyen szervezések útján lehetne elérni gépparkunk jobb kihasználását. Komoly feladatot ad mérnökeinknek a nagylengyeli bitumen helyes felhasználásának kérdése, a tőzegfejtés és felszíni széntermelés helyes megszer­vezésének problémája. A közműépítkezésekkel kap­csolatban számos új kérdés vetődik fel, és az itt alkal­mazott munkamódszerek ésszerűsítésével jelentős gazda­sági és minőségi eredményeket lehet elérni. Az útépítkezések területén különösen az utak fel­újításának, korszerűsítésének kérdésére kell terelnünk a figyelmet. Gépjármű állományunk örvendetes szapo­rodása megköveteli, hogy korszerű úthálózatot hoz­zunk létre, de ahhoz, hogy ezt minél gyorsabban elvé­gezhessük, az adott keretek mellett szükséges az, hogy megtaláljuk a leggazdaságosabb korszerűsítési mód­szereket és a különböző burkolatokat gazdasági oldalról is vizsgáljuk meg, mérlegelve az adott forgalmi igény­nek megfelelő vonalvezetési és burkolati igényeket — népgazdaságunk anyagi lehetőségeit messzemenően figyelembe véve. A beton technológiában igen nagy haladást tettünk az elmúlt évek folyamán és ma úgy tűnik, hogy már tudjuk használni újfajta cementjeinket, de sok fejlesz­­tenivalónk van még ezen a téren is. Tanulmányozni kell pl. a vibrálás — különösen a zsaluvibrátor — elvi és gyakorlati problémáit vagy az elektroozmozis fel­­használását a beton tömörítésében stb. Az elmúlt évben az Akadémia rendezésében lefoly­tatott betonacél-ankét rámutatott azokra a hiányos­ságokra, amelyek betonacélanyagunknál fennállnak. Komoly intézkedéseket kell tenni arra, hogy a beton­acélanyag az építés kívánalmait kielégítse, mert első­sorban ennek útján biztosítható a vasbetonszerkezetek gazdaságos építése és a maximális vastakarékosság elve. A vasbeton előgyártás területén épen a közelmúltban Hruscsov elvtárs — a szovjet építőipar dolgozóinak országos értekezletén — kiemelte azt, hogy mennyire fontos az előgyártott vasbeton szerkezetek alkalmazása, amivel rengeteg fát és vasat tudunk megtakarítani. Ha ez a kérdés ilyen fontossággal jelentkezik a fában és vasban gazdag Szovjetunióban, mennyire jelentkezik ez nálunk és mennyire fontos az, hogy az előgyártott vasbeton szerkezetek alkalmazását a lehetséges leg­nagyobb területre terjesszük ki. Az elmúlt 10 évben igen komoly eredményeket értünk el a beton és vasbeton előgyártás területén, de még egyáltalán nem mondhatjuk, hogy kimerítettük ezt a témát. Már tudunk jó előgyártott szerkezeteket építeni, de még igen drágán készítjük azokat. Az előfeszített szerkezetek építésében elindultunk, de még sok tanulni­­valónk és fejlesztendő feladatunk van ezen a téren is. De Hruscsov elvtárs hívja fel arra is a figyelmet — bár ő elsősorban a magasépítő iparnál veti fel ezt a kér­dést —, hogy nem alkalmazzuk elég nagy mértékben a típustervezést. Megfelelő típustervek alapján az előgyártás messzemenően nagyobb mértékű alkalma­zását tudjuk biztosítani és ezen keresztül megtakarítá­sokat elérni. Hruscsov elvtárs beszélt az építőipar szervezeti kér­déseiről. A racionalizálás keretében nálunk számos építővállalat összevonása történt meg, de az összevoná­sokkal még a tényleges racionalizálás nem oldódott meg, az adminisztráció nem csökkent, vállalatainknak állandó problémát okoz az óriási méretekre nőtt ad­minisztráció leegyszerűsítése. Ezzel a kérdéssel is intenzíven kell foglalkoznia Egyesületünknek. A múlt évben lapunkban is közöltük „Az egységes önköltségmérés a mélyépítőiparban“ cím alatt egyik munkabizottságunk munkáját, amely javaslatokat tett az egységes önköltségmérés kialakítására. Egyik leg­égetőbb problémája építőiparunknak az, hogy ez a kérdés még nyitott. Mutatja a nagy érdeklődést, hogy a cikk megjelenése óta folyamatosan jönnek hozzászó­lások, amelyek sokban fognak hozzájárulni a kérdés végleges megoldásához. Ennek a kérdésnek jó megol­dása jelentős adminisztratív terheket venne le a válla­latokról, de azoknak felügyeleti hatóságáról is, és ugyanakkor megadná a lehetőségét az utókalkulációnak, amely egyedüli biztosítéka annak, hogy az önköltsége­ket tényleg megfelelően csökkenteni tudjuk, mert ma megfelelő önköltségmérés hiányában nincs meg a biz­tosíték arra, hogy a kimutatott önköltség valóban hű képet ad az elvégzett munkáról. Helyes volna tudományos síkon megvizsgálni az építőipar bérezésének kérdését, és javaslatot tenni a ma legjobban alkalmazható, megfelelően ösztönző, és egyben igazságos bérrendszerre, amit a mairól nem feltétlenül állapíthatunk meg. Nem utolsó feladatunk az elkövetkezendő évben a következő 5 éves tervünk előkészítésében való mun­kálkodás. Tanulmányoznunk kell az ezzel kapcsolatos műszaki feladatokat, előkészíteni azok problémáinak tudományos és gyakorlati síkon való megoldását. Általában döntően kell jelentkeznie munkánkban úgy a tervezés, mint a kivitelezés területén a minőség meg­javítását célzó vizsgálódásnak, valamint az építkezé­seink olcsóbbá tétele problémájának. 1

Next