Miskolczi Estilap, 1913. október (22. évfolyam, 170-196. szám)
1913-10-01 / 170. szám
XXII. évfolyam. Szerda, október 1. 170-ik szám. S'7,r-2mtr- s ellenzék ■ POLITIKAI NAPILAP ■ szabadság I Miskolczi Estilap hieplap kivételével mini[ r indamp délben 12 órakor, % Felelős szerkesztő: SASSY CSABA, m Kiadó laptulajdonos: SZELÉNYI LAJOS, ji Szerkesztőség és kiadóhivatal : Széchenyi u. 36. Szelényi és Társa nyomdája. Telefon 62. szám. Amitől féltünk, amitől tartottunk, amire csak mint legrosszabb eshetőségre gondoltunk: bekövetkezett. A sárga rém, az ázsiai kolera alig egy mértföldnyire, a szomszédunkban, a közvetlen közelünkben, már bevizitelt. Sajólád már hivatalosan is konstatált kolera-góc és most már az képezi minden gondoskodásunkat, hogy Miskolczra át ne ránduljon a veszedelmes vendég. Mert itt, ahol tömött házsorok, sűrű népességű körök, a szegénységnek mindenféle eleme összevegyül, összezsúfolódik, sokkal nehezebb lenne a járvány elterjedését megkötni, mint Sajóládon." Hogy honnan jött a veszedelmes vendég éppen Sajóládra, azt most kinyomozni nem lehet, mert a fertőzőkkel, akiknek vallomása erre nézve kompetens lehetne, a hatóság nem érintkezhetne. A közigazgatási hatóságnak most minden igyekezete arra szorítkozik tehát, hogy a veszedelmet elszigetelje. És ez sikerülni is fog neki. Nem kell ahhoz sem katonaság, sem egészségügyi felügyelő, mert hiszen mindezekre még nemis volt eset, hogy kolete idején egyik vagy másik községben ők hajtották volna keresztül a zárlatot. A törvény sem írja elő. A belügyminiszteri rendelkezés is csak azt mondja, hogy kivinni nem szabad a községből semmi olyan tárgyat, élelmi cikket, ami elterjesztheti a ragályt. A fertőzött házak élelmezését most is a hatóság látja el, mert polgárőrség van szervezve, kikre a csendőrség ügyel fel. A fertőzött házak lakóinak ezek a polgári őrök vesznek, vásárolnak, visznek mindent. Azok még csak a kapun sem léphetnek ki. A községből kivezető utakat pedig állandóan csendőrök tartják megszállva. Ennél ideálisabb és lelkiismeretesebb elzárásáról a községnek tehát nem is lehetne gondoskodni. A községben szeptember hó 25-től, az első koleragyanús eset előfordulásától kezdve állandóan ott van a körorvos, járásorvos és a megyei főorvos. Egészségügyi felügyelő ott lakására tehát semmi szükség. A közigazgatási hatóság intézkedései olyan tökéletesek, olyan kielégítőek és lelkiismeretesek, hogy Miskolcz közönségének egyáltalán nincs oka a félelemre, az aggodalomra. Sajólád elszigetelése olyan tökéletes, hogy Miskolczot a kolerajárvány egyáltalán nem fenyegeti. Miskolcz a kolera. Hányszor pusztított Miskolczon a kolerajárvány? — Bajti tudósítónktól. — Miskolcz, szeptember 30. Most, hogy a szomszédban, a közeli Sajósdon, felütötte fejét a kolera, egyszeribe aktuális lett a veszedelmes járvány Miskolczon is. Nálunk ugyan egyelőre nincs mitől tartani. A hatóság minden tőle telhetőt elkövet a járvány behurcolásának megakadályozására. Mégis kérdés, meg lesz-e a kívánt sikere ezeknek az óvintézkedéseknek és fog-e sikerülni teljesen elszigetelni a járványt. Ebből az alkalomból aktuálisnak és érdekesnek tartjuk leközölni azokat a feljegyzéseket, melyekben a város történetének lapjai a kolerajárványokról megemlékeznek. * * * Miskolczon első ízben 1831-ben dühöngött a kolerajárvány, melyről az egykorú feljegyzések a következőket mondják: 1831-ben az országot általánosan sújtott csapás, a kolera, városunkat sem kerülte el. Julius 1-én ütött ki. A halotti szertartások eltiltattak s az uton-útfélen elhalt szerencsétlenek befogadására nagy koporsó készíttetett és külön temetők jelöltettek ki. A rend fentartására báró Vay Lajos vezénylete alatt polgárőrség alakult, mely a Sajónál tartá gyakorlatait. Nagyobb rendzavarás, ahová katonaságot kellett kirendelni, csak két temetésnél fordult elő. Kiskölcsön a járványban 600-an, az egész vármegyében pedig tízezer ember hunyt el. Másodízben a szabadságharc alatt látogatta meg Miskolczot a sárga rém. Az erről szóló feljegyzések a következők: „1849. június 13-án. A kolera kiütése nem kevéssé zavará meg városunk nyugalmát. Az orosz sereg, élén Paskievics herceggel és az orosz herceg fiával, Constantin herceggel, július 10 én vonult be Miskolczra. Az orosz sereg rémitő kolerát hozott magával. Az oroszok haltak, naponkint százan felül is. Annyira, hogy kevés napok lefolyása alatt estek áldozatal s a halál öldöklő angyala nem kímélte a lakosokat sem, kik közül az orosz sereg bejövetele előtt is számosan haltak el. Városunk egy irtóztató kertanya s nagyszerű temető helyén, hol a halál legrémitőbb alakban dühöngött. A magán házakon kívül a tanodák, iparosok áruszines betegekkel teltek meg. Légünk meg vola vesztegetve. Az élelmiszerek ára magasra szökkent, a magyar bankjegy forgalma utolsó vonaglásban volt. Július 15 ig már egy pár ezer orosz katonát elvitt a kolera. Leginkább a görögök tetemvárt s a reformátusoknak ugyancsak ott levő sírkertjébe, a mindszenti temetőbe, a kavicsos domb mellé és a szántóföldekbe takaríttattak el. Ily rémítő halandóságukra sokat tehetett az élelem rosszasága, a tisztátlanság és az égaljváltoztatás. A nyara uborkát, tököt szőlűiben ették. A szőlőt ételükben főzték. Legborzasztóbban június 29 és július 5-ike között dühöngött e csúnya nyavalya, melyben 5 napi időtartam alatt 2000 ember pusztult el.“ Azután 1855-ig békét hagyott a kolera Miskolcznak. 1855 augusztus és szeptember havában kisebb méretű kolerajárvány uralkodott. „1866-ban — így szól a feljegyzés — városunk lakóit is nagy izgalomban tartották a porosz-osztrák, úgyszinte az olasz osztrák háborúk és a kolera. Kivált október elején, midőn a vasúton érkezett katonák közül számosan és pedig sokan azonnal meghaltak, mindenki azt hivé, hogy ezekből szét fog terjedni az öldöklő nyavalya, mely megyénk több községeiben aggasztólag lépett fel. Nálunk, különösen a Hámorban. Elvégre az isteni gondviselés megőrző Miskolczot azon pusztító járványtól, melynek Budapesten is oly sokan estek áldozatul.“ „Az 1878. évet a kolerajárvány tette emlékezetessé, mely nálunk 1872-től jött át 1873-ra. Kezdetét vette 1872 november 11-én, megszűnt 1873 március 29-től április 12-ig. A járvány egész tartama alatt megbetegedett 431 férfi, 366 nő és 129 gyermek, összesen 926. Ezek közül meggyógyult 281 férfi, 233 nő és 67 gyermek. Összesen 576. Meghalt 155 férfi, 134 nő és 61 gyermek. Összesen 350. 1873 óta a kolera nem fordult elő járványosan Miskolczon. Negyven év óta nem pusztított Miskolczon a sárga rém. Reméljük, hogy ezúttal is elkerüli városunkat. A fő a stílus. Ajánlva: Jankovich kultuszminiszternek. Jankovich Béla kultuszminiszter — mint a pesti lapok írják — a magyar stílus, a jó és szép stílus, a szabatos és kedves stílus érdekében érdekes rendeleteket küldött széjjel a tanfelügyelőségekhez. Ajánljuk a miniszter úr figyelmébe az alábbi két felebbezést, mely Rózsai Miksa tollából látott napvilágot és bizonysága a finom stílusnak. Hátha a miniszter hálásabb lesz iránta, mint az „elintézésre hivatott“ városi hatóság: „Nagytekintetű Városi Tanácsi Azon hódolatteljes kérelemmel járulok kegyes színe elé, miszerint alábbi indokaimat becses figyelmére méltatni s azok alapján nekem Danivölgy 35. számu lakóházamban a tovább lakhatást kegyesen engedélyezni méltóztassék. Lakóházam a dél-nyugati szélesség tengelyébe van építve, az Adriai tenger színe fölött 182 972 m. magasságban fekszik, a légkör hullámzásának állandóan, a Nap sugaras melegének pedig minden irányból ki van téve, s igy nem nedves, nem rossz levegőjű, hanem az egészségügyi követelményeknek minden tekintetben megfelelő; amenynyiben pedig mint nyomorék özvegy asszony egész életem munkásságának gyümölcsét áldoztam fel ezen lakóházam megszerzésére — most a kegyetlen téli időszak beállta küszöbén, ahol is már az elviselhetetlen nyomor dühöngése is felütötte tanyáját s az éhínséggel fenyeget, ilyenkor lennék kilakoltatva — ez reám nézve végzetes volna s az elpusztulásomat vonná maga után. A fentiek alapján esedezem a Nagytekintetü Tanács mindenhatóságához, ki is az árvák, özvegyek, elhagyottak kegyes pártfogója, hogy nekem a tovább lakhatási bölcs belátása szerint még engedélyezni kegyeskedjék. Magamat s hódolatteljes kérelmemet a Nagytekintetű Tanács kegyelmébe és védelmébe ajánlva, maradtam kezeit csókoló, könyörgő szolgája rev. Varga Istvánná.a „Nagytekintetü Városi Tanácsi Mély hódolattal járulok kegyes szine elé az iránt, miszerint alábbi indokaimat becses figyelmére méltatni s azok alapján Danivölgy 37. szám alatti lakóházamban nekem a tovább lakhatást kegyesen engedélyezni méltóztassék. Lakházam a délnyugati szélesség tengelyébe épült,az Adriai tenger színe