Miskolczi Estilap, 1915. december (24. évfolyam, 277-298. szám)
1915-12-04 / 277. szám
1915 december 4 MISKOLCZI ESTILAP A Borsodmegyei és Miskolcz bhrt. i városi katonák, valamint a megyei és miskolczi kórházakban ápolt sebesült katonák karácsonyi ajándékának gyűjtésére indított, a nemes célt szolgáló mozgalom sikerének előmozdítása érdekében tisztelettel felkérem t. Címet, hogy a kibocsátott 1 koronás és 10 koronás füzetes jegyet minél nagyobb mennyiséget átvenni és azt elárusítani méltóztassék. Katonáink és sebesültjeink karácsony estéjén hálatelt szívvel fogják a szeretetadományt venni és Isten áldása kiséri azokat, akik ezt adományaikkal előmozdítják. Az átvett szelvényeket méltóztassék folyó évi december hó 15 éig Horváth Árpád úrnál, a bizottság pénztárosánál, Széchenyi utca, a Miskolczi Takarékpénztár hivatalában elszámolni. A felülfizetéseket, vagy közvetlenül hozzám, vagy fent nevezett pénztáros úrhoz méltóztassanak beküldeni s azokat hirlapilag nyugtázzuk, a gyűjtők neveit pedig közzé teszszük. Miskolcz, 1915 december hó. Borsodvármegye és Miskolcz thjf. város közönségének együttes gyűjtő bizottsága. Hazafias üdvözlettel: Dr. Tarnay Gyula, főispán. A felhívás szétküldését már megkezdték és örömmel állapítható meg, hogy a társadalom minden rétegében nagy érdeklődés nyilvánul meg a nemes és hazafias akció iránt. A rendezőség élén dr. Tarnay Gyula főispánnal, Vidats János máv. felügyelővel és Horváth Árpád bankigazgatóval, ezúton is felkéri azokat a kávésokat, vendéglősöket, szállodásokat, kereskedőket és magánosokat is, akik eddig még nem kaptak volna jegyeket, vagy akik már eladták azokat, szíveskedjenek ezt Horváth Árpáddal tudatni, aki készséggel bocsátja rendelkezésre a kívánt mennyiséget a Miskolczi Takarékpénztár hivatalában. — Hirdetmény. Az állattartás céljaira szükséges árpa- és zabmenynyiség bejelentése tárgyában kiadott felhívásunkra hivatkozással, értesítjük mindazokat, akik árpa- és zabszükségletüket a kitűzött határidőn belül bejelentették, hogy a bejelentett árpa és zab kiosztása a Hunyadiutca 11. szám alatti városi épületben eszközöltetik naponta délelőtt 8-tól 12 óráig és délután 2 től 5 óráig. Az árpa és zab átvételére a városi főjegyzői hivatalban megszerezhető hatósági utalvánnyal kell a kiosztási helyen és időben jelentkezni. Az árpa ára métermázsánként 35 K, a zab ára métermázsánként 31 korona, — zsák nélkül. Miskolcz, 1915. évi dec. hó 2-án. Dr. Nagy Ferenc, polgármester. HÍREK. — Köszönetnyilvánítás. Dr. Frankfurter Sándor ügyvéd úr utján egy peres ügyből Bárczay Ferencné úrasszony (Felsőzsolcza) 10 koronát, Rosenberg József ur (Felsőzsolcza) 20 koronát és Bárczay Zoltán ur (Onga) 40 koronát volt szives felerészben a háborúban megvakult katonák javára, felerészben pedig a rokkant katonák javára adományozni. — Pollák Lajos úr egy perben megállapított 40 korona szakértői díját egyharmad részben a háborúban megvakult katonák javára, egyharmad részben a rokkant katonák javára és egyharmad részben az elesettek árvái javára volt szíves adományozni. A nemeslelkű adományokért ezúton mondok hálás köszönetet. Miskolcz, 1915. évi december hó 1-én. Dr. Nagy Ferenc, polgármester. (Budapest, december 2.) — Hivatalos. Orosz hadszíntér: Nincs nevezetesebb esemény. Olasz hadszíntér: Az olaszok megindították a tolmeini hídfő és az attól északra a hegyen levő hadállásaink ellen irányított támadásaikat. A Mrzli Vrh előtt az ellenségnek három, a Doljetól északra fekvő hegygerincek előtt két előretörése omlott össze. — Az olasz tüzérség a tolmeini völgykatlanban romba lövi a harcvonalunk mögött fekvő községeket. A hídfő helyenkint újra pergő tűz alatt állt és igen nagy haderő ismételten hasztalanul támadta. Az ellenség gyalogsága Oslaviánál megkísérelte, hogy a köd védelme alatt áttörjön. — Az 57. számú gyalogezredünk osztagai itt három rohamot vertek vissza. Egyébként nem voltak nagyobb gyalogsági harcok. Délkeleti hadszíntér: Ma reggel bevonultunk Plevljébe. A várost szívós harcok eredményeként foglaltuk el. A Metalka-nyeregen előnyomuló hadoszlop tegnap az ellenséget Boljanicsnál visszavetette. A Pribojnál előnyomuló csoport rohammal vette be a Plevljétől északra fekvő magaslatokat. Egy hadcsoport Jabukánál elűzte a montenegróiakat. A csapatokat a mohamedán lakosság örömrivalgással fogadta. A montenegróiak visszavonulása részben menekülésszerűen ment végbe. Egy osztrák-magyar félzászlóalj Mitrovicától délnyugatra 4000 szerbet elfogott, két löveget s 100 lovat zsákmányolt. — A bolgárok Djakova felé folytatják az üldözést. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. — (A miniszterelnökség sajtóosztályától.) A világháború hírei. Höfer hivatalos jelentése. A német főhadiszállás jelentése. (Berlin, december 2.) A nagy főhadiszállás jelenti : Nyugati hadszíntér: Az arcvonal különböző részein folyt tüzérségi és aknaharcokon kívül különös esemény nem történt. St.-Quentintól északnyugatra motorhiba miatt egy kétfedelű repülőgép két angol tiszttel kezünkbe jutott. Keleti hadszíntér: A helyzet változatlan. A nov. 29-iki orosz napi jelentés Illux-Kasimirkinél lefolyt harcokról szóló leírása tisztára koholmány. Bothmer gróf tábornok hadserege az ellenségnek előnyomult gyenge osztagait az elővédek visszaverték. Balkáni hadszíntér: A Limtól nyugatra Boljanicot, Prevljét és Jabukát elfoglaltuk. Mitrovicától délnyugatra 4000 szerb hadifoglyot és 2 ágyút szállítottunk be. Legfelsőbb hadvezetőség: (A miniszterelnökség sajtóosztályától.) Anglia: népek és nemzetek gyilkosa. _ ____ Sir Roger Casement cikke Anglia dölyféről, vágyairól és alattomos eszközeiről. (Zürich, december 2.) A következő írásból népek és nemzetek lelke szól. Mindannyian érezzük, tudjuk, hogy ezt a véres világdúlást egy nemzet hatalmi őrjöngése inszcenálta. — Most saját fia leplezi le, mi lesz, ha szaván okulva, a gőgös britt nemzet szövetségesei is fölébrednek és belátják, hogy fiaik vére az angol világuralomért gőzölgött száz és száz csatatéren ? Sir Roger Casement cikke a következő: 1911 júliusában fölszólított engem Roel Buxton angol képviselő, hogy kísérjem el őt a Balkánra, hol az angol kormány megbízásából az Angliában közfigyelmet keltett „török kegyetlenkedésekről“ kellett anyagot gyűjtenie. A meghívást elutasítottam, mert akkor éppen azzal voltam elfoglalva, hogy vizsgálatot vezettem abban a szégyenletes bűnperben, amely a londoni „Putumayo kaucsuk-társaság“ ellen indult, mivel ez a társaság a felső Amazon folyó melletti indiánokkal a legbarbárabb módon bánt el. A vizsgálat érdekében akkor ezekre a távoli vidékekre kellett utaznom. Ezenkívül bizonyos fokú hitetlenséggel is viseltettem a török kegyetlenkedésekről érkező hírekkel szemben és nem biztam az angoloknak a „szerencsétlen áldozatok“ iránti részvétének őszinteségében. Nem kételkedem abban, hgy a Balkán már nagy tragédiák színhelye volt, de az angol álláspontot nem tudom osztani, mert erős meggyőződést szereztem aziránt, hogy Angliát a „szenvedőkhöz“ nem annyira a részvét vezeti, mint inkább az, hogy szerencsétlenségükből politikai tőkét akar magának kovácsolni. Tisztán láttam, hogy 1911. és 1912. években Anglia által Törökország ellen indított lefegyverezési hadjárat nem a humanizmus következménye volt, hanem Angliának sajátos politikai céljait akarta szolgálni. Ezekkel a célokkal nem tudtam megbarátkozni, mert nem a balkáni népek helyzetén akartak javítani, hanem angol érdeket kellett szolgálniok német érdekekkel szemben. Anglia a Balkánon akarta az utolsó szemet a Németországot körülfonó lánchoz megkovácsolni. Törökországot, mint ősi gonosztevőt kellett a világ elé állítani, földjeit föl kellett osztani azok között, akik hajlandóknak látszottak a németek előtt a Balkánon akadályt emelni. Ez volt akkor a meggyőződésem és ezt a következő négy év eseményei teljesen igazolták is. A múlt év szeptemberében, amikor még Amerikában voltam, a következőket írtam: „A még csak hat hetes háború minden újabb napja egy újabb függönyt lebbent föl, amely mögött a háború megindításának igaz okai láthatók. Anglia úgy nem küzd Belgium semlegességéért, mint ahogyan nem harcol a német militarizmus ellen. Ellenben egyes egyedül azért harcol, mert meg akarja szerezni sajátjának az összes tengereket és ezért kész arra, hogy a háborúba valamenyi népfaját és nemzetét belevonja, ha azt hiszi, hogy ezekkel célt érhet.“ Tizennégy hónap tel el azóta, hogy e sorokat írtam és ma mindenki belátja, hogy igazam volt. Az első áldozat volt Belgium, a második Szerbia és holnap vagy holnapután mások is következnek. Három-négy hónappal ezelőtt láttuk Sir William Tyrellt Athénbe indulni, Edward Grey küldte.