Mérleg, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1957-05-31 / 1. szám

M­C­P­LE KERESKEDELMI, PÉNZÜGYI ÉS VENDÉGLÍTÓIPARI DOLGOZÓK SZABA­D SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA BUDAPEST, 1957.­­ MÁJUS HÓ 31. 1­­. ÉVFOLY­A­M, 1. SZÁM. Meg­­jelenik havonta ! Nagylelkű ajándék A testvéri Német Demokra­tikus Köztársaság szakszerve­zetei nagyösszegű ajándékokat küldtek a magyar dolgozók­nak, amelyekből az Országos Takarékpénztár dolgozói is ré­szesültek. A gazdag ajándék­ban a legkülönfélébb ruháza­ti cikkek voltak. Férfi és női cipők, ingek, harisnyák, zok­nik, valamint egyéb női és férfi fehérneműk. A német ajándék elosztására 6 tagú bi­zottság alakult, amely a szak­­szervezeti alapszervek, vala­mint a gazdasági vezetők ja­vaslatai alapján, a szociális helyzet figyelembevételével osztotta szét a küldeményt. 538 dolgozó kapott a német elvtár­sak adományából átlagban 300 forint értékű ruházati cikket Pénzválogató gép A postánál, a bankoknál sok időt vesz igénybe naponta a fémpénzek válogatása és szám­lálása. Ennek a munkának megkönnyítésére és gyorsítá­sára Kanyó Mátyás, a Posta­vezérigazgatóság mérnöke öt­letes gépet tervezett. Az egyszerűnek látszó, elmés berendezés tölcsérébe ömlesz­tik a különböző értékű fém­pénzeket. A gép különválaszt­ja az egyfajta értékű pénze­ket és automatikusan számlál. Előzetes számítások szerint egy óra alatt tízezer pénzt számol meg. Pénzintázts bál Debrecenben A Hajdú-Bihar megyei bi­zottság Pénzintézeti Szakosz­tálya jól sikerült bált rende­zett a szakszervezet kultúrott­­honában. A járási székhelyek­ről is sokan Debrecenbe utaz­tak, hogy a fehér asztalnál és táncparketten találkozzanak a kollégákkal. Az egyik terem­ben tánczenekar, a másikban népizenekar, no meg jó büfé gondoskodott a több mint 41­0 résztvevő jó hangulatáról. A reggeli órákig tartó mulatság­ról azzal távoztak a bank és biztosítási tisztviselők, hogy ilyent máskor is rendezzenek. Elmélet és gyakorlat Az MNB központjának szá­mos dolgozójával találkozha­tunk mostanában vidéken. Ennek oka nem a kiszállások­nak kedvező időszak. Az új feladatok ellátásához kívánnak s segítséget nyújtani a terü­leti dolgozóknak. A fiókok hi­telügyi és pénzforgalmi elő­adói munkakörének összevo­nása, valamint az új finanszí­rozási módszerek bevezetése kom­oly feladatokkal jár, de a hálózat állja a sarat. A mun­kakörök összevonása a felme­rülő problémák mellett is si­kerültnek mondható. Úgy hal­lani, egyes volt pénzforgalmi előadók már annyira belejöt­tek a hitelezésbe, hogy kez­denek megfeledkezni a pénz­forgalomról. ÜDVÖZÖLJÜK AZ OLVASÓT írta: LIGETI LÁSZLÓ a KPVDSZSZ elnöke U­cskín szünet után újra i1 megjelenik a kereske­delmi, pénzügyi és vendéglátó­ipari dolgozók lapja. Ebből az alkalomból üdvözöljük szak­mánk valamennyi dolgozóját. E lap hasábjain keresztül is kifejezzük hálánkat, elismeré­sünket és köszönetünket első­sorban azoknak a dolgozók­nak, akik becsülettel helytáll­tak az ellenforradalom gaz tá­madásainak napjaiban. Lapunk újabb eszköz ahhoz, hogy elmélyítsük szakszerve­zetünk központi vezetőségének kapcsolatát tagságunkkal. E lap útján is tájékoztatni akar­juk dolgozóinkat a szakszer­vezet elért eredményeiről, mindennapi küzdelmeiről,amit a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek megjavítása ér­dekében folytat. De túl ezen azt szeretnénk, hogy lapunk segítséget adjon a dolgozók kezdeményezésének, kívánsá­gainak, lényén a lap élő agi­tátor, amely bátran, harcosan és tárgyilagosan veti fel a problémákat. Hogy lapunk ilyenné válhasson, ahhoz szük­ség van a szakszervezeti akti­visták támogatására, minden egyes tagunk segítségére, an­nál is inkább, mert sok a ten­nivalónk. Az októberi ellen­­forradalom mély sebeket ütött életünk minden területein. Gazdasági és politikai fejlődé­sünket huzamosabb időre visz­­szavetette. Az ellenforradalom sok vívmány megvalósítását akadályozta meg. Igaz Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mányunk még ilyen nehéz gazdasági körülmények között is sok jogos követelésünket elégítette ki. Az elmúlt év tavaszán, nyarán végbement de­mokratizálódási folyamat min­den segítséget megadott az el­múlt évek hibáinak kijavítá­saihoz. Ősszel szakszervezetünk kongresszusának megtartásá­ra készült. Ezt az ellenforra­­dalomi események megakadá­lyozták. A központi vezetőség beszámolója azonban már ké­szen volt, s ebben szerepeltek mindazok a kérdések, melyek hivatva voltak szakmánk dol­gozóinak élet- és munkakörül­ményeit megjavítani, őszintén meg kell mondanunk, hogy a kongresszusi beszámolóban több követelésünk szerepelt, mint amit az októberi esemé­nyek után megvalósítottunk. Az ellenforradalom okozta károk közepette csak a legfontosabb követeléseink megvalósítására kerülhetett sor. Ezek közül is első­sorban rendezni kellett a ke­reskedelmi, pénzintézeti és vendéglátóipari dolgozók reál­bérét. Szakszervezetünk össze­állította a kereskedelmi, pénz­intézeti és vendéglátóipari dol­gozók követeléseit és azt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elé terjesztette. Kor­mányzatunk e javaslatoknak, eleget tett, s követeléseinek túlnyomó többsége már telje­sült. A kereskedelmi, közétkez­tetési és földművesszövetke­zeti dolgozók alapbére 10—13 százalékkal emelkedett. A pénzintézetek dolgozóinak a bérrendezése is megtörtént. Szakmánk egész területén minden munkakörben meg­szüntették a II. területi bér­csoportot. Jelentős eredménye­ket értünk el a nyitvatartási idő megállapításánál, a vasár­napi munkaszünet és a vikend bevezetésénél. Emelkedett az időszaki- és segédmunkások bére. A felvásárlást elősegítő jutalékrendszert dolgoztunk ki. Szakszervezetünk munká­­­jának is része van ab­ban, hogy kedvezőbb helyze­tet lehetett teremteni a mun­kavédelem, a munkásellátás, a társadalombiztosítás és az üdültetés területén. Felfüg­gesztették az időleges rok­kanttá nyilvánítást. 1956. no­vember 1.-től az időlegesen rokkanttá nyilvánított dolgo­zó részére táppénzt kell folyó­sítani, ami komoly többletjö­vedelmet jelent. A nyugdíjak rendezésében is több ered­ményt értünk volna el, ha nem jön közbe az ellenforrada­lom. Szakszervezetünk az el­mondottakon kívül is számos javaslatot tett az állami szer­vekhez, melyek segítségével a dolgozók sok régi sérelme megoldódott. Szakszervezetünk munkája azonban az ellenforradalom leverése után hosszú ideig egyoldalúvá vált. Szinte telje­sen megfeledkeztünk a terme­lés, a gazdálkodás, a helyes értelemben vett verseny kér­déseiről. Pedig a nép életszín­vonalát tartósan javítani, csak akkor lehet, ha az állam gazdaságilag szilárd és szünte­lenül erősödik. Az életszínvo­nal emelésének legfőbb akadá­lya ma, hogy az önköltség magas, a termelékenység nem megfelelő, vagyis drágán gaz­dálkodunk. Arra kell tehát nevelnünk a dolgozókat, hogy részt vegyenek vállalatuk gond­jaiban, segítsék a termelé­kenység emelését, a jövedel­mezőség biztosítását. Ideológiailag és szervezeti­leg egyaránt rendet kell te­remtenünk a szakszervezeti mozgalomban. Ennek elérésé­hez az eddiginél sokkal na­gyobb gondot kell fordítanunk a szakszervezet kulturális ne­velő munkájára. A szakszer­vezeti munkának mindig egyik legfontosabb része volt a dol­gozók meggyőzése, nevelése. Ma erre a munkára ezerszer nagyobb szükség van, mint bármikor ezelőtt. A szakszer­vezet kulturális nevelőmun­­ká­jának erőteljesen és­­hatá­sosan kell segítenie azt a har­cot, melyet az emberek gon­dolkodásában, tudatában még meglévő téves, zavaros, ellen­séges nézetek leküzdéséért folytatunk.­­E­zeknek a sokrétű igen ■*“­ nehéz feladatoknak csak egyféleképpen lehet eleget tenni, ha mind nagyobb szám­ban vesznek részt tagjaink a szakszervezet munkájában. Szeretnénk, ha most megin­duló lapunk is szerény eszkö­ze lenne közös tevékenysé­günknek. Forum, amelyen ki­cseréljük tapasztalatainkat, megbeszéljük közös gondjain­kat, örömeinket. AMÍG MEGVALÓSULT 1955 SZEPTEMBERÉBEN szakmai munkaközösséget ho­zott létre a szakszervezet El­nöksége, a szakszervezethez tartozó szakmák dolgozói új bérrendszerének kidolgozására. Ezen belül a pénzintézeti dol­gozók bérrendszerére is el­készült a javaslat, amelyet a szakszervezet elnöksége el­juttatott a Szakszervezetek Országos Tanácsának. Az ak­kori gazdasági körülmények nem tették lehetővé a tervezet megvalósítását. Az 1956 január havában megalakult pénzintézeti dol­gozók szakmai bizottsága újabb javaslatot dolgozott ki a pénzintézeti dolgozók bére­zésére. Fő irányelvük az volt, hogy megszüntessék a lemara­dást a többi szakmáktól. A tervezetet azonban a Mi­nisztertanács elvetette. 1956 AUGUSZTUS. Ismerve a pénzintézeti dolgozók bérrendezése szervezet ott is eljárt. A mi­niszter, majd később a Gazda­sági Bizottság is jóváhagyta a javaslatot. 1957­ ÁPRILISBAN a ter­vezet a Minisztertanács elé került és a Minisztertanács jóváhagyta a pénzintézeti dol­gozók új bérrendszerét. Eddig a történet, amely az­zal végződött, hogy a pénzin­tézeti dolgozók évek óta hú­zódó jogos követelése meg­valósult. Meg kell említeni, hogy a szakszervezet eredmé­nyes tevékenységéhez nagy­mértékben hozzájárult a pénz­intézeti vállalatok, gazdasági vezetőinek aktív támogatása, különösen Szántó Dénes elv­társ, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és László Andor elv­társ, az Országos Takarék­­pénztári Főigazgatóság vezér­nyújtott hathatós az ügy jelentőségét a szakszer­vezet elnöksége a Szakszerve­zetek Országos Tanácsával együtt ismét a pénzügyminisz­terhez fordult javaslatával, aki egyet is értett azzal. A pénzintézeti dolgozók bérren­dezését azonban megakadá­lyozták az októberi esemé­nyek. Az ellenforradalom el­söpörte a napirendről ezt­ az égető problémát is.­­ 1956 novemberében a Ma­gyar Nemzeti Bank szakszer­vezeti aktivistái megbeszélé­sükön elhatározták, hogy a bérek rendezésének ügyével újra foglalkozni kell. Ligeti László elvtársnak, a szakszer­vezet elnökének vezetésével, küldöttség kereste fel a pénz­ügyminisztert — aki megvizs­gálva a problémát —, közölte, hogy egyetért a javaslatokkal. Időközben megalakult a Min­­i igazgatójá­gaügyi Minisztérium, A szak-­­ segítsége. Czeh L­a­jos, az Országos Takarékpénztár Tolna megyei fiókjának a vezetője, régi szakszervezeti aktivista, a terülén bizottság tagja. Az egyik legkiválóbb fiókfőnök, akinek veze­tésével jelentős eredmények születtek a megyében. Szemé­lyesen irányítja a járási és községi fiókokat is. Sikerült az októberi események után erősen lecsökkent betétállományt annyira felemelnie, hogy május 1-én a megye takarékbetét­állománya már elérte az 1956. október 23-i állomány 99,5 szá­zalékát. Vándor könyvtár, vidám napok, központi lemeztár A pénzintézeti szakmai titkárság kulturális terveiből Arnold Henriket, az Állami Biztosító fiókvezetőjét éppen postabontás közben találjuk. — Ne haragudjon, hogy mar­juk, de úgy hallottuk, hogy a pénzintézeti szakmai titkárságon ön foglalkozik a kulturális fel­adatokkal. Arról szeretnénk hal­lani, hogyan indították meg a munkát, milyen terveik vannak? •— Valóban ez a feladatom — mondta Arnold elvtárs. — Szeretném úgy ellátni ezt a megbízatásomat, hogy kollé­gáim vidéken és Pesten, a szó­rakoztató műfajokból és a ko­molyabb, nevelő hatású kul­­túrrendezvényekből egyaránt kiverhessék a részüket. — A vidéki kartársakat emlí­tette, mit nyújt majd a szak­­szervezet a fővárostól távol élők­nek? — A vidéki dolgozók szóra­koztatása, kulturális élmények­ben részesítése fontos felada­tunk, hiszen ezeknek a­­kartár­sainknak kevesebb a lehetősé­gük, mint a pestieknek. Első­sorban is elegendő, megfelelő, változatos és jó könyvekkel szeretnénk ellátni őket. El akarjuk érni, hogy a KPVD­SZSZ megyei bizottságai bősé­ges példányszámú járási ván­dorkönyvtárakat tartsanak fenn, amelyek állományát rendszeresen cseréljék és bő­vítsék is. — A zene kedvelőiről sem feledkezünk meg. A szakmai titkárság költségvetéséből 20 ezer forintot áldoz egy köz­ponti lemeztár létesítésére. A jazz-szimfóniáktól a teljes opera előadásokig és klasszikus művekig válogathat majd be­lőle tagságunk. — S hogyan jutnak el vidékre a lemezek? — Megfelelő dobozokat ké­szíttetünk, amelyekben törés veszélye nélkül küldhetjük el a kiválasztott műveket. — No és a színházi élmények, egyéb szórakozás? Mert ebből valóban nem sok jut a vidé­kieknek. — Erre is van tervünk és reméljük mihamarabb való­sággá is válik. Egyhetes pesti „vidám napokat“ szervezünk vidéki tagjainknak. Kibére­lünk egy pesti kollégiumot, ahol néhány forintért szállást adunk majd. Ebédről az anya­intézetek gondoskodnának vál­lalati áron, a napi programot pedig ... nos ennek a megszer­vezése ránk vár. Szabadtéri előadás, múzeumlátogatás, strandolás, állatkert, cirkusz, hajókirándulás stb. váltogatják majd egymást, hadd legyen egy évre szóló élmény a Pesten töltött szép napok emléke. — De azért a pestiekről sem feledkeznek meg? —» Nem, dehogy. Fontos­nak tartjuk, hogy könyvekből a fővárosi kollégáknak is bő választékuk legyen. Elsősor­ban a vállalati központok könyvtárait akarjuk fejlesz­teni. Jó példaként éppen a sa­ját vállalatomat­ említhetem. Sikerült zenei estet rendez­tünk, amelynek kiadásait költ­ségvetésünkből fedeztük. A jutányos 3 forintos belépődíja­kat pedig könyvtárunk fej­lesztésére fordítjuk. — Ismeretterjesztő előadásokat terveznek-e? — Az ismeretterjesztő elő­adásokat a TTIT-vel közösen rendezzük. A vidékiekről se feledkezünk meg, közgazdasági szakosztályunk kiváló szak­embereket kér fel előadásokra, akik a nagyobb vidéki váro­sokba is leutaznak majd. Az előadások költségeire szintén va­n fedezetünk. Jelentős összeg áll rendelke­zésünkre az augusztus 20-ra tervezett fold­eállítás és ver­seny díjazására is. Ha válto­zatos, jó anyag gyűlik össze, vidékre is leküldjük majd a képeket. —­ Igazán szép és változatos a programjuk. Sok sikert kí­vánunk a megvalósulásához. Fonó Györgyné i ■■ ■ Néhány gondolat a munkaversenyről A magyar szakszervezetek­nek az államhatalom jellegé­ből adódóan fontos feladatuk a népgazdaság erősítésére, a termelés fejlesztésére, a ter­vek minden irányú teljesítésé­re mozgósítani tagjaikat. Szak­­szervezetünk az elmúlt évek­ben eredményesen végezte ezt a feladatát. A szocialista bankrendszer kialakításához mi is hozzájárultunk. Ez irá­nyú tevékenységünk azonban sok bürokratikus vonást tar­talmazott. Közvetlen feladatok megoldására Milyen legyen hát nálunk a munkaverseny? Milyen sajá­tos szakszervezeti módszerek­kel kívánjuk ezt a feladatun­kat megvalósítani? Azt hiszem az lesz a helyes, ha a szak­­szervezet munkája is minden­kor az egyes intézeteknél, részlegeknél elvégzendő köz­vetlen feladat megoldására irányul. Szükségesnek munkafegyelem tását. Ez alatt munkaidő teljes kihasználását értjük, hanem azt is, hogy az ügyviteli utasításokat a dol­gozók alaposan ismerjék és minden részletében be is tart­sák. Feladatunk az is, hogy az ügyvitel egyszerűsítésére moz­gósítsuk a pénzintézeti dol­gozókat — a bankszerűség messzemenő figyelembevételé­vel. — Tevékenyen hozzá kell járulnunk a szakmai színvo­nal emeléséhez is. Verseny, célfeladat, szakmai oktatás Milyen konkrét tevékeny­ségre gondolunk? Egyes területeken versenyt szervezhetünk. (Országos Ta­karékpénztárnál betétállo­mány növelésére. Állami Biz­tosítónál díjbevétel növelésé­re.) Rendszeressé kell ten­nünk a munkaértekezleteket, ahol a végzett munkát elemez­hetjük, s kialakíthatjuk az új feladatok végrehajtásának legjobb módszereit. Egyes, fő­leg elvi kérdések helyes meg­oldása érdekében ankétokat, vitákat kell szerveznünk tit­kársági, középszervi és alap­szervi szinten. Egyes intézet, osztály, vagy munkakör dolgozóit célfelada­tok megoldására kell mozgó­sítani, előre meghatározott ju­talmakat tűzve ki. Az ésszerű­sítő, újítómozgalom szerve­zése állandó szakszervezeti feladat. Felül kell vizsgálnunk az ezzel kapcsolatos rendele­teket és a pénzintézeteknél jelentkező szükségletnek meg­felelően javaslatot kell ten­nünk azok esetleges módosí­tására. Részt kell vennünk a szakmai oktatás eddiginél eredményesebb formáinak ki­alakításában. Erkölcsi és anyagi elismerés Nagyon fontos, hogy a mun­kában élenjáró pénzintézeti dolgozók magas erkölcsi és anyagi elismerésben részesül­jenek. Ennek érdekében gon­doskodnunk kell a legjobbak munkamódszereinek ismerte­téséről, előléptetéséről, kitün­tetéséről, céljutalmak biztosí­tásáról, a megérdemelt újítási, ésszerűsítési díjak kifizetésé­ről és nem utolsó sorban ar­ról, hogy az egyes bérrendezé­seknél, vagy a rendelkezésre álló béralaptartalékok felhasz­nálásánál valóban a munká­ban élenjárók fizetését emel­jék fel. Nem­ tartjuk helyesnek a „kiváló vállalat”, „kiváló fiók” értékelési forma fenn­tartását, mert a pénzintézetek­nél a munka sajátossága miatt az iparnál meghonosítható munkaversenyt nem szervez­hetünk és így ilyen természetű kiértékelés nem végezhető.-tartjuk a megszilárdt­­nemcsak a

Next