Mérleg, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A Központi Vezetőség ülése (Folytatás az 1. oldalról) vetkezeti szektorban — idén — nem is igen tudták a pénzeket fel­használni. Máshol kétségkívül bi­zonyos hiányok vannak. Ahol for­ráshiány van, ott természetesen a tervcélok új sorolására van szük­ség. Ezt a szokott formában a bi­zalmi testület egyetértésével kell megoldani. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy vannak olyan nézetek, miszerint ilyen nehéz körülmények között kevésbé, vagy nem ér­vényesíthető a mun­kahelyi demokrácia. Mi határo­zottan azt mondjuk, hogy igen! Sőt még határozottabban érvénye­síteni kell. Éppen abból a meg­gondolásból, hogy a demokratikus fórumokon lehet a különböző ér­dekeket ütköztetni és egyetértés­re jutni a megfelelő indokolás, magyarázat, az okok ismertetése útján, így a demokratikus döntés jogán mondhatjuk, hogy erre van lehetőség, erre futja, ezt vagyunk képesek megvalósítani, ezt viszont már nem tudjuk megcsinálni. Vagyis nagy hibát követnénk el, ha demokratikus fórumok műkö­dését valamiféle formális irányba tolnánk azzal az indokkal, hogy kisebbek az anyagi lehetőségek. Igaz, kisebbek, de nem kisebb a felelősség a források felhasználá­sában, az annak eldöntésében, hogy mire fordítsuk a kevesebb pénzt. Végezetül arról szólnék, hogy szakszervezetünk megítélése sze­­rint a belkereskedelmi tárca na­gyon jelentős és korszerű lépése­ket tett előre a gazdálkodás javí­tása érdekében. Az új üzemelési formákra gondolok: a szerződé­ses és a jövedelemérdekeltségű üzletekre. Azonban az új forma még nem eredmény. Úgy gondo­lom, hogy a jövedelemérdekeltsé­gű üzletek kb. 40%-os részesedé­se a forgalomból — a szerződé­ses üzletekkel még több — azt je­lenti, hogy tagságunk majdnem felét érintő változásról van szó. A szakszervezeti szerveknek is nagyon oda kell figyelniök, hogy az érdekeltség valóban megterem­tődjön és a gazdálkodás valóban hatékonyabbá váljon. Olyan helyzetben vagyunk — jelentette ki a főtitkár —, amikor a mozgalmi elismerésre, a moz­galmi bíztatásra még nagyobb szükség van, mint máskor és ter­mészetesen a politikai öntudat is fontos hivatkozási alap kell, hogy legyen. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden vállalatnál a veze­tők az indító erők. Nehéz hely­zetben vannak és kisebb az anya­gi elismerés lehetősége. Ilyen kö­rülmények között különösen fon­tos lehet számukra a jó szó, a vállalati szakszervezeti szervektől kapott megbecsülés. Kedves Elvtársak! Talán sok bennünk a kérdőjel. A kérdője­leket próbáljuk megválaszolni vállalati szinten és ennek érde­kében bontakozzék ki a szakszer­vezeti szervek cselekvő­készsége — mondta befejezésül Vas János. A vitában felszólalók — dr. Fe­leki Ferenc, Kovács Gyuláné, Né­meth László, Kovács Jánosné és Harczi Jánosné — többek között szóltak a bérpolitikáról, az új üzemelési formák pozitív és ne­gatív hatásairól, a nyitvatartási rendről. Javaslatot tettek új mód­szerekre, új formai megoldások­ra. A vitát dr. Juhár Zoltán és Vas János foglalták össze. Vas János összefoglalójából idé­zünk: „Miután 1982-ben a keres­kedelem munkáját több hivatalos fórumon megdicsérték, joggal ja­vasolhatjuk a központi vezetőség­nek: hozzon határozatot, amely­ben elismerését fejezi ki a keres­kedelmi dolgozók 1982. évi mun­kája iránt... Elvégeztük azt, amit elvégeznünk kellett és bízom ab­ban, hogy jövőre, ilyenkor — vál­jon be jóslatom — megint miami olyasmit mondhassunk, hogy ne­hezebbnek ítéltük meg 1983-at, mint amilyen volt és jelenthetjük ismét a központi vezetőségnek: valóra váltottuk fő elképzelésein­ket."* A központi vezetőség elfogadta a tájékoztatót és beszámolót, majd személyi ügyeket tárgyalt. Érdemeik elismerése mellett — nyugdíjba vonulásuk alkalmából — felmentette tisztségéből Kiss Tibort, a KPVDSZ főtitkár-he­lyettesét, valamint Vészt László­­nét, a KPVDSZ titkárát, egyben Pilisy Sándort és Temesi József­­nét megválasztotta szakszerveze­tünk titkárainak. M. I. Kiss Tibor, szakszervezetünk főtitkárhelyettese átveszi a Szocialista Ma­gyarországért kitüntetést dr. Csehák Judittól, a SZOT titkárától. Vészi Lászlóné, a KPVDSZ K. V. titkárát a Munkaérdemrend arany foko­zatával tüntették ki. Találkozó a „régiekkel” Bensőséges ünnepély színhelye volt az Ecseri úti Vendéglátóipari Szakkö­zép- és Szakmunkásképző Iskola. 1980. és 1981. után immár harmadszor látta vendégül a szakmában megöregedett szakácsokat, éttermeseket, szállodáso­kat. Hámori Ottóné igazgató szívet me­lengető köszöntése után, Unger Károly a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének alelnöke üdvözölte a vendégeket. Kicsit meghatottan hallgatták a mél­tató szavakat, majd alaposan szem­ügyre vették a szépen díszített, szak­szerűen megterített, magas színvonalú gasztronómiai igényeket kielégítő bü­féasztalt. A szakmai szeretet iskolapélda mutatták be a házigazdák, élükön Benke László és Pál Gyula szakokta­tókkal. Jó volt látni a diákok megil­­letődését, ez a nap felért egy vizsgá­val. A szándék egyértelmű: érezték az elődök, hogy nem felejtették el őket, tudásukra, tapasztalatukra ma is szükség van. A nagymesterek közül Surnovszky Leó mesterszakács betegen is eljött megnézni a jövő mestereinek munká­ját. Áldozatos ragaszkodását és szemé­lyét testvéri módon üdvözölték: min­denki helyéről felállva köszöntötte az idős mestert. A fennállásának 30. évfordulóját is ünneplő iskola számos rendezvénye si­keréhez hozzájárult az idős mesterek: a szakmatörténeti kiállításra féltve őr­zött már-már feledésbe ment eszközö­ket adtak át. A hangulatos, baráti összejövetel után Gundel Ferenc az iskola emlék­könyvébe többek között ezt írta: ,,Na­gyon köszönjük ezt a figyelmet, és az­­arra kérjük viseljék szívükön a jövő­ben is szép szakmánk hagyományai­nak ápolását. Hivatásszeretetük adjon erőt a nehézségek leküzdésében és adjanak módot nekünk, hogy az elkö­vetkező esztendőkben is gyönyörköd­hessünk munkájuk eredményében, az­zal a megnyugtató érzéssel, hogy ta­nításunk munkával elvetett napjai vi­rágzó ligetté váltak az önök szemé­lyén keresztül." E meleg szavakhoz alig van mit ten­nünk : a jelenhez szól, de a jövőbe is mutat. Görög Rudolf az Astoria Szálloda konyhafőnöke Központi vezetőségünk új titkára, Pilisy Sándor Radváncon született 1943- ban. Értelmiségi családból származik. A gimnáziumi érettségi után dolgozik, köz­­ben 1973-ban elvégezi a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskolát. 1967. évtől függetlenített szakszervezeti funkcionárius. Előbb a Heves megyei bizott­ságunk szervező, majd 1969- től a KPVDSZ Heves megyei titkára. A KPVDSZ Központi Vezetősége tagjává választják. 1969 óta a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt tagja. 1974—1978 között elvégzi az MSZMP Politikai Főiskoláját, nappali szakon. 1973 évben a KPVDSZ Bu­dapesti Bizottsága szervező titkárának választják, majd a K. V. Közgazdasági és Bérosz­tályának helyettes vezetője lesz. 1982. január 1-től az osz­tály vezetője. Munkájának elismerésekép­pen 1975-ben a Szakszervezeti Munkáért ezüst, 1979-ben a Munka Érdemrend ezüst foko­zatával tüntetik ki. 1983. január 1-től a KPVDSZ Központi Vezetőségének titká­ra. Kaposváron született, ott járt iskolába. Érettségi után dolgozik. 1957-től a Megyei Bíróságon, majd a Pénzügy­­őrségen. 1964 évtől a KISZ Kapos­vári városi Bizottságának po­litikai munkatársa, majd tit­kára. 1968-tól a Somogy megyei Tanács Művelődési Osztályá­nak személyzeti főelőadója, majd a Kaposvári Pártbizott­ság nőreferense. 1974 évtől a Somogy megyei Pártbizottsá­gon dolgozik. 1974 évben választják a KPVDSZ Somogy megyei Bi­zottságának titkárává. A Ka­posvári Városi Tanács tagja. 1980-ban a KPVDSZ Köz­ponti Vezetőségének, majd Szakszervezetek­ Országos Ta­nácsának tagjává választják. Tagja a SZOT nőbizottságá­nak is. Kitüntetései: KISZ érdem­érem, Munka Érdemrend ezüst, Szakszervezeti Munká­ért arany fokozat. 1983. I. 1-től a KPVDSZ Központi Vezetőségének titká­ra. Temesi József­né Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kiss Tibornak, a KPVDSZ főtitkárhelyettesének a Szocialista Magyarországért Érdem­rend kitüntetést, Vészi Lászlónénak, a KPVDSZ titkárának a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta nyugdíjba vonulásuk alkal­mából. A kitüntetéseket Csehák Judit, a SZOT titkára adta át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kopasz Józsefnénak, a KPVDSZ Csongrád megyei Bizottsága titkárának, a központi vezetőség és az elnökség tagjának a szakszervezeti mozgalomban több évtizede végzett eredményes munkájáért a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Vas János, a KPVDSZ főtitkára adta át. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa a Szovjetunió meg­alakulásának 60. évfordulója alkalmából a „XI. 5 éves terv élmunkája” kitüntetést adományozta Szabó Ferencnek, a Bács-Kiskun megyei Zöld­ség-Gyümölcs Szövetkezeti Vállalat szakszervezeti bizottsága tagjának, Sztojnov Borisznénak, a Cooptourist bizalmi helyettesének, Tímár Bélá­nak, a Ferrovill főosztályvezető-helyettesének, Knapp Józsefnénak, a Heves megyei Iparcikk Vállalat boltigazgatójának, Fóth Gyulának, a SZOT Hévízi Üdülési Igazgatóság csoportvezetőjének, Bereczky Zoltán­nak, a Hungarofruct tuzséri hűtőháza vezetőjének és Heil Józsefnénak, a SZOT Budapesti és Duna-kanyari Üdülők Igazgatósága kultúrfelelő­­sének. Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetésben részesült 75. születésnapja alkalmából Kertész Károly, 70. születésnapja alkal­mából Tausz Jánosné és Várkonyi Lajos­né. A kitüntetéseket Vas Já­nos főtitkár adta át. Kiállítás A cukrászat története Az év végén nagyszerű kiállítás nyílt a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Múzeumban, ahol a szakma ösz­­szefogásával, szakértő munkával, éve­kig tartó anyagfeldolgozás után a ma­gyar cukrászat történetét mutatják be. Dokumentumok, tablók, eredeti, sok­százéves szerszámok és felszerelések, ma is csodálatot kiváltó díszes, művé­szi cukrászdas tárgyak jelzik ennek a kb. félezeréves művészi szakmának a fejlődését, kialakulását. A cukorkákat először a patikáriusok készítették. Ezeket részben gyógyszer­ként, részben az édes ízeket kedvelők csemegéjeként árusították. A mohácsi vész után, tehát a XVI. században megjelentek itt a törökök által ked­velt ,,keleti édességek”, melyeket ké­sőbb már helyben készítettek. Azután érkeztek külföldi cukrászok — néme­tek, olaszok, franciák, svájciak — és tudásukat átadták a magyaroknak. Így alakult ki évszázadok során egy jel­legzetes, a finom ízeket, a munka szépségét, kívánatosságát kínáló ma­gyar cukrászat. A múlt századból va­ló emlékek jelzik, hogy egy-egy cuk­rász műhelyéből a szakmát irányító, a fejlesztést meghatározó sütemények, készítmények egész sora került k­i (minyon, parfé, különféle torták, sze­letek, díszítési módszerek stb­.). E ré­gi cukrászdák egyike-másika ma is működik, mint pl. a Vörösmarty­­ (a régi „Gerbeaud” utóda), a „Hauer”, mely azóta szintén megnagyobbodott, az „August”, mely még mindig a ré­gi hagyományokat népszerűsíti a sü­teménykészítésben. A „Lukács”, mely ma „Különlegességi cukrászda” né­ven működik stb. A régi mesterek utódai pedig nemzetközi hírű meste­rekké váltak, akiket a világ minden részén szívesen látnak, mert tanul­­n­i akarnak tőlük. Oscar-díjas cuk­rász is akad közöttük! Az August cukrászda empír stílusú, fehér márvány kandallója vagy az 1900. évi párizsi világkiállítás már­ványasztala, a Gerbeau cukrászda vé­detté nyilvánított berendezéséből, vagy a kiállításon újra felszerelt , 1870- ből származó Buda vízivárosi Friedl cukrászda eredeti berendezése jelzi az emlékek bőségét, mely e tisztes ipar múltját fémjelzi. Érdemes megnézni a kiállítást, szak­mabelieknek, mestereknek és tanulók­­nagy vagy a cukrászdákat kedvelő, a régi mesterségek iránt érdeklődő kö­zönségnek it. Egy ma is népszerű, félezeréves múltra visszatekintő szak­ma megbecsült emlékei. R. J.

Next