Mérleg, 1990 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám

JEGYZETEK 1989 - A FORDULAT ÉVE. „Varsó, Moszkva, Budapest, Berlin, Prága, Szófia, Bukarest - hogy csak a fővárosokat említsük - a szabadság felé való zarándoklás állomásai lettek. Tisztelettel kell adóznunk e népek előtt, amelyek mérhetetlen áldozatok árán vállalkoztak erre, és a politikai felelősöknek, akik kedveztek a felszabadulásnak. Ezekben az esemé­nyekben, amelyeknek tanúi voltunk, az a csodálatos, hogy egész népek szót kértek: nők, fiatalok, férfiak, legyőzték a félelmet. Az emberi személy kinyilvánította méltósága kimeríthetetlen erőforrásait, a bátorság és a szabadságvágy energiakészleteit. Ezekben az országokban, ahol hosszú évek során egy párt diktálta a hitigazságot és akart értelmet adni a történelemnek, ezek a testvéreink megmutatták, hogy nem lehet elfojtani az alapvető szabadságjogokat, amelyek értelmet adnak az emberi életnek: a gondolat-, lelkiismereti, vallás-, szólásszabadságot, a politikai és kulturális pluralizmus szabadságát” - mondotta január 13-án II. János Pál pápa a Vatikánnál akkreditált diplomáciai testület tagjai előtt. A Szentatya ebben és a december 22-én a bíborosokhoz, valamint a római kúria tagjaihoz intézett beszédében készítette el a forradalmi 1989-es esztendő mérlegét (Osservatore Romano, olasz kiadás, december 23., francia kiadás, január 23., Új Ember, február 4.). Melyek a két beszéd legfőbb tanulságai? A Pápa szerint az emberek elfojthatatlan szabad­ságvágya vezetett a közelmúlt nagy átalakulásaihoz, különösen Közép-és Kelet-Európában. A Szentatya számos megfigyelőhöz hasonlóan nem titkolja el a jövőt illető aggodalmait: „Kiújulhatnak az évszázados viszálykodások, fellángolhatnak az etnikai kisebbségek közötti kon­fliktusok, felerősödhetnek a nacionalista törekvések.” Az örményországi, azerbajdzsáni, jugoszláviai és bulgáriai feszültségek mellett minket ma­gyarokat elsősorban a romániai helyzet aggaszt, mert az elnyomásban, ínségben, felkelésben és kölcsönös segítségnyújtásban egymásra talált nemzetek közötti testvériséget máris kikezdte a fejét itt is, ott is felütő túlzott nacionalizmus. A veszélyeknek elejét vehetjük a Szentatya szerint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet határozatainak, főleg a bécsi utóértekezlet 1989. január 15-i záródokumentumának (vö. Mérleg, 1989/2. 116-117. o.) maradéktalan érvényesítésével. II. János Pál sürgeti mindenütt a jogállamiság megvalósítását, amely magába foglalja az emberi személynek a társadalommal szembeni elsőbbségét, a de­mokratikus joggyakorlatot és a pluralizmus elvét. A Pápa támogatja a közös európai ház gorbacsovi eszméjét, amely szerint a hatalmi tömbökre való szakadás természetellenes. Európa nem lélegezhet csak fél tüdővel, szüksége van mindkét tüdejére - Keletre és Nyugatra - egyaránt. „A 2

Next