Mérleg, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-05-31 / 1. szám
MCPLE KERESKEDELMI, PÉNZÜGYI ÉS VENDÉGLÍTÓIPARI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA BUDAPEST, 1957. MÁJUS HÓ 31. 1. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. Megjelenik havonta ! Nagylelkű ajándék A testvéri Német Demokratikus Köztársaság szakszervezetei nagyösszegű ajándékokat küldtek a magyar dolgozóknak, amelyekből az Országos Takarékpénztár dolgozói is részesültek. A gazdag ajándékban a legkülönfélébb ruházati cikkek voltak. Férfi és női cipők, ingek, harisnyák, zoknik, valamint egyéb női és férfi fehérneműk. A német ajándék elosztására 6 tagú bizottság alakult, amely a szakszervezeti alapszervek, valamint a gazdasági vezetők javaslatai alapján, a szociális helyzet figyelembevételével osztotta szét a küldeményt. 538 dolgozó kapott a német elvtársak adományából átlagban 300 forint értékű ruházati cikket Pénzválogató gép A postánál, a bankoknál sok időt vesz igénybe naponta a fémpénzek válogatása és számlálása. Ennek a munkának megkönnyítésére és gyorsítására Kanyó Mátyás, a Postavezérigazgatóság mérnöke ötletes gépet tervezett. Az egyszerűnek látszó, elmés berendezés tölcsérébe ömlesztik a különböző értékű fémpénzeket. A gép különválasztja az egyfajta értékű pénzeket és automatikusan számlál. Előzetes számítások szerint egy óra alatt tízezer pénzt számol meg. Pénzintázts bál Debrecenben A Hajdú-Bihar megyei bizottság Pénzintézeti Szakosztálya jól sikerült bált rendezett a szakszervezet kultúrotthonában. A járási székhelyekről is sokan Debrecenbe utaztak, hogy a fehér asztalnál és táncparketten találkozzanak a kollégákkal. Az egyik teremben tánczenekar, a másikban népizenekar, no meg jó büfé gondoskodott a több mint 410 résztvevő jó hangulatáról. A reggeli órákig tartó mulatságról azzal távoztak a bank és biztosítási tisztviselők, hogy ilyent máskor is rendezzenek. Elmélet és gyakorlat Az MNB központjának számos dolgozójával találkozhatunk mostanában vidéken. Ennek oka nem a kiszállásoknak kedvező időszak. Az új feladatok ellátásához kívánnak s segítséget nyújtani a területi dolgozóknak. A fiókok hitelügyi és pénzforgalmi előadói munkakörének összevonása, valamint az új finanszírozási módszerek bevezetése komoly feladatokkal jár, de a hálózat állja a sarat. A munkakörök összevonása a felmerülő problémák mellett is sikerültnek mondható. Úgy hallani, egyes volt pénzforgalmi előadók már annyira belejöttek a hitelezésbe, hogy kezdenek megfeledkezni a pénzforgalomról. ÜDVÖZÖLJÜK AZ OLVASÓT írta: LIGETI LÁSZLÓ a KPVDSZSZ elnöke Ucskín szünet után újra i1 megjelenik a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók lapja. Ebből az alkalomból üdvözöljük szakmánk valamennyi dolgozóját. E lap hasábjain keresztül is kifejezzük hálánkat, elismerésünket és köszönetünket elsősorban azoknak a dolgozóknak, akik becsülettel helytálltak az ellenforradalom gaz támadásainak napjaiban. Lapunk újabb eszköz ahhoz, hogy elmélyítsük szakszervezetünk központi vezetőségének kapcsolatát tagságunkkal. E lap útján is tájékoztatni akarjuk dolgozóinkat a szakszervezet elért eredményeiről, mindennapi küzdelmeiről,amit a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítása érdekében folytat. De túl ezen azt szeretnénk, hogy lapunk segítséget adjon a dolgozók kezdeményezésének, kívánságainak, lényén a lap élő agitátor, amely bátran, harcosan és tárgyilagosan veti fel a problémákat. Hogy lapunk ilyenné válhasson, ahhoz szükség van a szakszervezeti aktivisták támogatására, minden egyes tagunk segítségére, annál is inkább, mert sok a tennivalónk. Az októberi ellenforradalom mély sebeket ütött életünk minden területein. Gazdasági és politikai fejlődésünket huzamosabb időre viszszavetette. Az ellenforradalom sok vívmány megvalósítását akadályozta meg. Igaz Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányunk még ilyen nehéz gazdasági körülmények között is sok jogos követelésünket elégítette ki. Az elmúlt év tavaszán, nyarán végbement demokratizálódási folyamat minden segítséget megadott az elmúlt évek hibáinak kijavításaihoz. Ősszel szakszervezetünk kongresszusának megtartására készült. Ezt az ellenforradalomi események megakadályozták. A központi vezetőség beszámolója azonban már készen volt, s ebben szerepeltek mindazok a kérdések, melyek hivatva voltak szakmánk dolgozóinak élet- és munkakörülményeit megjavítani, őszintén meg kell mondanunk, hogy a kongresszusi beszámolóban több követelésünk szerepelt, mint amit az októberi események után megvalósítottunk. Az ellenforradalom okozta károk közepette csak a legfontosabb követeléseink megvalósítására kerülhetett sor. Ezek közül is elsősorban rendezni kellett a kereskedelmi, pénzintézeti és vendéglátóipari dolgozók reálbérét. Szakszervezetünk összeállította a kereskedelmi, pénzintézeti és vendéglátóipari dolgozók követeléseit és azt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elé terjesztette. Kormányzatunk e javaslatoknak, eleget tett, s követeléseinek túlnyomó többsége már teljesült. A kereskedelmi, közétkeztetési és földművesszövetkezeti dolgozók alapbére 10—13 százalékkal emelkedett. A pénzintézetek dolgozóinak a bérrendezése is megtörtént. Szakmánk egész területén minden munkakörben megszüntették a II. területi bércsoportot. Jelentős eredményeket értünk el a nyitvatartási idő megállapításánál, a vasárnapi munkaszünet és a vikend bevezetésénél. Emelkedett az időszaki- és segédmunkások bére. A felvásárlást elősegítő jutalékrendszert dolgoztunk ki. Szakszervezetünk munkájának is része van abban, hogy kedvezőbb helyzetet lehetett teremteni a munkavédelem, a munkásellátás, a társadalombiztosítás és az üdültetés területén. Felfüggesztették az időleges rokkanttá nyilvánítást. 1956. november 1.-től az időlegesen rokkanttá nyilvánított dolgozó részére táppénzt kell folyósítani, ami komoly többletjövedelmet jelent. A nyugdíjak rendezésében is több eredményt értünk volna el, ha nem jön közbe az ellenforradalom. Szakszervezetünk az elmondottakon kívül is számos javaslatot tett az állami szervekhez, melyek segítségével a dolgozók sok régi sérelme megoldódott. Szakszervezetünk munkája azonban az ellenforradalom leverése után hosszú ideig egyoldalúvá vált. Szinte teljesen megfeledkeztünk a termelés, a gazdálkodás, a helyes értelemben vett verseny kérdéseiről. Pedig a nép életszínvonalát tartósan javítani, csak akkor lehet, ha az állam gazdaságilag szilárd és szüntelenül erősödik. Az életszínvonal emelésének legfőbb akadálya ma, hogy az önköltség magas, a termelékenység nem megfelelő, vagyis drágán gazdálkodunk. Arra kell tehát nevelnünk a dolgozókat, hogy részt vegyenek vállalatuk gondjaiban, segítsék a termelékenység emelését, a jövedelmezőség biztosítását. Ideológiailag és szervezetileg egyaránt rendet kell teremtenünk a szakszervezeti mozgalomban. Ennek eléréséhez az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a szakszervezet kulturális nevelő munkájára. A szakszervezeti munkának mindig egyik legfontosabb része volt a dolgozók meggyőzése, nevelése. Ma erre a munkára ezerszer nagyobb szükség van, mint bármikor ezelőtt. A szakszervezet kulturális nevelőmunkájának erőteljesen éshatásosan kell segítenie azt a harcot, melyet az emberek gondolkodásában, tudatában még meglévő téves, zavaros, ellenséges nézetek leküzdéséért folytatunk.Ezeknek a sokrétű igen ■*“ nehéz feladatoknak csak egyféleképpen lehet eleget tenni, ha mind nagyobb számban vesznek részt tagjaink a szakszervezet munkájában. Szeretnénk, ha most meginduló lapunk is szerény eszköze lenne közös tevékenységünknek. Forum, amelyen kicseréljük tapasztalatainkat, megbeszéljük közös gondjainkat, örömeinket. AMÍG MEGVALÓSULT 1955 SZEPTEMBERÉBEN szakmai munkaközösséget hozott létre a szakszervezet Elnöksége, a szakszervezethez tartozó szakmák dolgozói új bérrendszerének kidolgozására. Ezen belül a pénzintézeti dolgozók bérrendszerére is elkészült a javaslat, amelyet a szakszervezet elnöksége eljuttatott a Szakszervezetek Országos Tanácsának. Az akkori gazdasági körülmények nem tették lehetővé a tervezet megvalósítását. Az 1956 január havában megalakult pénzintézeti dolgozók szakmai bizottsága újabb javaslatot dolgozott ki a pénzintézeti dolgozók bérezésére. Fő irányelvük az volt, hogy megszüntessék a lemaradást a többi szakmáktól. A tervezetet azonban a Minisztertanács elvetette. 1956 AUGUSZTUS. Ismerve a pénzintézeti dolgozók bérrendezése szervezet ott is eljárt. A miniszter, majd később a Gazdasági Bizottság is jóváhagyta a javaslatot. 1957 ÁPRILISBAN a tervezet a Minisztertanács elé került és a Minisztertanács jóváhagyta a pénzintézeti dolgozók új bérrendszerét. Eddig a történet, amely azzal végződött, hogy a pénzintézeti dolgozók évek óta húzódó jogos követelése megvalósult. Meg kell említeni, hogy a szakszervezet eredményes tevékenységéhez nagymértékben hozzájárult a pénzintézeti vállalatok, gazdasági vezetőinek aktív támogatása, különösen Szántó Dénes elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és László Andor elvtárs, az Országos Takarékpénztári Főigazgatóság vezérnyújtott hathatós az ügy jelentőségét a szakszervezet elnöksége a Szakszervezetek Országos Tanácsával együtt ismét a pénzügyminiszterhez fordult javaslatával, aki egyet is értett azzal. A pénzintézeti dolgozók bérrendezését azonban megakadályozták az októberi események. Az ellenforradalom elsöpörte a napirendről ezt az égető problémát is. 1956 novemberében a Magyar Nemzeti Bank szakszervezeti aktivistái megbeszélésükön elhatározták, hogy a bérek rendezésének ügyével újra foglalkozni kell. Ligeti László elvtársnak, a szakszervezet elnökének vezetésével, küldöttség kereste fel a pénzügyminisztert — aki megvizsgálva a problémát —, közölte, hogy egyetért a javaslatokkal. Időközben megalakult a Mini igazgatójágaügyi Minisztérium, A szak- segítsége. Czeh Lajos, az Országos Takarékpénztár Tolna megyei fiókjának a vezetője, régi szakszervezeti aktivista, a terülén bizottság tagja. Az egyik legkiválóbb fiókfőnök, akinek vezetésével jelentős eredmények születtek a megyében. Személyesen irányítja a járási és községi fiókokat is. Sikerült az októberi események után erősen lecsökkent betétállományt annyira felemelnie, hogy május 1-én a megye takarékbetétállománya már elérte az 1956. október 23-i állomány 99,5 százalékát. Vándor könyvtár, vidám napok, központi lemeztár A pénzintézeti szakmai titkárság kulturális terveiből Arnold Henriket, az Állami Biztosító fiókvezetőjét éppen postabontás közben találjuk. — Ne haragudjon, hogy marjuk, de úgy hallottuk, hogy a pénzintézeti szakmai titkárságon ön foglalkozik a kulturális feladatokkal. Arról szeretnénk hallani, hogyan indították meg a munkát, milyen terveik vannak? •— Valóban ez a feladatom — mondta Arnold elvtárs. — Szeretném úgy ellátni ezt a megbízatásomat, hogy kollégáim vidéken és Pesten, a szórakoztató műfajokból és a komolyabb, nevelő hatású kultúrrendezvényekből egyaránt kiverhessék a részüket. — A vidéki kartársakat említette, mit nyújt majd a szakszervezet a fővárostól távol élőknek? — A vidéki dolgozók szórakoztatása, kulturális élményekben részesítése fontos feladatunk, hiszen ezeknek akartársainknak kevesebb a lehetőségük, mint a pestieknek. Elsősorban is elegendő, megfelelő, változatos és jó könyvekkel szeretnénk ellátni őket. El akarjuk érni, hogy a KPVDSZSZ megyei bizottságai bőséges példányszámú járási vándorkönyvtárakat tartsanak fenn, amelyek állományát rendszeresen cseréljék és bővítsék is. — A zene kedvelőiről sem feledkezünk meg. A szakmai titkárság költségvetéséből 20 ezer forintot áldoz egy központi lemeztár létesítésére. A jazz-szimfóniáktól a teljes opera előadásokig és klasszikus művekig válogathat majd belőle tagságunk. — S hogyan jutnak el vidékre a lemezek? — Megfelelő dobozokat készíttetünk, amelyekben törés veszélye nélkül küldhetjük el a kiválasztott műveket. — No és a színházi élmények, egyéb szórakozás? Mert ebből valóban nem sok jut a vidékieknek. — Erre is van tervünk és reméljük mihamarabb valósággá is válik. Egyhetes pesti „vidám napokat“ szervezünk vidéki tagjainknak. Kibérelünk egy pesti kollégiumot, ahol néhány forintért szállást adunk majd. Ebédről az anyaintézetek gondoskodnának vállalati áron, a napi programot pedig ... nos ennek a megszervezése ránk vár. Szabadtéri előadás, múzeumlátogatás, strandolás, állatkert, cirkusz, hajókirándulás stb. váltogatják majd egymást, hadd legyen egy évre szóló élmény a Pesten töltött szép napok emléke. — De azért a pestiekről sem feledkeznek meg? —» Nem, dehogy. Fontosnak tartjuk, hogy könyvekből a fővárosi kollégáknak is bő választékuk legyen. Elsősorban a vállalati központok könyvtárait akarjuk fejleszteni. Jó példaként éppen a saját vállalatomat említhetem. Sikerült zenei estet rendeztünk, amelynek kiadásait költségvetésünkből fedeztük. A jutányos 3 forintos belépődíjakat pedig könyvtárunk fejlesztésére fordítjuk. — Ismeretterjesztő előadásokat terveznek-e? — Az ismeretterjesztő előadásokat a TTIT-vel közösen rendezzük. A vidékiekről se feledkezünk meg, közgazdasági szakosztályunk kiváló szakembereket kér fel előadásokra, akik a nagyobb vidéki városokba is leutaznak majd. Az előadások költségeire szintén van fedezetünk. Jelentős összeg áll rendelkezésünkre az augusztus 20-ra tervezett foldeállítás és verseny díjazására is. Ha változatos, jó anyag gyűlik össze, vidékre is leküldjük majd a képeket. — Igazán szép és változatos a programjuk. Sok sikert kívánunk a megvalósulásához. Fonó Györgyné i ■■ ■ Néhány gondolat a munkaversenyről A magyar szakszervezeteknek az államhatalom jellegéből adódóan fontos feladatuk a népgazdaság erősítésére, a termelés fejlesztésére, a tervek minden irányú teljesítésére mozgósítani tagjaikat. Szakszervezetünk az elmúlt években eredményesen végezte ezt a feladatát. A szocialista bankrendszer kialakításához mi is hozzájárultunk. Ez irányú tevékenységünk azonban sok bürokratikus vonást tartalmazott. Közvetlen feladatok megoldására Milyen legyen hát nálunk a munkaverseny? Milyen sajátos szakszervezeti módszerekkel kívánjuk ezt a feladatunkat megvalósítani? Azt hiszem az lesz a helyes, ha a szakszervezet munkája is mindenkor az egyes intézeteknél, részlegeknél elvégzendő közvetlen feladat megoldására irányul. Szükségesnek munkafegyelem tását. Ez alatt munkaidő teljes kihasználását értjük, hanem azt is, hogy az ügyviteli utasításokat a dolgozók alaposan ismerjék és minden részletében be is tartsák. Feladatunk az is, hogy az ügyvitel egyszerűsítésére mozgósítsuk a pénzintézeti dolgozókat — a bankszerűség messzemenő figyelembevételével. — Tevékenyen hozzá kell járulnunk a szakmai színvonal emeléséhez is. Verseny, célfeladat, szakmai oktatás Milyen konkrét tevékenységre gondolunk? Egyes területeken versenyt szervezhetünk. (Országos Takarékpénztárnál betétállomány növelésére. Állami Biztosítónál díjbevétel növelésére.) Rendszeressé kell tennünk a munkaértekezleteket, ahol a végzett munkát elemezhetjük, s kialakíthatjuk az új feladatok végrehajtásának legjobb módszereit. Egyes, főleg elvi kérdések helyes megoldása érdekében ankétokat, vitákat kell szerveznünk titkársági, középszervi és alapszervi szinten. Egyes intézet, osztály, vagy munkakör dolgozóit célfeladatok megoldására kell mozgósítani, előre meghatározott jutalmakat tűzve ki. Az ésszerűsítő, újítómozgalom szervezése állandó szakszervezeti feladat. Felül kell vizsgálnunk az ezzel kapcsolatos rendeleteket és a pénzintézeteknél jelentkező szükségletnek megfelelően javaslatot kell tennünk azok esetleges módosítására. Részt kell vennünk a szakmai oktatás eddiginél eredményesebb formáinak kialakításában. Erkölcsi és anyagi elismerés Nagyon fontos, hogy a munkában élenjáró pénzintézeti dolgozók magas erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek. Ennek érdekében gondoskodnunk kell a legjobbak munkamódszereinek ismertetéséről, előléptetéséről, kitüntetéséről, céljutalmak biztosításáról, a megérdemelt újítási, ésszerűsítési díjak kifizetéséről és nem utolsó sorban arról, hogy az egyes bérrendezéseknél, vagy a rendelkezésre álló béralaptartalékok felhasználásánál valóban a munkában élenjárók fizetését emeljék fel. Nem tartjuk helyesnek a „kiváló vállalat”, „kiváló fiók” értékelési forma fenntartását, mert a pénzintézeteknél a munka sajátossága miatt az iparnál meghonosítható munkaversenyt nem szervezhetünk és így ilyen természetű kiértékelés nem végezhető.-tartjuk a megszilárdtnemcsak a