Mélyépítéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Feladataink A júniusi kormányprogram elhangzása óta a Központi Vezetőség több határozata és Pártunk III. Kongresszusa megszabta az utat, amelyen haladnunk kell. Megszabott feladatunk az, hogy szocialista építésünk erősítése érdekében mezőgazdaságunkat hathatósan fejlesszük, a magyar dolgozó nép életszínvonalának emelését a közszükségleti cikkek termelésének mennyiségi és minőségi javításával emeljük, gondoskodjunk minél több lakás építéséről. Hogy mindennek eleget tehessünk, javítsuk meg iparunk minden ágának munkáját. Egyesületünk elnöksége az elmúlt év végén részletesen foglalkozott Egyesületünk 1955. évi munkaprogramjával és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeket Egyesületünknek az elkövetkezendő évben el kell végeznie. A közlekedési építőipar munkáját is kitűzött célok szolgálatába kell állítani, tehát meg kell javítani úthálózatunkat, vasúti pályáink állapotát, hogy biztosabb, jobb és kényelmesebb közlekedést tudjunk biztosítani. A lakosság életkörülményeinek megjavítására szolgálnak a vízellátás és csatornázás területén végzendő nagyobb munkák. Segítségére kell lennünk a bányászatnak legfontosabb alapanyagunk, a szén termelésében. A közlekedési építőiparnak kell most már jelentős mértékben biztosítania fűtőolaj és tőzeg keverésével a MÁV tüzelőanyag ellátását. Segítséget kell adnunk a mezőgazdaság fejlesztéséhez a nagy öntözőművek tervezésével és megépítésével, az öntözőcsatorna rendszer kiépítésével. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok telepei részére megfelelő bekötő utakat kell építeni. A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban nagy feladatot kapott a közlekedési építőipar az öntözött területek földmunkáinak elvégzése területén. Amint látjuk tehát, a közlekedési építőiparnak alaposan ki kell vennie részét a kormányprogram végrehajtásában. Sok viszonylatban az eddigiektől eltérő feladatot kapott, sok esetben kisebb volumenű és nagyobb területen elosztott munkákat kell végeznie az eddigieknél, éppen ezért számos olyan nyitott kérdés előtt áll iparunk, melyeknek megoldásában az Egyesület a jól szervezett társadalmi munka útján komoly segítséget nyújthat úgy az illetékes hatóságoknak, mint a tervezésnek és kivitelezésnek. A fentiek keretében különös súllyal jelentkezik gépparkunk helyes felhasználásának kérdése, amelyet az új viszonyok között gazdaságosan kihasználni nem könnyű feladat akkor, amikor még előzőekben sem sikerült ezen a téren kielégítő eredményeket elérni. Egyesületünk munkabizottságainak feladata az, hogy az új viszonyok között vizsgálja meg iparunk gépkihasználásának kérdését, vizsgálja azt, hogy milyen gépeket milyen munkákra helyes használni és milyen szervezések útján lehetne elérni gépparkunk jobb kihasználását. Komoly feladatot ad mérnökeinknek a nagylengyeli bitumen helyes felhasználásának kérdése, a tőzegfejtés és felszíni széntermelés helyes megszervezésének problémája. A közműépítkezésekkel kapcsolatban számos új kérdés vetődik fel, és az itt alkalmazott munkamódszerek ésszerűsítésével jelentős gazdasági és minőségi eredményeket lehet elérni. Az útépítkezések területén különösen az utak felújításának, korszerűsítésének kérdésére kell terelnünk a figyelmet. Gépjármű állományunk örvendetes szaporodása megköveteli, hogy korszerű úthálózatot hozzunk létre, de ahhoz, hogy ezt minél gyorsabban elvégezhessük, az adott keretek mellett szükséges az, hogy megtaláljuk a leggazdaságosabb korszerűsítési módszereket és a különböző burkolatokat gazdasági oldalról is vizsgáljuk meg, mérlegelve az adott forgalmi igénynek megfelelő vonalvezetési és burkolati igényeket — népgazdaságunk anyagi lehetőségeit messzemenően figyelembe véve. A beton technológiában igen nagy haladást tettünk az elmúlt évek folyamán és ma úgy tűnik, hogy már tudjuk használni újfajta cementjeinket, de sok fejlesztenivalónk van még ezen a téren is. Tanulmányozni kell pl. a vibrálás — különösen a zsaluvibrátor — elvi és gyakorlati problémáit vagy az elektroozmozis felhasználását a beton tömörítésében stb. Az elmúlt évben az Akadémia rendezésében lefolytatott betonacél-ankét rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek betonacélanyagunknál fennállnak. Komoly intézkedéseket kell tenni arra, hogy a betonacélanyag az építés kívánalmait kielégítse, mert elsősorban ennek útján biztosítható a vasbetonszerkezetek gazdaságos építése és a maximális vastakarékosság elve. A vasbeton előgyártás területén épen a közelmúltban Hruscsov elvtárs — a szovjet építőipar dolgozóinak országos értekezletén — kiemelte azt, hogy mennyire fontos az előgyártott vasbeton szerkezetek alkalmazása, amivel rengeteg fát és vasat tudunk megtakarítani. Ha ez a kérdés ilyen fontossággal jelentkezik a fában és vasban gazdag Szovjetunióban, mennyire jelentkezik ez nálunk és mennyire fontos az, hogy az előgyártott vasbeton szerkezetek alkalmazását a lehetséges legnagyobb területre terjesszük ki. Az elmúlt 10 évben igen komoly eredményeket értünk el a beton és vasbeton előgyártás területén, de még egyáltalán nem mondhatjuk, hogy kimerítettük ezt a témát. Már tudunk jó előgyártott szerkezeteket építeni, de még igen drágán készítjük azokat. Az előfeszített szerkezetek építésében elindultunk, de még sok tanulnivalónk és fejlesztendő feladatunk van ezen a téren is. De Hruscsov elvtárs hívja fel arra is a figyelmet — bár ő elsősorban a magasépítő iparnál veti fel ezt a kérdést —, hogy nem alkalmazzuk elég nagy mértékben a típustervezést. Megfelelő típustervek alapján az előgyártás messzemenően nagyobb mértékű alkalmazását tudjuk biztosítani és ezen keresztül megtakarításokat elérni. Hruscsov elvtárs beszélt az építőipar szervezeti kérdéseiről. A racionalizálás keretében nálunk számos építővállalat összevonása történt meg, de az összevonásokkal még a tényleges racionalizálás nem oldódott meg, az adminisztráció nem csökkent, vállalatainknak állandó problémát okoz az óriási méretekre nőtt adminisztráció leegyszerűsítése. Ezzel a kérdéssel is intenzíven kell foglalkoznia Egyesületünknek. A múlt évben lapunkban is közöltük „Az egységes önköltségmérés a mélyépítőiparban“ cím alatt egyik munkabizottságunk munkáját, amely javaslatokat tett az egységes önköltségmérés kialakítására. Egyik legégetőbb problémája építőiparunknak az, hogy ez a kérdés még nyitott. Mutatja a nagy érdeklődést, hogy a cikk megjelenése óta folyamatosan jönnek hozzászólások, amelyek sokban fognak hozzájárulni a kérdés végleges megoldásához. Ennek a kérdésnek jó megoldása jelentős adminisztratív terheket venne le a vállalatokról, de azoknak felügyeleti hatóságáról is, és ugyanakkor megadná a lehetőségét az utókalkulációnak, amely egyedüli biztosítéka annak, hogy az önköltségeket tényleg megfelelően csökkenteni tudjuk, mert ma megfelelő önköltségmérés hiányában nincs meg a biztosíték arra, hogy a kimutatott önköltség valóban hű képet ad az elvégzett munkáról. Helyes volna tudományos síkon megvizsgálni az építőipar bérezésének kérdését, és javaslatot tenni a ma legjobban alkalmazható, megfelelően ösztönző, és egyben igazságos bérrendszerre, amit a mairól nem feltétlenül állapíthatunk meg. Nem utolsó feladatunk az elkövetkezendő évben a következő 5 éves tervünk előkészítésében való munkálkodás. Tanulmányoznunk kell az ezzel kapcsolatos műszaki feladatokat, előkészíteni azok problémáinak tudományos és gyakorlati síkon való megoldását. Általában döntően kell jelentkeznie munkánkban úgy a tervezés, mint a kivitelezés területén a minőség megjavítását célzó vizsgálódásnak, valamint az építkezéseink olcsóbbá tétele problémájának. 1