Mérleg, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A Központi Vezetőség ülése (Folytatás az 1. oldalról) vetkezeti szektorban — idén — nem is igen tudták a pénzeket felhasználni. Máshol kétségkívül bizonyos hiányok vannak. Ahol forráshiány van, ott természetesen a tervcélok új sorolására van szükség. Ezt a szokott formában a bizalmi testület egyetértésével kell megoldani. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy vannak olyan nézetek, miszerint ilyen nehéz körülmények között kevésbé, vagy nem érvényesíthető a munkahelyi demokrácia. Mi határozottan azt mondjuk, hogy igen! Sőt még határozottabban érvényesíteni kell. Éppen abból a meggondolásból, hogy a demokratikus fórumokon lehet a különböző érdekeket ütköztetni és egyetértésre jutni a megfelelő indokolás, magyarázat, az okok ismertetése útján, így a demokratikus döntés jogán mondhatjuk, hogy erre van lehetőség, erre futja, ezt vagyunk képesek megvalósítani, ezt viszont már nem tudjuk megcsinálni. Vagyis nagy hibát követnénk el, ha demokratikus fórumok működését valamiféle formális irányba tolnánk azzal az indokkal, hogy kisebbek az anyagi lehetőségek. Igaz, kisebbek, de nem kisebb a felelősség a források felhasználásában, az annak eldöntésében, hogy mire fordítsuk a kevesebb pénzt. Végezetül arról szólnék, hogy szakszervezetünk megítélése szerint a belkereskedelmi tárca nagyon jelentős és korszerű lépéseket tett előre a gazdálkodás javítása érdekében. Az új üzemelési formákra gondolok: a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű üzletekre. Azonban az új forma még nem eredmény. Úgy gondolom, hogy a jövedelemérdekeltségű üzletek kb. 40%-os részesedése a forgalomból — a szerződéses üzletekkel még több — azt jelenti, hogy tagságunk majdnem felét érintő változásról van szó. A szakszervezeti szerveknek is nagyon oda kell figyelniök, hogy az érdekeltség valóban megteremtődjön és a gazdálkodás valóban hatékonyabbá váljon. Olyan helyzetben vagyunk — jelentette ki a főtitkár —, amikor a mozgalmi elismerésre, a mozgalmi bíztatásra még nagyobb szükség van, mint máskor és természetesen a politikai öntudat is fontos hivatkozási alap kell, hogy legyen. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden vállalatnál a vezetők az indító erők. Nehéz helyzetben vannak és kisebb az anyagi elismerés lehetősége. Ilyen körülmények között különösen fontos lehet számukra a jó szó, a vállalati szakszervezeti szervektől kapott megbecsülés. Kedves Elvtársak! Talán sok bennünk a kérdőjel. A kérdőjeleket próbáljuk megválaszolni vállalati szinten és ennek érdekében bontakozzék ki a szakszervezeti szervek cselekvőkészsége — mondta befejezésül Vas János. A vitában felszólalók — dr. Feleki Ferenc, Kovács Gyuláné, Németh László, Kovács Jánosné és Harczi Jánosné — többek között szóltak a bérpolitikáról, az új üzemelési formák pozitív és negatív hatásairól, a nyitvatartási rendről. Javaslatot tettek új módszerekre, új formai megoldásokra. A vitát dr. Juhár Zoltán és Vas János foglalták össze. Vas János összefoglalójából idézünk: „Miután 1982-ben a kereskedelem munkáját több hivatalos fórumon megdicsérték, joggal javasolhatjuk a központi vezetőségnek: hozzon határozatot, amelyben elismerését fejezi ki a kereskedelmi dolgozók 1982. évi munkája iránt... Elvégeztük azt, amit elvégeznünk kellett és bízom abban, hogy jövőre, ilyenkor — váljon be jóslatom — megint miami olyasmit mondhassunk, hogy nehezebbnek ítéltük meg 1983-at, mint amilyen volt és jelenthetjük ismét a központi vezetőségnek: valóra váltottuk fő elképzeléseinket."* A központi vezetőség elfogadta a tájékoztatót és beszámolót, majd személyi ügyeket tárgyalt. Érdemeik elismerése mellett — nyugdíjba vonulásuk alkalmából — felmentette tisztségéből Kiss Tibort, a KPVDSZ főtitkár-helyettesét, valamint Vészt Lászlónét, a KPVDSZ titkárát, egyben Pilisy Sándort és Temesi Józsefnét megválasztotta szakszervezetünk titkárainak. M. I. Kiss Tibor, szakszervezetünk főtitkárhelyettese átveszi a Szocialista Magyarországért kitüntetést dr. Csehák Judittól, a SZOT titkárától. Vészi Lászlóné, a KPVDSZ K. V. titkárát a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntették ki. Találkozó a „régiekkel” Bensőséges ünnepély színhelye volt az Ecseri úti Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola. 1980. és 1981. után immár harmadszor látta vendégül a szakmában megöregedett szakácsokat, éttermeseket, szállodásokat. Hámori Ottóné igazgató szívet melengető köszöntése után, Unger Károly a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének alelnöke üdvözölte a vendégeket. Kicsit meghatottan hallgatták a méltató szavakat, majd alaposan szemügyre vették a szépen díszített, szakszerűen megterített, magas színvonalú gasztronómiai igényeket kielégítő büféasztalt. A szakmai szeretet iskolapélda mutatták be a házigazdák, élükön Benke László és Pál Gyula szakoktatókkal. Jó volt látni a diákok megilletődését, ez a nap felért egy vizsgával. A szándék egyértelmű: érezték az elődök, hogy nem felejtették el őket, tudásukra, tapasztalatukra ma is szükség van. A nagymesterek közül Surnovszky Leó mesterszakács betegen is eljött megnézni a jövő mestereinek munkáját. Áldozatos ragaszkodását és személyét testvéri módon üdvözölték: mindenki helyéről felállva köszöntötte az idős mestert. A fennállásának 30. évfordulóját is ünneplő iskola számos rendezvénye sikeréhez hozzájárult az idős mesterek: a szakmatörténeti kiállításra féltve őrzött már-már feledésbe ment eszközöket adtak át. A hangulatos, baráti összejövetel után Gundel Ferenc az iskola emlékkönyvébe többek között ezt írta: ,,Nagyon köszönjük ezt a figyelmet, és azarra kérjük viseljék szívükön a jövőben is szép szakmánk hagyományainak ápolását. Hivatásszeretetük adjon erőt a nehézségek leküzdésében és adjanak módot nekünk, hogy az elkövetkező esztendőkben is gyönyörködhessünk munkájuk eredményében, azzal a megnyugtató érzéssel, hogy tanításunk munkával elvetett napjai virágzó ligetté váltak az önök személyén keresztül." E meleg szavakhoz alig van mit tennünk : a jelenhez szól, de a jövőbe is mutat. Görög Rudolf az Astoria Szálloda konyhafőnöke Központi vezetőségünk új titkára, Pilisy Sándor Radváncon született 1943- ban. Értelmiségi családból származik. A gimnáziumi érettségi után dolgozik, közben 1973-ban elvégezi a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. 1967. évtől függetlenített szakszervezeti funkcionárius. Előbb a Heves megyei bizottságunk szervező, majd 1969- től a KPVDSZ Heves megyei titkára. A KPVDSZ Központi Vezetősége tagjává választják. 1969 óta a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. 1974—1978 között elvégzi az MSZMP Politikai Főiskoláját, nappali szakon. 1973 évben a KPVDSZ Budapesti Bizottsága szervező titkárának választják, majd a K. V. Közgazdasági és Bérosztályának helyettes vezetője lesz. 1982. január 1-től az osztály vezetője. Munkájának elismeréseképpen 1975-ben a Szakszervezeti Munkáért ezüst, 1979-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntetik ki. 1983. január 1-től a KPVDSZ Központi Vezetőségének titkára. Kaposváron született, ott járt iskolába. Érettségi után dolgozik. 1957-től a Megyei Bíróságon, majd a Pénzügyőrségen. 1964 évtől a KISZ Kaposvári városi Bizottságának politikai munkatársa, majd titkára. 1968-tól a Somogy megyei Tanács Művelődési Osztályának személyzeti főelőadója, majd a Kaposvári Pártbizottság nőreferense. 1974 évtől a Somogy megyei Pártbizottságon dolgozik. 1974 évben választják a KPVDSZ Somogy megyei Bizottságának titkárává. A Kaposvári Városi Tanács tagja. 1980-ban a KPVDSZ Központi Vezetőségének, majd Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjává választják. Tagja a SZOT nőbizottságának is. Kitüntetései: KISZ érdemérem, Munka Érdemrend ezüst, Szakszervezeti Munkáért arany fokozat. 1983. I. 1-től a KPVDSZ Központi Vezetőségének titkára. Temesi Józsefné Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kiss Tibornak, a KPVDSZ főtitkárhelyettesének a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést, Vészi Lászlónénak, a KPVDSZ titkárának a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta nyugdíjba vonulásuk alkalmából. A kitüntetéseket Csehák Judit, a SZOT titkára adta át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kopasz Józsefnénak, a KPVDSZ Csongrád megyei Bizottsága titkárának, a központi vezetőség és az elnökség tagjának a szakszervezeti mozgalomban több évtizede végzett eredményes munkájáért a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Vas János, a KPVDSZ főtitkára adta át. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a „XI. 5 éves terv élmunkája” kitüntetést adományozta Szabó Ferencnek, a Bács-Kiskun megyei Zöldség-Gyümölcs Szövetkezeti Vállalat szakszervezeti bizottsága tagjának, Sztojnov Borisznénak, a Cooptourist bizalmi helyettesének, Tímár Bélának, a Ferrovill főosztályvezető-helyettesének, Knapp Józsefnénak, a Heves megyei Iparcikk Vállalat boltigazgatójának, Fóth Gyulának, a SZOT Hévízi Üdülési Igazgatóság csoportvezetőjének, Bereczky Zoltánnak, a Hungarofruct tuzséri hűtőháza vezetőjének és Heil Józsefnénak, a SZOT Budapesti és Duna-kanyari Üdülők Igazgatósága kultúrfelelősének. Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetésben részesült 75. születésnapja alkalmából Kertész Károly, 70. születésnapja alkalmából Tausz Jánosné és Várkonyi Lajosné. A kitüntetéseket Vas János főtitkár adta át. Kiállítás A cukrászat története Az év végén nagyszerű kiállítás nyílt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, ahol a szakma öszszefogásával, szakértő munkával, évekig tartó anyagfeldolgozás után a magyar cukrászat történetét mutatják be. Dokumentumok, tablók, eredeti, sokszázéves szerszámok és felszerelések, ma is csodálatot kiváltó díszes, művészi cukrászdas tárgyak jelzik ennek a kb. félezeréves művészi szakmának a fejlődését, kialakulását. A cukorkákat először a patikáriusok készítették. Ezeket részben gyógyszerként, részben az édes ízeket kedvelők csemegéjeként árusították. A mohácsi vész után, tehát a XVI. században megjelentek itt a törökök által kedvelt ,,keleti édességek”, melyeket később már helyben készítettek. Azután érkeztek külföldi cukrászok — németek, olaszok, franciák, svájciak — és tudásukat átadták a magyaroknak. Így alakult ki évszázadok során egy jellegzetes, a finom ízeket, a munka szépségét, kívánatosságát kínáló magyar cukrászat. A múlt századból való emlékek jelzik, hogy egy-egy cukrász műhelyéből a szakmát irányító, a fejlesztést meghatározó sütemények, készítmények egész sora került ki (minyon, parfé, különféle torták, szeletek, díszítési módszerek stb.). E régi cukrászdák egyike-másika ma is működik, mint pl. a Vörösmarty (a régi „Gerbeaud” utóda), a „Hauer”, mely azóta szintén megnagyobbodott, az „August”, mely még mindig a régi hagyományokat népszerűsíti a süteménykészítésben. A „Lukács”, mely ma „Különlegességi cukrászda” néven működik stb. A régi mesterek utódai pedig nemzetközi hírű mesterekké váltak, akiket a világ minden részén szívesen látnak, mert tanulni akarnak tőlük. Oscar-díjas cukrász is akad közöttük! Az August cukrászda empír stílusú, fehér márvány kandallója vagy az 1900. évi párizsi világkiállítás márványasztala, a Gerbeau cukrászda védetté nyilvánított berendezéséből, vagy a kiállításon újra felszerelt , 1870- ből származó Buda vízivárosi Friedl cukrászda eredeti berendezése jelzi az emlékek bőségét, mely e tisztes ipar múltját fémjelzi. Érdemes megnézni a kiállítást, szakmabelieknek, mestereknek és tanulóknagy vagy a cukrászdákat kedvelő, a régi mesterségek iránt érdeklődő közönségnek it. Egy ma is népszerű, félezeréves múltra visszatekintő szakma megbecsült emlékei. R. J.