Közlekedésépítés- és mélyépítéstudományi Szemle, 1990 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1990-06-01 / 6. szám

217 .LICU XL. ÉVFOLYAM, 1990. 6. SZÁM A Lánchíd legutóbbi felújítása alkalmából végzett elméleti és kísérleti vizsgálatok DR. SZITTNER ANTAL* Mint az a korábbi előadásokban már elhangzott 1945-ben valamennyi Duna-hidat felrobbantották. Az 1945 előtt épült hidaknak az újjáépítése, rész­ben az eredeti hídelemek felhasználásával, 1964- ben az Erzsébet híd felépítésével fejeződött be. Az elsőként épített és azóta elbontott félállandó jellegű Kossuth híd megépítését 1946-ban követte a Szabadság híd (egykori Ferenc József híd) újjá­építése, majd ezután sorban következtek a Margit híd, a félszélességű Árpád híd, a Petőfi híd és 1949-ben a híd építésének száz éves évfordulójára a Széchenyi Lánchíd újjáépítése. A közúti hidak közül utolsóként az Erzsébet hidat állították helyre és ezt követte az Árpád híd bővítése. A háború után történt újjáépítés óta a közleke­dés intenzitása mind a teher nagysága, mind a járművek száma szempontjából megszokszorozó­­dott. Az így kialakult fokozott igénybevételt a híd­szerkezet oldaláról az 1964-ben megkezdett útsózás miatt kialakult korrózió erőteljesen megnövelte. Részben ennek, részben az 1976-ban történt bécsi Reichsbrücke-katasztrófának a hatására in­dult meg a budapesti ládák intenzív rekonstruk­ciója, amit egyébként a 20—25 éves használat is szükségessé tett. A Budapesti Műszaki Egyetem Acélszerkezetek Tanszéke a hidak felújítása során állandó tanácsadói kapcsolatban volt a hidak rekonstrukcióját irá­nyító UVATERV-vel. A Tanszék részvétele a Margit híd, a Szabadság híd és végül a Lánchíd rekonstrukciós munkáiban volt számottevő. Most röviden arról a munkáról szeretnék be­számolni, amelyet a Tanszék a Lánchíd rekonstruk­ciója során végzett . Mint az közismert a Lánchíd eredeti terveit VV. Thirney Clark angol mérnök készítette, kivitelezé­sét pedig Adam Clark irányította. A híd átadására 1949 novemberében került sor és ehhez a dátumhoz kapcsolódik a jubileumi emlékülés is. Az öntöttvas kereszttartókkal, faszerkezetű kocsipályával, sűrű függesztő kiosztással, merevítő tartó nélkül, a XIX. század forgalmára épült híd­szerkezet ( 1., 2. ábra) [1] a forgalom növekedésével nem felelt meg a követelményeknek, ezért a régi hídszerkezetet Kherndl Antal tervei alapján Веке József és dr. Gállik István közreműködésével 1913—-15 között kicserélték a mai állapotnak meg­felelően. Az eredeti szerkezetből tudomásom szerint egyetlen lánctag maradt meg, amely a Budapesti Műszaki Egyetem központi épületének földszintjén látható. Ezen kívül egyes tartószerkezeti darabok a Közlekedési Múzeumban és a krasznahorkai várban találhatók meg. * Jelen cikk az eredeti Lánchíd megnyitásának 140. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadé­mián tartOTT tudományos ülésszak keretében elhang­zott előadás anyagát tartalmazza. A híd tartórendszere függőhíd, kettős tartólánc­cal, amelyre a merevítő tar­tó az oldalnyílásban 3,55; a középső nyílásban 3,63 m közzel van fel­függesztve. A merevítőtartó mind a három nyílás- 1. ábra. Az 1949-es Lánchíd vázlata a pillér környezetében 2. ábra. Az 1949-es Lánchíd pályaszerkezetének rajza

Next