Mélyépítéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-06-01 / 6. szám

lógiai folyamatok tanulmányozásáról, a korszerű városi feltöltések tudományos alapjairól számolt be. Dr. Berényi Alajos állami közegészségügyi felügyelő a nagyvárosok és ipartelepek por, füst, korom, gázok és baktériumok által szennyezett levegőjének, vala­mint a feltöltéseknek, a szemétdomboknak, a talajok­nak egészségtani kutatásairól tartotta előadását. Ismer­tette, hogy az egészségügynek is be kellett avatkoznia a városi feltöltések szabályozásába és ennek irányelveit már ki is dolgozták. Kötelezővé teszik a korszerű fel­töltési módok bevezetését és ezzel együtt az előtervezői munka bekapcsolását is. Az Ankét keretében bemutat­ták a Cséri-telep primitív, negatív értékű szemétleraká­sát és utána a korszerű lágymányosi szemétlerakási módokat, ahol a városrendezés részére szakszerűen fel­töltve adják át a mélyterületeket. Kézdi Árpád, a Műszaki Egyetem talajmechanika tanára, tudományos és szakmai alapossággal tárgyalta a városi fel­töltések anyagait, azok vizsgálatát talaj­­­fizikai, alapozási és földmű építés szempontjaiból. Fel­tárta a lehetőségeket, a feltöltésekkel szemben támaszt­ható követelményeket. Szimély Károly, a Budapesti Városi Tanács h. fő­építésze nagyvonalú előadásban ismertette azokat a súlyos károkat, amelyek a feltöltések elhanyagolásából, az irányítás nélküli feltöltésekből származtak. Térképe­ken mutatta be a feltöltésre váró területeket és a fel­töltési anyagot szolgáltató helyeket, ipari üzemeket, bányákat stb. Az újlaki téglagyár és számos más tégla­gyár gödre talajcsuszamlásokat indított el, amelyek megállítása költséges talajmechanikai vizsgálatokat és más milliós költségrendű műszaki munkákat igényelt. A feladatokat pontokba foglalva részletezte, amelyek a Budapesti Városi Tanács 1955. évi községpolitikai tervének egy részét képezik. Gulácsy Béla, a BUVÁTI zöldterület tervezője a városkép, a zöldterületek kialakítása szempontjából vizsgálta a feltöltések különböző módjait. A feltöltések tudományos irányítása nagy lehetőségeket nyújt a növénybiológus részére is. Az idevonatkozó határtalan lehetőségeket tudományos alapossággal ismertette. A feltöltések kérdésének országos szabályozását a feladatok átfogó és alapos ismeretében a VKGM kép­viseletében Láng Elemér csoportvezető főmérnök ismer­tette. A korszerű feltöltési mód sokágú tudománnyá lett, ezért az intézményes szabályozásánál meg kell hallgatni a különböző szakértőket. Ezt segítette elő az Ankét tudományos és szakmai alapon. Az Ankét meg­mutatta, hogy a technika gyors haladásában a kapcsolódó tudományok művelőit össze kell hozni. Az előtervező egymaga nem tudja megoldani a korszerű feltöltési munkát, ezért támaszkodnia kell a többi szakértőre is. Ezt ismerte fel az Építőipari Tudományos Egyesület ennek az Ankétnak a rendezésével. Az összegyűlt anya­got fel kell dolgozni, a kísérletezéseket, a kutatásokat tovább kell folytatni. Kéri, hogy a határozatok ezt is foglalják magukban. Az Ankét egyes előadásaihoz Gabos György, Matyó Ferenc, Payer Gyula, Fehér Gyula, Dr. Gargalovics László, Cziglina Vilmos, Galli László, Juhász Miklós, Hergár Viktor, Kovács Pál és még mások szóltak hozzá. Az Ankét határozatainak elfogadása után az elnöklő Biczók Imre a Mélyépítési Szakosztály vezetője megköszönte az egyes tárcák, a Tanácsok, a tudomá­nyos intézetek és más szervek közreműködését és ezzel az ankétot bezárta. Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (1795—1846) KÁROLYI ZSIGMOKD Vásárhelyi Pál neve egybeforrott a magyar vizi­munkálatok történetével — szinte a magyar vizi­­mérnöki kultúra jelképévé vált. Méltán, mert ő volt ennek a vízimérnöki kultúrának a legkivá­lóbb képviselője, ő volt legnagyobb folyószabá­lyozási munkálataink: az Alduna és a Tisza sza­bályozásának tervezője. Sajnos azonban neve abban is osztozik a jelké­pek sorsában, hogy magyarázatra szorul. Még ma sem mondhatjuk el róla, hogy igazán ismerjük életét és munkásságának jelentőségét. Ezt a szinte jelképpé vált „fogalmat“ — ,, Vásár­helyi Pál“ — majd csak egy nagyszabású monográfia és egy, a magyar vizimunkálatok történetét jelentőségének megfelelően bemutató munka fogja —­ mindnyá­junk számára — méltó tartalommal megtölteni. Pedig szinte ő az egyetlen magyar mérnök — „a legnagyobb magyar mérnök“ — akinek neve mindig elevenen élt a köztudatban, mint a legna­gyobb magyar, Széchenyi lelkes munkatársáé, akinek eredményes munkássága, lángoló hazasze­retete még történelmünknek abban a nagyszerű korszakában is kimagasló helyet biztosított. Bármennyire páratlan zseni is volt azonban Vá­sárhelyi — munkássága nemzedékek munkájának kiteljesedése volt : mérnök-generációk sora készí­tette elő az ő és kortársai munkáját s a szabadság­­harc bukása miatt — és Vásárhelyi korai tragikus halála miatt — egy újabb nemzedék tudta csak megvalósítani terveit és elgondolásait. Európa leg­nagyobb alföldjének vízrendezése, a kontinensen páratlan méretű vizimunkálatok elvégzése nemze­dékek erőfeszítését követelte. Méreteiről, jelentő­ségéről némi fogalmat alkothatunk, ha meggondol­juk, hogy hazánk mai területének kereken egy­negyed részét, a művelt terület egyharmadát — 4,12 millió kh-t — ez az ármentesítés tette a biztos termelés számára alkalmassá, sőt egyáltalán lak­hatóvá. A magyar mérnökök által a víztől elhódított terület összes kiterjedése pedig— a Duna és Tisza völgyében — kereken 6,5 millió kh. volt, amiből egyedül a Vásárhelyi-féle Tisza-szabályozásnak 4,5 millió holdat köszönhetünk. (Ebből Magyar­­ország területére 3,1 millió ki esik.) Vásárhelyi Pál életéről csak nagyon röviden. Számára a munka jelentette az életet — ha mun­káját ismertetjük, lényegében az életét írjuk le. Vásárhelyi Pál 1795. március 25-én — 160 éve — született Szepesolasziban. Apja kántortanító volt. 284

Next