Mikológiai Közlemények - Clusiana, 2009
1. szám - TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK - VASA G.-ERŐSS-HONTI ZS.: Magyarország területéről leírt két Agaricus faj összehasonlító morfológiai és molekuláris biológiai vizsgálata
74 VASAS G. és ERŐS-HONTI ZS. Pilát, nom. illeg.) fajhoz hasonlóan pikkelyes kalapúak és tönkűek. A termesztett példányoknak azonban kalapjuk nem, csak a tönkjük pikkelyes kissé fiatal állapotban, idővel teljesen simává válik. Feltételezhető, hogy az A. macrosporoides nagyiváni termőhelyén gyűjtött példányainak pikkelyezettsége a szélsőséges termőhelyi viszonyok következménye lehetett. További azonosság a két faj között, hogy gallérjuk szerkezete azonos, és kellemes mandulaillatot árasztanak. Az A. urinascensnek azonban nagyobb a spórája, és termőtestének felülete az A. macrosporoides-től eltérően nyomásra, illetve idősödve nem sárgul meg, továbbá húsa a tönk aljában narancsrozsdásra változik. NAUTA (2002) Hollandiában talált egy tengerhez közeli legelőn az Aurinascensre emlékeztető gombát, amelynek spórája azonban kisebb volt, és ezért A. macrosporoides-nek határozta. Nauta az A. macrosporoides-t az A. urinascens rokonsági körébe helyezi, melytől véleménye szerint csak mikroszkópos tulajdonságban különbözik, ezért faji elkülönítését kétségbe vonja. A mi molekuláris eredményeink alapján az A. macrosporoides az A. urinascenstől filogenetikai értelemben távol, külön kládban helyezkedik el, ami alátámasztja a két faj különbözőségét. Makroszkópos és mikroszkópos tulajdonságok alapján az A. macrosporoides legjobban az A. arvensis-re és az A. fissuratus-ra hasonlít, ami megfelel az általunk kapott molekuláris eredményeknek is. A három faj termőtestének színe, bőrük sárgulása, illata, gallérjuk szerkezete, húsuk fehéres színe, illetve spóraméretük egyaránt igen hasonló. Az A. macrosporoides nagyiváni termőhelyén gyűjtött termőtestei és az A. fissuratus kalapja és tönkjének felső része hasonlóan pikkelyes, sőt az utóbbi faj esetében a kalapbőr többnyire még sugárirányban is felrepedezik. A pikkelyezettséget, illetve repedezettséget mindkét faj esetében azonban szélsőséges termőhelyi viszonyok is okozhatják. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy a termesztett A. macrosporoides kifejlett példányai mindig sima felületűek, csupán fiatalon figyelhetünk meg a tönk felületén apró pikkelyezettséget, amely hamar eltűnik, és hasonlóan sima felületű lesz, mint az A. arvensis tönkje. Makroszkóposan idővel teljesen hasonlóvá váló A. macrosporoides és A. arvensis termőtesteiből készített tenyészetek élettani vagy a tenyészetek anatómiai bélyegei, illetve tulajdonságai meglepő módon lényegesen eltérnek. A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában levő Makrogombagénbankból származó, macrosporoides paratípusból (azonosító szám: 10064) leoltott tenyészetek micéliuma igen gyors növekedésű, sőt a táptalaj felületén micéliumi strángokat is képez, melyekből primordiumok is fejlődnek. Megjegyzendő, hogy ha csak a primordiummentes tenyészetet oltjuk át, akkor megszűnik a termőtestképzési hajlam (Bohus Gábor, személyes közlés). Az A. macrosporoides tenyészeteinek gyors növekedése és primordiumképzési hajlama lehetővé tette a faj sikeres termesztésbe vonását mind laboratóriumi (BOHUS 1978), mind kisüzemi körülmények (VASAS és VILLÁS 2008) között (2. ábra). Ezzel szemben több, magyarországi gyűjtésből származó A. anensis tenyészete igen ! Lásd a 113. oldalon (Színes oldalak, Colour pages). Mikol. Közlem . Clusiana 48(1), 2009