Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-05-05 / 10. levél
nak eggyik Földes Ura adott. Ropogtak a’ mozsár ágyúk, Rendeink örömének hirdetésére, melyet az útszákon álló bámulásra ragadott Nép kialtozásával neveit. Nevezetes volt az, hogy eggy öreg Nemes ember a’ Nemesi sereg által erre rendeltetven, ez izenettel jőve be ő Excellentziájához . Tekintetes Fő Jspolny Uram! Az eggyütt lévő Nemesi lovasság köszönteti Tekintetes Fő Jspolny Uramat, kívánja hogy az Ur Isten éltesse a Tekintetes Fő Isilányt Jók hosszú időkig mindnyájunknak örömére; ’s ezzel vissza fordulván, Mondja valaki, úgy mond, hogy lőjjenek egygyet! — Az emberiséget annyira szeretö Fő ispány szeméit el futotta a’ könyi; köszönöm édes Barátom, felele, mind a kend fáradtságát, mind a Nemes Sereg jó indulatját. Isten éltesse a’ Nemes Sereget is kedves Hazánk’ ditsöségére , ’s megtöltvén maga . Excellentziája eggy poharat az öregnek kezébe ada, és ámbár maga bort nem iszik , ekkor még is a’ Nemességért valamit ivott. — Éjtszakára Forróra jött az egész Sereg, hol a’ Kassai Városi Tanáts , ezen Helységnek Földes Ura . Excellentziáját hasonlóképpen örvendezve fogadta. — Tegnap, az az 16 - dikban, Perény helység mellett várta . Excellentziáját a’ Vármegyének Zászlójával a’Seregnek Kapitányja Szirmay