Református gimnázium, Miskolc, 1926

Csökme László VII. o. t. pedig végszavalattal vettek részt az ün­nepélyen. Ez ünnepélyen hirdette ki a tanárelnök az önképzőköri pá­lyázatok eredményét is, amely a tanári kar bíráló bizottságának ítélete szerint a következő: A „Soltész Nagy Ida"-alapítvány pályadíj tételéül az alapító­levél rendelkezésének megfelelően ez alkalommal a magyar tör­ténelem köréből tűzött ki tárgyat a tanári kar, ezen a címen: „Szi­lágyi Erzsébet". A lelkesítő pályakérdésre csak egy pályamunka érkezett, a 24. számú, amelynek bírálata a következő: A dolgozat hangulatos kép s nem kimodottan történeti élet-és jellemrajz. Hiányzik belőle a korfestés, a közállapotok rajza, amelybe beleillesztve az élettörténet nevezetesebb mozzanatait, világosabban állana előttünk Szilágyi Erzsébet, mint a kor gyer­meke; hiányzanak a családtörténeti vonatkozások is. Mindezek miatt Szilágyi Erzsébet alakja az események közt elszigetelt, aktív szereplése kissé elszintelenedik s ezért nem is elevenedik meg előttünk kellőképen a XV. század történetéből az a darab, amely­nek részben épen ő az irányítója. Pedig a szerző, akin úgy látszik, hogy az eseményeknek a lélekre való hatásait szereti kutatgatni s azokban elmélyedni, — bár egyik forrásának a kelleténél erő­sebb hatása alatt áll — ha az említett szempontokra több gondot fordít és önállóbb, sokkal jobbat tudott volna alkotni s történeti élet- és jellemrajz készítése lévén a feladat, nem hagyott volna ki minden­­kronológiai adatot. Nem foglalkozik pl. elég részletesen azzal, hogy milyen része van Szilágyi Erzsébetnek Mátyás királlyá választásánál s nem a Garay-és Hunyadi-ház közötti egyezséggel sem, pedig épen ezekkel az ese­ményekkel kapcsolatban lett volna alkalma megvilágítani Szilágyi Erzsébet lelki világát s bemutatni őt ugy, mint a renaissance-kor szülöttét, akinek azonban a jelleme távol állott a renaissance-kor fogyatkozásaitól s aki abban a korszakban is „nagyasszony" tu­dott lenni.* írja a dolgozat szerzője, hogy egész legendák keringtek Szi­lágyi Erzsébet alakja körül. Ez érthető abban a babonával teli korban. Ezek közül a babonás elbeszélések közül legalább azt az egyet említhette volna, —a Bonfini elbeszélése alapján — amelyet Arany János „Mátyás anyja" c. költeményében dolgozott fel. Szilágyi Erzsébetnek a szerző által felhozott az az állítólagos kijelentése, amelyet a mantuai követ említ jelentésében, hogy t. i. „Inkább halva lássa fiát, mint korona nélkül" — nem a Mátyás.

Next