Mérleg, 1995 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám
JEGYZETEK PARTENIA vagy Mauretania Sitifensis egyháztartományban Sitifí (Sétif) székvárossal Észak-Afrikában az 5. században még 44 püspök apostolkodott, 647-ben azonban az iszlám szinte teljesen elsöpörte az addig virágzó észak-afrikai keresztény közösségeket. Ebben a részben a szaharai sivatagban fekvő, már csak az Annuario Pontificiobe nyilvántartott névleges püspökségbe helyezte át január 13-án II. János Pál Jacques Gaillot-t, miután felmentette a normandiai évreux-i megyéspüspöki tisztéből. A Pápa, „az év embere” (Time, január 2.) éppen azokban a napokban találkozott a Fülöp-szigetek lelkes lakosságával. A Szentszék közleménye szerint (vö. documentation catholique, 1995. február 5., 118. 1.) „Mgr. Jacques Gaillot, évreux-i püspök exellenciája az elmúlt tíz évben sohasem vette figyelembe a tanácsokat és észrevételeket, amelyek az egyházzal való tanításbeli és lelkipásztori egységben végzendő püspöki szolgálatának módjára vonatkoztak”. A kommüniké ezután felsorolja a Francia Püspöki Kar, Bernardin Gantin bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa és magának a Szentatyának az ado/mína-látogatáskor hozzá intézett figyelmeztetéseit (akkor a Pápa nem volt hajlandó személyesen fogadni őt), majd így foglalja össze az áthelyezés okát: „Sajnos a prelátus nem mutatkozott alkalmasnak arra, hogy az egységet szolgálja, ami egy püspök elsőrendű kötelessége”. A Herder-Korrespondenz februári számában megjegyzi, hogy a közlemény nem hivatkozik az Egyházi Törvénykönyvre, amely a 190. kánonban „a hivatal birtokosának akarata ellenére” is lehetővé teszi az áthelyezést, de amihez „súlyos ok szükséges”. A 402. kánon szerint az alkalmatlanság miatti „lemondásra” Gaillot nem volt kész, erre közölte vele Gantin bíboros Rómában, hogy a következő nap déltől nem Évreux megyéspüspöke többé. A francia egyház és társadalom, majd az egész európai közvélemény is megdöbbenéssel, részint felháborodással fogadta a döntést. Tüntetések tüntetéseket követtek, és az Ébredő Egyház Európai Hálózatának kezdeményezésére Franciaországban közel negyvenezren jelentették ki, hogy áttelepülnek a parteniai egyházmegyébe. Maga a szervezet így nyilatkozott: „Gaillot püspök sok ember számára annak a nyitott egyháznak a reményét hordozta, amely komolyan veszi a mai ember problémáit, félelmeit és reményeit. Ő főleg társadalmunk kirekesztettjei és hátrányos helyzetű tagjai érdekében lép fel és még a nem keresztények szemében is hitelesen éli az evangélium értékeit. E rendelkezés ismételten bebizonyította, hogy az egyházvezetés szemében a törvény és engedelmesség fontosabb, mint az ember, és ezáltal a dialógus egyházának reményét sokakban lerombolta. Barátainkkal együtt követeljük Gaillot rehabilitálását.” A francia és a külföldi püspökök is egymás után nyilatkoztak a médiákban, de nehéz eldönteni, hogy mi volt túlsúlyban: Gaillot sajnálása vagy a Róma döntése miatti elégedetlenség vagy a csalódás, hogy miért „lőtt Gaillot túl .