Miskolczi Estilap, 1913. június (22. évfolyam, 69-93. szám)

1913-06-01 / 69. szám

9 Leszállították a fürdőjegyek árát a görömbölyi Tapolczán — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, május 31. Annak idején közöltük, hogy a városi tanács a görömbölyi Tapolczán pünkösd vasárnapján nyitotta meg a fürdőt és a fürdőjegyek árát 1 koronában és 80 fillérben állapította meg. A közönség szívesen keresi fel a kellemes, rendezett, szép üdülőhelyet. A jegyek árusítását intéző városi tisztviselő azonban arról győződött meg, hogy a Tapolczát látogató közönségnek csak igen kis, számba alig vehető töredéke használja a fürdőket. Ennek okát a fürdőjegyek árában látta a tanács, mely tegnapi ülésén foglalkozott a dologgal. A tanács ez ülésén azután elhatározták, hogy az 1 koronás fürdőjegyek új árát 80 fillérben, a 80 filléres jegyek árát pedig 60 fillérben állapítják meg. Június hó elsejétől, tehát a holnapi naptól kezdődőleg már ezek szerint az új árak szerint fürdőzhet a Tapolczát látogató közönség, mely bizonyára a jövőben éppen olyan nagy számmal keresi fel és látogatja a fürdőket, mint a múltban. Mire szükség van a háznál, Azt mind megkaphatja HAÁSZ-nál. Bor, sör, fűszer és csemege ... Itt veszi az egész megye. Cukorkák, konzerv, likőrök ... Itt veszik a legjobb körök. Hideg húsok, kompót, sajtok... Elámul a szeme rajtok. Vásárolhat ön más száznál. Nem kap olyan jót, mint HAÁSZ-nál. A Hitelintézet mellett. Jegyezze meg jól e helyet! !!) MISKOLCZI ESTILAP 1913 junius 1. Nagy Mozgószínház a Weidlich-palotában. A legnagyobb eseménye is Kizárólagos joggal! Egy test, két lélek (Der Andere) Világszenzációt keltett bűnügyi dráma 5 felvonásban. — írta: dr. Paul Lindau, a berlini „Königliche Schauspielhaus“ igazgatója. Főszereplő: Albert Bassermann, a berlini „Deutsches Theater“ tagja. 55 A 2400 méteres, egész előadást betöltő filmkolosszus a legtökéletesebb alkotás, amit a kinematográfia eddig produkált. Az előadások nem folytatólagosak, pontosan délután 6 és fél 9 órakor kezdődnek. Az I. felvonás megkezdése után a nézőtérre vezető ajtók zárva maradnak. A csati kondás és a miskolczi botanikus. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, május 31. Hát bizony az úgy történt, hogy B. tanár úr gondolt nagyot és merészet, és felkötötte oldalára a zöld bádogot és a vicinálison neki indult Csátnak, ott is egyenesen a „górzsának“, ennek a hites jó legelőnek, ahol aztán a szikes föld dóráját igyekezett a földből kibicskázni. Csakhogy kegyetlenül megjárta. A tanár úr nekihasalt a földnek és úgy igyekezett a különféle növényeket kipiszkálni. Tringel József kondás, a nyáj karikás őrzője, egy darabig elmerengett ezen, de az ő véges végű eszével sehogy se bírta felfogni, hogy ez a különös ruházatú ember mit súg a földnek és miért bökdösi a bicskájával ? E°yszer aztán ő is gondolt nagyot és merészet, mert hát (amint utólag kiderült) a krajcáros újságban olvasta, hogy zavargós világ vagyon, és muszka kémeket fogdosnak az országban, azzal aztán magához inti szájtátott bojtárját és rábízza a nyáját, amíg visszajön, mert hát ő most valami nagy dolgot fog elkövetni. Erélyes lépésekkel közeledik a tanár úr felé és hivatalos tekintélye tudatában, egyet ránt a karikáson, majd rámordul: „Hát maga mi az isten csudáját piszkálja itt a gorzsát? Ki maga és mi járatban van ?“ „Én — barátom — B. tanár vagyok Miskolczról és botanizálok.“ Talán az utolsó szó háboríthatta fel nagyon Tringel József uramat, mert egy nagyon cifrát mondott és felszólította a tanár urat, hogy : „Gyerünk csak!“ „Hová?“ „Hát a városházára, majd ott ki tudódik minden. * „De hiszen mondtam már, hogy ki és mi vagyok.“ „Mondhatja azt más is, zavargós világba élünk , gyerünk csak." Se szó, se beszéd, B. uram zöld táskástól együtt ballag előre, utána pedig egy hatalmas karikással Triegel, a kondás, és végig kíséri a városon, hol nagy feltűnéssel nézik a különös előállítást. Akét úr felismeri az igénytelen ruházatú szerény öreg urat, ki Csáton már többször megfordult botanizálás czéljából és megállította a menetet, a két urnak aztán elpanaszolta a tanár úr a kondás zsarnokoskodását. „Megbolondult kend, József, mit akar a tanár úrtól“? „Nem addig van az, uram — feleli a kondás —, zavargós időt élünk, majd elválik a vallatásnál . . . gyerünk csak a városházára“ ! És jelentős pillantásokat vet a már gyülekező kiváncsiak felé, mint ki azt gondolja magában: no hát, most muszkát fogtam és minden áron a városháza elé igyekezik terelni a tanár urat fityegő növényzetével együtt. Közben előkerült a kondás felesége is, ki ugyancsak tüzelte az urát, hogy „ne engedjen, kend, mi vagyunk felelősek a nyájért“, és magyarázta a környezetnek, hogy milyen nagy bajt is okozhat az ilyen garabonciás diák, még a nyájat is mgronthatja. Nagy kapacitálásra volt szükség, míg a kondás engedett és a tanár úr a legközelebbi vonattal vissza jöhetett Miskolcra, hol engedelmével kipletykáljuk ezt a kedves kis romantikát, mely a tanár urnak bizonyára nem fog megártani és nemes szenvedélyét ezután is kipróbálja talán több szerencsével Csáton a Gorzsán. ura. Potenga András vendéglője a legszebb szórakozóhely. Gyönyörű nyári kerthelyiség. ízletes magyar konyha. Tisztán kezelt hegyi és tályai borok. Mindennap frissen csapolt kőbányai sör. Vásár- és ünnepnap lacipecsenye és halestély. Kitűnő tekepálya. Molnár S. Géza zenekara játszik. Miskolci ■■■■■■■ Hunyadiutca. |f| Aki mindennap következetesen használja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzelhető legjobb szájés fogápolást gyakorolja. 8—120 Ára, nagy üveg 2 — K, kis üveg 120 K. Közigazgatási football. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, május 31. Tegnap délelőtt egy öreg, de különben jól öltözött, rendes külsejű cigány érkezett toloncúton a rendőrséghez. A kisérő irat szerint a vén cigány Sztojka László, akit a lőcsei főszolgabíró 6 napi elzárásra és további két napi elzárásra átváltoztatható 25 korona pénzbírságra ítélte. Sztojka László le is ülte a nyolc napot. Büntetésének kitöltése után átkísérték a lőcsei rendőrséghez, hogy toncolja haza illetőségi helyére, Hejőcsabára. Az elmúlt hét csütörtökjén indították útnak az öreg Sztojkát, aki nyolc nap múlva szerencsésen meg is érkezett Miskolczra. Innen tegnap délután lovasrendőrrel átkisérték Hejőcsabára a községi elöljárósághoz. Mire az öreg a községházára ért, kire ment a faluban, hogy megjött az öreg Sztojka. Futott erre az egész família a falu házára. Házas fia, unokái, az egész sátoralja ott örvendett az öregnek. Az örömük azonban nem sokáig tartott. Mert a jegyző elismerte ugyan, hogy az öreg csakugyan hejőcsabai illetőségű, Csabán azonban nem Sztojka László, hanem Kolompár András néven ismerik. Most már hát nem volt más tenni