Mérleg, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Nyugodtan és mosolyogva állták a rohamot... (Folytatás a 1. oldalról) is a szakember adjon neki jó tanácsot. S valljuk meg nem minden vásárló angyal. Gyakran lehetett találkozni olyan válogatós, türelmetlen emberekkel, akik megkeserítették az eladók, pincérek, nemegyszer a többi vásárló életét is. Több, kevesebb hibával a dolgozók bírták is a megterhelést. Ezt bizonyítják azok a dicsérő levelek, amelyek az ünnepek után a vállalatok központjaihoz érkeztek, elismerve valamelyik áruház, üzlet, étterem dolgozóinak előzékenységét. A kereskedelem és a vendéglátás dolgozói a nagy forgalom után sem térhettek azonnal pihenőre. Az év végi leltárak újabb munkát adtak. Most pedig ezekben a napokban a csereidőszakot is át kell vészelniük, hiszen sok helyen az ünnepek alatt derült ki, hogy a nagypapa két egyforma nyakkendőt kapott és a titokban vásárolt cipő két számmal nagyobb. Remélhetőleg ezt is türelemmel és segítőkészséggel oldják meg az üzletekben. Ne veszítsék el a csúcsforgalom idején kivívott megbecsülést A kereskedelem és a vendéglátás dolgozói összességükben tehát jól vizsgáztak, a legutóbbi hetekben. A vásárlóközönség csak azt kívánja tőlük, hogy a hibákon okulva a csendes évközi hétköznapokon is hasonló segítőkészséggel, udvariassággal fogadják őket és ne veszítsék el a csúcsforgalom idején kivívott elismerést és megbecsülést Két vezető napilapunk mellett hasonló emlékezetes sorokat olvashattunk a Nők Lapjában, az Ország Világban, a Hétfői Hírekben, a TÜKÖR- ben és a megyei lapokban a kereskedelmi dolgozók munkájának megbecsüléséről, az év végi csúcsforgalom eredményességéről. A rádió kommentárjában értékelte a kereskedelmi szakma dolgozóinak hasznos tevékenységét. Örömmel olvastuk ezeket a sorokat az országos sajtó hasábjain. Kereskedelmi dolgozóink őszintén értékelték, hogy ezek a tekintélyes lapok a korábbi, sokszor alaptalan bírálat, nem mindig helytálló kritika és nem egyszer a tárgyilagosságot nélkülöző viccelődés helyett ez alkalommal betekintettek a pultok mögé is. Kész kiüttés a nyári idegenforgalomra A szakemberek elkészítették a Balaton-part Veszprém megyei szakaszának fejlesztési tervét. Figyelembe vették, hogy az elmúlt nyáron rendkívüli mértékben megnőtt az érdeklődés a „magyar tenger” iránt. Ebből kiindulva elsősorban a camping férőhelyeket bővítik, örvényes és Akasi között — kisebb megszakításokkal — több kilométer hosszú táborláncolat alakul ki nyárig. Kilián-telep mellett kétezerötszáz személyes camping épül, Ivilián-telepen pedig 600 turista elhelyezése válik lehetővé. Keszthelyen, Balatonalmádiban, Káptalanfüreden és Alsóörsön 1ШЗО—1100 személyes sátortáborokat létesítenek. Több helyen bővítik a táborok területét. Az új campingek környékén megfelelő üzlethálózatot létesítenek. A Bakonyban is egyre több a turista. Eddig kevés lehetőség volt elhelyezésükre. Most a tervek szerint a festői Cuhavölgyben, Kardosrét mellett alakítanak ki egy campinget A másik sátortábort Farkasgyepün, a Győr—Veszprém közötti műút közelében építik. Hozzávetőleges számítások szerint a Balaton északi partján nyáron újabb 38 ezer, első osztályú kiszolgálásban részesülő külföldi találhat kényelmes elhelyezésre az új campingekben. Az idén új szállodák építését is megkezdik a Balaton északi partján. Balatonalmádi, Füred és Keszthely kap egyegy új hotelt, amelynek a tervdokumentációját már készítik a szakemberek. A hó Juhász Gyula fenti szép és aktuális verséből idézünk folytatólagosan a vízszintes, függőleges 1. és 18. számú sorokban. VÍZSZINTES: 15. Van esze. 16. Bírómmal cserzett borjú- vagy marhabőr, amelyről a barkaréteget lehántolják. 17. Ezüstfehér lágy fém. 19. Fiatalabb nőtestvér. 20. Köralakú. 22. Kártyacsomag. 23. Járunk rajta. 24. Időben. 25. Mérlegel. 27. Elege van belőle. 28. A házitűzhely védelmezői a római mitológiában 29. Bebocsájtást kér. 30. Hozzá nem értő. 33. Vízgőzzel telített. 34. T. A. 35. Becézett női név. 36. Jóízű. 38. Bevo- i olat kerámiákon. 39. Szór. 41. Német tanács! 42. Püfök. 43. Minden , rendben! — a jenkiknél. 44. Fűszer, növény. 46. Énekel. 47. Azonos betűk. 43. Légköri réteg. 49. Min-f ta. 50. Arany trilógia első kötete. 51. Életjelt ad. 52. Y. V. 54. Nyári lak. 55. Az Európa-válogatott kapusa. 56. Mutatónévmás. 57. Egyenletessé tesz. 59. Nagyobb település. 60. Gyilkolja. 61. Láng- telmék. 63. Reped. 64. Fonaloaьrül rá, p FÜGGŐLEGES: S. Heveny, *. |i a Függ. 4. Kötőszó. 5. Az Operaház Щ tagja. 6. Ilyen hangszer a zongora is. 7. Azonban, de — németül. 8. Folytonossági hiány. 9. Igevégződés. 10. Folyó a SZU-ban. 11 . Levegő után való kapkodás. 12. Hegység a SZU-ban. 13. A 8 sz. más alakban. 14. Női becenév. 20 Énekkar. 21. Kerti szerszám. 24. Autonóm szovjet köztársaság az OSZSZSZK-ban. 25. A babonásak szerint, ha ezt találunk szerencsénk lesz. 26. A garat és a szájüreg között van. 28. A növényvilág svéd rendszerezője. 31. Olimpiai helyezett tornásznőnk személyneve. 32. Női munkahely. 34. Raktároz. 37. Friss keletű. 38. Hőmérséklet jelzője. 40. Biflázik. 42. őserdő. 44. Kérvény, folyamodvány — ismert latin szóval. 45. Védi a szemet. 46. Adag (gyógyszer). 49. Patyolat. 51. A francia forradalom egyik vezető alakja volt. 53. Svájci Időváros a Rhone folyó mellett (VISP). 54. Város a Vietnami DK-ban. 55. A Zagyva két partján élő, —■ a magyarságba beolvadt néptörzs. 56. Győztes a sportban. 58. Enyém — latinul nőnemben. 59. Fém. 60. Úttörő csapat. 62. Kicsinyítő képző. 63. Szólít — röviden. 64. Kutyalakás. Beküldendő: a versidézet megfejtése. Beküldési határidő: 1965. II. 1. A Mérleg decemberi számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Füstöljünk, iddogáljunk . . . Vidáman, ránk ragyog a lámpa, feleségem szeme s a csillagok. A helyesen megfejtők közül sorsolás útján, a következők nyertek könyvjutalmat: Benkő Nándor, Bp. VII., Thököly út II., György Zoltánné, Székesfehérvár, Dózsa György tér 1., özv. Neuwelt Lajosné, Bp. XII., Kiss János altábornagy u. 43. Részükre a könyvutalványt postán küldjük el. V. Gy. KERESZTREJTVÉNY Egy bukás története Alulírott a szakszervezet budapesti nyugdíjas szakosztályának tagja vagyok. Tagsági könyvem száma: 34(13. Egyébként mint nyugdíjas ma is régi munkahelyemen az Újpesti Állami Áruházban dolgozom. Előttem a Magyar Nemzet 1965. január 5-i száma. Az ötödik oldalon „Egy bukás története” c. cikk keretében a következő eladó és vevő közötti párbeszédet írja le Fehér Klára:— Tessék kérni. — Két deka bárra arcpúdert kérek. — Itt van. — De kérem, ez barackszínes. — Hát aztán? — De én barnát kértem. — Minek? Attól se lesz maga szebb. Hetvenkilencedik évemben járok, tizenhárom éves korom óta kereskedő vagyok s állítom: ez a párbeszéd nem történhetett meg. Legalábbis nem hiszem! illetve csak akkor hinném el, ha az írónő megnevezi a cég, az eladó pontos nevét és címét, hogy ezt a goromba kartársat felelősségre lehessen vonni. Ha ezt nem teszi meg az írónő , kétségessé teszi írói hitelét. Vorák József Bp. V. Molnár u. 22—24 Felszabadul „Vajon ki megy szabadságra a jövő héten? A pénzintézeti dolgozók kivételével — bár ott sem mindenütt rózsás a helyzet — valamennyi veszprémi irodában ez a vissza-viszszatérő kérdés. Ha ugyanis valaki hosszabb-rövidebb időre szabadságra megy, felszabadul az íróasztala. Jól jön a kiszállás is. Akkor is felszabadul átmenetileg egy férőhely. A kereskedelmi és vendéglátó vállalatok központjaiban ugyanis siralmas a helyzet. Hat-nyolc ember dolgozik akkora szobában, amekkora legfeljebb kettőnek, vagy háromnak lenne megfelelő. Egymást váltják a székeken, nem tudnak helyet adni az ügyfeleknek, kölcsönösen zavarják egymás munkáját. Javulásra, a munkakörülmények gyökeres változására kevés a kilátás. Jellemző, hogy például a Veszprémi Tüzép székházának sorsáról évek óta rémhírek keringenek: lebontják, átépítik, az íróasztalt renoválják, és ki tudja még, hányféle változatban került napirendre az épület jövője. Kétségtelen, hogy az öreg falak között dolgozni már-már felér az életveszéllyel. Egyelőre azonban semmi kilátás arra, hogy az alkalmazottak megfelelő körülmények közé kerüljenek. Vajon nem lenne-e célszerű a vállalatok összefogásával — a megyei, illetve az országos szervek segítségével — az igényeknek megfelelő irodaházat építeni Veszprémben?! A város évről évre gyarapodik néhány látványos épülettel. Előbb-utóbb azokra is kellene gondolni, akik a megye és a város kereskedelmét, vendéglátóiparát szervezik és irányítják: a vállalati központok, a kis- és a nagykereskedelem alkalmazottaira, akik jelenleg — kevés kivétellel — rendkívül mostoha körülmények között végzik munkájukat. A fogasok maradnak Vendég, aki belépsz a Rákóczi úton, a Rákóczi Étterem ajtaján, vessél egy pillantást az órádra. Ha még nincs öt óra, akkor szerencséd van. Mert akkor igénybe veheted az éttermet mindkét oldalon körülvevő fogasokat, amelyekre nyugodtan ráakaszthatod a kabátodat, kalapodat abban a tévhitben élve, hogy ezek a fogasok azért díszítik az étterem falait. Ám öt óra után néhány perccel nyomban rájössz a tévedésedre. Ekkor jelenik meg a Ruhatárosnő. Zordonan körülnéz az étteremben, aztán komor léptekkel megindul. — Kezdődik a tetemrehívás — hajolnak közelre egymáshoz és súgják az éttermet gyakrabban látogató vendégek, ők már tudják, hogy mi következik... A Ruhatárvenő körüljárta a tógaa helyiséget és minden asztalnál megáll. — Tessék a kabátokat és kalapokat a ruhatárban elhelyezni — mondja. Miután a kabátok és kalapok a számukra meghatározott helyen, az étteremben elhelyezett fogasokon függnek, a Ruhatárosnő bejelentése nyomán rendszerint vita támad. A vendégek nem értik, hogy miért nem maradhat a fogasokon a kabát, végképp nem értik, miért kell az esetleg két-három órája zavartalanul a fogasokon lógó ruhadarabokat most hirtelen, mondhatnánk puccsszerűen a ruhatárba adni. Megfigyeltük, rendszerint „kompromisszumos megoldás** következik. A vendég egy darabig vitatkozik, aztán kéri a fizetőt. Fizet és távozik. Kellemetlen számára a molesztálás, bosszantja az indokolatlan zavarás. Inkább elmegy. A fogasok maradnak ... „йЫбШ" Az tény, hogy ha az ember jó feketét akar inni, a megszokott törzshelyére megy. Ha pedig nincs ilyen — mégis igényt tart jó kávéra —, a bevált és ugyancsak megszokott trükkhöz folyamodik: az alátéthez. Kávés nemzet lettünk és ezt a szót azt hiszem, nem kell bővebben magyarázni. Tudja mindenki, hogy ennek ellenében a vendég megkapja azt a kávéadagját, ami egyébként is járna neki. De hogy ne általánosítsak, meg kell mondanom, hogy alátét ügyben az elmúlt évben mindössze kétszer kellett pirulnom. Mégpedig azért, mert visszakaptam a forintot. Először nyáron, a miskolci Csemege bolt csinos kávéfőzőnője azzal a megjegyzéssel nyomta markomba: nálunk ez nem szokás, itt mindenki egyforma kávét kap. És nem is akármilyent. Ezt már utólag állapítottuk meg. Másodszor pedig ■ A 'fel egy héttel ezelőtt, az Újpesti Áruház kis presszójánál ért a meglepetés, ahol a kortársnő röviden és határozott hangon jelentette ki , miközben visszaadta a forintot: „mi három forintért adunk a vendégnek kávét...” Hisz tulajdonképpen nem is kívánunk mást, csak azt, ami pénzünkért jár, de amit még nagyon kevés helyen kapunk meg. E két példát is csak azért említettük, hogy elgondolkozzanak azok — akiket felsorolni még helyszűke miatt nem tudunk —, akik még elfogadják, sőt mi több, elvárják az alátétet. Én azonban most, az új év küszöbén ünnepélyesen kijelentem, hogy új életet kezdek. Ezentúl öntudatos vendég leszek. Legfeljebb a presszókárt mellé főzök magamnak még egyet — a kis turistámban — egy forintért... Éttermek a „fekete listán" Két éttermet „halálra ítéltek” Cegléden. Az egyik a Kossuth, a másik a Magyar étterem. A 20 éves városfejlesztési terv értelmében a Kossuth étterem különben jókarban levő épületét lebontják és helyére háromemeletes lakóházat építenek. Ugyanez a sors vár a Magyar étteremre is. Kétségkívül fontos egy akkora város, mint Cegléd fejlesztése. Azt sem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy Cegléden igen sok ember veszi igénybe naponta a közétkeztetést és nem kevés azoknak a száma, akik — a városba látogatva, vagy azon áthaladva — megállnak ebédelni, vacsorázni. A helyzet egyébként máris roppant nehéz. A Kossuth éttermet például bővíteni akarták, a konyhát tágasabbá szerették volna tenni, ez azonban a távlati fejlesztési terv miatt nem következhetett be. A 16 dolgozó, illetve tanuló naponta 500—600 adag ételt készít egy gőzüstön, egy vegyestüzelésű tűzhelyen és egy gázzsámolyon. Aggasztó, hogy az új éttermek helyét és építésének határidejét még ki sem jelölték. Ismételten leszögezzük: egyetértünk és örülünk, hogy Ceg-léd nagyszabású fejlesztési terve megvalósul. Arra is kell azonban gondolni, hogy egy jelentős város 20 évig nem maradhat megfelelő közétkeztetés, a város igényeihez igazodó éttermek nélkül.