Állami Hunfalvy gimnázium, Miskolc, 1921
2 Kósch Rezső * 1891—1921. Magyar sors. Tanársors . . . A meczenzéfi szorgalmas fiúban valamikor, talán a kassai fehér papoknál vagy a rozsnyói gimnáziumban, — ki tudná azt ma már megmondani ! — felébredt a vágy a tanári pálya után. Akkor még e pálya szerény, de tisztes megélhetést jelentett. Ideálokért rajongó embernek való volt. Ilyen ideálista volt Kósch Rezső is. Miután a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett, 1914. márciusában a podolíni kath. főgimnázium katedrájára került. Ott akart elhelyezkedni, közel a szülei otthonhoz. Csalóka reménység . . . Kiütött a világháború, mely őt is elsodorta előbb a kisszebeni, majd az eperjesi főgimnáziumhoz. De ott se maradhatott. Tört reményekkel, ezernyi csalódással, folyton gyengülő fizikummal menekülnie kellett, így jutott hozzánk, a miskolczi állami főreáliskolához. Milyen távol a szülei háztól, milyen messzire a boldog otthon alapításának lehetőségétől! 1921 tavaszán rohamos tüdőbaj verte le lábáról. Halálos betegen hazavágyott a szülei házhoz, de útközben, junius 28-ára Hidasnémetinél meghalt. — Most ott nyugszik a meczenzéfi temetőben . . . A magyar és a német nyelv és irodalom kiválóan képzett tanára volt, kit nemcsak szakképzettsége, de általános műveltsége is hivatottá tettek arra a pályára, melyen a legmostohább körülmények közt is hét évet becsülettel töltött. Szigorúan megkövetelte a kötelességteljesítést, melyben ő járt elől jó példával, de az elismeréssel sem fukarkodott. Úri gondolkodásáért, puritán becsületességéért, kedves jó kartársunkat mindnyájan szerettük. Emlékezetét a tisztelet és a szeretet őrzi.