Miskolczi Estilap, 1916. december (25. évfolyam, 276-296. szám)

1916-12-02 / 276. szám

XXV. évfolyam. Szombat, 1916 december 2. 276-ik (1116.) szám. Miskolc­zi Estilap Egyes szám ára 2 fillér, §2egye­sB!h­issárca? és g Basepsip kivételével mindennap délután 1 órakor, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rozmaring u 2. sz. Szelényi és Társa könyvnyomdája. Telefon 62. szám .­­ Felelős szerkesztő: FÖLDES GUSZTÁV. Kiadó laptulajdonos: SZELÉMTI LAJOS Előfizetési árak helyben i egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Vidékre i egész évre 12 korona, ♦♦ félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. ♦♦ W——HMMBSBW—B———W MMBB—— KüTlJ« Gsszeütközött a főrendellet és kép­­viselővet Hozó vonat (Budapest, november 30.) A főrendiház és képvi­selőház tagjait Bécsből hozó vonat Herceghalomnál egy másik vonattal összeütközött. Az összeütközés al­kalmával 30-an meghaltak és mintegy 170—200-an megsebesültek. ’tQW^^V­ lMiW?rffggSSagK35BaBBP,"r­'·l'TTN­­WMBMBMBMBSBgaDBB3MP3C­r£ Hl lungot. Kampolungban 17 tiszt, 1200 főnyi legénység, 7 ágyú és számos málha került a ba­jorok kezére. Az Uz-völgy és a Tatár-szoros között az oro­szok a keményen szorongatott román szövetségesük teher­mentesítésére szánt támadásai­kat nagy tömegekkel folytat­ták. Arz és Kövess táborno­kok egész arcvonalán éjjel­nappal elkeseredetten viaskod­tak a mindig újra előretörő ellenséggel. Sok helyen ember­ember elleni harcok folytak. Az oroszok rohama összeom­lott. Kis helyi előnyök nem változtathatnak azon, hogy az ellenség nagy áldozatai tegnap is hiábavalók voltak. A harc tovább folyik. Lipót bajor herceg vezér­tábornagy hadsereg-arcvonala: Nincs jelentős esemény. Olasz harctér: Görztől ke­letre és a Karszt-fensíkon a tüzérségi harc időnként na­gyon élénk volt. Délkeleti harctér: Albániában a helyzet változatlan. Hofer altábornagy, a vezérkar főnö­kének helyettese. (A minisz­terelnökség sajtóosztályától.) Nem a különvonattal történt a szerencsétlenség. A miskolcziaknak nem történt bajuk. A vonat összeütközés hire óriási konster­nációt keltett a városban, amit fokozott az a tudat, hogy a te­metésen Miskolcz város és Borsod­­megye küldöttsége is résztvett s a különvonaton utazott. A megyeházán és a városházán volt legnagyobb az ijedelem, mert hiszen a főispán pol­gármester és alispán voltak a kül­döttségben. Hála Istennek, egyikük­nek sincs semmi baja. Korán reggel dr. Rimóczy József főkapitány, a fő­­ispáni hivatal és a polgármesteri hi­vatal telefonon beszélt Budapesttel és felhívta azt a szállodát, ahová ot­tan szállva voltak. Magával dr. Nagy Ferenc polgármesterrel is sikerült be­szélni, aki kijelentette, hogy nincs semmi baja, Bónis Bertalan alispán­nal együtt érkeztek meg Bécsből Budapestre az első különvonattal. Azt is mondotta a polgármester, hogy dr. Tarnay Gyula főispán Bécsben maradt A polgármester és az alis­pán ma délután érkeznek haza, a főispán ma reggel indult el Bécsből. A főispán, polgármester és a szer­­­kesztőségek telefonjai egész délelőtt­­ állandóan csengettek. Az egész város­i izgalommal érdeklődött a mieink után s nagy volt az örömünk, hogy meg­nyugtathattunk mindenkit. Magáról a szerencsétlenségről fő­városi tudósítónk a következőket je­lenti telefonon: A vasúti összeütközésről az első órákban téves jelentés érkezett, mert nem a különvonattal történt a sze­rencsétlenség, hanem a Bécsből este 7 órakor induló gyorsvonattal, amely a gráczi személyvonatba ütközött. A szerencsétlenség részletei sem olyan borzalmasak, mint amilyenről az első hírek szólottak. A szerencsétlenség­nek négy áldozata van: Thallóczy Lajos, egy magasrangú katonatiszt, egy asszony és egy Ferencz József tanintézetbeli növendék. Ezenkívül több súlyosabb és könnyebb sebesülés történt. Közelebbi részletek még hiá­nyoznak. A három különvonat rendesen, min­den baj nélkül érkezett meg Buda­pestre. Újabb részletek a szerencsétlenségről. 66 halott, 150 sebesült. (Budapest, december 1.) Egy órakor délután jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Máv­ igazgatósága által kiadott jelentés szerint Slerceghalomnál az 1368. számú gráczi személyvonatba beleütközött a 3. számú bécsi gyors­vonat. A szerencsétlenségnek 66 ha­lottja van, ezek legnagyobb része ka­tona, akik a gráczi személyvonat harmadosztályú kocsijaiban utaztak. A halottak között van Thallóczy Lajos tartományi kormányzó, két Ferencz József tanintézeti növendék, egy asszony és egy magasabb rangú katonatiszt, akik a bécsi gyorsvonat­tal utaztak. A sebesültek száma 150, köztük 60 súlyosan sérült. A sebe­sülteket külön kórházvonaton még az éj folyamán Komáromba szállították. A világháború híre!: Hofer hivatalos jelentése. (Budapest, november 30. - Hivatalos.) Keleti harctér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja . A sikeresen előnyomuló dunai hadsereg a folyón való átkelés óta 43 román tisztet, 2421 főnyi legénységet, 2 nehéz és 36 tábori ágyút, 7 kis ágyút és 7 gépfegyvert szállított be. József főherceg vezérezre­des harcvonala: Falkenhayn tábornok csapatai tegnap el­foglalták Pitestit és Kampo­­ t nagy temetés: Bécs, november 30. A császár városban minden fekete. Sehol sem látni egy nemzeti lobogót, sehol egy címert, sehol virágot, csak fekete posztót, drapériát és kokár­dát, az igaz gyász legbensőbb, leg­­igazabb kifejezőjét. Csak barátot te­metnek igy, akit szerettünk s szere­tett családfőt, aki hozzánk tartozott, ha felettünk állott is. A jó ember temetése ez s nem a hatalmas csá­száré, aki maga is történelem volt, amit átélt, világtörténelem s ami kö­rülre lassú haladás közben kibontako­zott : a világhistória új friss és mé­­hében átalakulásokkal vajúdó fejezete. * Rendőri megállapítás szerint száz­­hetvenezer ember kereste fel a felség tetemét. Rengeteg koszorút küldtek, körülbelül 900-at, ezek között a leg­szebb volt a magyar főuriház. Pontban 12 órakor bezárták a Hofkapellét. A császár és király nem fogad többé. Osztrák udvari káplán újból beszentelte. Negyedkét­­kor test­őrök vállukon vitték a koporsót a halottas kocsiig. A halottas kocsit a koszorút vivő díszkocsik sorai, az arctere, darabont testőrség, a Burg­­zsai­dárok csapata, ezredek küldött­sége s udvari tisztviselők követik. A menet szomorú, lassú ütemben megy, ahol az új király nejével, a főhercegi családdal, a titkos tanácsosokkal a két parlament s két állam testületé­nek küldöttségeivel fogadja. A Szentistván templom szentélyébe viszik vállon a koporsót, ott a rava­tal előtt a főhercegi család, az ide­gen államok képviselői, a diplomaták s a kormányok foglaltak helyet. A rácscsal elkülönített főhajó mögött a küldöttségek. Piffl hercegérsek be­szentelte a fejedelmi holttestet s azután imát mondott. Beszentelés után megindult a me­net a kapucinusok temploma felé. A koporsó után gyalog ment Károly ki­rály nejével, gyermekeivel, a német trónörökös, a bolgár király leányá­val és fiával, a szász, bajor, würtem­­bergi király, a német uralkodó fe­jedelmek, a török trónörökös, a spa­nyol infáns, diplomaták és törvény­hozók. A kapucinusok sírboltjánál meg­állott a menet. Ide már csak az uralkodóház tagjai és Montenuovó herceg kísérték a meghalt királyt, akit a kripta balszárnyában, Erzsé­bet királyné mellé helyeztek örök nyugalomra. Itt a misét Skrebinszky lembergi hercegérsek mondotta. Ká­roly király rövid imát mondott a sír­boltban, ahol az előírt ceremóniák után a kapucinusok guardiánja át­vette a főudvarmestertől a koporsó kulcsát. A király ezután visszatért a templomba és a királynéval és a trónörökössel együtt a Burgba haj­tatott, ahová utánuk visszatértek az idegen uralkodók is. A temetési menet oszladozni kez­dett s estefelé csend borult a csá­szárvárosra... Első Ferenc József im­már örök nyugvó helyén pihen, Miskolcz gyásza. Tíz nappal ezelőtt szállt Első Fe­renc József lelke a magas égbe, földi maradványai már a kapucinusok hi­deg sirboltjában pihennek s itt benn az országban még nem ült el a gyász és részvét. Miskolcz város közönsége a tegnapi temetési napon s még pár napig

Next