Pünkösti Andor (szerk.): Mindent tudok - Az Ujság könyve 16. (Budapest, 1937)
Babay József: Szépanyám cipői…
Seta professzornak, de egyik sem használt. Végre Luka borbély ur hideg vasat hozott a szomszédos műhelyből és kiemelte a költő odvasát... Ettől kezdve a deákok úgy hordták a bort, mint szőlőbéli itatónép a vizet a kutból, a professzor ur öblögette a sebet reggelig, „amig csak az nemes dékán nem vett hirt a dologról s szét nem oszlatta a diákul danolókat..Annácska kezére két meleg csókot lehelt Csokonay s eltávozott, idézvén pár sort a szivéből: Mondom, szép orcádat ép igy megcsókolnám Hajadnak szép fürtéit váltig simogatnám ... Déli harangszóig aludt Ártán Anna a hires belsőszobában, amikor megérkezett Atádról Csócsér, a szekérrel. Csodálták a kis, keményinű lovakat. Már kétszer fordultak megyemeszeségből. Nem sántulnak le hazáig? Hiszen alig álltak az éjjel. — Alig-e? — kérkedett az iparoskocsis és eltörölte száján az útravaló falatok zsírjait — ezek-e? Hát amondó vagyok, akár Budáig futnak. Mert tegnap délután gyüttünk idáig Atádról. Éjjel visszamentünk Atádra. Most megint itt vagyunk Atádról. Hát ebből az következik, hogy vissza is kell mennie Atádra. Igaz-e? Etetett és itatott az öreg, megcsutakoltatta a két kis vásáros lovat, jól tartotta őket zabbal, ezalatt elkészült Anna az öltözéssel, bucsúzkodással, meg a gondolat végleges elvetésével is, hogy a rigmusos, harcsásbajszú, sovány professzorral, nemes Csokonay Vitéz Mihály urammal sétálgasson egyet a Csere park vén platánjai alatt... Szalmaláng az egész, foga fájt, kihúzták, jókedve volt csókot akart, majd elfelejti, mire kettőt alszik. Bár a szeméből tüzelő fény arról beszélt: olyan férfi, akit jobban éget az el nem csókolt csókok vágya, mint akár tizenkét titokba vont ölelés ... Anna számára is csomagoltak egy kis aszalt gyümölcsöt, korán érett szőlőt, barackból főtt uridundost, mákoscsigát, mézeslepényt, kis 8-ast formáló legényperecet, kevés fehértúrót, ha éppen étvágya támad, hozzá iskeverőinek prézlibe sült könnyű májat, kávékalácsot, kicsiny zacskó izes öregszőlőt, tettek az ülés alá morcosbort, szép, barnára égetett, elkötött szájú kiskancsóba, no és kevés félzsíros karmonádlit diófalevélbe csomagolva, hogy sűrűbb legyen az ize és meg ne olvadjon a zsírja a kocsiszéna alján. Akkor ült kocsira Anna, mikor a nagytemplom elkongatta a delet. Ángyom asszony persze nem engedte meleg étel nélkül útjára a kedves vendéget, mert szerencsétlenséget jelent harangszó alatt elkocsikázni a lakodalmas házból anélkül, hogy egy-két kanál levest ne fogyasszon a búcsúzó. Jól esett a savanykás, kisrántással főzött káposztaleves, amiből küldtek át a Csokonay professzor urnák is és két nagy tállal a szegény deákok étkezőhelyére ... Csócsér aztán a lovak közé csapott és elrázódott a kocsi a vasárnapot ünneplő kisváros utcáin. Anna hallgatagon nézte a tájat. Futva vitték a zöld oldalú vásáros szekeret a lovacskák, acélmuk meg sem érezte, hogy két virradás alatt nyolcvan kilométert aprítanak el keskeny patáik alatt. Csócsér itt-ott elbóbiskolt, de felriadt, ha bajusza alá szúrt egy lólégy, s ilyenkor nem éppen bibliai idézetet eresztve világgá, négy méter hosszú mondattal abriktolta a természetet, mondván: — Hogy az a regulatartó Gábriel arkangyal fakasszon a högyös kardjával négy öt villogó ménkűt a gyehenás potrohotokba valahányan vagytok dögletes lólegyek, mert hogy mivégbül guk se tuggyák, ha csak nem a magamfajta szögén negyedes kocsis pofabosszuságára, hogy a Szűzanya Mária döglesszen meg bennetöket a lelétöztök a világon, azt a szépen zöngő egek magyek szentje nevenapján! Gyi Sárga! Rózsi gyi! A lovacskák felhegyezték füleiket s hallva a magasan megsuhogó ostort, keskeny farok izmát megfeszítve beledőltek a hámba és robogott a kocsi a puha, homokos után, egyenest Atád város felé. .. Egymásután surradoztak mögéjük a fiatal jegenyék, amelyeket ez idő tájt ültetett ki a megye Bécsből való parancs nyomán, elmaradoztak a kerularészletek, sok-sok útmenti bokor, apró, hegyes tarajú, magánosan álldigáló csecsfák, közeledtek Atád felé. A szolimáni fordulónál, ahol valamikor hegyet rakott a török a magyar vitézek tetemeiből, megint csak elbóbiskolt Csócsér. De elszundított a magas rugósülésen maga Anna kisasszony is. A lovacskák tüdőt eresztve trappoltak s igy történt, hogy fáradt egykedvűségükben nem kerültek át az út túlsó oldalára, hanem az út köves gödrü, kupás szakadékos részén vitték tova a kocsit. Egyszerre csak felriadt Csócsér Annácskával együtt s hiába kezdte szidni a lólegyet, ezúttal más volt az ébredés oka. Álltak a lovak és állt a kocsi is. Féloldalra dőlve. Ritkán esik az ilyesmi de megesik: egyszerre két kerék küllőt roggyantak össze. No emiatt még elkerekezett volna a vásáros szekér Atádig, de amikor Csócsér nekirugaszkodtatta a lovakat, hogy a faderékkal ágyazott, régi, veszedelmes hírű süppedésből kiemeltesse a kocsit, a hátulsó kerék és épen a baloldali négy fordulat alatt négyszer zuhant a korhadó faderekak köztbe s olyan keserves recsegéssel, zuhogással, hogy lehámlott a vasalása, csattogva törött ki a kerékágyból négy, már úgy is hasadt küllő. OHRS ÉS АММЁ SZÁLLÍTÁSI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, V. KOSSUTH LAJOS TÉR 4. • TENGERENTÚLI FORGALMAK