Mélyépítéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
lógiai folyamatok tanulmányozásáról, a korszerű városi feltöltések tudományos alapjairól számolt be. Dr. Berényi Alajos állami közegészségügyi felügyelő a nagyvárosok és ipartelepek por, füst, korom, gázok és baktériumok által szennyezett levegőjének, valamint a feltöltéseknek, a szemétdomboknak, a talajoknak egészségtani kutatásairól tartotta előadását. Ismertette, hogy az egészségügynek is be kellett avatkoznia a városi feltöltések szabályozásába és ennek irányelveit már ki is dolgozták. Kötelezővé teszik a korszerű feltöltési módok bevezetését és ezzel együtt az előtervezői munka bekapcsolását is. Az Ankét keretében bemutatták a Cséri-telep primitív, negatív értékű szemétlerakását és utána a korszerű lágymányosi szemétlerakási módokat, ahol a városrendezés részére szakszerűen feltöltve adják át a mélyterületeket. Kézdi Árpád, a Műszaki Egyetem talajmechanika tanára, tudományos és szakmai alapossággal tárgyalta a városi feltöltések anyagait, azok vizsgálatát talajfizikai, alapozási és földmű építés szempontjaiból. Feltárta a lehetőségeket, a feltöltésekkel szemben támasztható követelményeket. Szimély Károly, a Budapesti Városi Tanács h. főépítésze nagyvonalú előadásban ismertette azokat a súlyos károkat, amelyek a feltöltések elhanyagolásából, az irányítás nélküli feltöltésekből származtak. Térképeken mutatta be a feltöltésre váró területeket és a feltöltési anyagot szolgáltató helyeket, ipari üzemeket, bányákat stb. Az újlaki téglagyár és számos más téglagyár gödre talajcsuszamlásokat indított el, amelyek megállítása költséges talajmechanikai vizsgálatokat és más milliós költségrendű műszaki munkákat igényelt. A feladatokat pontokba foglalva részletezte, amelyek a Budapesti Városi Tanács 1955. évi községpolitikai tervének egy részét képezik. Gulácsy Béla, a BUVÁTI zöldterület tervezője a városkép, a zöldterületek kialakítása szempontjából vizsgálta a feltöltések különböző módjait. A feltöltések tudományos irányítása nagy lehetőségeket nyújt a növénybiológus részére is. Az idevonatkozó határtalan lehetőségeket tudományos alapossággal ismertette. A feltöltések kérdésének országos szabályozását a feladatok átfogó és alapos ismeretében a VKGM képviseletében Láng Elemér csoportvezető főmérnök ismertette. A korszerű feltöltési mód sokágú tudománnyá lett, ezért az intézményes szabályozásánál meg kell hallgatni a különböző szakértőket. Ezt segítette elő az Ankét tudományos és szakmai alapon. Az Ankét megmutatta, hogy a technika gyors haladásában a kapcsolódó tudományok művelőit össze kell hozni. Az előtervező egymaga nem tudja megoldani a korszerű feltöltési munkát, ezért támaszkodnia kell a többi szakértőre is. Ezt ismerte fel az Építőipari Tudományos Egyesület ennek az Ankétnak a rendezésével. Az összegyűlt anyagot fel kell dolgozni, a kísérletezéseket, a kutatásokat tovább kell folytatni. Kéri, hogy a határozatok ezt is foglalják magukban. Az Ankét egyes előadásaihoz Gabos György, Matyó Ferenc, Payer Gyula, Fehér Gyula, Dr. Gargalovics László, Cziglina Vilmos, Galli László, Juhász Miklós, Hergár Viktor, Kovács Pál és még mások szóltak hozzá. Az Ankét határozatainak elfogadása után az elnöklő Biczók Imre a Mélyépítési Szakosztály vezetője megköszönte az egyes tárcák, a Tanácsok, a tudományos intézetek és más szervek közreműködését és ezzel az ankétot bezárta. Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (1795—1846) KÁROLYI ZSIGMOKD Vásárhelyi Pál neve egybeforrott a magyar vizimunkálatok történetével — szinte a magyar vizimérnöki kultúra jelképévé vált. Méltán, mert ő volt ennek a vízimérnöki kultúrának a legkiválóbb képviselője, ő volt legnagyobb folyószabályozási munkálataink: az Alduna és a Tisza szabályozásának tervezője. Sajnos azonban neve abban is osztozik a jelképek sorsában, hogy magyarázatra szorul. Még ma sem mondhatjuk el róla, hogy igazán ismerjük életét és munkásságának jelentőségét. Ezt a szinte jelképpé vált „fogalmat“ — ,, Vásárhelyi Pál“ — majd csak egy nagyszabású monográfia és egy, a magyar vizimunkálatok történetét jelentőségének megfelelően bemutató munka fogja — mindnyájunk számára — méltó tartalommal megtölteni. Pedig szinte ő az egyetlen magyar mérnök — „a legnagyobb magyar mérnök“ — akinek neve mindig elevenen élt a köztudatban, mint a legnagyobb magyar, Széchenyi lelkes munkatársáé, akinek eredményes munkássága, lángoló hazaszeretete még történelmünknek abban a nagyszerű korszakában is kimagasló helyet biztosított. Bármennyire páratlan zseni is volt azonban Vásárhelyi — munkássága nemzedékek munkájának kiteljesedése volt : mérnök-generációk sora készítette elő az ő és kortársai munkáját s a szabadságharc bukása miatt — és Vásárhelyi korai tragikus halála miatt — egy újabb nemzedék tudta csak megvalósítani terveit és elgondolásait. Európa legnagyobb alföldjének vízrendezése, a kontinensen páratlan méretű vizimunkálatok elvégzése nemzedékek erőfeszítését követelte. Méreteiről, jelentőségéről némi fogalmat alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy hazánk mai területének kereken egynegyed részét, a művelt terület egyharmadát — 4,12 millió kh-t — ez az ármentesítés tette a biztos termelés számára alkalmassá, sőt egyáltalán lakhatóvá. A magyar mérnökök által a víztől elhódított terület összes kiterjedése pedig— a Duna és Tisza völgyében — kereken 6,5 millió kh. volt, amiből egyedül a Vásárhelyi-féle Tisza-szabályozásnak 4,5 millió holdat köszönhetünk. (Ebből Magyarország területére 3,1 millió ki esik.) Vásárhelyi Pál életéről csak nagyon röviden. Számára a munka jelentette az életet — ha munkáját ismertetjük, lényegében az életét írjuk le. Vásárhelyi Pál 1795. március 25-én — 160 éve — született Szepesolasziban. Apja kántortanító volt. 284