Mérleg, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Helyzetek, vélemények, kilátások Erőfelmérő új tagdíjfizetési rend Megfontolt szervező és propaganda munkát, koncentrált figyelmet, de együttérzést, tapintatot és néhol nem kis vitakészséget igényelt a mozgalom tisztségviselőitől, aktivistáitól a tagdíjfizetés rendszerének változtatása. Tagságunk hangulata — csakúgy, mint az ország dolgozóinak többségéé — nem a legrózsásabb a tapasztalt tények és jelenségek okán. A tagdíjfizetés új rendjének kialakítása során hallatták hangjukat, illetve megjelentek itt-ott röpcédulázás formájában a mozgalom, a szakszervezeti érdekvédelem jelenlegi eredményeit ,,megkérdőjelezők” is. Éppen a „levonásos tagdíjak” ellen zúdítottak pergőtüzet, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a mozgalom változatlanul megtartja, sőt fokozza — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére — mindazokat a szociális juttatásokat, a tagság egészének védelmét, amelyeket eddig is biztosított. S ennek alapja pontosan az új tagdíjfizetési rend. Ugyanis a változtatástól a szakszervezetek a tagdíjbevételek növekedését várják, mégpedig úgy, hogy a tagok tagdíjterhe ne legyen nagyobb az eddiginél, azaz nettó kerestük 1 százalékánál. A pozitív és negatív jelenségeket és tényeket összevetve az új tagdíjfizetési rendszerre való átállásról szakmáink területén az összkép kedvező. Konkrét kérdéseket Fazekas Piroskának, az Óbudai KÖZÉRT Vállalat és Bodnár Gyulánénak, az AMFORA szakszervezeti bizottság titkárának volt alkalmunk feltenni. Fazekas Piroska arról tájékoztatott, hogy bár csak január elején, a nagy leltározás és átárazás után kezdték az aláírások gyűjtését a tagdíjfizetés nyilatkozataira, mégis január közepén már a tagok 85 százaléka aláírta, azaz kinyilvánította egyetértését, hogy minden hónapban a szakszervezeti tagdíját fizetéséből levonják. Van olyan is, aki határozott „nem”-mel válaszolt és megszüntette szakszervezeti tagságát, de van új belépő is. Bodnár Gyuláné, az Amforánál már 95 százalékról tájékoztat, ami egy országos nagyvállalat ezer fős létszámánál, január közepén már komoly eredmény. S mindez annak köszönhető, hogy a szakszervezeti bizottság már múlt év októberétől felkészült az átállásra. Az Óbudai KÖZÉRT Vállalatnál, az AMFORA-nál, de a KPVDSZ- hez tartozó más vállalatoknál, szövetkezeteknél és intézményeknél is számítanak a „régi”, tehát a bélyegvásárlásos tagdíjfizetési rend 96—98 százalékos tagsági szervezettségére, arányára. „Erőfelmérésnek tekintettük, hogy propaganda és szervezőmunkánk során hányan maradnak szakszervezetünk tagjai, hányan írják alá a tagdíjfizetési nyilatkozatot” — mondták szinte egybehangzóan a megkérdezett szbtitkárok. S érezhetően ebben a szellemben, ezzel az elhivatottsággal agitált, érvelt és ténykedett sok más, több ezer tisztségviselő, aminek meg is lesz a pozitív eredménye. Megyei program — a kibontakozásért Idegenforgalom, lakás, export A Hajdú-Bihar Megyei MÉSZÖV elnöksége tervet készített a kormány stabilizációs, kibontakozási tervének támogatására. A MÉSZÖV, s megye fogyasztási szövetkezetek munkájának segítése, érdekképviselete folyamatában —összhangban a kormány törekvéseivel — szem előtt tartja a kereskedelmi és szolgáltató hálózat differenciált továbbfejlesztését, a fogyasztói piac egyensúlyának és működésének hatásosabb biztosítását, a mezőgazdasági termeltetés és a tagsági igények fokozottabb támogatását, hogy a meglevő és várható ellentmondások mielőbb felszámolhatók legyenek. Az idegenforgalom területén a szelektív üzlet- és árpolitikát támogatja. Egyidejűleg szorgalmazza a gyermek, diák és az előfizetéses étkeztetés lehetséges bővítését. Ráirányítja a figyelmet arra is, hogy a mezőgazdasági termékek szövetkezeti felvásárlása mindenkor igazodjon az új adórendszer által kialakított termelői érdekeltséghez. Fontos feladat az export bővítése is. A jövedelmezőség érdekében többek között kutatni kell a magas nyereséghozamú új ipari tevékenységek bevezetésének lehetőségét is a fogyasztási szövetkezeteknél. Felhívja a figyelmet az akcióprogram arra is, hogy számolni kell továbbra is a kistelepülési boltok korszerűsítésével, az új üzemelési formák feltételrendszerének szükséges átdolgozásával, az élőmunka racionálisabb felhasználásával. A takarékszövetkezetek vonatkozásában megállapítja, hogy fejleszteni kell a bankműveleteket. Erősíteni kell az együttműködést a szövetkezeti pénzintézetek között, az itt rejlő tartalékok feltárásában. A cél többek között az, hogy a takarékszövetkezetek az ÁFÉSZ-ek bankjai is legyenek és tovább erősödjön az integráció ezen a területen is. A lakásszövetkezeti területen arra ösztönöz a cselekvési program, hogy a lakásszövetkezetek is lehetőségeikhez mérten foglalkozzanak a lakáskörülmények javításával, a lakásszövetkezetek belső rendjének további erősítésével. A MESZÖV elnöksége a gazdasági feladatok mellett fontos, a stabilizációs folyamat lényeges tennivalóinak tartja a szövetkezetek tagsági kapcsolatának erősítését, a tagok érdekei képviseletét, védelmét, valós igényeik hatásos kielégítését. A tulajdonosi szemlélet erősítését, a kedvezmények és juttatások új formáinak kialakítását. A párt társadalompolitikai célkitűzéseinek szövetkezeti szintű támogatását, a kulturális és sportrendezvényeknek a lehetséges forrásokhoz való igazítását. A káderpolitikai elvek és a felvilágosítás, valamint az információ megfelelő szintű kezelését, a szigorúbb, következetesebb feladatellenőrzést. A megyei szövetség a fenti feladatokat szorgalmazva és támogatva a szakszervezeti szervekkel együttműködve mindent megtesz a mozgalom társadalmi jellegének erősítéséért, testületi szerepkörének javításáért, vezetési rendszerének korszerűsítéséért, hogy méltóantámogassa a kormány stabilizációs, kibontakozási programját. Puskás Lajos Szovjet szakszervezetek Célok és bírálatok A szovjet társadalom következetes demokratizálódásának folyamatában a szakszervezeteknek már nemcsak abban kell segíteniük a dolgozókat, hogy bekapcsolódjanak a termelés irányításába, hanem hogy irányítsák vállalataikat, a társadalmi és az állami ügyeket. Vagyis elő kell mozdítaniuk, hogy a demokratizmusról általában áttérjenek a közvetlen demokráciára, használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a vállalatok gazdasági önállóságának kibővítése teremt a munkások és alkalmazottak számára. Sok szakszervezeti tanácsot és bizottságot éppen azért bírálták, mert ezen a téren lassan mozdultak meg. Az ágazati szakszervezetek megyei és köztársasági bizottságai, az ágazatközi tanácsok és a Szakszervezetek Központi Tanácsa felülvizsgálja munkáját. Annak középpontjába állítják az alapszervezeteknek nyújtott gyakorlati segítséget, hogy energikusabban intézkedjenek a munka- és életkörülmények javítása érdekében. 1988 1 • MÉRLEG 3