Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907
jutottunk Keszthelyig, a többiek Siófokon szétszéledtek. A mezőtúriak most Hévvízre mentek, de tekintettel a sötét borulásra s a későbbi időre, továbbá az órai gyaloglásra, Hévvízt úgy sem tekinthettünk volna meg, tehát e gyönyörű és érdekes útról le kellett mondanunk. Megebédelve, a város megtekintésére indultunk, de alig értünk Festetich gróf szobrához, az eső bezavart a premontreiekhez, kiknek szép és gazdagon berendett szertárait nézegettük. Miután az eső egyáltalában később sem szűnt, a zuhogó záporban elvittem a fiúkat a Festetich palotáig, hogy legalább kívülről láthassuk, majd siettünk szállodánkba. Az étteremben a, 10 évvel előbb végzett gazdászoknak volt találkozó összejövetelük s éjfél utánig mulattak, táncoltak a jeles cigányzene mellett, úgy hogy sokáig nem hunyhattuk álomra szemünket. Június 8-án reggelre a zivatar elállt, az ég kiderült s a legszebb időben szálltunk a mezőtúriakkal a Helka hajóra, mely Badacsonyba vitt. Útközben a Balaton kissé hullámzott, sígy hogy néhány fiú tengeri betegséget kapott, de a magunkkal hozott cognac csakhamar rendbe hozta gyomrukat. Badacsonyban rövid ideig voltunk. A bazaltzúzó messze volt, ünnep lévén, nem működött s így odáig nem mentük; tovább utazva láttuk azonban a zúzót a hajóról. Majd Szigliget várromjai kötötték le figyelmünket. Az egész útban nagy szolgálatot tettek a magammal vitt katonai térképek, melyek a fiúknál kézről kézre jártak. Második állomásunk Balatonfüred volt Szerettünk volna útközben a tihanyi félszigetre menni, hogy megnézzük az apátság szép kéttornyú templomát belülről is s láthassuk II. Endre sírját, továbbá, hogy élvezhessük a tihanyi híres visszhangot, de időnkből nem jutottunk ki. Füredre 12 órára értünk. Míg a mezőtúri deákok ebédeltek, addig megnéztük a fürdőtelepet, Kisfaludy szobrát és színházat és emléktárgyakat vásároltunk. Megebédelvén, hajóra szálltunk s folytattuk utunkat Almádiba, hol a fiúk a szép idő nagy örömére megfürödtek a Balatonban s egyesek ladikáztak, majd a parkot sétáltuk be s megnéztük Petőfi és Kossuth mellszobrát. Míg a mezőtúriak innen útjukat gyalog folytatták Veszprém felé, mi újra hajóra szálltunk, hogy Siófokra juthassunk. Útközben Madáchy kollegám a fiúk szórakoztatására s nagy örömére egy üres palackba papírlapot tett, melyre ráírta, hogy a ki kifogja az üveget, értesítsen s jutalmat kap. A deákok mind aláírták, begöngyöltük s az üvegbe téve, azt jól lepecsételtük s hurrá kiáltással a Balaton hullámaiba vetettük. Hat órára érkeztünk Siófokra. Elhelyezve podgyászunkat a Fogas-szállóban, bebarangoltuk a falut, végigsétáltunk a korzón, melynek népes fürdőközönsége igen megnézett bennünket. Visszatérve a szállóba, vacsorához ültünk. Eltekintve attól, hogy egy-két fiú úgy látszik fürdés közben lenyelt víztől rosszul érezte magát s lefeküdt. E nap is minden baj nélkül múlt el. Hátra volt még a legnehezebb út, a korai hazautazás Megfelelő vonatösszeköttetés nem lévén, kénytelenek voltunk úgy intézkedni, hogy 3 órai vonattal indulunk Budapestre. Ezért már 2 órakor fel kellett kelni. Sötét éjszakában vertük föl e fiúkat és siettettük, az öltözésben, hogy le ne késsünk. Már mind párba voltak állítva, midőn megszámolva, észrevettük, hogy két fiú hiányzik. Felkerestük a szolgát, felvertük a szobaasszonyt, hogy mely szobákban vannak deákjaink szállásolva, hogy más vendéghez ne kopog-