Mélyépítéstudományi Szemle, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI szemle Hídvizsgálatok Portugáliában* J. FERRY BORDES és J. A. MARE COS A következőkben kivonatosan ismertetjük azokat a hidakon végzett vizsgálatokat, amelyeket a SNEC-ben, a lisaboni Nemzetközi Mérnöki Laboratóriumban folyamatosan végeznek. A kapott eredmények közül a tanulmányban a 270 m nyílású vasbeton ívhídon, az Arrábida-hídon és az 1013 m középső nyúlású függőhídon, a Tejohídon nyert eredményeket mutatjuk be. 1. Bevezetés A mérnöki tevékenység fejlesztését a fizikai valóság, az adott esetben az ember által készített hidak és kapcsolatos szerkezetek jobb megismerésére lehet csak alapozni. Megfigyelésekkel, vizsgálatokkal olyan információkhoz lehet jutni, amelyekkel a megvizsgálandó problémák elbírálhatók. A tervezés megjavításának és a szerkezetet érintő kérdéseknek jobb megismerése érdekében a tényleges viselkedés vizsgálatát, az analitikai meggondolásokat és a laboratóriumi kutatást megfelelő összhangba kell hozni. A szerkezetvizsgálatok egyéb fontos célokat is szolgálhatnak, így biztosíthatják a tényleges, megépült szerkezetek minősítésének lehetőségét, és egyben más hasznos információkkal is szolgálhatnak a vizsgált létesítményre nézve. Az objektum tényleges viselkedésének ismerete szerkezeti javítások és módosítások szempontjából is igen hasznos lehet. Szerkezetek viselkedésének vizsgálatához olyan alkalmas méréstechnikai berendezések kifejlesztésére is szükség van, amelyekkel a kérdéses mennyiségek mértéke is megérthetővé válik. Jól ismert, hogy a szerkezetek viselkedésének fő jellemvonásai az alakváltozások, a repedések, a nyúlások, a feszültségek és a törések. Adott szerkezet esetében ezek a jelenségek közvetlenül az alkalmazott terhelésektől és az építőanyagok mechanikai tulajdonságaitól függnek. A jelen tanulmány nem törekszik a különböző méréstechnikai módszerek rendszeres leírására, azonban egyes, újabban kifejlesztett mérőberendezésre és méréstechnikai módszerre kívánná a figyelmet felhívni. 2. Méréstechnika Alakváltozások Az alakváltozások fogalma alatt hosszváltozásokra és szögtorzulásokra kívánunk kitérni. Az alakváltozások mérésénél fellépő nehézségek ere* Előadásként elhangzott a Prágában 1965. október 5—8. között tartott „Kísérleti módszerek szerkezetekben keletkező feszültségek és nyúlások vizsgálati módszereivel foglalkozó Konferenciá”-n és írásban megjelent a „Proceedings of the Conference on Experimental Methods of Investigating Stress and Strain in Structures” című kiadmányban, kiadó: Building Research Instritute of the Technical University in Prague, Praha 6 Dejvice, Solinova 7, Czechoslovakia. A fordítást Illéssy József végezte. Nlete abban keresendő, hogy gyakran igen kis mértékű (mm nagyságrendű) elmozdulásokat kell egymástól távolfekvő pontok között mérni (a távolságok nagyságrendje a 100 m-t is meghaladhatja). Ha azok a pontok, amelyeknek relatív elmozdulását kell megmérni, valamilyen szerkezettel könnyen összeköthetők, úgy a mechanikai készülékek igen jó szolgálatot tehetnek. A mérendő pontok közötti kapcsolat rendszerint állandó feszültséggel meghúzott invar-huzalokkal vagy szalagokkal állítják elő, a hosszméréseket pedig elmozdulásmérő órákkal, vagy mechanikai íróberendezésekkel végzik. Az SNEC által tervezett mechanikus íróberendezés 1:20 mértékű nagyításra, sőt 2:1 mértékű kicsinyítésre is lehetőséget nyújt. Hidak elmozdulásainak mérésénél megfelelő referencia-pontok, fixpontok biztosítása gyakran nehézségekbe ütközik. Rendszerint ez az eset fordul elő a nyílások középső részeinek vizsgálatánál. Ilyenkor gyakran optikai módszerekhez (szintezéshez, háromszögeléshez) kell folyamodni. A függőleges irányú elmozdulások mérésénél hidrosztatikai szintezés (1. ábra) nagyon célszerű lehet. A legújabb alkalmazásoknál szerzett tapasztalatok szerint többszáz méteres távolság esetében is elérhető az 1 mm-es nagyságrendű, vagy még ennél is nagyobb pontosság. A pontosság a hidrosztatikus szintező rendszer legmagasabb és legalacsonyabb pontjainak magasságkülönbségével arányos. Éppen ezért ajánlatos ezt a magasságkülönbséget minimálisra redukálni. A hidrosztatikus szintezés igen nagy előnye a folyamatos regisztrálás lehetőségében rejlik. Az SNEC által kifejlesztett műszer nemcsak folyamatos regisztrálásra, hanem távmérésre is lehetőséget nyújt. Jelenleg olyan optikai rendszer áll kifejlesztés alatt, amely egy mérési pont két elmozdulás komponensének mérésére is alkalmas. Egy adott pont elmozdulását egy távcső helyzete szolgáltatja, amely távcső automatikusan követi a mérendő pontra rögzített ultravörös fényforrás képét. Az egyes előzetes kísérletek azt mutatták, hogy mintegy 500 m távolságban levő pontok mérésénél néhány cm nagyságú pontosság is könnyen elérhető volt. Ez a pontosság az adott esetben, egy 1013 m