Miskolczi Estilap, 1913. október (22. évfolyam, 170-196. szám)

1913-10-01 / 170. szám

XXII. évfolyam. Szerda, október 1. 170-ik szám. S'7,r-2mtr- s ellenzék ■ POLITIKAI NAPILAP ■ szabadság I Miskolczi Estilap hieplap kivételével min­­i[ r in­damp délben 12 órakor, % Felelős szerkesztő: SASSY CSABA, m Kiadó laptulajdonos: SZELÉNYI LAJOS, ji Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Széchenyi­ u. 36. Szelényi és Társa nyom­dája. Telefon 62. szám. Amitől féltünk, amitől tartottunk, amire csak mint legrosszabb eshető­ségre gondoltunk: bekövetkezett. A sárga rém, az ázsiai kolera alig egy mértföldnyire, a szom­szédunkban, a közvetlen köze­lünkben, már bevizitelt. Sajólád már hivatalosan is konstatált kolera-góc és most már az ké­pezi minden gondoskodásunkat, hogy Miskolczra át ne rándul­­jon a veszedelmes vendég. Mert itt, ahol tömött házsorok, sűrű népességű körök, a szegénység­nek mindenféle eleme össze­vegyül, összezsúfolódik, sokkal nehezebb lenne a járvány elter­jedését megkötni, mint Sajó­­ládon." Hogy honnan jött a veszedel­mes vendég éppen Sajóládra, azt most kinyomozni nem lehet, mert a fertőzőkkel, akiknek val­lomása erre nézve kompetens lehetne, a hatóság nem érint­kezhetne. A közigazgatási hatóságnak most minden igyekezete arra szorítkozik tehát, hogy a vesze­delmet elszigetelje. És ez sike­rülni is fog neki. Nem kell ahhoz sem katonaság, sem egész­ségügyi felügyelő, mert hiszen mindezekre még nem­­is volt eset, hogy kolete idején egyik vagy másik községben ők haj­tották volna keresztül a zárlatot. A törvény sem írja elő. A bel­ügyminiszteri rendelkezés is csak azt mondja, hogy kivinni nem szabad a községből semmi olyan tárgyat, élelmi cikket, ami el­terjesztheti a ragályt. A­ fertőzött házak élelmezését most is a hatóság látja el, mert polgárőrség van szervezve, kikre a csendőrség ügyel fel. A fer­tőzött házak lakóinak ezek a polgári őrök vesznek, vásárolnak, visznek mindent. Azok még csak a kapun sem léphetnek ki. A községből kivezető utakat pedig állandóan csendőrök tartják meg­szállva. Ennél ideálisabb és lel­kiismeretesebb elzárásáról a köz­ségnek tehát nem is lehetne gondoskodni. A községben szeptember hó 25-től, az első koleragyanús eset előfordulásától kezdve állandóan ott van a körorvos, járásorvos és a megyei főorvos. Egészség­­ügyi felügyelő ott lakására tehát semmi szükség. A közigazgatási hatóság intéz­kedései olyan tökéletesek, olyan kielégítőek és lelkiismeretesek, hogy Miskolcz közönségének egy­általán nincs oka a félelemre, az aggodalomra. Sajólád elszi­getelése olyan tökéletes, hogy Miskolczot a kolerajárvány egy­általán nem fenyegeti. Miskolcz a kolera. Hányszor pusztított Miskolczon a kolerajárvány? — Bajti tudósítónktól. — Miskolcz, szeptember 30. Most, hogy a szomszédban, a kö­­zeli Sajósdon, felütötte fejét a ko­­lera, egyszeribe aktuális lett a veszedelmes járvány Miskolczon is. Nálunk ugyan egyelőre nincs mi­től tartani. A hatóság minden tőle telhetőt elkövet a járvány behurco­­lásának megakadályozására. Még­is kérdés, meg lesz-e a kívánt sikere ezeknek az óvintézkedéseknek és fog-e sikerülni teljesen elszigetelni a járványt. Ebből az alkalomból aktuálisnak és érdekesnek tartjuk leközölni azo­kat a feljegyzéseket, melyekben a város történetének lapjai a kolera­­járványokról megemlékeznek. * * * Miskolczon első ízben 1831-ben dühöngött a kolerajárvány, melyről az egykorú feljegyzések a követke­zőket mondják: 1831-ben az országot általánosan sújtott csapás, a kolera, városunkat sem kerülte el. Julius 1-én ütött ki. A halotti szertartások eltiltattak s az uton-útfélen elhalt szerencsétle­nek befogadására nagy koporsó ké­szíttetett és külön temetők jelöltet­tek ki. A rend fentartására báró Vay Lajos vezénylete alatt polgár­őrség alakult, mely a Sajónál tartá gyakorlatait. Nagyobb rendzavarás, ahová katonaságot kellett kirendelni, csak két temetésnél fordult elő. Kis­­kölcsön a járványban 600-an, az egész vármegyében pedig tízezer ember hunyt el. Másodízben a szabadságharc alatt látogatta meg Miskolczot a sárga rém. Az erről szóló feljegyzések a következők: „1849. június 13-án. A kolera ki­ütése nem kevéssé zavará meg vá­rosunk nyugalmát. Az orosz sereg, élén Paskievics herceggel és az orosz herceg fiával, Constantin her­ceggel, július 10 én vonult be Mis­­kolczra. Az orosz sereg rémitő kole­rát hozott magával. Az oroszok hal­tak, naponkint százan felül is. Annyira, hogy kevés napok lefolyása alatt estek áldozatal s a halál öl­döklő angyala nem kímélte a lako­sokat sem, kik közül az orosz sereg bejövetele előtt is számosan haltak el. Városunk egy irtóztató kertanya s nagyszerű temető hely­­én, hol a halál legrémitőbb alakban dühöngött. A magán házakon kívül a tanodák, iparosok áruszines betegekkel teltek meg. Légünk meg vola vesztegetve. Az élelmi­szerek ára magasra szök­kent, a magyar bankjegy forgalma utolsó vonaglásban volt. Július 15 ig már egy pár ezer orosz katonát elvitt a kolera. Leg­inkább a görögök tetemvárt s a reformátusoknak ugyancsak ott levő sírkertjébe, a mindszenti temetőbe, a kavicsos domb mellé és a szántó­földekbe takaríttattak el. Ily rémítő halandóságukra sokat tehetett az élelem rosszasága, a tisztátlanság és az égaljváltoztatás. A nyara uborkát, tököt szőlűiben ették. A szőlőt ételükben főzték. Legborzasztóbban június 29 és július 5-ike között dühöngött e csúnya nyavalya, melyben 5 napi időtartam alatt 2000 ember pusz­tult el.“ Azután 1855-ig békét hagyott a kolera Miskolcznak. 1855 augusztus és szeptember havában kisebb méretű kolerajárvány uralkodott. „1866-ban — így szól a feljegyzés — váro­sunk lakóit is nagy izgalomban tartották a porosz-osztrák, úgy­­szinte az olasz osztrák háborúk és a kolera. Kivált október elején, midőn a vasúton érkezett katonák közül számosan és pedig sokan azonnal meghaltak, mindenki azt hivé, hogy ezekből szét fog terjedni az öldöklő nyavalya, mely megyénk több köz­ségeiben aggasztólag lépett fel. Ná­lunk, különösen a Hámorban. El­végre az isteni gondviselés megőrző Miskolczot azon pusztító járványtól, melynek Budapesten is oly sokan estek áldozatul.“ „Az 1878. évet a kolerajárvány tette emlékezetessé, mely nálunk 1872-től jött át 1873-ra. Kezdetét vette 1872 november 11-én, meg­szűnt 1873 március 29-től április 12-ig. A járvány egész tartama alatt megbetegedett 431 férfi, 366 nő és 129 gyermek, összesen 926. Ezek közül meggyógyult 281 férfi, 233 nő és 67 gyermek. Összesen 576. Meg­halt 155 férfi, 134 nő és 61 gyer­mek. Összesen 350.­ 1873 óta a kolera nem fordult elő járványosan Miskolczon. Negy­ven év óta nem pusztított Miskolczon a sárga rém. Reméljük, hogy ezúttal is elkerüli városunkat. A fő a stílus. Ajánlva: Jankovich kultusz­­miniszternek. Jankovich Béla kultuszminiszter — mint a pesti lapok írják — a magyar stílus, a jó és szép stílus, a szabatos és kedves stílus érdeké­ben érdekes rendeleteket küldött széjjel a tanfelügyelőségekhez. Ajánljuk a miniszter úr figyel­mébe az alábbi két felebbezést, mely Rózsai Miksa tollából látott napvilágot és bizonysága a finom stílusnak. Hátha a miniszter hálá­­sabb lesz iránta, mint az „elinté­zésre hivatott“ városi hatóság: „Nagytekintetű Városi Tanácsi Azon hódolatteljes kérelemmel já­rulok kegyes színe elé, miszerint alábbi indokaimat becses figyelmére méltatni s azok alapján nekem Dani­­völgy 35. számu lakóházamban a tovább lakhatást kegyesen engedé­lyezni méltóztassék. Lakóházam a dél-nyugati szélesség tengelyébe van építve, az Adriai tenger színe fölött 182 972 m. magasságban fekszik, a légkör hullámzásának állandóan, a Nap sugaras melegének pedig min­den irányból ki van téve, s igy nem nedves, nem rossz levegőjű, hanem az egészségügyi követelményeknek minden tekintetben megfelelő; ameny­­nyiben pedig mint nyomorék özvegy asszony egész életem munkásságának gyümölcsét áldoztam fel ezen lakó­házam megszerzésére — most a kegyetlen téli időszak beállta kü­szöbén, ahol is már az elviselhetet­len nyomor dühöngése is felütötte tanyáját s az éhínséggel fenyeget, ilyenkor lennék kilakoltatva — ez reám nézve végzetes volna s az elpusztulásomat vonná maga után. A fentiek alapján esedezem a Nagytekintetü Tanács mindenható­ságához, ki is az árvák, özvegyek, elhagyottak kegyes pártfogója, hogy nekem a tovább lakhatási bölcs be­látása szerint még engedélyezni kegyeskedjék. Magamat s hódolatteljes kérel­memet a Nagytekintetű Tanács ke­gyelmébe és védelmébe ajánlva, ma­radtam kezeit csókoló, könyörgő szolgája rev. Varga Istvánná.a „Nagytekintetü Városi Tanácsi Mély hódolattal járulok kegyes szine elé az iránt, miszerint alábbi indokaimat becses figyelmére mél­tatni s azok alapján Danivölgy 37. szám alatti lakóházamban nekem a tovább lakhatást kegyesen engedé­lyezni méltóztassék. Lakházam a dél­nyugati szélesség tengelyébe épült,az Adriai tenger színe

Next