Mérleg, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10-11. szám

Ülésszak közben Országgyűlési képviselők látogatása szakszervezetünkben Az országgyűlés október 10-k­­án történő tanácskozása adott alkal­mat Árvai Lászlónénak, az egri áfész szb-titkárának, Békési István­­nénak, a galgavidéki áfész elnökhe­lyettesének, dr. Puskás Sándornak, az M­ MB heves megyei igazgatójá­nak, dr. Vida Kocsárdnak, a Pan­nónia Szálloda Vállalat balatoni igazgatójának, Balogh Andrásnak, a tokaji áfész dolgozójának, K­iss Imrének, a mezőkövesdi áfész el­nökének és Kovács Sándornak, a dunaföldvári áfész elnökének — mint megválasztott országgyűlési képviselőnek —, hogy ellátogassanak szakszervezetünkbe. A meghívó házigazda Vas János főtitkárral és a KPVDSZ más veze­tőivel folytatott beszélgetés kötet­len volt, baráti vitát eredménye­zett. Szóba került — többek között — a kereskedelmi hálózat fővárosi, de főként vidéki helyzete, fejlesz­tésének lehetőségei. A jelenlevők a témát összekapcsolták Lázár György miniszterelnöki beszámolójával. A fejlesztésre tervezett összegek haté­kony felhasználásának minél jobb lehetőségeit latolgatták. Felvetődött az árképzés, a kereskedelmi árrés problémája, majd pénzügyi megol­dások mérlegelésére került sor. Dr. Vida Kocsárd a környezet­­védelem és idegenforgalom helyze­tét hozta szóba, fejtegetve a két témakör összefüggéseit és megemlít­ve, hogy másnap él interpellációs jogával az országgyűlésben. (A kép­viselő másnap felszólalt a parla­mentben! — A szerk. megjegyzése.) Vendégek és vendéglátók megál­lapodtak abban, hogy a találkozá­sokat — Budapesten és a választó­­körzetben — rendszeressé teszik. Mivel a jelenlevő képviselők mun­kájukat, hivatásukat szakmáink te­rületén gyakorolják, nem csak a rendszeres találkozók szükségesek, hanem a folyamatos tájékoztatás is, mind gazdasági, mind érdekvé­delmi témákban egyaránt. Eredmé­nye, hasznossága a kereskedelem­ben, a vendéglátóiparban, a pénzin­tézeteknél valósul meg. Érkezik Árvai Lászlóné és dr. Puskás Sándor, heves megyei képviselők Vas János főtitkár gratulál Kovács Sándor (baloldalt) és Kiss Imre képvise­lőknek Dr. Vida Kocsárd országgyűlési kép- Szabó Csabáné bv-titkár üdvözli Balogh András képviselőt. A háttérben Te­viselő Szabó Csabánéval, a KPVDSZ mesi Józsefné kv-titkár és dr. Varga István közgazdasági osztályvezető, párt­­kv titkárával titkár 2 FIGYELÜNK • A Kereskedelmi Szemle szeptemberi szá­mában olvastuk Bartókné Erdődi Ibolyának a keresetszint-szabályozásról szóló tanulmá­nyát. Ebből idézünk: Az életszínvonal és azon belül a reálbérek szintentartásának igénye a foglalkoztatott dol­gozók részéről minden vállalatra rendkívül erős nyomást gyakorol. Évről­ évre, függetle­nül a gazdálkodás jövedelmezőségétől, meg kellett teremteni a 3—4—5 százalékos bérfej­lesztés fedezetét. A szűkös anyagi lehetősé­gek miatt így nem nyílott mód a magasabb teljesítményt elérők munkájának elismerésére, ösztönzésére, differenciálásra. A bérfejleszté­sek gyakorlatában mégsem az volt a negatív vonás, hogy kényszerűen követte az árszínvo­nal változásait, hanem, hogy a visszafogott átlagbérszínvonalhoz igazodott az egyéni és vállalati teljesítményszínvonal. A vállalatok többségénél, ha a munka volumene csökken (kereskedelmi vállalatok esetében gyakori a forgalom mennyiségi visszaesése), az első reakció a külső segítség, támogatás kérése. A belső intézkedés pedig jobb esetben takaré­kosság a béremelésben. A másik megoldás, hogy elhalasztják az esedékes beruházásokat, felújításokat. Visszavonulással, szándékos létszámcsökken­téssel vagy az eszközök átadásával, kapacitás­csökkentéssel a legritkább esetben élnek a ke­reskedelmi vállalatok. Az 1985. évi vállalati döntések előkészítése is ezt a szemléletet tükrözi, holott a kereset­­szint-szabályozás lehetővé tette, hogy újfajta, az egyéni érdeket is jobban szolgáló döntések szülessenek. Az egyén érdeke az (mint ezt a kisvállalkozások, vállalati gazdasági munkakö­zösségek példázzák), hogy az emberi aktivitás ambíció, alkotókészség, teret és arányos anya­gi elismerést kapjon a munkahelyen. Ez a vállalat számára viszont azt a kötelezettséget jelenti, hogy az általa foglalkoztatott és ki­emelkedő teljesítményt nyújtó dolgozók szá­mára megteremtse a munkafeltételeket, és a keresettöbbletet úgy nyújtsa, hogy köziben ké­pes legyen a kötelezettségeinek eleget tenni, működőképességét fenntartani. Ezért napjaink­ban a vállalat szempontjából nem az a leg­fontosabb kérdés, hogy az érintettek részesül­hetnek-e „X” százalékos keresetnövelésben, hanem, hogy jogos és indokolt-e a bérköltség változatlan vagy növekvő összegének — töme­gének — felhasználása. Célszerű tehát a bé­rek tömegében, létszámban és nem átlagbér­ben gondolkodni. • Testvérlapunkban a Kirakatban olvastuk K. T. vezércikkét „Lerághatatlan csont” cím­mel. Az alábbi bekezdést különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe: Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy továbbra is a kisebbség tartja kezében a zöl­dség-gyü­­mölcs árak szabályozását. Olykor nyilvános­ságra kerül egy-egy kirívó eset sok-sok mázsa málna szemétre dobásáról, csomagolóláda hí­ján az almáskert fái alatt rothadó gyümölcs­ről — miközben a háziasszony méregdrágán , kénytelen venni az almát, a málnát a piacon,­­ vagy az üzletben. Aztán nem történik semm­i mi.­­Lehet, hogy a kipécézett eset felelőseit­­ megbüntetik, netán — uram bocsá’! — még­­ alacsonyabb beosztásba is helyezik, de az­­ ezerfejű sárkány lehulló feje helyén azonnal­­ kinő egy másik. És ezt a sárkányt nem lehet­­ gondosan megszövegezett rendeletekkel meg­fékezni. Egy ország közvéleménye érzi úgy, ezen a területen eljött az ideje a drasztiku­sabb, gazdasági rendőrségi beavatkozásnak! A lánckereskedelemből most már végre ki kell emelni azokat a láncszemeket, amelyek a tisz­tességes kereskedést verik béklyóba! яшяшшшшяшшвяшшяшяшшшшшяшвяшяшшшшшшвяшиш | \7~ •• •• _ // Koszonto Negyven éve alakult a Szakszervezeti Vi­lágszövetség egalakulásának 40. évfordulója alkalmából testvéri üdvöz­letünket küldjük a Szakszervezeti Világszövetségnek. Tisz­telettel emlékezünk a szakszervezetek történelmi jelentőségű párizsi világkonferenciájára, amely életre hívta a dolgozók egyete­mes, demokratikus és osztályharcos érdekvédelmi szervezetét. A Szakszervezeti Világszövetség születése pillanatától magasra emelte a béke és a haladás zászlaját. Erejét és bátorságát céljainak igazságából és a munkásszervezetek korábban soha nem tapasz­talt egységéből merítette. Meggyőződéssel vallotta, hogy a dolgozó emberek millióinak alapvető érdekei a világon mindenütt azono­sak. Ezért hirdetett harcot a fasizmus, az imperialista háborúk és azok okai ellen, minden munkáskövetelés valóra váltásának leg­főbb feltételéért, a békéért. Ezért indult harcba az elnyomás, a ki­zsákmányolás minden formája ellen. Ezért tekintette hivatásának, hogy küzdjön a dolgozó emberek élet- és munkaviszonyainak ja­vításáért, s szebb, emberibb életért, a szociális felemelkedésért, a demokratikus és szakszervezeti szabadságjogokért. Szakszervezeti Világszövetség fennállásának, harcos tevé­kenységének négy évtizede alatt mindig következetesen hű maradt az alapításakor meghirdetett eszméihez és céljaihoz. Nehéz körülmények között is, válsághelyzetekben is megőrizte a dolgozó emberek igaz ügye iránti elkötelezettségét, megőrizte egye­temességét. Politikai befolyása és tagjainak száma az évek folya­mán szüntelenül növekedett. Vezérlőelvei és törekvései ma is — ugyanúgy, mint a megalakulás idején — a világon mindenütt a sokmilliós szakszervezeti tagság mélységes rokonszenvével, a ha­ladó szakszervezetek bizalmával, szolidaritásával, és cselekvő­készségével találkoztak. Mi, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa, mint a világ­­szervezet egyik alapító és négy évtizeden át aktív tagszervezete, az évforduló alkalmából, őszinte szívvel kívánjuk és támogatjuk, hogy az­ SZDSZ továbbra is váltsa be a hozzá fűzött reményeket, hogy teljesítse hivatását, hogy megfeleljen korunk követelményei­nek és kihívásainak. világ negyven év alatt sokat változott, és az SZDSZ sokat jó tett azért, hogy a változások a dolgozó emberek javát szolgálják. De tennivalói ma nem könnyebbek és nem ke­vesebbek, mint negyven esztendővel ezelőtt. Kívánjuk és messze­menően támogatjuk, hogy vezessenek sikerre a napjainkban több mint 200 millió tagot számláló Szakszervezeti Világszövetségnek a munkásszervezetek akcióegységét, az emberiség legfőbb prob­lémáinak — a leszerelés, a béke, a gazdasági és társadalmi fejlődés kérdéseinek — megoldását célzó törekvései. Meggyőződésünk, hogy a Szakszervezeti Világszövetség elkötelezett harca az emberhez méltó élethez, a munkához, a szociális biztonsághoz, a művelődés­hez, a demokratikus szabadsághoz, a biztos jövőhöz való jogért mindenkor számíthat a dolgozók és szakszervezeteik szolidaritásá­ra, tevékeny közreműködésére. Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa Jegyzet „Ó Magyarország! Tudnak-e más­felé úgy rajongani, dédelgetni, si­mogatni, jól lakatni, mint a Te né­ped, mikor vendégszerető kedvében van." — írja Krúdy Gyula, s hogy mennyire igaza van, arról tanúsko­dik sok hír, külföldi vendégek fo­gadásáról, megvendégeléséről. Vál­lalatok, szövetkezetek, tsz-ek igye­ Reprezentáció keznek egymást túllicitálni a repre­zentációban, azon igyekezve, hogy elvigyék a külföldiek jó hírét a ma­gyar vendégszeretetnek, a magyar konyhának. Kis ország vagyunk,­­nem is túl gazdagok, de reprezen­tálni világszínvonalon tudunk. Vi­lágszínvonalon? Valóban így csi­nálják ezt a nálunk gazdagabb or­szágokban, a jól prosperáló világ­cégeknél is? Érdekes és megszívlelendő tapasz­talatokat szereztek azok a magyar vendéglátós szakemberek, akiket egyik országos hírű vállalkozásunk indított útjára egy nyugatnémet céghez,­­ tanulmányozandó azt a cik­ket, melyet a nyugatnémet céggel közösen fognak forgalmazni a kö­zeljövőben. Indulás előtt telex értesítést kap­tak a szakemberek, hogy a nyugat­német nagyváros melyik szállodá­jában van szoba foglalva részükre. Megérkezve senki nem várta őket sehol, a szállodában meg volt ren­delve a szoba a vendégek költségé­re, s ott étkezésük is biztosított volt, ha ugyan futotta erre, közis­merten gavalléros magyar napidí­jukból. Másnap megtekintették az üzemet, ahol előállításra került a forgalomba hozandó cikk, megnéz­ték annak gyártási technológiáját, s mi több, meg is kóstolhatták. A há­rom magyarra fordított reprezentá­­ciós költség, melyet a nagy cég gavallérosan vállalt, megközelítette magyar pénzben a 100 forintot. Kíváncsian várjuk a híreket ar­ról, ha a mi nagyvállalatunkhoz megérkeznek a német tárgyaló part­nerek, mennyibe fog kerülni a rá­juk fordított reprezentáció??? Mert mi kis ország vagyunk, nem is gaz­dagok, de reprezentálni nem csak tudunk, szeretünk is!!! Anyagtorlódás miatt „Szak­­szervezetünk az ország újjá­építéséért” sorozatunk követ­kező folytatása, valamint a „Lengyelországi útijegyzetek” című írás befejező része a de­cemberi számunkban jelenik meg._________________________

Next