Mérleg, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

A csúcsforgalom hiteles krónikája Csúcsforgalom volt a javából, hi­szen csüngtek a villamosokon, autó­buszokon, a szép kirakatok előtt tö­megek, s ugyanígy a pultok előtt is. Az áruházak, szakboltok eladói, ve­zetői alaposan felkészültek, így hát állták az ostromot. Mondom, állták! Mert bizony estefelé fiatalok, időseb­bek, fáradt, de boldog megkönnyeb­büléssel tudták maguk mögött a csúcsnapokat. De nemcsak a cent­rumban, hanem a peremkerületekben is ugyanez volt a helyzet. Az ezüst­­vasárnapon L­őrincen, Kispesten in­kább az apróbb ajándéktárgyakat ke­resték, míg a Csepeli Áruházban a játékot, a cipőt vették. Újpesten a nagyáruház előtt hatalmas tömeg várta már a nyitást. Szülők gyere­kekkel, idősebbek gyerekeikkel ké­szültek a meglepetést jelentő ajándé­kozásra. Zuglóban, a Bosnyák tér környékén nagy forgalmat bonyolí­tott le a ZÖLDÉRT fenyőfával. — Minden eddigi ezüstvasárnapot meghaladó volt a forgalmunk. No persze a választékunk is bővült. Sok­féle a modern kabát, ruha, főleg kö­zépkorúak részére — mondotta Pajor Ferencné, a Júlia lányok-asszonyok boltjának vezetője. Nagy volt a for­galom a hanglemezboltban. A Petőfi Sándor utcai Bunda- és Kabátbolt üzletvezetője, Szilas Zoltán. Az ezüs­tön kevés fogyott el, az aranyvasár­napon már több. A Harris-közi ék­szerboltban panaszkodtak: az idén kevesebb aranyórát kaptak, mint tavaly. Lottó Áruház: a Centrum vevő­­szolgálat telefonja szinte szünet nél­kül csengett. Illatszerek, kerékpárok után érdeklődtek, de szóvá tették az eladók: hiánycikk a mappakabát és a panofixbunda. Dr. Bárdos Sándor, az Úttörő Áruház igazgatója nem pa­naszkodott: mindenünk van. Bőséges a választék a gyermek-, bakfis és bébiruhából éppúgy, mint a babák­ból és a mechanikai játékokból. A Divatcsarnok — amelyhez tarto­zik még az Otthon Áruház is — öt­millió bevétellel zárta az ezüstszom­batot. A Divatcsarnok slágere, az előre összeállított illatszer ajándék­­csomag, no és a harisnyanadrágok férfiak számára is. A Corvinban volt a legnagyobb forgalom. Ez érthető, hiszen a leg­nagyobb áruházunk. Hát ez történt az ezüstvasárnapon. Jött a következő, az aranyvasárnap! Csepel Áruház: kalauzunk Császár Nándorné szb-titkár, Pruzsinszky Jó­­zsefné áruforgalmi osztályvezető. — Örömmel mondhatom, szűkült a hiánycikkek listája. Ezért hát való­színű, hogy aranyvasárnapunk ered­ményesebb lesz, mint a tavalyi. Most zárás előtt egy órával ellenőriztem a pénztárat, kb. 10—15 százalékos a növekedés a tavalyihoz mérten. A játékosztály és a cipőosztály 8—8 millió forint forgalmat bonyolított le. Nagy keletje van a Centrum központ jóvoltából importált egyiptomi aján­déktárgyaknak — mondja az árufor­galmi vezető. — Létszámunk 200 fő, de hozzánk tartozik még a Calvin téri áruház is. Szociális létesítményeink? Kitűnőek! Egyik legnagyobb gondunk, hogy az óvodák, bölcsődék nyitvatartása nincs szinkronban az áruházi bolti nyitvatartásokkal. Van, akit előbb kell elengedni a gyerekért. Munkánk eredményessége tette lehetővé vi­szont, hogy 1972-ben 8 százalékos bérjavítást biztosítottunk a dolgozók­nak. Ezen túlmenően a szeptemberi 400 forintos segélyt — amelyet a gyermeküket egyedül nevelő szülők kaptak — karácsonyra megtetéztük még 500 forinttal. Cipőosztály, önkiszolgáló rendsze­rű, Veres Julianna, az „összetartás” szocialista brigád vezetője: — Nemrégiben lettem szakmunkás, illetve eladó és megválasztottak bri­gádvezetőnek. Jelenleg a szakközép­­iskola esti tagozatának IV. osztályát járom. Rajtam kívül még hárman tanulnak a szakközépiskolában. Cé­lunk, hogy a vevő elégedetten tá­vozzék. íme a brigád tagjai: Fodor Lászlóné, Dabasi Ottó, Kovács Bélá­­né, Majoresi Györgyné, Szűcs Fe­rencné, Czene Ibolya, Donka István­né, Galambos Júlia, Kulcsár Edit és Molnár Mária. — A közönségünk? Főleg a Csepel Művek dolgozóiból tevődik, de ki­jönnek hozzánk a Belvárosból is autón vagy a gyorsvasúton. Tisztel­jük a vevőket, ők is bennünket — mondja a brigádvezető. Zárás előtt értem a Szivárvány Mű­szaki Áruházba, ahol Molnár Mihály áruházvezető és Ónodi Zoltán szak­­szervezeti bizalmi adott tájékoztatást. — Itt, a Keleti pályaudvar környé­kén főleg akkor nagy a forgalom, amikor a vidéken lakó munkások igyekeznek hazafelé. Egyébként az ezüstvasárnap jobban sikerült, mint az arany, de forgalmunk azért nö­vekedett. Sokan keresték az Orion tv-t, s e napon 40 darabot adtunk el. — Két szocialista brigádunkat is említse meg. A Szabó Endre vezette Petőfi, és a Schreiben László vezette Fidel Castro brigádot. Munkakörül­ményeink? Megfelelőek. Van hideg­­melegvíz, zuhanyozó, ebédlő, és így tovább — mondja a bizalmi. Az ezüst- és aranyvasárnap sajtó­­visszhangja kedvező volt. A véle­mény: a kiskereskedelem arra töre­kedett, hogy elegendő olcsó, mégis tetszetős és tartós árukészlet várja a vásárlókat. A Corvinban az arany­­vasárnapon csúcs született: 100 ezren csaknem négy és félmillió forint ér­tékű árut vásároltak. A Keravill­­boltokban nagy keletje volt a Video­­ton-gyármányoknak. Érthető, hogy a Boy-szolgálat is csúcsforgalmat pro­dukált. 50 gépkocsijuk szüntelenül fuvarozta a nagyobb súlyú ajándé­kokat, bútorokat, tv-készülékeket, szőnyegeket, háztartási gépeket. A Népszava újságírója megemlíti jel­lemzőként mind a vevők, mind az el­adók részéről az udvariasságot. -s. -gy. Szakszervezetünk arcképcsarnoka Kertész Miklós emlékére Az alkalmazotti mozgalomnak jelentős egyénisége hunyt el nemrégiben Kertész Miklós, a magántisztviselők szakszerveze­ti mozgalmának évtizedeken keresztül egyik vezetője volt. Munkásságának döntő részét az 1919-es forradalmat követő ellen­­forradalmi korszak tette ki. A le­vert munkásmozgalmat és ezen be­lül az alkalmazotti szakszerveze­teket kellett újjászervezni olyan időszakban, amikor szervezett munkásnak vagy alkalmazottnak lenni nem tartozott a polgári tár­sadalom által megbecsült tisztsé­gek közé. Ebben a munkában a fiatal Kertész Miklós, a Magyar—Belga Rt. tisztviselője oroszlánrészt vál­lalt magára. Később teljes idejét a magántisztviselő mozgalom megszervezésének és vezetésének szentelte. Erre az időszakra esik a nagy világgazdasági válság, amikor na­ponta százával kerültek ki az iro­dából a „felesleges” alkalmazot­tak és gyarapították a munkanél­küliek már akkor is nagyszámú táborát. Ezekkel a nehézségekkel megküzdeni nem volt kis feladat. A nagyműveltségű Kertész Miklós vállalta ezt a feladatot. A legne­hezebb időkben — 25 éven keresz­tül — volt a szakszervezet főtit­kára és erre az időszakra esik a MABI. önkormányzati választása is, ahol a szakszervezetek vezetői, mint az Igazgatóság vagy Elnök­ség tagjai nagy segítséget tudtak nyújtani az elesett és segítségre szoruló szakszervezeti tagoknak. Kertész Miklós több nyelven beszélt és jelentős szerepet töltött be a szakszervezet nemzetközi szövetségének munkájában is. Több külföldi kongresszuson tette ismertté nevét és nagy tudását. A felszabadulás után a megúj­­hodó szakszervezet elnökévé vá­lasztották. Ekkor már sajnos látá­sa egyre gyengült. Az ötvenes évek elején megpró­báltatások érik, majd később tel­jesen megvakul. De még ebben az állapotában sem szűnt meg érdek­lődése a szakszervezeti mozgalom iránt, igaz elvi nézeteiben nem mindenben értettünk vele egyet. Kegyelettel gondolunk rá, em­lékét megőrizzük. Béres György Az elnökségi ülések napirendjén: Fontos teendők 1973-ban „Az MSZMP X. kongresszusa határozatainak megfelelően — fi­gyelembe véve a párt Központi Bizottságának 1972. novemberi ál­lásfoglalását — a népgazdaság erősítése, a szakszervezetünkhöz tartozó szakmák dolgozóinak élet- és munkakörülményeinek javítása, a szocialista tudatfor­málás, a szocialista közgondolko­dás erősítése, a dolgozók művelt­ségének emelése a fő feladatunk ez évben is.” Szakszervezetünk idei programjából, az ezt össze­gező elnökségi anyagból idéztük a bevezető sorokat. Erről, valamint az Elnökség első félévi ülésrend­jéről decemberben hozott határo­zatot a KPVDSZ Elnöksége. Érdemes néhány fontos, júliusig napirendre kerülő témát külön is kiemelni, annál is inkább, mert jól érzékeltethető ezáltal, mi fog­lalkoztatja választott szerveinket az elkövetkező hónapokban. Mire lapunk eljut olvasóinkhoz, már megtartották az Elnökség 1973 januári ülését. Ezen vitára bocsátották a tervszerűbb vállala­ti bérpolitikával, a korszerűbb bérformák alkalmazásával és a jutalékkulcsok rendben tartásá­val összefüggő szakszervezeti teendőket. Egy érdekes információ a vendéglátó szakma külföldi érdekeltségeiről, a határain­kon túl dolgozó éttermi szak­emberek munkájáról február­ban ad tájékoztatást. Februárban a Központi Veze­tőség elé bocsátandó témát, a KPVDSZ-hez tartozó ágazatok dolgozóinak 1973. évi feladatait, a végrehajtásukhoz nélkülözhetet­len mozgalmi-szakszervezeti ten­nivalókat összegezik az Elnökség ülésén. Ugyanakkor egy bizonyá­ra nagy érdeklődésre számot tar­tó kérdést is napirendre tűznek: az egyes ágazatokban bevezetésre kerülő rövidített munkaidő fel­tételeit. Egy tájékoztató jelen­tés a kereskedelmi hálózat szociá­lis ellátottságáról nyújt majd ké­pet. Márciusban az Elnökség érté­keli a múlt esztendő tömegsport tevékenységét és dönt az idei fel­adatokról. A baleseti helyzetről ugyancsak márciusban tájékozód­hatnak Elnökségünk tagjai. Áprilisban fontos kérdésekről, agitációs tevékenységünkről és a szakszervezet nevelő­­munkájára gyakorolt hatásá­ról nyitnak vitát a tanácsko­záson. Ugyancsak áprilisi napirend az OVSZT-k eddigi tevékenységének értékelése, ami alkalmat ad bi­zonyára további működésükhöz néhány jó javaslat megvitatására. Májusban egy korábbi, 1970- ben hozott központi vezetőségi határozatunk alapján a dolgozó nők és az ifjúság helyzetét elemzi Elnökségünk. Ez a téma kerül majd júniusban a Központi Ve­zetőség napirendjére. Másik, ugyancsak májusi elnökségi téma: az árumozgatással kapcsolatos 1971. évi határozatának végrehaj­tását elemzi a választott testület, egyszersmind arról is informá­lódnak, miként alakult a szak­­szervezetünkhöz tartozó dolgo­zók bér- és jövedelmi helyzete, s mit várhatunk e téren az idén. Végül idézzünk az Elnökség jú­niusi napirendjéből. Első téma: jelentés a vendéglátó szakma és dolgozóinak helyzetéről, amit ja­vasolnak vitára az év második felében a Központi Vezetőség számára. Második téma: az olva­só mozgalom és a szakszerve­zeti könyvtárak helyzetének elem­zése. Harmadik: a felvásárló kereskedelemben dolgozók körül­ményeinek alakulása, figyelembe véve az Elnökség 12/70. és 25/71. számú határozatainak végrehajtá­sát. Végül a júniusi ülésen dön­tenek az Elnökség második fél­évi ülésrendjéről. Szakszervezetünk középszer­­vei az Elnökség fenti ülés­rendjéhez igazodva készítet­ték el éves programjukat, döntöttek első félévi üléseik témáiról. A program és a vázlatosan is­mertetett napirendek alapján el­mondható: újabb fontos teendők végrehajtása vár 1973-ban szak­­szervezetünkre. LENGYELORSZÁG NAGYJAI - ezt a címet adta kiállításának Lázár Sándor festőművész, vendéglátó mutációnk szerkesztő bizottságának egykori tagja. Kisméretű tusrajzo­kon örökítette meg a lengyel his­tória, az irodalom és a tudomány jeleseit, akik a Lengyel Kultúra Nagymező utcai helyiségében egy sajátos hangvételű, érett művész el­mélyült látásmódjáról is híven val­lottak. Lázár Sándor nagy sikerű kiállítását Gál György Sándor író nyitotta meg. Képünkön: Nicolas Copernic - amilyennek a művész látta. Diszpécserszolgálatot vezettek be Dnyepropet­­rovszkban nemrégiben. Nagy­városokban ugyanis gyakran előfordul, hogy egyes élelmiszerboltokban kifogynak olyan áruk, ame­lyek a másikban bőven vannak. A jobb ellátás ér­dekében a városban létre­hozták az élelmiszerkeres­kedelmi vállalatok infor­mációs diszpécserszolgála­tát. A város minden egyes élelmiszerboltja naponta, meghatározott időben meg­adja a diszpécserközpont­nak az adatokat a vásárlói keresletről, a másnapi ren­delésekről. Ennek alapján a diszpécserek egy listát állítanak össze, amelyet még aznap megküldenek az igazgatóknak és a boltok­nak. A közeljövőben ezt a szolgálatot bevezetik az iparcikk-kereskedelem­ben is. Európában is egyedülálló korszerűbb lesz a Nagyvásártelep Hatalmas terület a Soroksári út és a Duna holtága között. Húsz hektáron raktárak, iroda­épületek, műszaki berendezések, s még sok más létesítmény. Ez a Nagy­vásártelep. Évente átlagosan 20 ezer vagon áru fordul meg itt. Sőt! Egy ré­szük nemcsak fordul, hanem szin­te forgolódik. Hiszen az áru ke­zelése, a célszerű tárolás, a ki­szállítás érdekében többször is meg kell mozgatni. Ebben nyúj­tanak nélkülözhetetlen segítséget a gépek. Jelenleg 36 szovjet eme­lővillás, 52 bolgár és 60 magyar gyártmányú elektromos targonca könnyíti a munkát. Valamennyi­hez akkumulátortelepek szolgál­tatják az energiát. Ezek feltölté­se, karbantartása nem kevés gon­dot okozott a ZÖLDÉRT műszaki gárdájának. Most már azonban nemcsak remény, hanem jogos várakozás, hogy a gondok nagy része rövidesen megoldódik. Épül a Nagyvásártelepen az új akku­mulátortöltő állomás. Dr. Ruffy István műszaki igazgatóhelyettes ad tájékoztatást: — Tudomásom szerint ez a lé­tesítmény a maga sajátos techno­lógiai lehetőségeivel egyedülálló lesz Európában. A tervezés idő­szakában még csak homályos el­képzeléseink voltak, hogy is le­hetne műszaki és szociális téren is a legkorszerűbbet létrehozni. Több nyugati és szocialista or­szágban érdeklődtünk, tapaszta­latcserén vettünk részt, de a ne­künk legmegfelelőbbet mégis csak a vállalat műszaki gárdája dol­gozta ki. A terveket a SZÖV­­TERV mérnökeivel készíttettük el. — Miben jelent újat, jobbat a jelenlegi módszernél? — Eddig a targoncákkal beáll­tak a telephelyre, s úgy fogták fel töltésre az akkumulátorokat. Ennek az volt a nagy hátránya, hogy a töltés idejére — ami ál­talában 8—10 óra — a gépek ki­estek a munkából. Emiatt a gép­park kihasználtsága optimális esetben is csak 30 százalékos volt. Az új módszerrel kiemeljük a targoncából a kimerült telepet, helyére feltöltöttet teszünk, s a gép máris folytathatja a munkát. Így várhatóan legalább 90 száza­lékos kihasználtságot érhetünk el. — Milyen újat hozott a korsze­rű technológia? — A telepek kiemelésére, moz­gatására gépi emelő, úgynevezett futómacskás rendszert építünk ki. A padozatot saválló burkolattal láttuk el. A géppark fejlesztésével számolva akkora töltőteret léte­sítettünk, amelyben egyidejűleg 160 telep töltése lehetséges. A fű­tést alulról meleg levegővel ol­dottuk meg. A savval és ólommal telített szennyvizet ülepítőbe ve­zetjük, ahol vegyileg közömbösít­jük a káros anyagokat. Ezzel el­érjük, hogy nem szennyezzük a Duna vizét. — Milyen költségekkel jár az új töltőállomás építése? — Saját erőből, 23 millió forin­tos beruházással építkezünk. Já­ratlan utakon indultunk el, vala­mennyien tudjuk, hogy merész vállalkozás ez. Műszaki gárdánk, s a 21. sz. Építőipari Vállalat ép­pen ezért fokozott gondossággal dolgozik. Remélhetőleg júliusban már átadják az épületet. Már ed­dig is több nagyvállalat érdeklő­dött az új módszer iránt. Tóth Elemér, a ZÖLDÉRT szak­­szervezeti bizottsága nevében egyéb előnyökről is említést tesz: — Sokat panaszkodtak dolgo­zóink, akik a régi töltőállomáson dolgoznak. Korszerűtlen, egész­ségtelen körülmények között vol­tak kénytelenek végezni a mun­kájukat. Az új létesítmény ren­delkezik majd azokkal a beren­dezésekkel, amelyek biztosítják az egészséges munkakörülménye­ket, a minimálisra csökkentik a balesetveszélyt. Korszerű zuha­nyozó, 50 személyes öltöző is he­lyet kap itt. Valamennyien na­gyon várjuk már az átadást. Reméljük, nem kell sokáig vár­ni! Kurucs Gyula

Next