Mérleg, 1976 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1976 / 1. szám
A „MÉRLEG POSTÁJA ” Tíz évvel a 11. vatikáni zsinat után — ez a nézőpont határozza meg e számunk főbb témáit. Már a zsinat rámutatott és választ keresett a vallásgyakorlás visszaesésére, amely világszerte már korábban megkezdődött. Mai ütemére jellemző adatokat közöl F. Marty, párizsi bíboros érsek. Tanulságos, hogy milyen optimizmussal és következetességgel keresi ez a világvárosi főpásztor a vallási élet megújításának útjait. K. Rahner hangsúlyozza nyilatkozatában, hogy világiasság tört be az egyházakba, de ennek közvetlenül semmi köze sincs a zsinathoz. Mind tradicionalista, mind pedig progresszista oldalról megkérdőjelezik a II. vatikáni zsinatot. J. Ratzinger vitaindító tézisekben számol szembe ezekkel a törekvésekkel. Amerikai szemszögből J. H. F.chter vázolja a vallások helyzetét és kilátásait. A teodicea újrafelfedezése, amelyről a szemle szól, a szellemi légkör megváltozását jelzi. Az új nyelvészeti és nyelvfilozófiai irányokról írt igényes könyvismertetésünk a szellemi irányzatok „konvergenciáját“ szemlélteti. A világszerte tapasztaható drágulás következtében sajnos ismételten emelnünk kell lapunk egyes számának az árát és évi előfizetésének a díját. Az Ausztrián kívüli postázás költségei is több, mint 100%-kal növekedtek. Részben a borítólapon közölt adatok, részben az előfizetőinkhez küldendő értesítések tájékoztatnak ezekről a fájdalmas változásokról. Itt köszönjük meg olvasóink karácsonyi és újévi jókívánságait, elismerő sorait és tanácsait. Dr. H. L. plébános és Dr. K. Gy. nyugd. főiskolai tanár terjedelmes hozzászólásait J. McHugh tanulmányához (1975/2) angol fordításban megküldtük a szerzőnek, kérve válaszát. Eredeti szándékunktól eltérőleg sajnos e vitának mégsem adhatunk helyet folyóiratunkban, mert többek között a következő választ kaptuk: „E cikkem megírásánál távol állt tőlem, hogy valakinek megzavarjam a hitét. Amint megállapíthatják, írásomban a kételyek eloszlatására és megnyugtatásra törekedtem. Tanulmányom elejétől-végéig ezért is ilyen békés és megértő jellegű. Nagyon is meg tudom érteni, hogy azok a papok és világiak, akik éveken keresztül nem voltak kapcsolatban a nyugateurópai gondolkodással, nehezen értik meg azt, és így inkább zavarólag hat rájuk. Csak vastag könyvben tudnék válaszolni kérdéseikre. Mindkét levélíró pl. abból a feltevésből indul ki, hogy ha egyáltalán összhangba lehet hozni az evangéliumokat, akkor ezt egyre több újabb hipotézis bevezetése árán is meg kell tennünk. A félreértésekre nem térek ki, nam cui honor ... Nagyon sajnálom, hogy így kell válaszolnom. Bizonyára megértenek. Végeredményben úgyis csak egyet tehetünk: imádkozunk egymásért. És végsősoron ez a lényeges.“